Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-28 / 4. szám

Ungvár, 1894. vasárnap, január 28. SZERKESZTŐSE«: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadlatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap magjaién minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK; Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ­UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Veres-kereszt, Fehér-kereszt. Mióta az eszme szentségéért az akasztófát he­lyettesített kereszten hozta meg a legnagyobb ál­dozatot, az akkor dicstelen, de utóbb megdicsőült | halál áldozatát az Isten-ember, azóta a szeretet áldozatainak jelképe a kereszt. Az önösség és az önzetlen emberszeretet tu­sijáról nevezetes századunkban a humanitás oltá­rán két egyenlő alakú kereszt tündököl A színük azonban különböző, az egyiké veres, a másiké fehér Az első a veres, a vér színével a haza szolgálatá­ban, a másik a fehér, az ártatlanság sziliével, az élet által gyakran az ártatlanon, a tisztán ejtett' sebek gyógyítására hívja mindazokat, a kik örök­ségbe kapták a szivet, vagy a kikben az átélt ne­héz napok, a fájdalmak keltették fel a szenvedők iránt a rokonszenvet. Nemes és nagy czélok szolgá­latában áll tehát mind a két kereszt; a kettő kö­zött megoszlik a szivem. Hanem azért - nem tudom elhallgatni - erősebben vonzódom a fehér felé. Nincs e vonzalomban önzés, ha van, mentes az egyéniség salakjától; legfeljebb ama természes von­zalomnak lehet kifolyása, melylyel az emberiség ama fele iránt viseltetem, a melyhez magam is tartozom, melynek szenvedése mély részvétre indít, önfeláldozása meghat. Nagyrabecsülöm a Veres-keresztet, melynek békés harezosai enyhítik a háború nyomorait, s mint a nagy édesanyának, a hazának gyöngéd kezei letörlik a harezos testéről a várt és verejtéket, megenyhitik fájdalmát, gyógyítják sebét, elűzik a beteg szivéből az elhagyatottság kínzó érzetét, fel­keltik lelkében a gyógyulás reményét, az elhalónak megadják a nyugalmat s a lelki békét ; de mégis, mégis erősebben vonzódik szivem azok felé, kik a létért folytatott kemény tusában kapják a sebeket, a nélkül, hogy oszthatnának ilyeneket; jobban megszovitja szivemet a fájdalom, ha az elhagyatott nőkre, az emberiség e szótlanul küzdő és elbukó) mártírjaira gondolok. A katonát erkölcsi erő, emelkedett érzés vezet a tűzbe, mely érzés megédesíti neki még a halált is, sebe nemcsak a legdrágább folyadéknak, hanem a dicsőségnek is forrása A hálás utókor megko­szorúzza sírkövét, a történet megőrzi emlékét; de az élet tusájában megsebesült vagy elesett szegény vigasztalás nélkül, nyomtalanul tűnik el, mint az erdőnek az elemek által elpusztított vadja; sírjába az elhagyatottság, a hiába való küzködés érzetének fájdalma, nyomorban hagyott övéiért érzett égető kínja kiséri. Hát az elhagyatott, a gyámok nélkül maradt gyermekek, a kiknek pusztulásából annyi vesztessége, elzülléséből annyi veszedelme van a társadalomnak ? Hát ezeknek ügye hogy ne mozdí­taná meg az emberbarátok szivét? Még egy okom van, a mely miatt jobban von­zódom a Fehér-, mint a Veres-kereszthez. A Veres­kereszt az állam kötelességét teljesíti; az államok­nak az utolsó pillanatig abban a gondozásban kel­lene részesíteniük a katonákat, a minőre önfeláldo zásuk által érdemesek ; az elhagyott nők és gyer­mekek sorsa egészen a társadalom kezeibe van letéve. Ezek a gondolatok éledtek fel llkeemben, mi­dőn l'abódy Józsefnek a Fehér-keresztről az „ Inig“ folyó évi 1. számában közülieket olvastam. íme, papírra vetettem a gondolatokat, hogy ne hangozzék el nyomtalanul a segítségre hivó szózat. Anyák, a kik küzdöttetek az élet bajaival, a kiknek szivét, ha csak pillanatokra is összeszori- totta gyermekeitek szenvedése, gondoljatok a vigasz nélkül szenvedő anyákra s ezek veszni, pusztulni induló gyermekeire és emeljetek Ungban is legalább a szenvedők egy töredékének megmentésére egy