Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-21 / 21. szám

melytől az ember tart, ritkán s jobbára csak akkor következik be, ha nem elég erős a lélek benső tüze, vagy ha tulcsap a határokon s perzsel a helyett, hogy jótékony meleget árasztana.

Ungvár város közgyűlése.

A képviselő-testület folyó hó 16-án tartott közgyűlése leszavazta az Uj-térnek a kaszinó-épület czéljára átengedése tárgyában beadott kérelmet, s ezzel az építés ügye egyelőre lekerül a napirendről. Mi, a kik az építés eszméjét felszínre hoztuk, szegényebbek lettünk egy reménynyel, Ungvár váróé egy díszes kézépülettel. Nem szándékozunk a >nem«-mel szavazóknak szükkeb- lüségükért szemrehányást tenni ; mert azt hiszszük, hogy eljárásuk alapoka a város érdekében való buzgólkodás. Hogy a városnak semmi haszna nincs az ő buzgalmukból, sőt kára van, a mennyiben útját vágják vele a fejlődésnek, ez a tény mit sem változtat az ő jó szándé- kokun. A határozathoz tehát nekünk kevés szavunk van, tiszteljük a jó szándékot, ha a pokolra vezető ut is van vele kikövezve; mind a mellett is szükségesnek tartjuk, hogy a kérdéshez egy megjegyzést fűzzünk.

Nincs Magyarországon város, mely a kulturális érdekeknek kevesebb áldozatot hozna, mint Ungvár, s a mi csekély anyagi erővel támogatja is a közművelődési intézményeket, azt is inkább elöljárósága buzgalmából, mint képviselő-testületének fogékonyságából teszi. Más városok képviselő-testületei a legmesszebbmenő anyagi erőfeszítésektől sem riadnak vissza, csakhogy valami kulturális közintézmény falaik között otthont találjon, Ungvár annyit sem teszen, hogy helyet adjon egy saját fiait társadalmilag egyesitő intézmény épületének. Ez az oknélküli garasoskodó gondolkodás és gazdálkodás nem hoz, nem hozhat jót a városra. A ki maga-magát úgy elhagyja, miként Ungvár cselekszi, arra bizony mások sem sokat adnak. Ezek előrebocsátása után tudósítónknak adjuk át a szót.

A képviselő-testület tagjai ismét élénken érdeklődtek a folyó hó lö-ikára összehívott közgyűlés tárgyai s ezek között különösen az uj-téri teleknek a kasinó czél- jaira leendő átengedése iránt. A másodszori szavazás azt igazolja, hogy az átengedést ellenzők jól szervezett tábora most határozott győzelmet aratott, mert 36 szavazattal 24 ellenében vetette el a kaszinó kérelmét. A balsiker fő okai azon képviseleti tagok, kik egyúttal a kaszinónak is tagjai, s a kik nem látták szükségét annak, hogy az építés ügyét támogassák. — A közgyűlés egyébiránt igy folyt le:

A polgármester a közgyűlés megnyitása után bejelenti, hogy Firczák Gyula a virilis tagságot tartja meg, s hogy a virilis tagságra jogosult 2 nő képviseltetéséről nem gondoskodott; elrendelte azután a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasását, mely a közgyűlés által hitelesíttetett.

A tárgysorozat értelmében követte ezt a társaskör kérvénye feletti való másodszori szavazás annak consta- tálásával, hogy az absolut többséghez 58 szavazat szükséges ; a kérelem teljesítése mellett szavaztak: Árky Fülöp, Nechrebeczky György, Haraszthy Gyula, Stahl- berger Mór, Spitzer Sándor dr., Rónay Antal, Antalóczy Péter, Laudon Sándor, Hoffmann Béla, Glück Jakab, Róth Sándor, Virányi Sándor dr., Weinberger Lipót, Lám Sándor, Illés Dávid, Schmidt Márton dr., Lasz- tókay Béla, Podluzsányi Ottó, Sztankóczy Géza, Val- kovszky Miklós, Grünn Sándor dr., Grabo'vszky Román, Eőry Elek és Mihalkovich József; nem-mel: Weinberírányzat mégis mindig megismerhető a divaton. Ma, hogy rangosztályba sorozódik minden állami tisztviselő, ez a változás a divatban is érvényre igyekszik julni; az erdész, bányász már régen bírja, a vasutas karddal ma egészíti ki, a réndörtisztviselő nemsokára megkapja, a többi osztály pedig kieszközölni igyekszik azt a jogot, hogy egyenruhában parádézzon, mint holmi veterán egyesületnek a tagjai.

s férfi-divattal nem egyezik meg a női divat iránya.

A nő finomabb Ízlésű s jóval hiúbb is a férfinél, de talán jobban meg is relel rendeltetésének, hogy minél nagyobb csínra törekedve testének ámulatos tökélyeit minél előnyösebb színben tüntesse elő, s igy minél kellemesebb benyomást keltsen a szemlélőben.

