Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-08-06 / 32. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, augusztus 6. 32. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frl. Negyedévre 1 frl Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS ÁZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYI Kisiparosaink helyzete. < 1 Iparos polgárságunk telett országszerte megnehezedett az idők járása. A baj mindenütt egy és , ugyanaz: a gyáripari termelés, vagy a külföldi munkaerő nyomja le az ipari termék árát, vagy az ipari foglalkozás diját; úgy annyira, hogy a kis- i iparos alig képes napról-napra éldegélni. Ma már a ritka esetek közé tartozik, midőn valaki mestersége . után vagyonra, vagy csak jólétre is teszen szert. Tekintettel azon hivatásra, melyet kisiparosainknak állami életünkben be kell tölteniök, szerfelett kívánatos, hogy iparos polgárságunk mostani helyzetéből kiemelkedjék, s oda legyen képesítve, hogy a becsületes igyekezet, a szorgalmas munka s a szakértelem megteremje nála is gyümölcsét A jelenkori társadalom rendjének megváltoztatására irányuló törekvés mindenütt rohamos léptekkel hódit; mi — a nélkül, hogy a megszokott modorban jajjgatnánk — ama felfogásunknak adunk kifejezést, hogy a készülőfélben levő socziális társadalom eszméje győzni nem fog ; mert az általa szándékolt intézmények ellenkeznek az emberek természetével. A küzdelem azonban ki fog fejlődni az egész vonalon ; mi sem leszünk attól megkímélve, sőt már most sem vagyunk Miuden nagyobb városnak iparos munkásai között tekintélyes számmal vannak azok a férfiak, kik sorsuk jobbrafordulását a jelen társadalmi rend megváltoztatásától várják. S a socziális eszmék és törekvések egyre terjednek nálunk is ; az iparos munkások újabban azon fáradoznak, hogy kapcsot létesítsenek a városi és falusi úgynevezett „proletár“ népek között. Hogy e törekvéseik nem egészen sikertelenek, az érdekközösség érzete gyökeret kezd verni szivükben, bizonyítják az alföldi parasztlázadások. Az áradást útjában mi sem tartóztathatjuk fel. Minden erre irányuló törekvés semmi egyéb, mint kárbaveszett erőfeszítés. „Erély“-lyel ugyan ellehet fojtani ideig-óráig bárminő törekvést ; de ha a megvalósítani szándékolt eszmében nagy a csábitó erő, a nagy kínnal rakott gátat csakhamar elsöpri az áradat; a világot ma már nem lehet furkós bottal kormányozni. Kétségtelen, hogy a jelen társadalmi rend és a szoczialis eszmék barátai között nálunk is döntő ütközetre kerül a dolog. Nemzetünk s államunk konszolidácziója szempontjából igen kívánatos, hogy társadalmunk két nagy tábora mennél későbben vívja meg ezt a döntő csatát. Nagy és erős nemzetek könnyen kiheverik a nagy küzdelemmel járó rázkódásokat; hazánknak léte forogna koczkán, ha a nép nagy tömegeiben gyökeret verne a világtestvériség eszméje s meggyengülve lelkében a faji érzés. Ettől a veszedelemtől nem üres rémitgetéssel és úgynevezett „hazafias“ munkáspártok összetobor- zásával menthetjük meg az országot, hanem az által, hogy a kis embereket (kis-iparosokat és kisbirtokosokat) fenntartjuk, önállóságukat biztosítjuk. Mig az iparos, a földmivelő a maga ura lehet, bármily szerényen is élj^n, nem törekszik a messze jövő ködében levő közös jólét után. A tulajdon sze- retete mélyen gyökerezik az ember lelkében ; mig ez az érzelem táplálékot talál, nincs mit tartani a sociális eszmék rohamos terjedéséről. A másik indító oka kis iparosaink érdekei vé- delmezésének, előmozdításának, hogy a városi ipa ros polgárság, mint termelő osztály, jelentékeny társadalmi tényező, melyre úgy a kulturális, mint a humanitasius és hazafias törekvések terén igen jelentékeny feladat vár. Ezek a feladatok eddig is csak az önálló iparos-polgárság támogatásával voltak megoldhatók. Az iparos polgárság helyzetének gyökeres javítása tehát első rangú állami és