Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-28 / 4. szám
Ez ideig az alany beszerzési forrás, megbízhatóság tekintetében, kevés. Á tekintetben pedig, hogy mely vidékre mely alany, faj, való, egyáltalában tájékozatlan a gazdaközönség; mert még eddig részint nem volt idő a fajok kipróbálására, részint pedig, ahol ez megtörténhetett, oly nagy volt a kereslet, hogy ritkán sikerült valakinek a kipróbált fajhoz jutni. Ezek az okok azonban főleg a nagyobb birtokosokra nézve állanak. E sorok keretén kívül esik felhozni mindazon okokat, amelyek a kisbirtokost arra utalják, a főok azonban itt is az, hogy a kész oltványok csak igen magas áron szerezhetők be, de még igy is kellő garanczia nélkül. A birtokos valóságos játékszer a vállalkozó kezében. A vezetésre hivatott szakértelem fogyatékossága legnagyobb hátránya az ügy haladásának. Nem az okleveles szaktanárokra vagy vinczellérekre gondolok, mert azok csak a nugybirtokosoknál vagy egyes társulatoknál alkalmazhatók; kisebb birtokosoknál azok alkalmazása lehetetlen, mert a birtok jövedelme meg nem bírja az ilyen költséget ; a közönséges vinczelléreket és szőllő- munkásokat értem, midőn a szakértelem fogyatékosságáról szólok. Ezen ok miatt a szőllőbirtokos alig képes bele menni az újításba. A befektetési tőke hiánya országszerte ismert baj. Hatása minden gazdasági ágban érezhető, de leginkább a szőllő újra telepítése kérdésében. Különösen sújtja e baj a kisbirtokost, kinek eddigi szőllőjövedelme megélhetési forrása lehetett, de tőkegyűjtésre elégséges nem volt. Ezen baj részint önsegélyző-szövetkezetek alakítása által, részint kormánysegélylyel lenne elhárítható. E modus vivendire vonatkozó részletesebb program kifejtését legyen szabad más alkalomra halasztanom. A felsorolt okok elhárítása egyrészről a kormány sürgős, tevékeny és anyagi áldozatban nem lukarkodó támogatását igényli, mert e fontos állami érdek megóvása oly kötelesség, melyet minden közgazdasági kérdés fölé kell helyezni. Csak Ungvármegyét véve tekintetbe, tegyünk egy kis számítást. Nálunk a szőllövel beültetett terület ma cirka 3000 hold. Ha egy hold évi rendes műveléshez szükséges 70—80 napszámos, a trágyázást, oltást, ültetést, válogatást és szüretelést is bele számítva, évi 100 napszámos kell. Ha 50 munkanapot számítunk egy-egy emberre, 6000 munkásra van szükség. E 6000 munkás közül alig egy harmada vehető napszámosnak, két. harmadát olyan szegény földmivelők képezik, a kik ezen mellékkeresetükből a napi szükségleteket fedezik s az adót fizetik. S ha e keresettől elesik, csak természetes, hogy a kivándorlásra adja magát vagy a mai anarchikus mozgalmakhoz szolgáltatja az alkalmas anyagot. Az adófizetés azonban nemcsak az elpusztult szőllők után, de a kereset nélkül maradt szegény emberek másnemű vagyonkája után is lehetetlenné válik, mi szintén figyelemre méltó körülmény. Mindezen bajok orvoslása, szerintem, alaposan és gyökeresen következő módon volna eszközölhető : Aliitdés oda vitte őket. hogy egy párt ép úgy mint ellen- pártja az egészséges emberi értelmet, a logikát többé nem használhatta — kard és puskához folyamodott. Megszámlálhatók-e a vallásháborúkban kiirtott emberek milliói ? S a midőn már beleuntak a vallásháborúkba, feltámadt a faji és nemzetiségi rokon és ellenszenv. Az ember nem az egész világot, az örökkévalóságot teszi figyelme tárgyává, hanem egy szűk térséget, egy elenyésző rövid korszakot, vagy egyszerűen az egyet a világ központjául gondolja, a mely körül a mindenség forog. A többi világtestek előtte mind mind megannyi zérusok melyek csak az egyénités, eléjök telt positiv száma * bírnak értékkel. E