Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-26 / 13. szám
Ungvár, 1893. vasárnap, márezius 26. XXXI. ÉVFOLYAM. 13. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. I cvelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kilől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden Vasarnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Vagy, vagy! A/, „Ung1, folyó évi 11. számában Kurucz egy czikket közöl, melynek erősen labanc z szelleme a magamfajtája csendes labanc/, ellenvéleményét is kihívja. Hiába! én a vármegye közgazda- sági érdekeinek előmozdítása tekintetében Kurucznál kuruczabb módon gondolkozom, e téren nem vagyok a kecske jóllakása és káposzta megmaradása ismeretes elméletének hive; azt mondom: vagy, vagy! Vagy gazdasági egyesület, vagy mezőgazdasági bi zottság. Mind a kettőre a mi viszonyaink között nincsen szükség; mindkettő áldásos hatásának nincsenek meg nálunk a feltételei Hogy a k-rdést alaposabban megítélhessük, tegyünk egy kis utat a „mezőgazdasági bizottság“ eszméjének bölcsőjéhez. A múlt, év április hú elején nagy gyűlést tartottak Budapesten a gazdasági egyesületek, melynek főtárgyát a mezőgazdasági érdekképviselet nagy fontosságú kérdése képezte. A nagy gyűlésen két felfogás s ezek kifolyásaként két. határozati javaslat állott egymással szemben ; az egyik a R a d ó Kálmán vasvármegyei főispáné, ki a mezőgazdasági érdekek képviseletét a tisztán társadalmi utón alakult gazdasági egyesületeknél kiváltja hagyni, a másik a Bánffy Dezső báróé, ki az egyesületek egyöntetű szervezését a kötelező társulás behozatalával, a gazdasági képviselet szervezetének k ö z i g a z g a t á s i közeggé alakításával tervezte. A kifejlett tanulságos vitában az érintkezési pontot az a kivánalom képezte, hogy kapcsot kell létesíteni a gazdasági képviselet és közigazgatási hatóságok között. A vita (hiszem) mindnyájunk előtt ismeretes eredménye, hogy a nagy-gyülés az auto- nomikus szervezet, azaz a mai g a z das á g i egyesületek mellett döntött; a közigazgatási szervezettel csupán a képviselet kapcsát fogadta el A ráíogás nem kenyerem, biztosra tehát nem állítom, csak ama hitemnek adok hifejezést, hogy a magyar gazdasági egyesületek kongresszusán elbukott, B á n ff y-féle határozati javaslat, mely a balsiker után a minisztériumban talált menedéket, a „mezőgazdasági bizottság“ apja. A mezőgazdasági érdekképviselet kérdése, te hát nem mai keletű, a „mezőgazdasági bizottság“ eszméje is csak abban a formában uj, a melyben a földmi ve lésügyi minister nemes intentióju leiratában kifejezésre jutott. Sajnálom, hogy mikor a gazdasági egyesületek országos gyűlésének példája állott előttünk, nem akadt közöttünk egy ember sem, ki a „vagy, vagy“ kérdését fel vetette volna; sajnálom, hogy afebr. 28-iki közgyűlésen nem akadt egy ember sem, ki a figyelmet a dolog meritumára irányította s ezzel érdem leges vitát provokált volna. Pedig erre az alkalom mintegy önmagáiéi kínálkozott. A miniszteri leirat ugyanis kimondja, hogy nagyrabecsüli a hivatásukat betöltő gazdasági egyesületeket s a „mezőgazdasági bizottságit csak ott kívánja létesíteni, a hol a gazdasági egyesület, hivatását betölteni nem képes. Ennél a passusnál jó lett volna egy kis szü netet tartani s felvetni azt a kérdést, hogy háti tulajdonképen miért nem tudja az uugvármegyei gazdasági egyesület hivatását betölteni ? H o I van itt a hiba, az intézményben-e, vagy vagy az embe- i rekben ? Miután az egyesületi szervezet máshol fényes sikereket képes fölmutatni, legalább is kétséges, hogy az intézmény rejti magában a betegség csiráit, És ha az e m here k b e n talál lenni a hiba, remélhető-e, hogy azok az emberek, a kik a gazdasági érdekek ügyének autonomikus, társadalmi alapon lendületet adni nem tudtak, „mező- gazdasági bizottság“ ez imén