nemzeti szükség. Ezen czél érdekében a közélet minden tényezője meg kell, hogy tegye kötelességét; a teendők oroszlánrésze azonban magára az iparos-osztályra hárul. Neki kell az erőfeszítésben a végső határokig elmenni, hogy önállóságát megóvja, vele a nemzet erkölcsi erejét növelje. Kis iparosainknak e küzdelemben az önsegély biztos alapjára kell helyezkedniük ; mert az alapos segítség pusztán kívülről úgy is hiábavaló reménykedés. Kisiparosaink okulhatnak az iparos munkásokon, kiknek példájából naponkint van alkalmuk szemlélni,' minő eredményeket képes elérni az együttes erőkifejtés. Az önsegély részükről két irányban kell, hogy érvényesüljön: emelje egyrészt a kisiparosok általános és szakszerű műveltségét, hogy a versenyképesség színvonalán maradhassanak és bocsássa rendelkezésére minden egyes arra való iparosnak az önálló ipar megkezdésére szükséges tőkét. Az iparos-osztály műveltségét egyrészt a szakiskolák, másrészt társadalmi szervezetek (péld. polgári körök) vannak hivatva előmozdítani. Azok az iparosok tehát, kik osztályuk önállóságát megőrizni, s a jövőnek is biztosítani akarják, testtel-lélekkel rajta lesznek, hogy saját művelődési intézményeiket a virágzás lehető legmagasabb fokára emeljék. A szó szoros értelmében vett önsegély, az önálló iparűzéshez szükséges tőke biztosítása még jelentékeny s nehezebb feladat. Még eddig az érdekeltek e czél biztosítására nem tudták megtalálni az eszközöket. Kétségtelen, hogy e feladat főleg maguk, az érdekelt iparosok által társulásuk révén lesz megoldható. Hogyan, minő alakban kellene e társulást szervezni, alkalom adtán részletesen kifejtjük. E. J. Az iskola és a szülőház a nagy szünidőben.- Két közlemény. — II. (n) Hátra van az oktatás, vagyis az iskolában szerzett ismereteknek a szülőház által való fenntartása. Erre nézve azt kérdezheti valaki, talán csak nem akarja, hogy a fiam a vákációban is tanuljon?! Feleletem ez: a tanulmányoknak az iskolai év vegén való teljes elvágása és csak a jövő tanév elején való megkezdése illetve folytatása a mily ész — épp oly czélszerütlen; de igen is nagyon szükséges ezeknek okkal, móddal való ismétlése, mi által azok nemcsak jobban vésődnek be az ifjú elméjébe, de az itju e mellett elszokik a tanár kérdésére való tehát iskolai teleléstől, önfelfogásu és gondolkodású lesz, azaz önállósághoz szokik, ez pedig a térfinak egyetlen vezetője élete pályáján. Igen kevés kivétellel, majdnem valamennyi tantárgy igen könnyen ismételhető, ha nem is egész terjedelmében, legalább egyes részeiben és pedig alkalomszerűen. A nevelésnél kiemeltem a kirándulásokat, mint legköny- nyebb és legérdekesebb toruázásnemet. Hazánk régi emlékei tele vannak nagyobbrészt latin (elírásokkal, ha a szülő nem is, a társaságban bizonyára lesz valaki, a ki az ifjúval elolvastatja a felírást, s ha nem tudjak lefordítani, az itju feljegyzi, kedvezőtlen esetben a szülő feljegyezteti gyermekével és odahaza, vagy útközben ie- fordittatja valakivel. Mimiéi nehezebben megy, annál jobban ragad — dicséret a kivételnek — és az érdeklődő szülő e néven tájékozást szerez fia nyelvbeii ismereteiről. A mint a latinnal, úgy vagyunk a többi idegen nyelvvel is. Történeti helyeken a történelem egész részletei idézhetők vissza az ifjú emlékezetébe és mely helynek nem volna hazánkban története ? Még tágabb tér nyílik a földrajzi és termés z e t r a j z i ismeretek ismétlésére. Minden lépésnél uj és uj részlet, uj tárgy a megtekintés és megbeszélésre. A legparányibb rovartól a leghatalmasabb emlősig, a mákszemtől a terebélyes erdőóriásig, á fenyvestől az egész hegyeket alkotó kőségig számtalan kérdés merül fel a szemlélőben. A szülő és gyermeke kölcsönösen felvilágosíthatják egymást és esetleg kiegészíthetik ismereteiket. Igen szép és vonzó a természettani törvények és alkalmazásuknak az emlékezetben való