Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-19 / 8. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, február 19. 8. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogad latnak el. Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — i » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ~ UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. aluli gyermek jóval több hal el évenkint, mint 7 éven túl „az emberi kor legvégső határán“ elhalni szokott! De mert sokkal kevesebb 7 éven aluli részesül orvosi segélyben a 7 éven felüliekhez viszonyítva, sőt számszerint is, kétségtelennek fogja tartani mindenki, hogy a 7 óven aluli gyermekek közül, kellő időben nyújtandó orvosi segély mellett, igen sokat lehetne még az életnek megmenteni. De mert az e korban lévő nagy halálozás csakis az orvosfizetésre képtelen szegénycsaládok rovására történik, csak az esetben lehet a segítség gyökeres, ha ezeknek ingyen orvost és ingyen gyógyszert biztosítunk. A gyógyszer csak meg volna most is, mert az országos alap terhére a szegénység kellő igazolása után a községi és hatósági orvosok ily rendelésekre fel vannak jogosítva, úgy hogy vármegyénk területén elég jelentékeny összeg fizettetik ki a kir. adóhivatalok utján a gyógyszerészeknek negyedévenkiu:, ámde orvos nincs ingyen minden esetben, a midőn arra szükség volna, sok minden ok, legkiváltképen azonban mégis a miatt, hogy körutazások csak igen ritkán történhetnek, s akkor sem mindenkinek - többnyire csak a fizetőknek — jut a szerencse a községi vagyis a körorvost beteg gyermekéhez elhívhatni. Ha azonban az orvos ily körutazások alkalmával a magas kormány által megállapított napi vagy az egyes rendelvények után, bizonyos csekély rendel- vónyezósi díjban részesülne, akkor kétségtelenül volna, ami inkább ösztönözné az orvost , hogy a szegény betegek gyógykezelésével is behatóbban és teljes odaadással foglalkozzék, mert az ily természetű rendelvény után is kaphatna naponta 1— 2 frtot. Igen természetesen ez csak úgy volna keresztülvihető, hogyha a kormány nem riad vissza az aránylag igen csekély áldozatoktól, mert e tekintetben a fukarkodás igen megfogja magát rövid idő alatt boszulni! Kárpótlást nyerem! az állam köz- gazdasági érdek szempontjából több munkaerő biz- tositásával és az által is, hogy a hadseregbe besorozandó ifjak nagyobb számban fognak egy-egy lősoro/á- son megjelenni, s egészségesebbek lesznek a besorozott ifjak. Nem kell majd oly sok testi fogyatkozással biró egyént besorozni és katonává tenni mint az jelenben történik, s az által, hogy egy testben és lélekben fejlettebb nemzedéket alkotna! Kötelessége erről minden államnak, amely existen- tiáját biztosítani óhajtja, gondoskodni; ne habozzék tehát az országos kormány sem, de határozzon és oldja meg e kérdést még nagy áldozatok árán is, mert nincs vesztegetni való idő ! A mai rendszer mellett 20 -25 év múlva a hadseregnek egy harmadát hülyék és nyomorékok fogják alkotni! A betegségekkel küzdő és elcsenye- vószett gyermekből egészséges ifjú, egészséges atya vagy anya soha sem szokott válani. Dr. M. K. Ungvár város képviselő-testülete. Régi panasz, hogy a közigazgatási alkotmányos testületek-jjem gyakorolnak kellő befolyást az ügyek menetére. Csák'lr-választások _alkalmival..tapasztalható egy kis érdeklődés, különösen ha az egyes tisztviselő! állásokra több az aspiráns s e körülmény a pártok képződését vonja maga után Ellenkező esetben a termek a a gyűlések idején konganak az ürességtől s az ügyek csaknem teljesen a tisztviselőkre bízatnak. A tisztviselők intézkedései vagy észrevétel nélkül fogadtatnak el, vagy pedig bizottságoknak adatnak ki, a melyek egyideig semmit sem tesznek, azután legtöbbször hozzájárulnak a tisztviselői előterjesztésekhez. Ungvár város