Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)

1893-08-06 / 32. szám

fejlődése egyedüli biztositéka Ungvár város fejlődésének, kereskedelme, ipara nagyobb arányú föllendülésének. Vagy hova lelt Ungvár város számottevő gabonakereskedelme, jó piacza? Hiszen — bizonynyal a város helyes közgazdasági politikájának következményeként — Ungváron majdnem állandóan 50 kr., sőt 1 írttal olcsóbban adható el minden termény, mint más vármegyék másod-harmadrendű piaczain. Avagy alsó Ungnak 8O°|0-a csupán Ungvár iránti antipatiából hordja összes terményeit Nagy-Mihályba, mely sokkal távolabb fekszik, de hol legalább zaklatás nélkül kap érte jobb árt ?

Azok vádolnak bennünket, hivatkozva a városban koncentrált nagy számú diplomatikus, művelt magasabb szellemi régiókba járó elemre, — kik Ungvár város so- cialis szükségleteivel szemben süketek és vakok, kik szűkkeblűén elzárkóztak a legközelebbi múltban is, a közéletben cullurális jelentőséggel is biró társaskör számára, egy otthon teremtése elől!

Úgy látszik, érzik a vádlók, hogy siklanak lefelé a lejtőn, s viszik magukkal Ungvár város közgazdasági és erkölcsi érdekeit; kényelmetlen helyzetük érzete elérkezettnek láttatja velük az időt arra, kogy az ódiumot Ungvár stagnálásáért a vidékre hárítsák. Ez igyekezetük azonban egyszerűen nevetséges marad. Ez igyekezetei egy kategóriába helyezhetjük azon luminózus érvvel, melylyel a vidék közönségét az ellene elkövetett zaklatások daczára, békés megadásra inti czikkezőjük, mert hiszen, mint mondja »olykor az ulczák i?) este nekik (értsd a vidékieknek) is világítanak !<

Hogy Ungvár város érdekeinek kellő szemelőtt tartásával volna vezetve a város kormánya, azt bátrak vagyunk kétségbe vonni Avagy mit bizonyít azon körülmény, hogy inig a kövezet-vámot a város házilag kezelte, a behajtásnál a legkisebb ellenőrzést sem gyakorolta, — a bárczákat soha felmutatni nem kellett, azokat mindjárt a sorompónál eldobta, mindenki éveken keresztül és a város alkalmazottjai mohon kapdosták fel, hogy újra és ötször-hatszor újra elárusítsák. De ezzel nem gondolt senki, ezt a város érdekeire féltékeny elöljáróság nem vette észre soha, sőt alulírottnak a megye gyűlésen e tárgyban történt felszólalása is eredménytelenül hangzott el. Bezzeg másként van most, hogy a kövezetvám bérlő kezén van. Most már van gond reá, hogy a kövezetvám, s a helypénzdijak behajlása — ha kell — hivatalos támogatás mellett is sikerre vezessenek

Ezrekre megy a kövezetvám bérlők által jogtalanul beharácsolt vám-dij.

Példa erre az a köztudomású dolog, hogy a vásártér a város Kapos felőli végén fekszik és még is, hogy egy nagy vidék — mely egyszer sem érinti a vámsorompót ha az országút mellett elterülő vásártéren helyet foglal — kétszer legyen ki és bemenetnél megvámolható ; a rendőrség betereli a városba, honnan más ulczán ismét ki kell jönnie, hogy a vásártérre juthasson, mialatt azonban kétszer lelt keresztül kergetve a sorompókon és kétszer fizetett. És a város ezen menthetetlen eljárásúnak igazolására is minő gyermekes mentséget hallunk. E tavaszon ugyanis azzal az indokolással, hogy az újonnan kihasított lóvásártér puha sáros, a kavics-bányába lett helyezve a lóvásár-, és az egész közönség a rendőrség kénye szerint előbb a városba be kergetve tulajdonképen azért, hogy kéts-er vámot fizessen