csudákat fognak művelni? Mert ne áltassuk magunkat, t. Kurucz gazda- társam, ismerjük bo, hogy kevesen vagyunk ; nálunk nem találja meg minden munka a maga emberét; ellenkezőleg minden közdolog ugyanazon kevés tagul intelligens közönségre vár. Ez az oka, hogy Ung- váron 25—80 bizottság, küldöttség, választmány; 25 — 30 ingyen „hivatal“ is jut egy-egy törekvő, a közdolgokat szivén viselő intelligens embernek. Most, hogy a gazdasági érdek epviselet, kérdésében még egy intézményt elfogadtunk, az erőket még jobban megosztjuk, azok intentiv tevékenységét úgy szólván megbénítjuk ; korántsem az által, mintha a gazdasági érdekek képviselői az egyesület és a mezőgazdasági-bizottság között összeütközés jönne létre (a mi különben nincsen feltétlenül kizárva), hanem azért, mert nincs elegendő erő. Nálunk sok a fóka, kevés az ember. Az én véleményem szerint a február 28-iki közgyűlésen meglehetett volna köszönni a miniszter nemes gondoskodását; de az elhatározást csak a gazdasági egyesülettel teendő még egy a próba utánra kellett volna halasztani. Most, hogy a „mezőgazdasági- Bizottság-“ elfogadtatott, a gazdasági egyesület besziin etése mintegy önmagától következik. Egyik, vagy a másik ; de a kettő egymás mellett nem lehet hosszú életű, mert nincs a ki mind a kettőt táplálja. Ám tartsuk fenn ideig-óráig mind a kettőt; az idő igazat fog nekem adni. Vagy tengődni fog mind a kettő, vagy az egyik megizmo- dik, a másik a végelgyengülésben hal meg. Jjubancz, Iskoláink egészségügye. Lapunk Folyó évi II. számában azt az Ígéretet tettük, hogy közelebb mutatványt közlünk dr. Nováknak íA közegészség, mint közgazdasági tényező az államéletben « czimü müvéből. Tudatában voltunk már akkor is annak, bogy ígéretünk beváltása nem könnyű dolog, mert a könyv részletei egy szerves egészet képeznek s az egyes fejezetek terjedelmesebbek, bogy sem azok bármelyikét is egyszerre egész terjedelemben adhatnék; de arra gondoltunk, hogy legalább bő kivonat alakjában közölhetjük az érdemes könyv egy vagy más részletét. Ily értelemben váltjuk be szavunkat, midőn a dr. Novak könyvének iskoláink egészségügyével foglalkozó tejezetéböl közlünk ezúttal bővebb kivonatot. Hisszük, hogy gyermekeink révén e théma mindnyájunkat érdekelni log. *Az iskolaköteles gyermekeket a hatóság nagy erélylyel tereli az iskolákba, arról azonban megleledke- zett, hogy a gyermekek szellemi nevelésük közepett jó levegőt is igényelnek. A cultus ministeriumnak az áll. iskolai gondnokságok részére kiadott 1870-iki 20,311. számú rendelete az iskolákban a minimális űrtartalmat egy gyermekre egy 4 méter magas szobában 80 — 120 Az én emlékeim. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Irta: Gaar Mariska. C z e c z i I i a. (:ii Közönségesen csak Gzilikének hívták, de ha valaki kedvében akart járni, Czecziliának szólitá. Milyen furcsa is egy tizenöt éves Czeczilia! Valamennyi társnője kissé furcsának találta, de azért szemében egyik sem merte őt ezért gúnyolni, vagy kinevetni. Czeczilia! Még most is mosolyognom kell, ha reá gondolok. Az igazgatónő adta neki e nevet, melyet sokkal méltóbbnak talált hozzá, mint Czilikét. Az intézet dísze, példányképeként állitá tel és egyszer sem mulasztó öt az iskolalátogatók előtt megdicsérni. A legkiválóbb a legjobb valamennyi között. Soha egy pajkos, meggondolatlan szó nem hagyja el ajkát; szelid, példás viseletű mindég. A növendékek játékaiban ritkán vesz részt, rendesen a zongoránál ül és templomi énekeket játszik. A hangja igen csinos, talán ha óhajtaná nagyságod végig hallgatni tőle az »Ave Máriát«? Az igazgatónő kegyesen magához inté, Czeczilia a zongorához ült és énekelt. Szép tiszta csengő hangja tetszett mindenkinek s az iskolalátogató ur jóakarókig simogatta meg orczácskáját, az igazgatónő pedig kedvesen mosolyogva küidé