felidézése. A természeti tünemények minden pillanatban elegendő anyagot szolgáltatnak verőtényes napon ép úgy, mint borús vagy esős, hideg, meleg időben, szárazon és vizen egyaránt. Ezeken kívül a mester-müvek, gépek egész halmaza nyugalom és mozgásban ezer meg ezer kérdést ád szájába szemlélőnek és ha ránk borul az éjszaka, még akkor is ott van a csillagos ég temérdek csillogó pontjával. E kérdések nemcsak a test alakja, de egyúttal vegyi összetételére is kiterjedhetnek. Számolni a legkisebb különöstől egészen a legnagyobb általános számig mindig lehet és azt hiszem mindenkivel; ez soha sem árt, csak használ és minnél kevesebb papirost fogyasztunk mellett, annál jobb. Geometriai idomokat is lelünk és még inkább találunk, ha keressük azokat. Bölcselkedni minden kérdés és feleletnél lehet, vonatkozzék az akár lelki állapotok megbeszélésére, akár a gondolkodás módja és kifejezésére. A két legelső tárgyat szántszándékkal kihagytam, nem mintha az ifjú ebbeli ismereteinek ismétlése nehézséggel járna, hanem mert azokat majd minden más tárgy felöleli. Akár az égbe meredő hegycsúcsokat, akár a délibábos alföldet szemléli a kiránduló itju, lehetetlen hogy szépségük őt meg ne ragadja és meg ne szeresse bennök édes hazáját, Petőfi ezen bokrétáját, és hogy e szeretettől áthatva, tel ne szálljon lelke ahhoz, kinek áldását fohászaink e földre le könyörögik. így erősbül hazaszeretet álial a hitben a jövő reménye. Városi önzetlenség-. ■tíajánházán, 189‘L áiig. 2. Az .Ungvári Közlöny* julius 27-iki száma, >meg- szivelésre méltó* vezérczikket közöl, melyből Ungvár- megye lakosai — Ungvár város kivételével, — megtudhatják, ha még nem tudnák, hogy mennyire önző, világtól elmaradott népek ők, kik semmi érzékkel nem bírnak, szellemi metropolisunk, Ungvár városának érdekei iránt; nem méltányolják azon előnyöket, melyeket a város önzetlenül nyújt mindnyájunknak, sőt midőn önzetlenségének jutalmát kell a vidéktől beszednie, a helypénz és kövezetvám csekély fillérei alakjában, — akkor kénytelen kemény harezot folytatni a részvétlen, kötekedő és a helyzet magaslatára emelkedni nem tudó, vidéki polgárság ellen. Mig — daczára a kemény tusáknak — a város önzetlenül és örömmel, nyújtja a vidéknek a messze menő előnyöket, addig a vidék, szerinte, azt bal kézzel viszonozza. Nos valóban itt az ideje, hogy jobb kézzel is viszonozzuk a város atyai gondoskodását, mert minden türelmünk és áldozatkészségűnk mellett is rá kellett jönnünk, hogy két kézzel kell védekeznünk az ellenünk szakadatlanul elkövetett zaklatások hosszú sora ellen. Nyilvánvaló dolog, hogy a nevezett czikk és a városi adminiszlráczio között szoros atyafisági visszony áll fönn. Ezen atyafiságos viszony szemlélete mosolyra indít engemet, mert lehetetlen mosoly nélkül látni, hallani, hogy annak az administraciónak érdekköréből emeltetnek vádak a vármegye nagy közönsége ellen, mely administra- ! tio oly pazar bőkezűséggel bánik a város erkölcsi hitelével, mely administracio ellen léptem-nyomon vádakat hallunk hivatalos és nem hivatalos alakban. Mégis csak furcsán hangzik azok szájából a vád, kiknek kormányzása alatt Ungvár, a hatalmas felsőmagyarországi kereskedelmi emporium, egy közönséges vidéki kis város színvonalára sülyedt. Vagy hová lettek Ungvár nagyhírű országos vásárai ? Ma az idegen csodálkozva kérdi az Ungineder nyaktörő kavics bányái között, sárban, vízben lubiczkolva, hogy ez a hires ungvári vásár? Hiszen ebben egy pár lovat tisztességesen felállítani, elővezetni, vagy befogni sem lehet. Azok vádolnak bennünket érzék hiánynyal központunk fejlődési feltételei iránt, kik zárt sorokban vonultak lel a gazdasági egyesületnek megszavazandó '/* °|0 | pótadó ellen, holott Ungvármegye erőteljes gazdasági Lapunk mai számához a Hivatalos Közlemények és egy fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