jog czimén igényt formu- láz ( azetre, kényelemre, 8 órás munkanapra vagy egyált un semmittevésre. Ez vezeti rá a gazdagot, hogy csak élvezzen, kizsákmányoljon, kihasználjon, és a szegényt hogy irigy szemekkel leskelődjék. Csak rajta, rajta ! a legtöbb, legjobb, legválogatottabb ételek, italok és élvezetek már nem elégítik id. Mindig újabb meg újabb ingerek kellenek. Nem hagyja békében, sem az állat, sem nem a növény, sem nem az ásván yországot. Régen le fekete rozs és zab kenyér csillapította az éhet, tiszta viz a szomjat Most a szakácskönyvek receptjei nem elégségesek. Régente meztelenül járt és nem (ázott, jelenleg az állatok ezreit kell megölnie prémjük miatt. Ott állott egy száz esztendős la : dacolt jéggel és hóval, viharral és förgeteggel, és ime jön egy elkényeztetett ember, levágatja és kályhájában elégeti, hogy pár napon át felesleges meleget adjon neki. Azelőtt mécs világánál dolgozott, mulatott, tanulmányozott az ember, jelenleg pedig a villanyosság kápráztató világa kell, hogy fényt árasszon ; de azért a vakok, a szembajban szenvedők száma nöttön nő. Ez az eredménye az európai művelődésnek. * Minél több inger, minél több gyönyör, minél több pillanatnyi élvezet, de annál több elégedetlenség, irigység, gyülölség, gyilkosság, kétségbeesés vagy öngyilkosság. De erről és a párbajról más alkalommal ... igy végezte szavait a khinai és elosont mielőtt az európainak ideje lett volna a válaszra. Steiger Salamon. son fel a kormány minden jelentékenyebb szőllő pro- montoriumon, tehát Ungvári és Szerednye vidékén is, egy-egy, legalább 20 holdas szőllőtelepet, mely negyed részben az illető vidék talajviszonyainak megfelelő alanyokkal, három negyedrészben kész oltványokkal telepíttessék be. Helyeztessék minden telep egy jeles, szakképzett és ezen vidék viszonyaival teljesen ösmerős szaktanító felügyelete és vezetése alá. Ilyen telepről úgy az alanyok, mint a kész oltások csak is az illető vidék birtokosainak legfeljebb előállítási költségen, szegényebb sorsunknak szükség esetén ingyen szolgáltassák ki; és pedig mindaddig, mig ezen promon- torium birtokosai igénybe veszik a készletet ; más vidékek igényei csak azután vétessenek figyelembe. Mi lesz az eredménye ezen eljárásnak ? könnyű belátni; az illető vidék birtokosai, akik ma e tekintetben mindent bizalmatlansággal fogadnak, látván a telepen az eljárás eredményét, bizalommal fognak hozzá látni az újításhoz, és azt abban az irányban, amelyet a telepen saját szemükkel láttak, folytatni fogják ; és igy még inkább megállapítják ezen vidék borjellegét, avagy csemegeszőllő termelésével annak állandó és biztos pia- czot teremtenek. Az alany és oltott tőke beszerzésének nehézsége, költsége jó részben eltűnik s igy mindenki kedvet nyer az újításhoz. A telep vezetőjének kötelességei közé fog tartozni, helyben állandó szakelőadásokat tartani és igy rövid idő alatt elegendő szakképzett vinczellér és értelmes munkással fogja a vidéket ellátni. Megindulván ilyen alapon az újítás, a szükséges befektetési tőke előállítása tekintetéből az illető vidéken szövetkezetek fognak alakulni, melyeket a vármegye felügyelete alatt a kormány előnyös kölcsönnyújtással log támogatni. A feltárt eljárás életre valóságát mi sem támogathatja jobban, mint a ^Zemplén* ez évi 2-ik számában Kosinszky Viktor tarczali vinczellérképezdei igazgatónak ebben az irányban közölt ve/érczikke, mit ez ügygyei foglalkozóknak nem lehet eléggé figyelmükbe ajánlani. Kosinszky czikke provokálta dr. Láczay Lászlónak egy érdekes és az általam jelzett bizalmatlanság eloszlatására vonatkozó cikkét. Az eddigi tapasztalatok igazolják, bármilyan