Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-05-21 / 21. szám
XXXI, ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, május 21. 21. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. ► VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ÜN6 VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Pünkösd vasárnapján. A szentirás elbeszélése szerint az Úr menybemenetelét követő 10-ik napon meglátogatta az apostolokat a Szentlélek. Ez volt a Szentiéleknek harmadik és utolsó látható ténykedése a megváltás művében. Ő kezdi és fejezi be a nagy művet. Rászállj, a szent szűzre és megárnyékolta azt, hogy életet adjon az Üdvözítőnek. Ez művének kezdete. Az Úr menybemenetele után elárvult, erejükben és önbizalmukban meggyengült apostolokra száll, hogy megvigasztalja, megerősítse s az Eszme harezossaivá tegye őket. Ez az Istenség harmadik személye küldetésének befejezése. Középre esik ama feladat, melyet a Megváltó megkeresztelése alkalmával betöltött. „Jézus feje fölött János nyitva látta az eget; és a Lélek galamb alakjában alászállott és megpihent felelte.“ A Szentiéleknek ezen középre eső munkája a Megváltó cselekvésének kezdetét s működésének módját jelöli; figyelmezteti az embereket, hogy ime a Férfin, ki a mai naptól kezdve a cselekvés terére lép, a galamb szelídségével fogja a lelkeket az Igazság és Szeretet Istene előtt hódolatra bírni ' Pünkösd vasárnapján a tüzes nyelvek alakját ölti magára. A tanítványaitól búcsúzó Isten-embernek ezek utolsó szavai eszméinek letéteményeseihez: „Venni fogjátok erejét afelvilről rátok jövő Szent- léleknek és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeábán és Szamariában és mind a föd végéig.“ Es ők vevék a tüzes nyelvek alakjában felülről rájuk szálló Lelket és erőt merítenek annak erejéből és széjjel-menvén, saját lelkűk benső Lizától, mély meggyőződéstől ihletett nyeltükkel meghódítók a kereszténységnek a világot; „tanúi“ levének Ő neki „Jeruzsálemben és egész Júdeábán és Szamariában.“ íme a tüzes nyelvek ünnepe, a lélek benső tüze erejének ünnepe. Ezt ünnepeljük ma. Az ünneplő nagy közönség egy része akként ünnepel, hogy szép nyári ruhát ölt, jobban étkezik és — pihen. Ezeknek sejtelmük is alig van a nap jelentőségéről. Leikeikben csak a szikrája él az Igazság tüzének, melyet vastag hamuréteg takar. Mások tudják, mit jelent a pünkösd napja, az igazság, a meggyőződés ereje olykor olykor egy-egy pillanatra tüzes szavakat ad ajkaikra; de csakhamar erőt vészén rajtuk a „józanság“ szelleme; szinte restellik, hogy elszólták magukat; lelkűk kivillanó füzét maguk bulik be az önzés, a hm érdeklesés hamujával. A világgal elakarják hitetni, hogy ökot a belső tűz sarkallja, erős hangon beszélnek, télre akarják vezetni az embereket; pedig csak önmagukat ámíthatják ; durvák, olykor éles, de nem tüzes nyelvűek; Beszédjükből kilóg a lóláb, kárba vész a harsogó nagy szó, az elpuífogtatott frázis; útónok csak ideig-óráig czammognak a ho-zzájok hasonló szolgalelkek, a külső kényszernek saját gyarlóságuknak engedelmeskedve; de az első fordulatnál a lá- ké'pnól hagyják őket. Bármennyit lármáztak is, életüket egy barázda sem jelzi; ha lehunyták szemüket, meghaltak örökre; emléküket egy lélek sem őrzi. Az emberek e második nagy tömegének kellemetlen emlékeztetője a Lélek ünnepe. Figyelmezteti őket. arra, hogy ne t a g .a d j á k m eg ö n m a- gukat; ha igazi ambitW;'m alkotás és a használni akarás ambitiója sarkallja őket, szabadítsák fel lelkűkben az igazság füzét; kövessék a benső szózatot; ne féljenek a mulékony s a sors változandó- ságának minden taktikázás mellett ,is annyira kilett anyagi és más külső előnyök elvesztésétől ; vessék koczkára ezen magukban véve értéktelen