Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-26 / 13. szám
T cm. □ területre szabja meg. Ha meggondoljuk, hogy ezen minimális mérték a legtöbb esetben csak mint maximalis érvényesül, úgy biztosak lehetünk a felől, hogy e tekintetben a legjobban situált iskolákban is rendes viszonyok mellett egy gyermekre átlag négy köbméter űrtartalom esik. Ha ezzel szemben meggondoljuk, hogy egy iskolás gyermek óránkint 56-6 köbméter levegőnek az élenyét igényli, könnyen kiszámíthatjuk azon ember kínzást, mire mi gyermekeinket az iskolákban kárhoztatjuk. Ha a fenti szabályzat szerint felveszünk egy tantermet tanárostól 50 személyre, 4 50 = egy 200 köbméteres légürtartalmu szobában. E szoba* levegője, ha ideális szellőzésben is részesül, legfeljebb 3-szor fog óránkint át cserélődni. Ehhez feltételezem, hogy az óra közökben 10 perez szabad idő alatt a tanterem átszellőzhető. Még ezen esetben is a levegő fogyasztás a tényleges szükséglettel szemben a következőkép fog viszonylani. Ha egy gyermek 60 perezre igényel 56-6 m:\ úgy leszámítva az órák közti 10 perczet, a fenmaradt 50 perezre 473 m3 levegőt; ebből esik egy lélekre per- czenkint 0 94 m3, ezt megszorozva 50-el, visszakapjuk a 47 köbméter szükségletet. Van pedig rendelkezésre 200 m3, ha ehhez hozzáadjuk az időközbeni lég felfrissülést a szellőzés által, még akkor is a legjobb esetben 5 perez alatt az 50 lélek felemésztette a szoba készlet levegőjét. Most már csak azon 600 köbméter marad lel, mely egy óra alatt átszürődik a szellőzés utján Ebbőí perczenkint esik 10 m*. Ennek kell tehát megoszolni az 50 személy között, a midőn egyre esni fog ,0j50 rész, azaz '|5-öd rész köbméter lég űrtartalom tehát majdnem az ’|5-öd része azon mennyiségnek, a mit élettanilag igényel. De ez még mind elviselhető volna, ha az idő folyamán hova-tova nem szaporodna a kilégzett szénsav, viz- pára megszagositva a kellemetlen hydrothyon jelentékeny mennyiségével. Csoda-e azután, ha az ifjak tanárostól együtt egy lélóra alatt valósággal elkábulnak épp úgy, mint a nyílt szenes vasalóval dolgozó szobaleány. Csoda-e, ha ily állapotban a tanuló figyelmetlen felfogása tompult, a tanító pedig türelmetlen, izgatott s e miatt sokszor természete ellen is igazságtalan? A ki ezen tényt nem ösmeri és nem hiszi, az nyisson be őszszel vagy télben (a midőn az ablakokat feltárni nem lehet) egy előadási óra vége felé a legelső tanterembe, mely útjába esik ; bírálja el először azon kiállhatlan szagot, mivel találkozik ; üljön ott vagy 15, 20 perczig, s azután kísérelje meg valamely tárgy felől tisztán gondolkozni. Én azt hiszem, hogy 20 perczig nem állja ki, de ha csalódnám, abban teljesen biztos vagyok, hogy gondolatmenete nem lesz szabad. S ilyen mostoha elbánásban kell azon gyermekeknek lenni naponta 4—7 órán át, kik otthon sokszor az egész család boldogságának esélyeit összpontosítják szeméi vökben. Hogy a fent vázolt viszonyok a jobbak közzé számíthatók, annak illustrálására ide jegyzem székhelyem, Ungvár városnak, egy 13.000 lakóval biró vidéki emporium tanintézeteinek viszonyait. Ungvárt az alsóbb iskolákban (két óvoda kivételével, melyek szinte hasonlóak) a helybeli kir. tanfelügyelő úrtól közvetlen nyert hü adatok alapján tanul 10 iskolában 31 tanteremben 1509 gyermek. A 31 tanterem légürtartalma 4630 ms. A