őt helyre. Szemlesülve halad végig a termen, szerényen ül vissza padjába és midőn a tanórának vége, illedelmesen kéri meg társnőit, hogy ne háborgassák őt. nra, ha.esetleg ozsonához hívják, mentsék ki a jó tanárnők előtt, mivel ő most egy nagy munkába- kezd, zenét komponál egy rövid imához, melyet a legközelebbi zeneórán szerelne eljátszani az igazgatónőnek meglepetésül. Én bámulva hallgatóin őt. végig. Most szentül meg valék győződve hogy Czilike halála után minden bizony- : nyal a szentek közé fog soroltatni. Sőt ha igazgatónőnk előbb ki nem találja, eszembe jutott volna magamnak is szent Czecziliához hasonlítani Öt, akinek minden törekvése olyan lenséges . . . nemes. Szinte áhitat tál teleltem neki, hogy igenis kimentjük ö nagysága előtt, szívesen megtesszük . . és ill megakadtam, nein mertem neki mint máskor mondani »édes Czilike« ; hanem némi (élénk séggel csak úgy halkan, nehogy megbántsam, megsúgtam neki — igenis megmondjuk tisztelt Czeczilia Még a járása is más volt, mint a többieké. Csaknem lebegni látszott a löldön, mint egy angyaj. Én legalább különösen akkor úgy vettem észre. Mozdulatlanul álltam helyemen s tekintetemmel addig köveiéin, inig egészen eltűnt. A kerti lúgost választó nyughelyül. Nem tudtam megállni, hogy utánna ne menjek, nem puszlán kíváncsiságból, de a vágy űzött -Titáraa-a-metHi-i, őt csodálni inig az égiekkel foglalkozik : vájjon minő lehet ilyenkor arcza, utóbb dicslény is vau leje körül ? ! Megfigyelni őt a távolból, állítattál, némán nehogy megzavarjam, ez volt a czélom, midőn lábujliegyen útónná osontam. A nagy udvarnak mintha sohasem érnék a végére, úgy -gorrdöltam, olyan hosszúnak tetszett az ut, mire a kerthez értem egy nagy bokor mellé rejtőzve, ahonnét pompásan szemlélhetém Czecziliát Először valamit rajzolt napernyője hegyével a homoktalajba. A távolság nem engedé látni — mit ? pedig a kíváncsiság majd elemésztett. Közelebb húzódtam észrevétlenül. Szivemre szőri tóm mindkét kezemet, nehogv annak hangos dobogása árulóm legyen. Most felállt Czeczilia s tel alá járva a lúgosban, dudolgatni kezdett, közbe közbe jegyezgetett, törölt valaI mit az asztalon fekvő könyvecskébe. Még néhány lépés és egészen a lúgos mellett vagyok. A vadszőllő, mely j dúsan tutá azt be, jó védőül szolgált nekem, észrevétlen maradhattam. Még csak egy kicsike rés és tisztán kive- lietem az egész színteret. Ez is sikerüli. A levelek engedtek óhajomnak és én betekinték. Czeczilia már ismét ül, dudol és jegyezget. Előtte a porban egy nagy szív, tisztán nem vehettem ki, egy vagy hét tőrrel. Térdre borultam. Czeczilia valódi angyal és én bűnös vagyok ! Szégyellem kíváncsiságom. Mi vagyok én hozzá képest? Az istenanya, vagy szent fiának szive előtte a porban rajzolva, kezében irón, az asztalon papír, szivében áhitatos gondolat, fejecskéjében fenséges lerv: egy imát megzenésíteni. Kezeimet összetéve, elkezdtem imádkozni. Meddig tartott ez igy, nem tudom, egyszer csak arra ijedtem tél, hogy Czeczilia, örömtelten kiáltja : »megvan, sikerült, pompás !« Felugrottam helyemről s a bejárathoz futottam, hogy csókkal illessem ruhája szegélyét ennek a valódi szent angyalnak. Czeczilia elmerülve saját, gondolatiba nem vett engemet észre. Háttal állva téléin, még egyszer lehajolt, hogy egy javítást tegyen munkáján, azután csengő hangon éneklé le a papírról: »Amióta szerelembe estem« — mintegy megigézetten álltam helyemen. E pillanatban megfordult, engemet észrevéve nagyot sikoltott, napernyőjével gyorsan eltörlé a pad elé rajzolt szivet, de mégsem elég gyorsan, hogy én ne láttam volna meg a közepébe rajzolt óriási »Ferit« s nem elég gyorsan dobá kalapját maga mellé a padra, hogy észre ne vegyem a becsempészett pompás dióskifliket. — — Lapunk mai számához a Hivatalos Közlemények s fél ív melléklet van csatolva.