lomokat, mikor önmagukról, önmaguk megbecsüléséről, saját leikök békéjéről van szó ; becsüljék többre az emberek igénytelen alakban nyilatkozó igaz tiszteletét, mint az érdekleső tömeg szolgai hódolatát. — Vajha sikeres lenne a mai nap e figyelmeztetése ! A harmadik csoportba az embereknek az n kis társasága tartozik, a kik lélekben és Igazságban imádják az Istent s a szerint élnek. Ezek az apostolok valódi utódai, akár viselnek püspöksüveget, akár nem. Ők vannak arra hivatva, hogy az Igazságért s az emberszeretet eszméiért vértanú-halált szenvedett Isten-ember mellett Jeruzsálemben s az egész világon tanúságot tegyenek. És tesznek is. Soha sem vétkeznek a Szentlélek ellen. A roszhi- szemíi állításnak a gondolata sem fór lelkükhöz. A meggyőződésnek emberei, a lélek benső tüzének fényénél dolgozó e jobb emberek, bár sokszor nevüket sem ismeri a tömeg, az emberiség tényleges vezérei ; a nemes ideák fenntartói, elterjedésüknek dicső munkásai. Ezek a tüzes nyelvű emberek, a kiknek lelkűk az arezukra ül, mikor valami nemes eszme, vagy törekvés mellett szót emelnek; tőlük tiszteletüket a jobbak még akkor sem tagadják meg, ha téves eszme, vagy törekvés mellett küzdöttek is. Az érdekleső irigység is csak a benső hódolat egy nemével szidja őket. A pünkösd ünnepének ezen igazi részei azok, a kiknek emléke nagyobb, vagy kisebb körben, századokon, vagy csak napokon át a lelkesedés füzét gyújtja ki, vagy a részvét köny- nyeit csillogtatja meg az utódok szemében. Ezek a „szerencséjüket“ gyakran elszalasztó, sokszor hóbortosoknak tartott emberek, a kik szükség esetén életüket is ráteszik egy-egy eszmére, egy-egy törekvésre, a kik nem taktikáznak, nem alakoskodnak, az őszinteséget durva szóval nem szimulálják; hanem őszintén s igazán élnek; ezek vannak arra hivatva, hogy a pünkösd jelentőségét embertársaikkal mennél szélesebb Körben megismertessék. Istennek bőséges áldása kísérje őket munkájukban ! Az ingadozók ne féljenek ezen tényleg eljáró lelkeket követni! A mindennapi tapasztalás igazolja, hogy a mély meggyőződés embereinek ''munkáját a Gondviselés külső sikerekkel is megáldja; a rósz Divat ma és régen. — Az »Ung« eredeti tárczája. — II. Ma. Ma a divat korunk tudománya és művészeti irányának meglelelőleg kezd kozmopolitikus lenni. A mesésgyorsaságu közlekedési eszközök Európái a legtávolabbi világrészekkel nap-nap melletti érintkezésbe hozták, s midőn Paris New-Yorktól 8 napi, Stam- bultól két napi távolságra fekszik, nem csoda, hogy a fényes divatmetropolis e két ellentétes irányban egy [ormán érvényesíti befolyását s Skutariban egy-egy európai műveltségű bey egyetlen neje éppen úgy a legújabb párisi divat szerint öltözik, mint a hogy a Saratoga- Springsben nem ritkaság a fürdő-saison alatt, hogy egy- egy gazdag yanke-nő 15,000 forint értékű párisi tói letteben terjeszti tova az Unióban az európai divat szeszélyes változásait. Természetes azonban, hogy különösen a geográfiái viszonyoknál fogva elszigetelt egyes népeknél éppen úgy, mint másban, a divatban is megtaláljuk a konzervativizmust. Afrikának az európaiakkal kereskedelmi összeköttetésben álló törzseinél, kiknél közmondás, hogy a ruha teszi az embert, a rangíokozatot az határozza meg, hogy hány európai öítönvdarabot visel valaki. Így van, kalapos, nadrágos, kabátos nemes s van gavallér néger, a ki tetőtől talpig elegáns európai ruhában büszkélkedik, legfittebb hogy ing-gomb hiányában zsíros czipőzsinór- jával köti elöl ing-gallérját össze. Japán, mely szabad utat engedett az európai befolyásnak, ruházatában a teljesen európai kezd lenni, habár még ma is megtaláljuk ott azt az ősi szokást, hogy nyárban a munkás-osztályhoz tartozó férfiak teljesen ruha nélkül járnak-kelnek az utczán. Ezzel