Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-15 / 3. szám
A vármegyei árvaszék forgalmi kimutatása szerint a gyámpénztár deczember havi bevétele 23,876 Irt 64 kr, kiadása 6554 írt 79 kr volt, gyámpénztári kezelés alatt maradt 288,235 írt 75 krnyi érték. A tiszti főorvos jelentése az általános egészségi állapotot deczember havában kedvezőtlennek mondja. Helyi járványként uralkodtak: 1., a vörheny Lyuta községben, hol a járvány kezdete vagyis az 1,892-ik évi október 7-ikétől december hó 27-ig összesen 127 egyén betegedett, kik közül felgyógyult 50, elhalt 71 és gyógykezelés alatt maradt 6 egyén, 2., kanyaró Kis- Kaposon, hol deczember 23 tói 31 -ig 8 gyermek betegedett meg, kik közül 1 halt el; 3., a h i m 1 ő Katusa községben, melynek november 18-tól deczember 26-ig terjedő tartama alatt megbetegedett 42 egyén, felgyógyult 37, elhalt 2, gyógykezelés alatt maradt 3 egyén. Ezen himlőjárvány folytán a tőrvényhatóságilag elrendelt kényszeroltás vétetvén foganatba, a járvány tovább terjedésének ezáltal annyiban lett eleje véve, hogy a megejtett himlőoltás után már csak egyes megbetegülési esetek merültek fel. A fertőző bántalmak közül előfordult szórványosan hagy máz s vörheny Császlócz községben, mely utóbbi bántalom az iskolaépületben lakó tanitó családjában is előfordulván, az iskolalátogatás is két heti tartamra be volt szüntetve. Akir. tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük, hogy deczember havában 11 iskolát és 2 óvodát látogatott meg, hogy a mircsei és neviczkei gör. kath. iskolákban a magyar beszéd elsajátításában semmi hálaadást nem tapasztalt, miért megkereste az egyházmegyei töhatóságot, hogy az 1879.XVIII. t.-cz. értelmében a magyar nyelv tanitását rendelje el és hogy az alsó domonyai iskolát, a tanterem menyezetének rozzant állapota, az ungvári Bercsényiutcai óvodát kevéssé látogatottsága miatt kifogások alá esőnek találván, a tapasztalt bajok orvoslása iránt a kellő lépéseket megtette. A k i r. á 11 a m é p i t é s z e t i hivatal főnöke bejelenti, hogy az ungvár-csapi útvonalon a Latorcza felett épülő hid a földmunkán kívül január havában készen lesz és hogy a Pálócz község alatti Unghid, mely a múlt évben jégzajlás által megrongáltatott, javítás alatt áll. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint az 1892-ik évi deczember hó végén volt a tartozás adóban ..................................... 605,972 írt 46 kr, erre befolyt az 1892-ik évi január 1-étől deczember hó végéig 385,957 frt 70 kr, maradt hátralék az 1892-ik évi deczember hó végével .... 2200,14 Irt 76 kr, had mentességi díjban . 412,41 frt 21 kr, erre befolyt deczember végéig . 141,01 tét 00 kr, maradt hátrálék ......... 271,40 frt 21 kr, Az 1892-ik évi deczember hóban befolyt: bélyeg és illetékben .......................... 8863 frt 46 kr, fogyasztási adóban .......................... 25600 » 82 » italmérési illetékben ..................... 7768 » 67 » dohányeladási jövedékben . . . 