Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-28 / 22. szám

jogosít fel arra, hogy magát nemzetnek tartsa. A nemzet az ország minden fia é s 1 e- á n y a.

A küzdelem hevében pillanatra se feledjük el, hogy nem ellenség küzd itt a vallás, vagy idegen a nemzet ellen. A tusa a nemzet kebelében folyik; testvérek, egy anya gyermekei között. Folyjon hát az erkölcsi motívumok tiszteletével, hogy áldás legyen rajta.

Különös okunk alig van reá, hogy v á r in e- gyénkben e jó tanácsokat osztogassuk. Budapestre talán jobban ráférne; de annyira naivak nem vagyunk, hogy mi osztogassunk a fővárosnak tanácsokat. Felesleges munkát azonban itt sem végzünk. Az izgalom nem nyilvánult ugyan a beszédekben, de ott volt a tömeg lelkében. Elismeréssel jegyezzük fel, hogy a szónokok többsége nem. öntött olajat a tűzre. E tekintetben a kisebbség egyik kitűnő szónoka H e h e 1 e i u Károly iránt kell őszinte elismerésünknek kifejezést adnunk. A fölvetett kérdésben az „Ung“ álláspontját — a dolog természeténél fogva — az a beszéd képviseli, melyet a felelős szerkesztő az állandó választmány javaslata mellett mondott. Lényeg tekinteté ben teljes az ellentét köztünk és a prépost, plébános ur felfogása között; az a tény azonban nem gátol bennünket azon igazság kimondásában, bogy II e belein Károly eléggé alig méltányolható szolgálatot tett a vármegye közbékéjének, nyugalmának ; megmutatta, hogyan kell e kérdést tárgyalni. Ebből a szempontból kívánatos volna, hogy különben is szép, logikus beszédét a vármegye határain tul is megolvassák ; útmutatásait a tárgyalás mikéntjére nézve figyelembe vegyék.

A közgyűlés.

— Első nap. —

Nem túlozunk, midőn azt állítjuk, hogy alkotmányos életünk legújabb 25 éve alatt nem látott annyi embert együtt Ungvármegye székhazának gyülésterme, mint folyó hó 25-én. A nagy teremben ember ember hátán szorongott; hátul a fülkék megteltek, sőt a folyosóra is jutott nehány érdeklődő polgártárs. A karzat is megtelt; a padok első sorát a hölgyek foglalták el. Annyi kopasz, kopaszodó és szürkülő fejet ritkán lehet egy csomóban látni, mint a mennyi a vármegye dolgában csütörtökön együtt főtt. Keveset mondunk, nemcsak a vármegye, de az ország dolga is kemény munkát adott a kopasz, kopaszodó és szürkülő fejeknek. A vármegye dolga volt a főszolgabíró, szolgabiró s a Ludo- vikába küldendő gyermekek megválasztása, az országé az egyházpolitika. Nagy dolog. Keményen neki is gyür- kőzött hát a vármegye. Főleg ez az ország dolga hozta olyan imposans számban össze a vármegye közönségét; mert tiszt újítás volt máskor is és ilyen rendkívüli érdeklődést nem egy részleges, de egy általános tisztujilás iránt sem tanúsított a közgyűlés.

másik része széles tengernek tűnt fel előttem, telehinlve megszámlálhatatlan sok szigettel, melyeken gyümölcsfák és virágok pompáztak Láttam díszbe öltözött, fejükön lomblüzérrel ékített embereket, kik a csörgedező patakok partján vagy a virágágyak szegélyén pihentek, hallottam éneklő madarak, a vízesések, emberi hangok és zeneeszközök zavart harmóniáját.

Egész valómat örömérzet szállotta meg e gyönyörű jelenet szemlélésénél. Angyal-szárnyakat kívántam magamnak, hogy e boldog vidékre repülhessek ; dn a szellem azt mondta, hogy oda csak a halál kapuin át lehet eljutni, a minőket minden pillanatban nyitva láttam a hídon. »Azok a szigetek — szólt a szellem, — melyek üdén és zölden diszlenek előtted, és a minőkkel az egész óceán telehintve lenni látszik, nagyobb számban vannak, mint a hány homokszem van a tenger partjain; és azokon tul, melyek itt fekszenek szemed elölt, még millió-millió sziget van, melyeket te sem látni, sem elképzelni nem tudsz.»