kicsiny tűzhelyet! Egy asszony. Szőllő-kulturánk. Hazánkra nézve ez idő szerint legfontosabb köz- gazdasági kérdésnek tekinteni a phylloxera állal elpusz­tult szőllőknek újra telepítését, melyet felszeg intézkedé­sekkel megoldani nem lehet. Sajnos, hogy a sok csapás, melyek gazdálkodó közönségünket érik, kulturális törek­vését iletöleg is jelentékeny tényezői a közönynek, mely a phylloxera által elpusztított szőllőknek újra telepítése kérdésében jelentkezik. Azonban nézzük, vál­jon nem voltak egyéb okai is e közönynek ? De igen és pedig a következők : 1. a bizalmatlanság az experi- mentacio sikerei iránt ; 2. az anyaghiány az újra tele­pítéshez ; ?>. a kivitelhez szükséges szakértelem és a munkavezetők hiánya; 4 kisebb birtokosoknál a be­fektetési tőke hiánya. Szenteljünk egy kis időt és fáradságot ezen okok külön-külön tárgyalásának : Ne csodálkozzék senki rajta, hogy még a nagyobb szőllőbirtokosok közül is igen kevesen foglalkoznak ez idő szerint a szőllőkérdés tanulmányozásával, a kisebb birtokosok közül még kevesebben, hogy ezen jövedel­mező művelési ág, csak régi patriarchalis rendszer sze­rint kultivállatik, mert mindenki fél az újítástól, a kez­deményezéstől, és jő magyar szokás szerint azt várja, sikerül-e a szomszédnak ? Ma, mondjuk ki őszintén, annyi irányban foly a kísérletezés, annyi különféle véle­ményt és tanácsot hallani, hogy még a tapasztaltabb ember sem tud azokon egykönnyen eligazodni ; hát még a laikus. A bizalmatlanság legfőbb oka, az eddigi kisér­lelek. eredménye, igen csekély A telepítések csak azon vidékekre képezhetnek pozitív kiindulási pontokat, amelyeken kísérletezés történt; mert nemcsak a talaj, abban kedvezően tenyésző laj, de a klimatikus viszo­nyok is nagy befolyással vannak az adoptaciora. Hogy példával éljek, ha a portalisra oltott furmint igen jól tenyészik a beregi hegyeken, abból nem következik, hogy ugyanezen eredményt lehessen vele elérni Ungvár vagy Szerednye vidékén; pedig látszólag, teltéve a talaj azo­nosságát, csekély a klimatikus különbség, a valóságban azonban igen jelentékeny. Egy khinai nézetei művelődésünkről. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Barátom, Tudakozó Dániel, Körösi Csorna példáját követve, Khinába indult, hitrokonait, a feketebörü zsi­dókat felkeresni, de nem ismervén a khinai nyelvel, egy khinai Bonczczal barátkozott meg, hogy ez a San­skrit nyelv segélyével őt a khinai irodalommal megis­merte" .ai Ikozás alkalmával a következő pár­beszéde éták ímelyet barátom szives volt velem v közölni. ‘ T. D. ijtéiy marad a világ bölcsészei előtt a khinai Üeme, lelkülete és geniusa. Az a nem,. .. nely a tudományok minden ágá­ban, a mesterségei ilö.meiebbjeiben még ezredek előtt remekelt, számta ó > semminemű előrehala­dást nem tett és látszik' v n Hodését nem az em­bernek kutató, fontoló, m i ható eszével, hanem állati ösztönnel végzi. A méh jelenkorunkban é,» . m dón gyűjti a mézet, mint azt millió meg mini . ,"rá íok azelőtt gyűjtötték és hasonlóan a mai khim. ezei úgy ke­zeli, mint ősapái. A selyembogár ne». •••!.,•• eve sebb művészettel készíti selyemgubóit. min( vizú in­előtti elődei. S Klíma nemzete, daczára no; . ;gy első volt a selyem fonása és gyártásával fog! >zó .lé­pek között, az európai népekkel a versenyt ki ríem állja ezen iparágban. Európa Khinát nemcsak túlszárnyalta, hanem olyan csodákat is hozott létre, melyek az angya­lok irigységét is felkeltették. Ösmeretlen, semmibe nem vett, érzékileg megfoghatlan erőket fogott szolgálatába amelyek világunkat egészen megváltoztatták, megrendí­tették, a távolságot eltüntették, a nap világát, fényét és melegét majdnem nélkülözhetővé tették, az összes em beriség ugyanazon beszélőszervvel beszélhet, ugyanazon üllel hallhat; tér és idő nehézségei le vannak győzve. Boncz: Uram! Mindennek hírét hallottuk és valö- t ban csodáljuk ezen nagyszerű, meglepő és fönséges tö­rekvéseiteket