képviselő-testülete befolyásának kellő érvényesülését megnehezíti az a körülmény, hogy gyakran kell bevégzett tényekkel számolnia, melyeken változtatni vagy nem áll már hatalmában, vagy az csak bajjal, az ügy bonyolultabbá tételével lenne lehetséges, s mert már jobbat nem tehet, megadja a kívánt mentesítést. Ilyen körülmények között mig egyrészről a közöny növekszik, másrészről némelyekben gyökeret ver a gyanú is. A gyanú sok ideig lappangva terjed; mint szú a tát, lassan emészti a tisztviselő tekintélyét, mig akad aztán valaki, a kit akár az ügyszeretete, akár a sértett magánérdek arra ösztönöz, hogy a gyanú alapjaitól szolgáló dolgokból, vagy mende-mondákból vádakat formáljon, hogy azokkal a tisztviselőt üldözőbe vegye. Ily előzménye lehet annak az ügynek is, mely a folyó hó 14-én tartott közig, bizottsági ülésen az által, hogy a bizottság a polgármester ellen Reismann Mór panaszai folytán a fegyelmi vizsgálat megindítását elrendelte, a megoldás első stádiumába jutott. Nem azért hozzuk fel ezt az ügyet, mintha azt nyilvánosan tárgyalni s ezzel a vizsgálatot befolyásolni akarnók, csupán az eset tanulságait akarjuk levonni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, megnyugtatására mindA közegészségügy államosításának szüksége. I. Kimutatni igyekeztem, mintegy két héttel ezelőtt e lap hasábjain a közegészségügyi bajainkról Írott czikkemben azon körülményeket, melyek köz- egészségi ügyünk fejlődése elé gátat emelnek, melyek a külömben alakjában igen üdvös törvénynek végrehajtását úgy mint azt annak szelleme megkívánná, lehetetlenné teszik. ígéretet tettem ugyanakkor arra nézve is, hogy elfogom mondani azon körülményeket, melyek első sorban kívánják a közegészségügyi szolgálat államosítását. Tehetem ezt most már annálir.kább, mert azóta egy testület, mely vármegyénk egészségügyi személyzetét egyesíti magában, az „Ungvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület“ egyik rendkívüli, s a közegészségügy reorganisatiója alkalmából egy emlékirat szerkesztése s annak az országosügyi tanácshoz való juttatása czéljából egybehívott gyűlése által egyhangúlag iettek erre vonatkozó javaslataim elfogadva nemcsak, de Ungvár város igen tisztelt tiszti orvosa által előterjesztett okoknál fogva még lényegesen mégis toldva és oly lelkesen támogatva, mint a hogy azt egy, a kötelességek teljesítését szem előtt tartó és az e téren reformok szükségét érező, önfeláldozás és hazafiságtél lángoló orvostól várni lehetett. Két körülmény az — szerény nézetem szerint mely a közegészségügyi szolgálat államosítását aggasztóul) sürgőssé teszi. Egyik a 7 éven alóli gyermekek rendkívül nagymérvű elhalálozásának meg- gátlása; másik, egy oly orvosi testület alkotása, mely az ország lakossainak minden időben, minden járvány alkalmával, tehát úgy, mint a legjobb egészségügyi viszonyok között is hasznos tanácsadója, oktatója, saját maga vagy családtagjainak egészsége, sőt élete veszélyeztetése esetén is kész mentője legyen. Hogy mily nagy a 7 éven aluli gyermekek elhalálozása, arra adatokkal szolgálnak a lelkész urak által a szolgabirói hivatalokhoz évenkint beterjeszteni szokott statisztikai táblázatok. 7 éven Milyen a Petőli prózája? Most, midőn a nagy költő 70-ik születésnapjának emléke ismét reá irányította a figyelmet, azt hisszük, szívesen veszik olvasóink, ha a fellelt kérdésre felőli egy kötetlen beszédben irt közleményének reprodukálásával adunk feleletet. Nagy költőink közül egy sem volt annyira költő mint Petőfi. Halhatatlan müvei versek; a »Hóhér kötele» cimü regénye s egy pár eredeti elbeszélése egy évtizedig sem tartotta volna lenn nevét. kötetlen beszédben ránk maradt hagyatékában az alábbi közlemény, melyet az »Életképek» 1848. évi junius hó 11-én megjeleni 2ü. számából reprodukálunk, mutatja leginkább a Petőfi ős erejét s a lelkében forrongó tüzet. Ez az, mely legjobban reá vall. Ebből lehet leginkább megítélheti az olvasó, hogyan irta Petőfi a prózát s egyúttal belepillanthat ama halhatatlan kor lelki világába. ,,Pest, május 27. 