fenti tanuló számhoz 31 felnőtt tanárt 62-be számolva 1571 : 4630 = 3-57 m3 légür tartalom jut egy tanulóra. Ezen számarány csak az által jöti létre, hogy a jelzett 10 iskola közöl a róm. kath. fi-iskolában véletlenül 132 növendék 5 m3 és a ref. iskolában 26 növendék 6 m3 levegőt élvez fejenkint. Ezekkel ellentétben a Máriaházi leányiskolában 209 növendék 18 m3 és a Gizellaházi róm. kath. leány-, meg a czeholnyai g. kath. fiu-iskola 257 gyermekei csupán 2 m3 levegőt kapnak. És most azt képzeli a szives olvasó, hogy a fentiekben a legsötétebb képet rajzoltam le, dehogy! A helybeli állami gymnasiumnak 12 tantermében tanul a folyó évben 583 tanuló. A 12 tanteremnek légürtartalma kitesz 1622 m3-t. Ha a felnőtt 12 tanárt 18 számba vesszük 601 tanuló számot kapunk, kik közöl fejenkint átlag esik 2-69 m3 levegő. És ezzel rémtörténetemnek végére még mindig nem jutottam. Hasonló sötét részét képezik ennek a helybeli g. kath. alumniumok, különösen a tanitóképezde s ké- pezdei gyakorlati iskola hálótermei, hol különben is igen szegényesen elhelyezett ifjak ágyai szorosan egymás mellett sorakoznak, melyekben néha két ifjú is alszik, személyenkint átlag 9 m3 légürtartalmu szobákban. Rendkívül elszomorító adatai ezek közegészségi viszonyainknak, de legszomorubb lehet e dologban azon eshetőség, ha talán még ma sincs illetékes szem, mely ezeket meglássa s nincs fül, mely az ezen irányban felmerülő panaszokat megértse. Ha az elmondottak után elfogadtuk azon alapelvet, hogy a szellemi haladásnak sohasem szabad az egészség rovására történni, nem különösen a még fejlődésben lévő gyermekek és iljaknál, kérdem, nem volna-e helyesebb, ha ezen félszeg nevelési rendszerrel a civilisatio czimén a mai generatio jelentékeny részét nem tennék mesterséggel beteggé? Nem volna-e sokkal hasznosabb az államra, ha a valláserkölcs alapelveinek legelemibb alapján kívül egyebet sem tanulna az a része az ifjaknak, kiknek még hely nem jut az iskolákban és maradna e rész bár tanulatlan, de testileg ép, egészséges napszámossá a társadalomnak ? Én szivem mélyéből azt hiszem, hogy igen. Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy a kötelező tanrendszer elve mindaddig az emberi szervezet épsége ellen elkövetett és indokaiban elhibázott erőszak, mig gondoskodva nincs kellően arról, hogy a gyermek egészsége veszélyeztetése nélkül élvezhesse az iskola jótéteményeit. A mely álllamban a humanismus már eljutott azon fokra mint nálunk is, hogy a börtönre ítélt gonosztevőknél is a szabadság elvonása mellett az egészség épentartását kötelességének tartja az igazságot szolgáltató hatalom ; mily jogon kényszeríti ugyan azon időben nevelés czimen a gyerekek és ifjakat oly szűk odúkba, melyekben az egészségnek« ha nem is mindig szemmel látható, de a tudomány által minden kétséget kizáró módon bebizonyult és soha ki nem pótolható kára történik? Ha a hatóság eltűri, hogy emberek még ma is szellőzetlen, füstös, bűzös, nedves lakásokban senyvednek, az csak mulasztás számba vehető, de ha a fentiekhez hasonló nem kielégítő lakásviszonyokat törvényes eszközökkel maga szaporít az iskolák vagy más nyilvános intézetekben, ez már erőszakos sérelem a test épsége s igy közegészségünk ellen. Hasonló — bár jelentőségben a fentiekkel nem versenyző — hibák vannak épp úgy a szellemi