Később kiszáradt az uj vásártér, megkeményedett, de azért a lóvásár csuk maradt a kavics-bányában. De hát hadd törje a nyakát a gödrökben a nagy közönség, hadd botránkozzék meg mindenki a vásártér rendetlensége, mondhatjuk lehetetlensége felett; hadd álijon üresen az uj tóvásártér, hadd legyen tönkre téve az ungvári vásárok jó hire tökéletesen, hiszen itt a fő az, hogy pár ezer embertől a kövezetvám kétszer kicsikarható legyen. Hogy a városnak ebből semmi haszna — mert a haszon a bérlöké — hanem óriási közgazdasági kára van, hitelét rontja, magisztrátusát a tilos összejátszás gyanújába keveri, az mind mellékes ; mert mint az »Ungvári Közlöny«-ből kitűnik, csak a vidék tartozik a város érdekeit a lelkén viselni és magát türelmesen nyúzatni.

Mennyire megy a bérlök érdekeinek védelmében a hivatalos erély, é étiken illusztrálja a velem történt következő eset. A legközelebbi országos vásár alkalmával szarvasmarhát is hajtattam be árulni, oda mentem kocsimmal én is. A vásártér bejáratánál álló rendőr kérdőre von, hová megyek? »A szarvasmarha vásárba<-. Félre áll, bebocsát; midőn azonban kissé beljebb megyek, egy másik rendőr áll elémbe, s rám rival: >Az úr hogy mert ide jönni«- ? »Helypénzt fizettem, marhát árulok, csak szabad a vásárban helyet foglalni?«- »Takarodjék innen ki, itt nem szabad lóval bejönni.»

Miután nem ösmerek törvényt, vagy szabályrendeletet, mely kötelezne, hogy nekem csak gyalog szabad vásárra menni és mely megtiltaná, hogy szarvasmarháimat áruljam, ha lótól vont kocsin ülök, a vásártéren akartam maradni. Erre a rendőr a »király és törvény«- nevében a vásárbiróság helyiségébe bekísért, hol terhelő jelentése daczára, miután a kapitány jelen nem volt, engem jegyzőkönyv felvétele nélkül, bár azt követeltem, — elbocsátottak.

Tehát még a személyes szabadság sem szent és sérthetetlen a nagy hatalmú rendőrség előtt a békés és hivatásának élő polgár bárminő meghurczolására is képesek, csak hogy a közönséget a sorompókon keresztül zaklathassák akkor is, ha csak a városon kívül eső vásártéren van dolga.

Épen igy vagyunk a helypénz szedéssel is, Nem volna baj, ha a helypénz-bérlő esetleges visszaéléseivel szemben a városnál jogorvoslatot, elégtételt nyerhetnénk, mint azt az »Ungvári Közlöny«- állítja.

De a városi hatóság a legképtelenebb esetekben is

leggyakrabban a zsaroló bérlő pártjára áll és a nagy közönséget teljesen kiszolgáltatja a pióezák kényének s nem sokat törődik azzal, hogy a piaczot teszi hova-to- vább tönkre és a piaczrói élők megélhetési viszonyait nehezíti meg. Csak most nem régen volt kénytelen a közigazgatási bizottság egy ilyen, a zsarolást felmentő és a megzsaroltat büntető Ítéletet feloldani és a helypénz- bérlőt 20 írt birságra ítélni. Megszámlálhatatlanok azon esetek, a melyek fellebbezés alá nem kerülnek vagy panasz tárgyát sem képezik ; mert a népnek az a meggyőződése, hogy a városnál a helypénzbérlők ellen igazságot kapni nem lehet.

És ily tények után vállalkozik az »Ungvári Közlöny« a vidék közönségének megleczkéztetésére ! Ez valóban illő folytatása azon tényeknek, melyekért az ódiumot az »Ungvári Közlöny« a vidék nagy közönségére akarja hárítani, holott a vidék saját jól felfogott érdekeit soha sem tudta elválasztani Ungvár város érdekeitől.