A férfiakkal szemben az ízléses öltözködés egyik leghatalmasabb hóditó fegyvere s a nő föl is hasz álja bámulatosképen. Kifogyhatatlan a találékonyságban, s genialis a föltalált ruharészletek alkalmazásában, kombinálásában .

Mindig uj, mindig eredeti igyekszik lenni, s mert unalmas, s megszokott semmi áron nem akar maradni, — bárminő bizar módon, tournurel, magasbitott vádakkal, divatos színekkel, ősrégi szabáslormák fölujitásával, a mint épen szeszélye magával hozza — ujit és mindig ujit, néha a finomabb Ízlésnek meglelelőleg tökélete- sebitve s olykor visszaesést tanúsítva.

Ma a női divatnak már egész irodalma van s e téren, mint más kérdések tudós taglalásában is, a németek járnak legelőbb, kiknek 17 nagyobb női divatlapja van (különben ezen kívül férfi-divatlapja is van 14), mig nálunk háromnál több alig akad.

És ha egy kis jóakarattal biráljuk e lapokat s magát a női divatot, lehetetlen el fnem ismernünk, hogy nemcsak a müizlésre hat fmomitólag, hanem még végleteiben is a kor szükségszerű követelménye, fejlődésben lépést tart a műveltség előrehaladásával, s a nőt idealisabb magaslatra igyekezvén emelni végeredményében nemesit.

Vondrasek József.

ger Albeét, Markos György, Telendy Antal, Fiala Károly, Fésűs József id., Zoltsák János, Breznay Pál, Dolobács Pál, Groszmann Péter, Keszler Imre, Reis- mann lgnácz, Vincze Dániel, Papp Gábor, Juhász Já nos, Galambosy Ferencz, Gottlieb Mihály, Katona Lajos, Lendvai lgnácz. Bakos István, Hevesy Mihály, And- rejkovics Endre, Sternberger Mór, Weinberger Adolf, Peltsárszky Béla, Grosz Ábrahám, Hampel János, Speck József, Klein Andor. Tomajkó István, Mikúla János, Brenner József, Orosz Mihály, Palyo János, Schmitzer Ede, Farkas Ferencz és Mocsáry Géza; a szavazástól tartózkodtak : Ivántsy László dr. és Fehér Ákos ; ekként lett tehát a társaskör kérvénye eldöntve.

Ezt követte a pénzügyi és gazdasági bizottság dr. Ivántsy László indítványa feletti javaslatának felolvasása, mely az indítvány elvetését véleményezi, erre Ivántsy indítványának védelmére kél, azonban a közgyűlés egyhangúlag a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el — Ezzel kapcsolatban Weinberger Albert előadja, hogy ő hajlandó lenne az uj-téren saját költségén a jelen kor igényeinek megfelelő kioszkot építtetni oly kikötéssel, hogy az 32 évi használat után a város tulajdonába menne át, vagy pedig, hogy az általa előlegezendő építkezési költség 4n|0-os kamattal neki megtéríttessék; ez esetben a teret parkiroztatná, s a zsidóteipplomtól az Ung-parton lefelé corsót óhajtana létesíteni. Markos kéri ezen indítványt a legközelebbi közgyűlés elé írásban beadni Spitzer Sándor dr reflektálva az Ivántsy indítványára, kijelenti, hogy az indítványozó nem kapott megbízást a társaskörtől arra, hogy a kasinó helyiségei a' város által építtesse lel és biztosítja a közgyűlést, hogy ezen a város által épített helyiségeket bérbe nem is venné, a Weinberger eszméjét csakis úgy fogadná el, ha az Ung-partot is felépíteni vállalkoznék.

Ezután Weinberger Lipót hivatkozva arra, hogy nemzeti nagy múltúnk dicső megünnepléséhez legjobb alkalom kínálkozott most egy monumentális épület emelésére és sajnálatának ad kifejezést, hogy ezt a közgyűlés megtagadta, díszíteni kívánja a várost, akár anyagi áldozatokba kerül is; erre Weinberger Adolf szemére hányja Lipótnak, hogy ő beszél, a ki soha semmiféle anyagi áldozatot nem hozott a város díszítése s közj > előmozdítása körül. A polgármester ezután határozatiig kimondotta a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadását

A számvevőnek az ungvári közkórház 1892-ik évi zárszámadását átvizsgálván, elfogadásra ajánlja ; a vármegye törvényhatóságához terjesztetik fél.