Itt laknak a jámbor emberek a halál után. Mindegyik sziget paradicsom, melynek gyönyöreiben az emberek érdemeik szerint részesülnek. Nos Mirza, nem érdemes-e ez a hely arra, hogy oda törekedjünk. Nyomorultnak tűnik elő neked az olyan élet a mely ily jutalom elérésére ád alkalmat.

Ne gondold hát, hogy az embert hiába teremtette az, ki számára az örökkévalóságot tartotta lenn.

Végre arra kértem a szellemet, hogy fedje lel még előttem a titok fályolát azokról a dolgokról, melyeket a gyémánt-szikla, másik oldalán a sürü köd burkol be.

A szellem nem felelt. 8 a mint feléje fordultam, észrevettem, hogy nincs többé mellettem. Szememet újra arra a látványra akartam fordítani, a melyet az imént oly nagy gyönyörűséggel néztem, de a hullámzó áradat helyett, az ivezetes hid és a boldog szigetek helyén csak a széles, puszta bagdadi völgyet láttam, melyek oldalain ökrök, juhok és tevék legelésztek.

Angol eredetiből ford. Huszár Vilmos.

Mikor a főispán a terembe lépett, zajosan meg éljenezte a gyűlés, azután elcsendesült a nagy sokaság, hogy az elnöklő gróf megnyitó beszédét meghallgassa.

*

Török József gróf főispán megnyitó beszéde.

T. közgyűlés! Minden törvényhatóságnak, midőn alkotmányos jogait gyakorolja, ünnepnapja van. Ilyen ünnepet ül ma Ungvármegye törvényhatósága is; ma az ünnep jelentőségét különösen érzem én, midőn a bizott. tagokat ily nagy számban van szerencsém szivem mélyéből üdvözölhetni. Az alkotmányos élet ingerét, ne méltóztassanak szemrehányásként venni, fokozza a többé-kevésbbé vele járó érdek; engedjék meg tehát konstatálnom, hogy a mai imposans gyűlésben is része van azon körülménynek, hogy nevezetes tiszti állások betöltése is napirendre kerül. — És ilyenkor mindig népesek a gyűlések. (Igaz! úgy van!) Nem először tapasztalom, hogy a nevezetesebb állások betöltése a bizottság tagjainak legnagyobb részét ide vonzza alkotmányos jogai gyakorlása végett. Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy ez alkalommal egy kérést intézzek hozzá, mikor ily nagy számmal vannak együtt, a minek többször volt már szerencsém kifejezést adni.

T. bizottság! Én a közügyek iránti érdeklődést mindig igy szeretném kifejezve látni, akkor lenne teljes az örömem, ha minden ülésen ily nagy számmal látnám a vármegye intelligentiáját összegyűlve és a fontosabb ügyekben véleményt nyilvánítva.

Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy újból ki ne fejezzem már többször ismételt oda irányuló kérésemet, hogy a bizottsági tag urak legyenek szívesek pro future is, nemcsak midőn választásról van szó, ilyen nagy érdeklődést tanúsítani a közügyek iránt. A midőn t. bizottság az ily nagy számmal egybegyült tag urakat szivem mélyéből üdvözlöm, engedjék meg nekem, hogy még egy kérést intézzek önökhöz. (Halljuk !) Mint méltóztatnak a tárgysorozatból tudni, ma nemcsak különböző választások lesznek, hanem elvi jelentőségű enunciatiók is fogn k tétetni, a melyek a szenvedélyeknek esetleges eruptióját vonhatják maguk után.

T. bizottság! Meg vagyok róla győződve, hogy ezen eruptiók a tanácskozás méltóságát meg nem zavarják. Büszkeségem tárgya nem csupán az, hogy 0 Felsége kegyelméből Ungvármegye törvényhatóságának főispánja lehetek, de főleg azon elismerésreméltó tény is, hogy az én elnökletem alatt ezen bizottság minden alkalommal a parlamentáris illemet, a szabadságot, az egymás iránti tiszteletet szem előtt tartotta ugyan. Kérésem tehát oda irányul, hogy ez alkalommal is, a hol sokkal tágabb tere nyilik a szenvedélyeknek, az egymás iránti tiszteletet, a választásoknál pedig saját meggyőződésüket érvényesíteni szíveskedjenek. (Éljenzés.) Ezek előre bocsátása után az ülést megnyitom. (Éljenzés.)