1848. bocsásson meg a haza, hogy most, midőn minden pillanata oly drága, oly tonlos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a közönségtől ezen egy-két perczet sem merném el rabolni. Tény, hogy még a márcziusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvencze voltam .............nehány hét, s ime egyike vagyok a leggyülöltebb embereknek Minden elmenő hazafi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több ujságlap nem álalta magát pellengérré tenni, hogy nevem reá szegeztessék. Nem szükség a világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk lel akárhol e nagy könyvet, s egy lapjából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tarpéji szikla, melynek tetejére nem azért viszik az embert, hogy olt a magasban uralkodjék, hanem, hogy lehajitsák. A népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért volna velem az ujjongató sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel váriam a letaszilás pillanatát, és ennek köszönhetem, hogy nem fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és koszorutianul, de állok ! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemel lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába ? hadd szaggatak volna szét a vad, de nemes állatok ! . . . . miért löktelek ide, hol a csuszó-mászó lérgek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos: undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, haszontalan rongyos-lelkű ficzkók hizlalják rajtam piszkos nyelvüket, miket eddig csak arra használtak, hogy hogy az uralkodott önkény kegyelmes sáru-talpát nyalogassák, mint íarkcsóváló alázatos ebek. De bűnös vagvok-e vugy sem? mit vétettem? Egy verset irtain, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és népgyülésen kimondtam, hogy minisztériumban nincs bizalmam. Akkortájban ugv viselte magát a minisztérium, hogy igazán nem bizhatott benne az, a ki téltette a hazát; ezt pedig csak az félti, a ki szereti. Kül és bel- háboru fenyegetett ; és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a minisztérium; Jellasich felfűzte Horvátországban a legnyilvánosabb pártütés zászlaját, s a minisztérium úgy bánt vele, mint daczos gyermekével a majomszereiéül anya. az ember nem tudta, cziró- gatja-e vagy pofozza; s ezekhez járult a budai vérengzés . itt a haza szivében, a minisztériumnak csaknem szemláttára apritatta egy idegen zsoldos a magyart! Ha ilyen kétségbeejtő körülmények közüti kikiáltom bármily válogatatlan szavakkal, hogy nem bizom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, a ki nem tudja, mi a hazaszeretet. Hallgatni mindig könyebb mint beszélni, s a ki figyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, hanem de igenis ellensége az, a ki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bizom a minisztériumban, nem akartam én őket elkergetni, hanem ösztönüztetni arra: viseljék magokat úgy, hogy általános bizalomban, szereidben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant ostoréval, hogy lovai kidőljenek a rúd mellől, hanem, hogy sebesebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rossz. Ha én a minisztériumnak volnék, jobban bíznám azokban, kik őt koronként gáncsolják, mint a kik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legrosszabb esetben is gáncsolói legalább nyílt őszinte ellenségek, inig amazok talán álbarátok; I ki tudja ? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovics párt térdet fejet hajt a minisztérium előtt. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.