A hidontuli óvoda helyiségéül Reinitz József háza lett bérbe véve t évi május hó 1-től évi 500 frt bérfizetés mellett a dajkatartási dija 100 írtban az óvoda berendezési költségeire pedig 200 Irt lett megállapítva

A polgármester bemutatta ezután a kereskedelemügyi m. kir. minister leiratát, melylyel felhívja a város közönségét, hogy az ezredéves nemzeti ünnep rendezése czéljábból kellő intézkedésekről gondoskodjék; erre a polgármester elnöklete alatt egy 27-es bizottság választatott meg.

A budai honvédszobor leplezési ünnepén a város képviseletében leendő megjelenésre Bernáth Dezső, Kende Mihály és Sztáray István gróí megyebeli országos kép- vi i„k kéretnek lelt

A tanács az árvagyámi állás betöltése érdekében szükséges intézkedések megtételére utasittatolt.

Bemutatta a polgármester Jókai Mór köszönő táviratát Ungvár városi díszpolgárrá lett megválasztásáért, a közgyűlés örvendetes tudomásul vette s a levéltárba helyezését rendelte el.

Eőry Elek városi főjegyzőnek megrongált egészségének helyreállítása végett f. évi junius hó 1-től kezdődő 6 heti szabadságidőt és lOO frtnyi jutalomdijat — Ka- csur Elek adóügyi tanácsosnak május 16-tól kezdődő 6 heti szabadságidót, 50 frt jutalomdijat, és végül Schmetz ! Emil a betöltetlen kalonaügyi tanácsosi .teendőket szorgalommal teljesítő írnoknak 50 irtnyi jutalomdijat szavazott meg a közgyűlés

Elintézie ezután a közgyűlés Eifer Márk borkereskedőnek arra irányuló kérelmét, hogy a letelepülési dij czimén rá rótt 50 Irt leszállittassék ; a közgyűlés a méltánylást érdemlő indokok alapján a dijat 25 írtra szállította le.

A polgármester bemutatta Károlyi János budapesti vállalkozó ezég kérvényét, melyben bejelenti, hogy hirdetési oszlopok felállítására nyert engedélyét Székely és Illés ungvári ezégre ruházta át; ebből folyólag utasította a közgyűlés a jogügyi bizottságot, hogy a próbaképen felállított pléhbódék felállítását ne engedélyezze s utasítsa a vállalkozó ezéget, hogy nagyvárosi siylben készült hirdetési táblák beszerzéséről gondoskodjék s azok mintáit előzetesen mutassa be

Seregélyi János és társai városi negyedesek és alkalmazottak fizetési pótlék utalványozására 'irányuló kérvényét megvizsgálás és javaslattétel végett a pénzügyi bizottságnak adta ki a közgyűlés.

Fölhívás

az ország gazdaközönségéhez, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez.*)

A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül 1866-ban megünnepelni a nemzet

Hogy ez ünnep minél méltóbb legyen, elhatározta a törvényhozás, hogy annak egyik részleteként az ország fővárosában országos kiállítás rendeztessék, mely kimutatandja nemzeti kultúránk fejlődését a múltban s állásába jelenben.

Ő cs. és Apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb

*) A földmivelésügyi miniszter által hozzánk közlés végett beküldött felhívást ajánljuk az érdekeltek figyelmébe. Szerk.

Urunk és Királyunk, «zen országos kiállítás védnökség é+ legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott.

A kereskedelemügyi miniszter ur, kire az 1892. évi 11-ik iörv.-czikk e kiállításnak az illetékes miniszterek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reá ruházta, annak érdekében lelkes hangú felhívást intézett a nagy közönséghez, felszólítván az ország minden egyes polgárát, hogy e feladatában a kormányt lelkesedéssel támogassa, s járuljon hozzá a nagy nemzeti mü sikeréhez. E felhívás kapcsán most én, mint a kormány, az ország mezőgazdasági ügyeinek vezetésére hivatott tagja, kire egyszersmind a létrejött megállapodások értelmében az 1896-iki országos kiállítás

VI. és VII. mezőgazdasági és erdészeti csoportjainak rendezése bízatott, ezen minőségben fordulok hazánk mezőgazdáihoz, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez azon kérelemmel, hogy engem ezen feladatom megoldásában hazafias buzgalommal, szakértelmükkel lelkesen támogassanak, s járuljanak közre, hogy a kiállításon hazánknak, mint első sorban agrikultur államnak, mezőgazdasága és erdészete nagy fontosságukhoz méltóan legyenek bemutatva.

A magyar mezőgazdáknak és erdészeknek meg kell mutatniok, hogy az általuk birt föld nem parlag, hogy daczára azon aránylag rövid időnek, mióta a haladás ösvényén járnak, serényen dolgoztak és fe küzdötték magukat oda, a hol bátran kiállhatják az összehasonlítást Nyugot-Európa gazdáival. Meg kell mutatnunk, mit tudunk, be kell mutatnunk mink van, s ez által, felismerhetővé tenni azon erőt, mely mezőgazdasagunkban és erdészetünkben rejlik, mely kulturális mbsiónk teljesítésére bennünket első sorban képesít, mely állami életünk legfontosabb alapját képezi.