drága is az újítás, az eddigi slendrián kultiválási rendszerrel szemben s bár az oltott tőkék életképessége csak 10 - 12 évre terjed, e művelési mód mégis igen jövedelmezőnek tekintendő. Nem tartom feleslegesnek az eddigi tapasztalatok alapján felhozni azon körülményt, hogy mig pl. a mostanig dívott gazdálkodás mellett holdan- kénti hozam 8 —10 ezer tőke után átlagban 15 hektoliterre tehető, a mostani rendszer mellett 4—5 ezer tőke után 25—30 hektoliterre megy a termés. Kosinszky ezen átlagot 30-35 hektoliterre teszi. Felesleges itt minden további bizonyítás, ily haszon mellett, tekintve, hogy a beültetett tőkék már a harmadik évben teljes termésben vannak, ha csak a 10-ik életévig középszerű termést hoznak, tehál összesen 4-szer középszerű hozamot ad nak, már a befektetett tőkét, annak kamatját és a fáradság jutalmául szép jövedelmet biztosítanak A mi joggal rettegett klorozist illeti, e részben gazdatársaim figyelmébe ajánlom a »Borászati Lapok» f. évi 1-ső számában »Állandó rovat a szőllőben előforduló időszaki munkálatok részére* czimü időszaki közleményt, továbbá a »Minő amerikai szőllőfajtát válasz- szunk* czimü tudományos (ejtegetést, melyben Gaston Bazilnak kijelentésére, kérdezzétek meg a talajt és | esak azután ültessetek, való hivatkozással az általam jelzett, telep nélkülözhetlen szükségessége minden kétséget kizárólag be van igazolva s a klorozis kérdése egész terjedelmében és teljes alapossággal tárgyalva. E közlemény a mellett, hogy megvilágítja a kérdést, a kísérletezésre is erősen ösztönöz. Mi, kik még egy pár évig a phylloxerával küzdve, olyan, a milyen hasznát vehetjük szőllőinknek, a kik azok megmentésére csak annyi támogatásban részesültünk, hogy szőllőinket (elületesen egy vándortanár megvizsgálta és a talált foltok kiirtása körül közreműködvén, a Phvtoptus vitis bogarat, mint repülő filoxerát bemutatta s ezzel az eredményes védekezéstől elvonta tevékenységünket, joggal várhatjuk a jelzelt irányban a kormány támogatását; mert még a kellő alanyok megválasztása és vidékünknek megtelelő lajok oltására kísérletezési időnk van, azon kell lennünk, hogy teljesen felszerelt teleppel és elegendő szakértelmes vinczellérrel és munkással rendelkezzünk az uj telepítés idejére. A minta-telep létesítése nálunk nem fog nagy nehézségekbe ütközni, mert Ungvármegyének van ez idő szerint fatenyésztési biztos czimmel egy vinczellér- képezdét végzett intelligens szakembere, ki e zónával ösmerős lévén, a felállítandó telep vezetésével megbízható. Úgy vagyok értesülve, hogy a telep felállítása már megigértetett, csak az ígéret beváltását kell az illetékes tényezőknek szorgalmazni. Valami bizottság is alakíttatott ez ügyben, melynek talán ideje volna életjelt adni magáról; mert szunnyadozása csak az általam jelzett közönyt igazolja. Czélirányosnak tartanám, hogy a telep mielőbbi létesítése érdekében a földművelésügyi minisztériumhoz feliratot intézzen ama bizottság, mert az idő rohamosan halad, a phylloxera pedig még rohamosabban pusztít és sokkal hamarabb, mintsem gondolnék az általam jelzett telepre leszünk utalva. Gr. R. Jelentés Ung-vármeg-ye népoktatásügyének 1892—93. tanévi állapotáról. Tekintetes közigazgatási bizottság ! Ungvármegye 1892—93. tanévi népoktatásának állapotáról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem élő : I. Tankötelesek és iskolába járók. A tankötelesek összes száma 24,523, kik közül 6—12 éves fiú 9312, leány 9278, összesen 18,590; 13—15 éves fiú 2958, leány 2975, összesen 5933. A tankötelesek közül vallás szerint volt: r. kath. 5218, gör. kath. 12,999, gör. kel. 5, hetvét hitv. 