és cselekedeteiket. Ez nagyon szép ! De egyet logok kérdezni. Jól érzitek-e magatokat ? jobban van-e dolgotok, mint nekünk ? Nincs már nektek semmi kívánni valótok ? Béke, nyugalom, szerencse és boldog­ság uralkodnak-e már Európán ezen bódítások követ­keztében? Nincs már nyomor? Nincs már szegénység? Nincs már köztelek állati vadság ? Megszüntek-e a vil­longások, a háborúk, a legyverkezés ? Nincs szükség már a hamis diplomacziára ? . . . T. D. (felsóhajtva): Őszintén megvallva, e bajok valamennyié sanyargat bennünket. Boncz : Miután minden kultúra, minden emberi előlialadás végczélja, vagy az Isten szolgálata és imá- dása, a szív nemesítése és mellesleg az ember jólétének előmozdítása, a mi vallás-bölcsészetünk, arra tanít ben­nünket, hogyan kell kevéssel megelégednünk, a végte­len törekvés helyett az elértet megtartani Csodáitok nekünk gyermekjátékok és a legrégibb idő óta előttünk ; ösmeretesek és szent könyveinkben feljegyezvék ; igaz, hogy olyan nyelven, a melyet csak legnagyobb tudósaink értenek. Boppant sok titkát ismerjük a természetnek, a melyekről nektek fogalmatok sincsen. Mi pedig a ter- ) meszeli erőket is kíméljük és csak a legritkább esetek­ben merjük az Istent kisérteni csodák művelése által. Ti pedig magatokat Isten kedvenczeinek tartjátok, ámbár a telhetlenség, az elégedetlenség, az állaliasság bűneiben tetrengtek. 'történelmetek igen rövid, láthatárotok na- í gyón szűk ; nincs sem múltotok, sem jövötek és csak a pillanatot, a mozzanatot törekedtek kihasználni. A pil­lanat az, a melyben éltek, ennek áldoztok. S miután ti a végtelen idővel nem számoltok, a jeleni hajhászszátok. A múlt sötét nektek és a jövő lényét nem vagytok ké­pesek vak szemeitekkel megnézni. Elég nektek egy em­ber egyetlenegy cselekedete, egy szónoklata, sőt egy mondata, hogy bálványozzátok és elég egy botlása, egy gyöngesége, egy nem alkalomszerű kiáltása, hogy Olympu- sáról ledobjátok. Ferry Annámban megbukott és Pan- namában feltámadt, ámbár oly kevés vél ke volt az első­ben, mint érdeme a másodikban. Dupuy >Az ülés tart még!«■ szavai által, egyszerre nemzetének heroszsza lett. Mert nem az egész emberi nemet, az összességei veszitek szemügyre, sőt nem is az egész embert összes cselekedeteivel egyetemben, hanem egyes vonások, cse­lekmények után ítéltek, a mi által nem nyeritek igaz képét a nagyságnak. S milyen kicsiny lesz sok nagy ember, nagyitóüveggel szemlélve! Ez a pillanatnyi felvé­tel s ez a tulságba vitt részletezés szüli nálatok a leg­több rosszat; a faji, felekezeti és nemzeti gyűlöletet és elkülönítést, a nationalizmust, socializmust, nihilizmust, stb. stb. S ennek következtében, megrögzött előítéletek, bolondságok uralkodnak bennetek, számtalan év óta, és csak ez teszi megtoghatóvá, a mi különben meg­foghatatlan, hogy a legegyszerüebbb eszmék, az ember­rel született logalmak, szabadság, testvériség és egyen­lőség egyszeregynél egyszerűbb és termés zetes fogalmai, az érettük kiontott tengernyi vér daczára, még mindig nem tudtak érvényre jutni. Maga az a vallás, mely kris­tálytiszta, legegyszerüebb szavakban, gyermekies nyel­ven íratott, amely titeket minden terhes szolgálattól, áldozattól és szertartástól megszabadított ; melynek ösz- szes hitágazatai azon egyetlenegy elv és parancsolat ban kulminálnak ■>szeresd <•, mely parancsolat teljesítése az embert Isten és ember előtt tökéletessé teszi, nem sikerült veletek általatok. Aszeretet e vallásából, a túl­ságos részletezés, a felfuvaikodó önösség kárikaturát csinált; a legagyaturtabb, legellentétesebb nézeteket, a legborzasztóbb ideákat tudták tudósaitok ezen egyszerű szavakból életrekelteni és nézeteik bebizonyítására, mi­után a roppant tudományosság, a rettenetes bölcseiké ­Lapunk mai számához „Hivatalos Közlemények“ és egy fél Ív melléklet van csatolva. 4. SZÁM. XXXII. ÉVFOLYAM VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents