Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-12 / 12. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, márczius 19. 12. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti, l evelek csak bérmeritesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ~ ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A második ünnepnap. A márcziűsi események kultusza nem csökken, de nő az idővel. A korszakos nap emléke, annak méltó megünneplése iránt mutatkozó érdeklődés oszágszerte növekvőben van. Folytonosan szélesedő körökben, loly- tonosan növekedő bensőséggel ünnepeljük márczius 15-ét. A jelek oda mutatnak, hogy nincs messze az idő, midőn e nap emléke lesz a magyar nemzet 2-ik nagy ünnepe, melyet a szokásos szólásmód szerint *a palotá- j tói a kunyhókig, a Kárpátoktól az Adriáig«- fogunk ün- i nepelni. E czél felé való törekvésünket bizonyítja az a tény, hogy az országgyűlés képviselőháza ez idén megülte a nap emlékét s a főváros iskoláiban a nap emlékének szenteltetett márczius 15-ike. Az első ünnep a magyar állam születésének ünnepe, Szent István napja, miként a tapaszialat mulatja, több ténynyel lesz még nagyon sokáig megünnepelve, de a szivek a márcziűsi napok emlékénél gyulnak lángra; a márczius 15-ike, a nemzet feltámadásának emlékünnepe, fog bennünket a késő ezredévekig emlékeztetni arra, hogy 1848. márczius 15-én egyesültünk annyi hányattatás és széthúzás után a kor eszméiben és intézményeiben ; közkincsünkké tettük életünk legelső teltételét a szabdságol; testet öltött az emberek között megvalósítható egyenlőség: a törvények előtt való egyenlőség ; a jogoknak és kötelességeknek az erők arányában való megosztása; testvérekké lettünk, mint egy népcsaládnak, egy közös tűzhelynek gyermekei. Különbözők lehetnek a felfogások a márcziűsi események jelentőségét tekintve; nevezhetik a nap esemé- ményét iljuság .lármájának;« de hogy az a nap az idők teljességét hirdette, azt a történelem lapjai bizonyítják. Minő hatása lehetett ama nagy napnak akkor az országra, a kortársak a megmondhatói; hogy azonban az a nap fényével megvilágositotta az elméket, lángra gyulasztotta a sziveket onnan tudjuk, hogy 45 esztendő után is a lelkesedés ereje uralkodik lelkűnkön, jótékony meleg árasztja el szivünket, mikor a nap évfordulóját ünnepeljük. A mi a magyar nemzet «kívánságai- «ból az I felelős minisztérium kinevezésével megvalósult, az tényleg hamarább ment át a valóságba, mint formailag. Márczius 15-én a haza polgárai tényleg egyesültek a szabadság zászlaja alatt, proklamálták, alkalmazásba vették a közös teherviselést, vállaikra emelték a rend- és biztosság terhét, meg valósították a gondolat és szó szabadságainak eszméjét. A pesti márczius 1 ő-iki események hatása alatt állott és cselekedett az egész ország ; mire az alkotmány április 7-én, az I. felelős minisztérium kinevezése által megjött, Magyarország népének lelkében, cselekvésében, politikai viselkedésében már kész alkotmányos ország volt. Innen van az, hogy április 7-ikére csak a történeti könyveket forgató intel- ligentia emlékszik, mig márczius !5-ike mélyen bele van vésve az egész nép leikébe. Hogy e tekintetben, mi ungiak is együtt érezünk honfitársainkkal, erről az idei ünnepléseink 'esznek tanúbizonyságot. Három helyen, mindenütt nagy közönség ünnepelte Ungvári a nemzeti feltámadás emlékünnepét. A hangulat mindenütt lelkes, emelkedett s a nap emlékéhez méltó volt A Koronán. Márczius hó 14-én este, az ünnep előestéjén kétszeres ünnepet ült az Ungvári Dalárda s vele a működésével rokonszenvező, jobbára az értelmiség köréből való közönség. Az egyik ünnep a nemzeti nagy n;ip emlékének, a másik a dalárda feléledésének volt szentelve. Őszinte örömünkre szolgál konstatálni, hogy minda- keltö sikerült. A lelkei a nap emlékére terelő hazafias dalok megteremtették az ünnepi hangulatot; másrészről az oly sokáig alvó leányzó erőteljes és biztos léptei arról győz; ték meg a közönséget, hogy a beteg rövid idő alatt teljesen kiheveri halálosnak látszott baját, s az az életerős szervezet lesz, mely a mull ban annyi nemes örömöt I (akasztott Ungvár város és Ungvármegye közönségének szivében. Kétségtelen, hogy a tapsok és éljenek egy része a lábbadozónak szólt biztatásul; de hogy nem- [ csak annak, hanem a tényleges sikernek is, arról a közönség mesterkéletlen jó hangulata tett minden beszédnél ékesebben szóló bizonyságot. A közönség, melynek mintegy 200 tagja jelent meg, egészen megtöltötte a .Korona« nagytermét. A dalárda 5 darabot adott elő, melyek mindegyikével nagy tetszést aratott. A Szózatot á közönség állva hallgatta végig. A jelenlevők eleitől végig jó hangulatban töltötték az estét. Éjfél táján már távozni készült a közönség, a mikor felállott Zoltsák János, a dalárda elnöke, és szép beszédével, melyben nárczíus 15-ről, mint a nemzet nagy napjáról emlékezett meg, a közönséget teijesen lebilincselte s élénk tetszésnyilatkozatokra ragadta. A beszéd elhangzása után a közönség a dalárdával együtt elénekelte a Szózatot s ezzel az emlékezetes estély véget ért. A főgimnáziumban. Az az ünnepély, melyet 15-én délután 8 órakor főgimnáziumunk iljusága megtartott, becsületére válik úgy a tanári testületnek, közelebbről az ünnep mozgalmait vezető tanároknak, mint magának a lelkes ifjúságnak. Szép, lélekemelő ünnepély volt ez, .Petőfi napjá«-hoz méltó, melynek egyedüli hibája, a terem kicsiny volta. A hosszú, keskeny rajzterem, noha a deáksereg nagyrésze kiszorult belőle, nem volt képes betogadm a nagy tömegekben érkező közönséget. Köz- tiszteletben álló, érdemes férfiak, kik rendes körülmények között az első széksorok díszei, hol itt, hol amott húzódtak meg egy-egy zugolyban; az ülőhelyeket a nők foglalták el, kiknek egy része egészen hátra szorult a rajztábla megett levő állványon egymást préselő deákok közé, a kiket hiába biztattak kitelé a nagyobbak, a kik már >ur. számba mennek. Gúnyos nevetés követte lelszólitásaikat. Úgy álltak ott a gyerekek, mintha a földbe gyökerezett volna a lábuk ; meg sem moczczantak, akár csak egy elszánt Jakobinus-csapat. A tanár szavának volt némi látszata; egy-két apróbb fiú próbált kifelé húzódni ; de csak azért, hogy az asszonyok között kényelmesebb helyet biztosítson magának. Nyomasztó hőség nehezedett az emberekre; de azért önmegadással várt mindenki; azt tartottuk, érdemes lesz bevárni az ünnepélyt, mely a testi nyomorkodásért megfelelő lelki élvezetet ígért. Nem csalódtunk Azt hisszük nem távozóit az ünnepélyről elégedetlenül senki sem Az ünnepélyt az ifjúsági zenekar által tűzzel előadott Rákóczy-induló nyitotta meg, melyet a közönség élénk tetszéssel fogadott Utána Mazuch Ede tanárnak, mint az iljusági önképzőkör eluökének szép és nagy hatással előadott .elnöki megnyitója« következett. A* tartalmas beszédet, elhagyva bevezető és befejező részeit, a következőkben adjuk : .Hazánk politikai fejlődése a múlt évszázad 90-es éveitől sajátszerü tejlődésen ment keresztül A 90-es évek reform-mozgalmait, a nemzeti öntudat hatalmas megnyilatkozását, csakhamar a szunnyadás, a tespedés évei váltották fel. A nagy Iranczia forradalom által okozott rémület hazánk kormányrendszerében is gyökeres változást idézett elő. A szabadeszmék, mint veszedelmesek ellojtattak, a sajtó erős censura alá került és a nemzeti életnek minden egyes megnyilatkozása jólormán álomba merült. A nemzetiség igényeivel a kormányhatalom alig törődött valamit és a nemzeti nyelv ügye is, mely a múltban annyi lelkes honfit foglalkoztatott, most jóformán egészen leszorult a napirendről és bekövetkezett az az időszak, midőn a nemzeti öntudat jóformán csak néhány iró és költő ihletett, lelkében élt, az az időszak, midőn csak az írók és a költők virrasztónak az alvó nemzet felett. Rendkívül jellemző ez időszak állapotaira, hogy e költők. — mintegy kétségbeesve a haza jövőjén — elfordulnak a jelentől és a múltba szállva vissza, annak képeivel lelkesítik az elkorcsosult jelent. Óh olvassátok Berzsenyi megrázó ódáit, melyekben a zsoltáros fenséges erejével harsogja haragját a nemzet fülébe ! Olvassátok Kisfaludy K. hazafias költeményeit ! Olvassátok Kölcseynek lemondó dalait, melyekben szent fájdalma a kétségbeesés hangján szólal meg, és olvassátok a Zalán futásának elegikus bevezetését és megértitek, hogy milyen volt e korszak állapota hazánkban. Mert a költők a nemzeti életnek leghívebb tolmácsai A viszonyok ilyen állapota egész 1825-ig tartott. 1825-ben Ferencz király egybehívta az örökre emlékezetes országgyűlést, a mely országgyűlésen feltűnt a magyar politikai élet amaz oszlopos alakja, a kinek nevéhez és dicső működéséhez tüzödik hazánk újjászületése. E nagy alak a legnagyobb magyar volt, Széchenyi István gróf, Széchenyi J. felléptével a reform útja fel- tartózhatatlan volt. 1825. után minden egyes következő országgyűlés közelebb hozta nemzetünket ama nagy czélhoz, a melyért egész nemzedékek küzdöttek: a modern Magyarország megalapításához. Lassan-lassan mindinkább leomoltak a választófalak, melyek a magyart a magyartól elszakították. A nemzeti nyelv hasonlóképen mindjobban és jobban meghódította az őt megillető helyet úgy a politikai, mint a társadalmi téren. Lázas tevékenység indult meg az egész vonalon, a melynek egy volt a czélja: a modern Magyarország megalapítása. Időközben Széchenyi oldalán, habár vele ellentétben, de ugyanazon czél által lelkesítve, megjelenik a magyar politikai élet porondján hazánk politikai egének másik nagy csillaga : Kosuth Lajos. (Éljenzés.) Kossuth Lajos lángszavával és ragyogó vezércikkeivel gyorsabb menetet ad a retorm utjának. Az európai modern eszmék csakhamar áthatják az egész magyar életet a kunyhótól a palotáig. Végre elérkezik 1848. tavasza. A természet leveti téli zord mezét és minden fakadó virág szabadságot lehel kelyhéből. Az európai nagy eszmék a szabadság, a testvériség s az egyenlőség hármas eszméi Francziaországból kiindulva, csakhamar bejárják az egész Európát a Szajnától a Dunáig. Az utolsó pozsonyi országgyűlés ezen eszmék hatása alatt tanácskozik, midőn Pesten a lelkes fiatalság Jji-pontba foglalja a nemzet követeléseit. E 12- pont az uj Magyarország politikai evangéliumává lett. E 42-pont a szabadsajton kinyomatva, csakhamar bejárta az egész tővárost, e .42--pontot visszhangozta Petőfi — «Talpra Magyar«-ával — az egész tőváros közönsége. Rövid idő múlva az ige testté lön és mindaz, a miért, mint beszédem elején emlitém, egész nemzedékek hiába fáradoztak, mindaz létrejött néhány rövid nap alatt. A magyar a magyarral egyenlővé lett, a jobbágy szabad polgárrá. Erdély egyesült az anyaországgal, a sajtó felszabadult, az urbér eltöröltetett és mindennek betetőzéseüt V. Ferdinand 4848 áprilisában kinevezte az első felelős magyar mi- nisteriumot és a nemzet sorsát saját kezébe tette le. Mindez 1848. márczius 44j-ének a közvetlen eredménye.« Hogy a szép beszédet a megérdemlett elismerésben részesítette a közönség, alig szükséges mondanunk. Utána Balogh Zs szavalta el a «Talpra magyar«-t A diszmagyaros, daliás legényt, ki erőteljesen fejezte ki a gyújtó hatású költemény eszméit, megéljenezte a közönség. Azután az iljusági térfi-négyes adta elő Roldis J. ! Talpra magyarját olyan preczizitással s akkora hatással, hogy meg kellett ismételnie. Zombory J. alkalmi beszéde újabb tanujele a fiatal ember általunk már méltatott izmos tehetségének. Storch kedves zenéjü darabját, «A menyasszony imájá«-t az ifjúsági zenekar, Medvigy prímás vezetése mellett, nagy tetszést aratva adta elő. Flenykó J. szavalatát («márczius 15-ike,« Fejestől) is igen rokonszenvesen fogadta a-irözöhség. A Huber K. «Csata-dal«-át is meg «hogy volt«- tozta a hallgatóság, a mi ékesen szóló bizonyítéka a térfi-négyes jeles előadásának. A Weiszhaus G. (elolvasása («Petőfi hazafias költészete«), szép olvasottságra, tehetségre s alapos ítéletre valló munka. W. épp oly szépen ir, mint Zombory ; ő is azok közé a fiatal emberek közé tartozik, kiket nem szokásból nevezünk nagyreményüeknek. «A ledőlt szobor« czimü fenséges költeményt, mely a Petőfi költeményei között is a gyöngyök gyöngye, Hirtenstein B. szavalta el szép sikerrel. A programmon kívül egy pár jó nótát köztetszésre játszott el Olcsváry Rezső, a kit Ferenozy Jenő czim- balmon kisért. Végül az ifjúsági zenekar a Rákóczy-indulóval zárta be az ünnepélyt, A Pannónián. Ebben az ősnevü vendégfogadóban adott egymásnak találkát márczius 15-én este a vármegye termelő polgársága, az iparos és földmivelőosztály. A szerdán kiragasztott nemzetiszin-keretü plakátokról le lehetett Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. ,