munkások irodáiban, mint a kis- és nagyiparosok műhelyeiben. Az előbbieknél legtöbb esetben csak a levegő meny- nyiségben van hiány, az utóbbiaknál azonban már sokszor a műtermékek is fertőzik, élvezhetlenné, sőt sok esetben direct mérgezővé teszik a fejenkint néha 3 — 4 köbméterre is reducált levegői szemben azon 30—-40 köbméternyi tartalommal, mit a physiologia követel. Legkedvezőbbek e tekintetben aránylag a viszonyok a fogházak és börtönökben, a hol az igazságügyi minisztériumnak börtönrendezési szabályzata. 1 — I fogolyra 20 ni3 légürtartalmat rendel. A felnőtt férfinek említett 99 m3 órai légszükségletét véve alapul, ez 3-szoros szellőzés mellett 33 m3-re reducálódik, e számot a 20 bizonyára sokkal jobban megközelíti, mint az iskolákban jelzett '|5 vagy l|,2-ed elrémitő része a tényleges szükségletnek. A fentiekben másrészt lel kell ösmerni azon elszomorító valóságot, hogy államunkban a társadalom közrendje és jóléte ellen törekvő turbulens gonoszok részére (no meg a ménlovakra) 5 10-szeres oly figyelem van fordítva, mint az állam jövő zálogára az ifjúságra, vagy mint az állam jelen fentartó elemeire, a verejtékkel fáradó iparos munkásra ! Csak egyetlen egy mentsége van az ily végzetessé válható tévedésnek a tudatlanság!« A fejezet végén az iskolák egészségügyét illetőleg indítványozza a szerző, hogy: az iskolákban fokozatosan oda kell törekedni, hogy az eddig 120 cm2 minimum 4 méter magas termeknél rendes szellőzési viszonyok mellett legalább 400 centimeter2ra emeltessék. A dalárda közgyűlése. Az «Ungvári Dalárda« közgyűlése a folyó hó 19-én akkora érdeklődés mellett folyt le, a minőre csak a virágzás fénykorából emlékezünk. E nemes érdeklődés biztató szó a dalárda sorsában bízóknak, föbiztositéka ama sokak lelkében élő reménynek, hogy dalegyesületünk a dicső múltéhoz hasonló jövőt fog érni. A közönség érdeklődése, áldozatkészsége ébren fogja tartani a működő tagok ügybuzgalmát, és fáradságot nem ismerő szorgalmát. A lelkes és kitartó munka pedig megfelelő siker nélkül el sem képzelhető. Mintegy 60 működő és pártoló tag vett részt a vasárnapi közgyűlésen ; vármegyénk és városunk intelligenciájának több vezéregyénisége van e számba belefoglalva. A dalárda életében uj, adja Isten, a múltéhoz méltó korszakot nyitó közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást közöljük : A gyűlést Z o 1 t s á k János elnök pár meleg üdvözlő szóval megnyitván, mindenek előtt a működő és pártoló tagok névsorát olvasta fel, hogy egyrészről emelje a működő erők s a pártoló közönség megemlítése által a hangulatot, táplálja a jövő reményébe vetett hitet, másrészről pedig figyelmeztessen arra, hogy k i k azok, a kik már a jelen gyűlésen is jogok gyakorlására hivatottak. Ugyancsak az elnök számolt be a legutóbb tartott közgyűlés óta történtekről. Előadta azon okokat, melyek az időközi szüneteléseket előidézték s Ígéretet tett arra nézve, hogy írásbeli jelentést fog elnök utódjának átadni. Vázolta továbbá a dalárda felélesztése iránt tett lépéseket, nagy elismeréssel emlékezett meg a szervező bizottság elnökének — Rónay Antal — eredményes tevékenységéről. E lankadatlan buzgalom főtényezője annak — úgymond — hogy a dalárda folyó évi március hó 14-én, a nemzeti ünnep előestéjén magát a közönségnek bemutathatta. A közgyűlés az elnök e jelentését helyesléssel vette tudomásul Ugyancsak az elnök mutatta be a régibb dalárdis- táknak e hó P6-án tartott értekezletéből felvett jegyzőkönyvet s arra kérte a közgyűlést, hogy a jegyzőkönyvben kifejezett azon kérelemhez, hogy a dalárda műemlékei, győzelmi kincsei, valamely biztos helyen, mint elidegeníthetetlen, hagyományai a dicső múltnak, megőriztessenek, járuljon hozzá. A közgyűlés többek felszólalása után, bár többen nem látták szükségét e tárgyban a határozathozatalnak, helyet adott a daiárda ügye iránt érzett meleg érdeklődésből keletkezett kérelemnek. Az elnök azon jelentését, hogy a pártoló tagoktól a legközelebbi múltban 151 frt tagsági dij és adomány folyt be, örvendetes tudomásul vette a közgyűlés Felvetette az elnök azt a kérdést, hogy vájjon tagja legyen-e az ungvári dalárda az országos dalszövetségnek; de a közgyűlés ezúttal nem kívánt a kérdés tárgyalásába bele menni. Ismét az elnök emelt szót. Hivatkozva az Ungvári Közlöny í. évi 11. számában megjelent közleményére, kijelentette, hogy az elnöki tiszttől végképen megválik ; hanyatló fizikai ereje bírja reá, hogy helyét, melyet 24 éven becsülettel igyekezett betölteni (éljenzés), oda ‘hagyja s a cselekvés fonalát fiatalabb embernek adja a kezébe. Megköszöni a tagok részéről csaknem egy negyed századon át tapasztalt támogatást s magát azon kijelentéssel ajánlja a daltársak további jóindulatába, hogy habár meg is szűnik az aktuális munkában részt venni, a dalárda ügyét szivén viseli s azt mint pártoló, támogatni fogja a jövőben is. Mielőtt elnöki székét elhagyná, indítványozza, hogy Drohobeczky Gyula, körösi püspököt, a dalárda elévülhetetlen érdemű volt karnagyát, válaszsza meg a közgyűlés tiszteletbeli tagnak. Az indítvány köztetszéssel találkozván, elfogadtatott s Mocsáry Géza javaslatára a püspök távirati értesítése elhatároztatott. A távirat indítványozója a költség fedezése által is tanujelét adta a dal ügye iránt tanúsított nemes érdeklődésének. Majd Dr. I v á n t s y László emelt szót s hivatkozva azon elévülhetlen érdemekre, a melyek a visszavonuló elnök 24-éves vezetéséhez fűződnek, azt indítványozta, hogy a közgyűlés Z o 1 t s á k János elnököt a dalárda örökös tiszteletbeli elnökévé válaszsza meg. A közgyűlés lelkes éljenzéssel emelte határozattá a Dr. lvántsy indítványát s ezzel egy olyan kötelességet teljesített, amelylyel önmagának is tartozik. Az a férfiú, ki 24 évet meghaladó időn át jó és balsorsban a dalárda sokat hányatott hajójának kormányrudját közmegelégedésre irányozta, teljes mértékben méltó az elismerésre ; méltó reá, hogy a dalárda tanácsában neki, a mig él, állandó helye legyen ; de a dal-egyesület jól felfogott érdeke is, hogy volt elnökének módot nyújtson tapasztalatainak értékesítésére. Miután T a b ó d y Jenő indítványára R ó n a y Antalnak, mint a volt szervezkedő bizottság elnökének nagybuzgalmu és sikeres tevékenységéért jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki a közgyűlés, a tisztujitásra került a sor, melynek eredményét Dr. lvántsy László, a szavazatszedő küldöttség elnöke, a következőkben hirdette ki Readatott összesen 43 érvényes szavazat. Elnökké Rónay Antal lett egyhangúlag megválasztva ; alelnökké Fincicky Mihály szótöbbséggel (*8 szavazattal Mocsáry Béla 15 szavazata ellen); a többi