3365, helv. hitv. 3365, ágost. hitv. 81, izraelita 2855. Nyelvre nézve: magyar 10,046, német 55, tót 6846, ruthén 7576. A vármegye lakosainak száma 135,247, kik közül minden ezer lakosra 181 tanköteles jut. Az iskolába járók főösszege 21,907, kik közül elemi mindennapi iskolába járt 8161 fiú, 8099 leány, összesen 16,260, az általános ismétlő iskolába 2332 fiú, 2279 leány, az iparostanoncz-iskolába 387 fiú, az alsófoku kereskedelmi iskolába 69 fiú, ezen háromféle iskolába járt összesen 5067; polgári és ipariskolába 168 leány, középiskolába 9—15 éves fiú 412. Az iskolába járók közül vallásra nézve volt : 4811 róm. kath., 11,267 gör. kath., 2 gör. kel., 3325 helv. hitv., 62 ágostai és 2440 izraelita. Anyanyelvűk szerint ; 9946 magyar, 55 német, 5195 tót és 6711 ruthén. Az iskolába járók közül legalább 8 hóig, 'vagyis a népokt. törvény 54. §-ában elrendelt legrövidebb szorgalomidőig járt iskolába 18,894, nyolez hónapnál kevesebb időig 3013 tanköteles. Az iskolába járók közül a tanuláshoz legszükségesebb tankönyvvel birt 18,723, nélkülözte 3184 növendék. Az iskolába járók összesen 195,129 iskolai félnapot mulasztottak, amelyből igazolva lett 183,936 eset, pénzbírsággal büntetve lett 11,193 félnapi mulasztás. Iskolai pénzbírság befolyt 530 frt 90 kr. Az iskolából kikerült 12 éves növendékek közül írni és olvasni tudott 2411. Nem járt iskolába 909 fiú és 1707 leány, összesen 2616 tanköteles. Az 1869. évben a vármegyének 23,003 tankötelese közül iskolába járt 9637, vagyis a tanköteleseknek 41 '89 százaléka, az 1892—93. tanévben levő 24,523 tanköteles közül 21,907, — vagyis a tanköteleseknek 89'33 százaléka; e szerint az iskolába járók százaléka emelkedett 47‘44 százalékkal. Az 1869. évben iskolába nem járt 13,366, vagyis a tanköteleseknek 584 1 százaléka, mig az 1892—93. tanévben 2616, vagyis a tanköteleseknek 10‘67 százaléka. E szerint az iskolába járóknak száma 1869-től 1892—93. évig szaporodott 47'44 százalékkal, mig az iskolába nem járóké ugyanezen arányban fogyott. Vagyis az 1869-től letelt 23 év alatt az iskolába járók száma évenként javult 2-06 százalékkal. II. Ab iskolák és tanítók. Népoktatási tanintézeteinknek összes száma 241- ; ezek közül állami jellegű 34, községi 18, róm. kath, ] 35, gör. kath. 117, helv. 33, izraelita 3 és magán 1. Fokozatra nézve: elemi 240, polgári leányisk. 1. Egyéb minőség szerint: vegyes iskola 212, fiú. iskola 11 és leányiskola 18. Az 1869. évben volt iskola 174, e szerint az iskolák száma az 1892—93. tanév végéig szaporodott 67-tel. j~r A tanítók összes száma 264; ezek közül képesített 221, nem képesített 43; rövides 220, segéd 44 ; férfitanitó 233, nőtanitó 31. Az 1869. évben a tanítók összes száma volt 189, szaporodott tehát a tanitók száma 75-tel. A 264 tanítóból állami iskolánál van alkalmazva 41, községinél 18, róm. katholikusoknál 46, görög ka- tholikusoknál 121, helv. hitfelekezetiinél 33, izraelitánál 4 és magániskolánál 1. A magyar nyelvet oktatási képességgel bírta 256, nem bírta 8 tanító. A 241 iskolában az 1892—93. tanévben a tanítási nyelv 121-ben magyar, 40-ben tót-magyar, 49-ben ruthén-magyar és 31-ben ruthén volt. A nem tisztán magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv sikerrel taníttatott 89-ben, siker nélkül 31-ben. 1869-ben fennállott 174 iskola közül magyar tannyelvű volt 39, magyar-tót 10, magyar-ruthén 9, magyar-német 2, ruthén 82, tót 18, tót-orosz 12, német 2. E szerint a magyar tannyelvű iskolák száma 1869-től szaporodott 82-vel, mig a német teljesen elpusztult. III. Kisdedóvodák. Az 1892—93. tanévben a vármegyében 9 ovoda és 1 állami állandó gyermekmenedekház volt.