Avagy elzárkóztunk-e a gimnázium építésére, az ungvár-bereznai vasút létrehozására szükséges nagy ösz- szegeknek megszavazása elől; avagy felmerült-e egy hang is, mely a kövezetvám megtagadását hozta volna részünkről javaslatba? Pedig talán sikerrel tehettük volna. Nem 1 mi daczára azon egyáltalán nem balkézzel adott áldozatoknak, melyeket a kövezetvámmal és helypénzzel igen tekintélyes, sok ezeret tevő összegekben adunk a városnak, csak a behajtás körül elkövetett visz- szaélések és azon jogtalanságok ellen zúgolódunk, melyek a város nevében, de nem a város érdekében önző, magánérdekekért követtetnek el.

Nem is fogjuk Ungvár város jogos érdekeit szem elől téveszteni soha ! Annál kevésbé, mert mint szomorúan tapasztaljuk, elérkezett az ideje annak, hogy karöltve Ungvár azon polgáraival, kik szivükön viselik vármegyénk egyedüli jelentős helyének valódi érdekeit, megvédjük azt bármiléle érdekszövetkezelek műveletei ellen.

Vagy azt hiszik önök, hogy az a vidéki ember, ki büszke mindig arra, hogy vármegyéje, mely ha kicsiny is, ha szegény is, de tiszta volt mindenkor s a mely vidéki ember önkormányzati jogát a folt nélküli vármegye kebelében szokta meg gyakorolni. — nagy lelki örömet érez azon, midőn Ungvár város administrá- ciója felől komprommitáló hírek keringenek ?

Ne higyjék! Mi, békés vidéki nép, tudjuk, érezzük és valljuk, hogy érdekeink és céljaink azonosak csak együtt boldogulhatunk s javíthatunk helyzetünkön, hogy fölviruljon és úgy anyagilag, mint szellemileg tekintélyre vergődjék szükebb hazánk : Ungvármegye és abban Ungvár város.

Berzeviczy István.

A képviselőtestület megújhodása.

A múlt hó 31-én 35 rendes és 10 pótképviselőtestületi tagot választott Ungvár város polgársága.

A választások, illetve annak eredményével általában meg lehetünk elégedve, amennyiben a már ismert s a város érdekeinek szolgálatában kipróbált erők mellett több olyan uj ember nyert polgártársai részéről megbízatást, kiknek más téren kifejtett tevékenysége kellő biztosíték arra nézve, hogy a város közjavának előmozdításában is eredményes tevékenységgel fognak kitűnni.

. A választás ténye nem volt olyan mozgalmas, olyan élénk, a minőnek Ígérkezett, amennyiben 1677 választó közül csak 535 élt jogával, tehát az összes jogosítottaknak alig egy harmada.

Legkevesebben szavaztak a belvárosban, 502 választóból 120-an. Itt nem volt ellenzéke a hivatalos listának; a komissio perczekig is várhatott egy-egy szavazóra, a bizalmi férfiak egyike, másika egy-egy kis körutat is tehetett; a hagyományos csendes kerületben nem volt mitől tartani. Megvalasztattak rendes tagokul: Hehelein Karoly, Novák Lajos, Dr. Ivántsy László, Rónay Antal, Grabovszky Komán 120, Lám Gyula, Tihanyi Domonkos 119, Kemény Bertalan, Mislin- szky József 118, Mocsary Béla 117, DóTy József 1 ló, Petridesz Janos 99 szavazattal. PóttagokKá lettek : id. Fésűs József 118, Peltsárszky Béla 116, Vagner Emanuel 108 szavazattal. A rendes tagságra szavazatot kaptak még: Vilcsek János 16, Tomcsányi Ödön 5, Gebe Demeter 3 s mások 1—‘í szavazatot.

A savanyuvizi kerületben már sokkal nagyobb volt az érdeklődés. Tizenkét ember itt hadat üzent az úgynevezett hivatalos listának s meg is vívta azzal szemben a csatát győzelmesen. Ebben a kerületben a hivatalos cédulából csak azok kerültek be, kik az ellenzék listáján is szerepeltek. 485 szavazó közül jogával élt összesen 178 polgár. Rendes tagokká választattak : Popovics Emil 162, Thirmann Samu 146, Podlussányi Ottó 137, Rákosi Janos 111, Kása Kálmán 106, Ember János 96, Gorka Leo 93, Schmitzer Ede 79, Jäger Bertalan 76 es Mankovics Mihály 65 szavazattal. — Póttagokká választattak: Gerbery Antal 162, Säntha Mihály 160, Dubró József 98 szavazattal. — A rendes tagsagra szavazatokat kaptak: Klein Andor 62, Timczó József 62, Valkovszky Miklós 60, Traxler Lajos 56, Brody Sándor 45, Mikula Janos 40, ifj. Timkó József 12, Buday Lázár 7 s masok egy pár szavazatot.

Hasonló elénk érdeklődés mutatkozott a hidon- túli kerületben is, hol 690 szavazóból 237 élt jogával. Itt is volt ellenzéki lista, de nem tudott zöldágra vergődni, aminek — eltekintve egyéb, most nem bolygatott körülményektől — a párt szervezetlensége s erély- telensége volt a főoka. Az ellenzéki listáról egyedül L ü 11 e y t sikerült beszorítani, őt is csak a győző párt hallgatag beleegyezésével. v

Rendes tagokká választattak: Reismann Ignácz 224, Hevesy Mihály 215, Tüchler Sándor dr. 200, Galamhosy Ferencz 195, Grossman Péter 192, Dolo- bács Pál 187, Breznay Pál 185, Reismann Leo 182, Glück Jakab 174, Löw Lázár 173, Vincze Dániel 169, Kész le r Imre 166, Lüley Sándor dr. 152 szavazattal. — Póttagokká lettek: Szendrey József 158, Ringer Mihály 158, Szengetovszky József 157 és Gutmann Herman 156 szavazattal.

A kisebbségben maradtak közül a rendes tagságra Ember János 122, Schächter Adolf 105, Grün Sándor dr. 65, Mihálics János 45, Dier Lajos 42, Graubart Mór dr. 37, Keleti Dezső 20 szavazatot kapott.

A képviselőtestület eddigi tagjai közül a jelen választás alkalmával részben kimaradtak, részben póttagok lettek : Durcsák Dezső, Fésűs József id., Gregoro- vics József, Grün Sándor dr., Horoscsák István, Lukács János, Mikula János, Moskovics Ármin, Palyo János, Peltsárszky Béla, Szendrey József, Sztankóczy Géza, Valkovszky Miklós és Vagner Emanuel.

Uj képviselőtestületi tagok: Dőry József, Ember János, Hehelein Károly, Jäger Bertalan, Kása Kálmán, Kemény Bertalan, Lülley Sándor dr., Mankovics Mihály, Novák Lajos, Petridesz János, Popovics Emil, Reismann Leo, Thirmann Samu, Tihanyi Domonkos és Tüchler Sándor dr.

Ekként részletesen számot adva a julius 31-iki választásról, kötelességünknek tartjuk végül megemlíteni, hogy a választási elnökök : Orosz Mihály, Mislin- szky József és Antalóczy Péter elismerésre méltó tapintattal töltötték be nehéz tisztüket. A külső rend sem zavartatott meg sehol sem, annak daczára, hogy a rendőrség — főleg a hídon túl — elég erősen volt képviselve.

Az anyagipar szakiskola kiállítása.

A lefolyt hét a szakiskola hete volt. Meglátszott a helybeli sajtón, az idegenek forgalmán, s a zöld gályákká! s nemzeti zászlókkal diszitett szerény épületen, melynek falai között ezen munkabíró, egészséges s üde erőtől duzzadó intézet szorong; csak városunk közönségén nem látszik meg, mely nem nagyon látszik méltányolni az intézet élén álló szakférliak derék munkáját.

A kiállítás szakértelemmel párosult Ízléssel és any nyi leleményességgel van rendezve, a mely nélkül a ezélszerütlen helyiségben könnyen mosolyra indító karikatúrává válhatott volna.

Egy lüstös ajtó vezet a kiállítás előcsarnokába, mely mögött még a múlt vasárnap a kiállítás közvetlen megnyitása előtt való napon is kályhákat égetett a részvény-társulat gyára. A kormos ajtót zöld-gaiy koszorúk és teracotta díszítmények fedik, az elkorhadt padozatot pedig Katona 111. oszt. tanuló által készített s a kiállításban látható óriási vázák gipsz formái takarják el.

Innen egy másik lüstös ajtó az égető házba, egy jobb oldali ajtó a kiállítási terembe vezett; kormos ez az utóbbi is, csak hogy azt a kiképzett tanulók szép aquarelle rajzai fedik el a gyárlátogatók szemei elöl. , Tanulságos ellentét, akár csak egy gőzhajón ! az egyik ajtó a lütökhöz vezet, a kik derekig vetkőzve élesztik a lelket, mely az egesz alkotmányt mozgatja, egy másik ajtó az 1 oszt. díszes termét tárja lei a kényes utazó előtt. A mily kellemesen szórakoztat a hajó elmés gépezete, egyenletes mozgásának szemlélete a fedélzetről, oly tanusagos s szórakoztató e kiállított agyagáruk csoportja, melyeknek részint a kész, részint télig elkészített tárgyait egy helyen találja a látogató, a mint a munkások a torró kemenczéből épen kinordják.

Ne zavarjuk azonban a munkásokat, térjünk be az 1. oszt.-ba, melyhez még csak drága utijegyet sem kell váltani. Két, a mennyezetig eró táblán a szebbnél szebb szabadkézi, szén, aquarelle és mértani rajzok vannak kiszegezve, alattuk pedig a tanutók által szabadon mintázott epület díszítmények s emberi testrészek, kéz, láb, arcz slb. vannak elhelyezve. A terem közepén egy kimagasló állványon a gorög etrusk edények szabad kézzel korongod s veres alapon fekete színnel diszitétt, a korüngolo osztály tanulóinak készültségét leginkább igazoló collectió latúato. Ez alatt egy oldalon a kályhás lauulók, más oldalon a testó tanulok gyakorlati munkai foglalnak helyet. A lestők között a legtöbb helyen Mazura V. nevével találkozunk.

A legnagyobb fali állványon van a részv. társ. által a tanulók munkálataiból összeállított s ÖUV|0 árleengedéssel eladásra szánt kiállítási szobrocskái. Több darabon rajta van az eladási ár, a legtöbben azonban hiányzik ; czélszerü lelt volna valamennyit megjegyezni, s oly arban adni, hogy ez alkalommal ininnél többen hozza juthattak volna e tárgyakhoz. A szobor munkák között achvarcz 8., Kosenbturn H. és Kottász Hugó tanulok neveivel találkozunk a legsűrűbben. Két kályhás tanuló : Leki 1. és Toth L. a Kályha felállításba is szépen begyakorolták magákat; 2 drb. csinos kis kályha dicséri ügyességüket.

A korongok) tanulókat az etrusk vázák, 2 drb. Kibling L. szegedi és Egressy D. miskolezi tanuló által készített óriási váza és egy csomó apró veres szinü s színes agyag péppel díszített apróbbnál, apróbb, baba szobába való vazacskák s kanosok szabadították tel legényekké. Ezen edényekből befolyó összeg a tanulók jutalmazására log lordittatin. A korongoló osztály tanulói közül kiváltak az einhttetteken kívül még Martonossy J. szegedi, Kosenblüth Mór, Driszkó J. tanulók, stb.

A kiállítás legérdekesebb s legvonzóbb részét Be Iridesz J. szobrász művészetének köszöni.

A nagy Krisztus-szobor egy méltóságteljes alak; arcza nagyon érdekes keleti typus. A Mária-szobor, mely