Ha mezőgazdáink, erdőbirtokosaink és erdészeink áthatva ennek tudatától körültem csoportosulnak, teljes buzgalommal és odaadással vesznek részt a kiállítás munkálataiban, biztos a siker; s a nagy mü minden egyes munkatársa részesévé lesz azon felemelő tudatnak, hogy ő is tényezője ezeu üdvös eredménynek, mely to- vábbhaladhatásunknak egyik útmutatója és nyugodtan elmondhatja, hogy híven teljesítette hazafiui kötelességét.

A jelen a határ a múlt és jövő között, az ezredéves ünnep határa leend a múltnak, de egyúttal a jövő kezdete.

Mutassa be tehát a kiállítás is a múlt hű képét, legyen tükre a jelen életerős munkásságának s tanúságot szolgáltató útmutató a jövőben haladásra.

Egyesek, testületek, szövetkezetek és a törvényhatóságok mindannyian közremunkáltak mezőgazdasági haladásunkon, de mindmegannyian elszórtan, elkülönítve cselekedtek. Reményem, hogy a nagy mű sikerének i biztosítása végett végre egyesülni fogunk s ez alkalom | szorosabban füzend bennünket egymáshoz Hiszem, hogy ■ a közélet minden érdekelt tényezője együttesen és foko- ! zott mérvben fog a nagy czél érdekében munkálkodni: J — összegyűjtik mindazt, a mi mezőgazdaságunk és erdészetünk múltjának megismerésére fontos, valamint mindazt, a mi azoknak jelen szellemi és anyagi megizmosodását, feltüntetni képes.

Budapest, 1893. ápril.

Gróf Bethlen András, földmivelésügyi m kir. miniszter.

„Hir“-telen világ.

— Fele sem tréfa. —

Jó Szerkesztő Uram !

Már le kell mondanom ujdondászi tisztemről. Egy kötelességét teljesíteni s a közönség »hir«-szomját kielégíteni akaró újdondászra nézve tűrhetetlenek azok az állapotok, a melyek városunkban vannak

Ha igaz mondás az, hogy nincs semmi uj a nap alatt, kétszeresen alkalmazható városunkra.

Szinte félek a hét vége felé Szerkesztő uram elé lépni, s s a szokásos : »kevés a hir.« »nagyon gyéren vannak az újdonságok« jelentésemet megtenni.

Ezért határoztam el magam — igaz, hosszas tépelődés után — arra, hogy lemondok. Fájó szívvel teszem, de meg kell történnie.

Pedig mily szép hivatás újdondásznak lenni s mily előnyökkel jár az. Megénekelheti — persze csak prózában — a kelő napot, irhát az első fecskéről, virágfakadás és fagyos szentekről, hidegről, melegről, esőről, szárazságról, porról, sárról anélkül, hogy a papírkosár telhetetlen mélysége fenyegetné minduntalan kéziratait.

S mégis, mégis le kell mondanom.

Lemondásom okai a következők •

Vasárnaptól kezdve egész a mai napig nem történt városunkban semmi, minek megírása által a hírek iránti érdeklődést kielégíteni tudnám.

Nem történt tudtommal egyetlen egy lopás, véres verekedés, ön- és nem öngyilkossági sikeres vagy sikertelen kísérlet, vérláziló kegyetlenség, szerelmi dráma, rablás, betörés, házösszeomlás, vasúti baleset; párbaj is csak keletkezőben volt; nem száguldott végig a városon megvadult ló, mely legalább is háromnégy embert összegázolt volna ; a nagyhid libegő deszkáin keresztül sem esett senki az Ung vizébe, kinek jaj kiáltásait a lap hasábjain visszaadhatnám; sikkasztás, megszökött vagy megszökni készülő pénztárosokról sem nyertem értesülést; a toronyórák is a megszokott eltérésekkel, de járnak; az utczák ép oly szemetesek ez évben mint tavaly (Botrányosabban szemetesek. Szerk.) s igy »városunk haladásáról« sem irhatok ; a koldusok a tiltó szabályrendelet ellenére ép úgy ellepik az utczákat s a hidak előtti járdákat, mint azelőtt; a tüzoltóügyben sem történt haladás (ha csak az nem, hogy az idén már májusban tartják mulatságukat) ; a vízvezeték, villanyvilágítás ügye szintén csak a levegőben van; a Fehér Hajó újbóli épitétését a sok »előterjesztés« dacára sem kezdték meg; a gimnázium, a kaszinó palotái sem épülnek ; az ujonan épülő házak közül alig egy-kettőt építenek tüzmente- sen (még a polgármesterét sem); az utczák, terek befásitása is-