*

E megnyitó beszéd után néhány közönyös tárgyra került a sor; jelentések, adminisztraczionálás kérdések, melyeknek szépen megnőtt aktacsomóit egymásután rakosgatta félre a referáló főjegyző lürge keze. A közgyűlés »elfogadta», »tudomásul vette» a mint illett valamennyit, mi alatt halk beszélgetés vonult végig a termen. A gondterhes lejek úgy hajlongtak mint a bu- zakalász-tenger, melyet a nyári szellő hullámzásba hoz. Mintha mondanák azok a hullámzó fejek: csak legyünk egy kicsit kedélyesen, úgy is mindjárt hajbakapu'di az ország baján. Ez az álomba ringató csendes beszélgetés azonban nem tart sokáig, a mint a főjegyző Zemplén vármegyét és Budapest fővárost emliti; elnémulnak az ajkak. Beáll a teljes szélcsend; a villámmal terhes íül- ledt meleg levegő előre jelzi a kitörendő vihart. A főispán erős önbizalommal ül székében; tekintete a csengőre esik ; azt hiszi, egy kis harangozással is sikerül elhajtani a vészterhesebb felhőket. 8 a mint látni fogjuk, nem is csalódik. — A főjegyző általános érdeklődés között áll lel, hogy az állandó választmány javaslatát elfogadásra ajánlja, ügy a javaslatit, mint a beszédet, egész terjedelmében közöljük.

Az állandó választmány javaslata.

Az állandó választmány véleményezi, hogy a törvén yhatósági bizottság a kormány egyházpolitikai ügyében Budapest fő és székváros, valamint Zemplén vármegye által pártolás végett átalvett leiiratokban foglaltakat egész terjedelmükben legye magáévá, egyszersmind mondja ki, hogy az ország kormányának az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozó programját helyesli, azok megvalósítását, mint a nemzeti egység megizmosodására, a lelkiismereti szabadság biztosítása és megóvására, házassági ügyekben az egyöntetű bíráskodás létesítésére és a vallásfelekezetek közölt az egyenjogúság és a viszonosság életbeléptetésére alkalmas reformokat szükségeseknek látja, és hogy ezen meggyőződésből kifolyólag azon reformok mielőbbi megvalósilása iránt úgy az összkormányhoz, valamim az országgyűlés mindkét házához feliratokat intéz.

*

Tabódy, főjegyző beszéde.

Méltóságos Főispán ur! Mélyenlisztell törvhat. bizottság !

Hogy a tárgyalás alá jött nagy fontosságú ügyhöz elsőnek bátorkodom felszólalni, szolgáljon erre mentségül és okul az a körülmény, hogy az általam most lelolvasott véleményt én voltam szerencsés az állandó választmányban javaslatba hozni; némi igényt tarlók tehát ahhoz, hogy annak sorsa érdekében siessek a felszólalással.

Javaslatom abban a szerencsében részesült, hogy az változatlanul elfogadtatott Ezt az eredményt bizonyára csak annak köszönhetem, hogy a választmány többségének meggyőződésével megegyezlek azon okok és igazságok, a melyek összegezve benne foglaltatnak magában a javaslatban.

Én tehát, midőn a m. t. bizottságnak az állandó választmányi vélemény elfogadását ajánlom, csak azon okok és igazságokra utalok.

Ilelyeslendőnek véli ugyanis az állandó választmány az ország kormányának egyházpolitikai programm- ját azért, »mert azok megvalósítását, mint a nemzeti egység megizmosodására, a lelkiismereti szabadság biztosítása és megóvására, házassági ügyekben az egyöntetű bíráskodás létesítése és a valiáslelekezetek között az egyenjogúság és a viszonosság életbeléptetésére alkalmas reformokat szükségeseknek tarlja »

Mélyenlisztell közgyűlés! Akkor, midőn az egyházpolitikai kérdések az országgyűlésen hosszú időn át behatólag tárgyaltattak, midőn azok az egész országban hónapok óta napirenden vannak és igy azok keletkezésüktől kezdve jeletdegi állapotukig mindnyájunk elölt már minden oldalról teljes világításba 1 elyeztetlek, különösen én nem mondhatok semmi olyat, mi Hálámnál sokkal hivatoltubbak által sokkal jobban, sokkal helyesebben s meggyőzőbben már elmondva nem lelt volna. Mégis engedje meg nekem a m. t. közgyűlés, hogy elmondhassam röviden, hogy az általam idézett s az állandó választmány által elfogadott indokolásnak szövegezése alkalmával engem mily meggyőződés és mily tekintetek vezetlek. (Halljuk.) '