ellentétben a ezopfos chinai egészen elzárkózva a világtól, féltékenyen őrzi más hagyományaival együtt az ősi bizar divatot is, de bizonyos, hogy nem örökre. A chinai szeszélyes díszítésű ruházata, a szlávok színes bársony mellényei, az arabus burnusza a török kattanja és leze és turbánja, sőt a kelet minden lantas- tikus tarkasága, úgy el fog tűnni lassa ikint, mint a magyar arany sujtásokkal, drága kövekkel megrakott nemzeti diszöltönye, mely ma már csak ősi emlék, alkalmas arra, hogy fényes ünnepélyességek alkalmával a nemzet előkelői pazar fényt, dúsgazdag pompát (ejtsenek ki akár tüntetésből az idegen befolyás ellen, akár azért, hogy méltóan, impozánsan mutassák be hazájuk gazdagságát. Festői tarkaság, pazar pompa ki lejtése a ruházkodásban a mai kor ízlésének és irányának meg nem felel. A jóléti kor reális gondolkozása és Ízlése nem fektet arra súlyt, hogy az előkelőség nemzeti ünnepek alkalmával ezereket halmozzon magára s görnyedjen a drága ékszerek súlya alatt, kerüli a tarkaságot, rikító, szembántó színeket, s a feszes vagy nehéz szövetű súlyos díszruhában való pompálkodás kedvéért, nem mond le kényelmes szabású, szerényebb színárnyalatú öltönyéről. Az összes pompa, mit ruházatában kifejt, a kifogástalan tiszta fehérnemű, egy pehelylyel, egy porszemmel be nem szállt fekete kabát: pazar tény helyett nemes tisztaság. A népek gazdaságukat nem a ruházkodásban kifejtett fényűzés által fitogtatják, mely a különböző gazdagságú egyénektől nagyon egyenlőtlen áldozatokat követei, hanem lényes középületek emelése és a művelődés és humanitás czéljainak előmozdítására szolgáló intézményekre áldozott milliók által. Az egymással való érintkezés megtanítja őket a hasznosság és czélszerüség elveinek követésére és érvényesítésére, megtanítja arra, hogy minden nemzetnek nyúló törekvésben egymásra vannak utalva s a kölcsönös támogatásban a szokások és ruházatban fennálló merev ellentét úgy az erősnek, mint a gyengébbnek hátrányára volna. Szépnek, az aestlletikai ízlésnek megfelelőnek nem mondható a világszerte elterjedt férfi-öltözet, s mai tormájában arra éppenséggel nem alkalmas, hogy a férfi test tökélyeit kitüntesse. Félbő szabása kabát és nadrág kereszt ránczaival kissé elrutitja ugyan a termet arányosságát, s az esetleg előforduló fogyatkozások elfödésére sem való, de a kényelmes, fesztelen mozdulatokat semmi esetre sem akadályozza, s igy a czélszerüség elveinek eléggé megfelel, bár megállapodoi t formájával a divatszerü variálásra nem eléggé alkalmas. E körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy a szabászat nagy mesterei az apróbb részletekben minduntalan valami újat eszelve ki, a térti-világ hiúbb részének lehetővé tegyék, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözködve, ne maradjanak el »a kortól.«- S ez a kor nagyon mozgékony, nagyon változó képű. Olyan, mint egy tulfinom alkotásu nő, kinek idegei minden legcsekélyebb külbenyomásra a rendkívül érzékenyen reagálnak. Vasút, táviró, telefon, kőnyomatosak, napi-lapok, | röpiratok és könyvek ennek az érzékeny idegzetnek a ! szállal, melyek az emberi szellem működésének, a tu- ; dományos, művészi és politikai mozgalmak irányának legfinomabb árnyalatát is megérzik és hűen reprodukálva az emberiség köztulajdonává teszik. Ez a reproductió szabja meg divatnak az iiányát is. Ma Mencsikoff kabát és Rudolf szakáll, holnap We kerle kalap és Apponyi gallér, holnapután légere angol szabás és franczia nyakkendők, Lawn-tennis s Eiffel- torony csecse-becsék. Legtöbbször csak a spekuláns divatárusok reclám de bizonyos a kor hangulatával megegyező közös célja a közjóiét előmozdítása, s hogy az erre iráLapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.