tisztviselő s a választmány csaknem egyhangúlag választatott meg. Az eredmény: I. Tisztikar : elnök Rónay Antal, alelnök Fincicky Mihály, karnagy Medreczky István, titkár Anlalóczy Péter, pénztárnok Laudon Sándor, ellenőr Kardos Ignácz, ügyvéd Dr. Tüchler Sándor, szertárnok Nagy József. II. Választmány: a) a pártoló tagok sorából: Hehelein Károly, Dr. lvántsy László, Lasztókay Béla, Mocsáry Béla, Novák Lajos, Popovics Miklós, Seidler Lipót, Szabó Lajos, Tabódy Jenő Zseltvay Emil; b) a működő tagok sorából: Cziczey László, Ember János, Guláesy Ignácz, Hollós Sándor, Kaminszky Bertalan, Óberle János, Pásztor István, Rózsay Rezső, Tamás Endre, Tóth Kálmán. * * * Drohobeczky Gyula, körösi püspök, az elnök távirati értesítésére, szintén távirati utón köszönte meg az elnökhöz, Rónay Antalhoz intézett sürgönyében tiszteletbeli taggá történt megválasztását. Válaszát itt közöljük: «Nagy örömmel olvastam igen kedves távirati értesítését, melyben tudatni méltóztatott, hogy az én szeretett dalárdám engem tiszteletbeli tagjává választott. Nem tűnik el fölöttem egy nap sem, hogy ne gondoljak mindnyájukra s a mily aggódással néztem a dalárda jövő sorsa elé, épp oly örömmel és megnyugvással telt el itt a távolban lelkem akkor, midőn Nagyságod mentő karját láttam feltűnni a szervezkedés buzgó munkájában. Legyen üdvözölve Nagyságod, mint elnök, kinek lángbuzgalma, nemes törekvései s páratlan jó szive előttem kiválóképen ismeretes. Daltestvéri üdvözlet az általam kifogyhatatlanul szeretett dalárdának és üdv Nagyságodnak, a mentő angyalnak. Daloljatok! Drohobeczky.« * * * És ezzel befejeznők a Dalárda életében emlékezetes közgyűlésről szóló tudósításunkat, ha pár szerény észrevételünk nem volna az «Ungvári Közlöny«-nek «A dalárda közgyűléséhez« czimü czikkére. Az első, a mit megjegyezni kívánunk, hogy D r. lvántsy László barátunk azon érdemét, mintha a volt elnöknek örökös tiszteletbeli elnökké történt megválasztását egyedül neki lehetne köszönni, kissé megtépázzuk. Az elismerést mi sem tagadjuk meg tőle a közhangulat szolgálatában állott lépéséért s örülünk rajta, hogy helyi társadalmi életünk ilyen közbecsülésben álló, előkelő tagja tette meg az indítványt; de biztosíthatjuk róla t. laptársunkat, hogy ha ő nem teszi, megcselekszik mások, biztos tudomásunk szerint többen készültek e lépésre, csak a gyűlés végét várták. A «megfelelő forma« élt azok lelkében laptársunknak figyelmeztetése előtt is, a kik Ró nayt az elnöki tiszt elvállalására megnyerték. A másik észrevételünk az alelnöki tisztségre vonatkozik. Mind jó és helyes, a mit laptársunk az alelnök teendőire nézve felhoz s kezdetben mi is e mellett voltunk. Ám a működő tagok másként határoztak. Tekintettel a dalárda helyzetére, melynél fogva az egész társadalom lelkes támogatását jobban igényli ma, mint valaha, ők abban állapodtak meg, hogy alelnökül Fincicky Mihályt választják meg, ki mint évek során át volt működő tag, ismeri a dalárda ügyét és olyan polgári és társadalmi positiót foglal el, a melyből igen sokat tehet a dalárda érdekében. Ezúttal hát a működő tagok lemondtak róla, hogy saját kebelükből válasz- szanak alelnököt, a mit különben akkor sem cselekszenek, ha Mocsáry Béla tisztelt és nagyrabecsült barátunkat választják meg; mert Mocsáry tudvalevőleg n e m m ü- k ö d ő tag.