Általában az államilét elengedhetlen követelményéül tekintetik, hogy állami közérdekek mindenkor minden más érdek felé heiyezendők. Kétségbevonhallanul állami közérdek, hogy a házasság, az elválás, az örökösödés esetei, valamint a vegyes házasságokból szármáz.) gyermekek hovátartózandósága ne képezzék a viszály magját a telekezetek között; állami érdek, hogy megszűnjenek azok a visszás állapotok, a melyeknél lógva a jelenleg érvényben levő különböző, körülbelül 8—10-léle házassági jog mellett biróilag megállapított több nejüség létezhessék, hogy más államokban törvényesen kötött házasság mellett az illetők hazánkban csak a törvényleien házasság bélyegével megalázva élhessenek, hogy ily viszonyok hatása alatt a gyermekek örökösödési joga kétségessé tétessék és hogy a vallásnak eicserelése csupán csak a házassági kötelék felbontása czéljábó! legyen napirenden. (Helyeslés.)

A házasság a család alapja, viszont alapja a család a társadalomnak s magának az államnak is. a/, államnak tehát kétségtelenül joga van a jogbizonytalanságot, mely nálunk a házassági jog terén lennáll megszüntetni és a jogszolgáltatást egységesen berendezni a polgári házasság behozatalával, mely mint jogrend az egyház hitelveivel és szent szokásaival összeegyeztethető, mint azt a kiválóan katholikus államok, névszerint Fran- cziaország, Olaszország, Belgium és Sweitz példái tanúsítják. (Ugv van! igaz! nem áll!)

A házassági jognak ily egységes berendezéséből származó állami követelmény, hogy az anyakönyvek vezetését is, mitn a házassági, családi és örökösödési ügyekben való jogszolgáltatás mellőzhelleu segédeszközét, az állam vegye kezébe. De szükséges az még különösen két érdek szempontjából is. Ezek egyike az, hogy anyakönyvbe vezethetők legyenek oly házassági és születési esetek is mint törvényesek, a melyeket különben az illető telekezetek anyakönyvébe vezetni nem lennének hajlandók. Másika pedig az, hogy megakadályoztas- sék némely lelkészek által követett az az önkéntes eljárás, a melylyel magyar származású családok neveit nemzetiségi fatalismusból oláh, szerb vagy tót nevekre változtatják át. (Helyeslés.)

A nemzeti egység és a magyar állam-eszme, valamin! a jogegyenlőség nagy érdekével szorosan összefügg, de a polgári házasság és az állami anyakönyvvezetés kérdéseivel is kapcsolatos, az egyházpolitikai programéinak a szabadvallás gyakorlatra ésf az izraelita vallásnak recipialására vonatkozó része. Nem csupán az eszményi szabadelvűsig kívánalma, melynek megvalósítására minden valóban szabadelvű magyar honpolgárnak törekednie kell, hanem a lehetőleg tökéletes jogrend követelménye, hogy egyenlő kötelezettségekkel szemben egyenlő jogokat kell mindenki számára biztosítani. Ezt czélozza elérni a szabadvallás gyakorlat törvényesitése és ily utón az izraelita vallásnak a többi vallásokkal egyenlő jogállapotba helyezése, hogy ez által az egyenlőség nemcsak a keresztény felekezetek között, hanem a keresztény és az izraelita vallást követők között is meg legyen Ezzel egyszersmind a nemzeti egység, a a nemzeti erő megizmosodása és hathatósan elő lesz mozdítva, mert az izraelita vallásnak a polgári házassággal kapcsolatos egyenjogúsításával, egy igen hatalmas szellemi és közgazdasági tényezőt nyer a magyar állam hazánk népességének éppen abban a részében, mely a magyarráválás, a teljes beolvadás foiyamalában már eddig is a legnagyobb haladást tanúsította. (Igaz, úgy van !)

Mélyenlisztelt közgyűlés ! Mindezen általam érintett állami érdekek meggyőződésem szerint úgy óvhatók meg és csak úgy biztosíthatók, ha az állam nem tartva fenn magának egyebet, mint a felügyeleti jogot és a hatósági támogatást, a hilfelekezelek ügyeibe nem avatkozva, a különböző felekezeteknek szabad vallásgyakorlatot biztosit és mindazon teendőket, a melyek a népesedés nyilvántartására, a házassági, családi és örökösödési ügyekben az egyöntetű jogszolgáltatásra szükségesek, a val-