22322 * 85 » A tudomásul vett havi jelentések felolvasása után különböző ügyek vétettek tárgyalás alá. Ezek közül mint közérdekkel bírókat a következőket említjük fel : A tiszti főorvos azon előterjesztésére, hogy a szerzett tapasztalatok szerint a vármegye területén észlelés alá kerülő trachomás szembántalom, leginkább az Amerikából hazatért egyéneknél találtatott, utasitattak Ung- vár város polgármestere és a főszolgabirák, hogy az Amerikából hazatééő egyéneket a trachomára való tekintetből orvosilag^ vizsgáltassák meg. Sztrajnyán községben az állami iskola mellett óvodának való felállítása iránt, miután ez nélkülözhetlen és a község sem óvodának sem gyermekmenhelynek felállítására nem képes, a vállán- és közokt. miniszterhez felterjesztés intézése határozatott. A kisdedóvásról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelet s azzal megküldött utasítás értelmében a kisdedóvó intézetek felállítására vonatkozólag a kir tanfelügyelő által bemutatott tervezett általánosságban elfogadtatott, feladatává azonban az alispánnak és a kir. tanfelügyelőnek"^ uogf tervezet részleteit, tekintettel több községnek összéápüjt voltára és a magyar s szláv ajkú lakosság érintkezési vonalaira a vallás- és közokt. miniszterhez telterjesztés előtt egyetértőleg állapítsák meg. *‘~ A tervezet szerint : A.) Ungvár rendezett tanácsa városban: 1893- ban felállítandó a »hidontuU egy kisdedóvoda. 1894- ben > » a 2-ik » 1895- ben a savanyu-vizen a 3-ik » tí.) A vármegyében : 1. Kisdedovodák állitandók : Első sorban : l’erecsenyben, Csapon, Nagy-Kapo- son és Sztrajnyán ban. Másodsorban : Lyután, Viuna-Bankán, Bezőben és Lakárton. Harmadsorban : Dubiinicson, Pályáiban, Ubrezsen és Horlyón. Negyedsorban : Túrja-Bisztrón, Viszokán, Daróczon, és N.-Geőczben. Ötödsorsban : Poroskón, Szürthén, Tibán és Neviczkén. II. Állandó menedékházak állitandók : Első sorban : Túrja-Paszikán, Voloszánkán, Gsicser- ben, Kis-Zalacskán, Alsó-Domonyán és Antalóczon. Másodsorban : Csornoholován, Nagy-Turiczán, Ür- Darmán, Záhonyban, Nagy-Zalacskán, Tárnán, Köb- léren és Zaharban. Harmadsorban : Zaricsón, Salamonban, Sólymoson, Jószán, Dubrókán, Baranyában és Kis-Geőczön. Negyedsorban: Kosztrinán, Dobóruszkán, Nagy- Szelmenczen, Szennán, Hunkóczon, (lerénvbep és , Putka^Helmeczen. Ötödsorban : Sztavnáu, Tichán, Uzsokon, Beésen, j Porosztón, .lénkén, és Orosz-Komoróczon. Ili Nyári menedékházak állitandók. Első sorban: Kís-Bereznán, Kis-Turiczán, Rákón, Turja-Polenán, Zábrogyon, Nagy-Ráthon, Nagy-Szeret- ván, Palágyban, Pallón, Pruksán, Gsecsehón, Felső- Remetén, Felső-Ribnyiczén, Felső-Remete-Vasgyárban, Gézsényben, Sáros Reviscsén, Zavadkán, Árokon, Bacsa- ván, Császlóczon, Felső-Domonyán, Kereknyén, Ko- rumlyán és O-Kemenczén. Másodsorban : Bukóczon, Uj-Szemerén, Verhovinán Bisztrón, Vulsiukán, Kis-Ráthon, Mátyóezon, Mogyoróson, Rebrinben, Osztrón, Fekésházán, Felső-Reviscsén, Hlivis- csén, .lesztreben, Sáros-Polyánkán, Sáros-Remetén, Váralján, Csertészen, Gajdoson, Huttán, Iglinczen, Nagy- Szlutinán és Orlyaván. Harmadsorban: Ó-Szemerén, O-Sztuzsiczán, Uj- Keménczén, Vorocsón, Botolván, Kis-Szeretván, Koncz- házán, Tégláson, Hornyán,’Jeszenön, Kereszten, Kloko- csón, Lucskán, Vajnatinán, Hlubokán, Homokon, Karcsaván, Pmkóczon, Rahonczán és Valkaján. Negyedsorban : Husznán, Mokrán, Szuchán, Viskán’ Iskén, Kelecsenyben, Tarnoczon, Kuszinban, Kalusán, Konyuson, Ruszkóczon, Andrasócson, Husszumezőn, Nagy-Lázon és Tasolyán. Ötödsorban : Lipóczon, Mircsán, Szmerekován, Uj- Sztuzsiczán, Zauszinán, Gálocson, Kráskán, Mokcsán, Veskóczon, Alsó-Ribnyiczén, Hanajnán, Német-Porubán, Ördög-Porubán, Prikopán, Alsó-Némethiben, Deng- Lázon és Huszákon. Eszerint a .vármegye kétszáztiz (210) községéből 157-ben vétetnék fokozatosan munkába a kisdedóvási törvény végrehajtása ; a többi; kevésbé jelentékeny és csekély számú óvodaköteles gyermekekkel biró községek később lesznek a tervezetbe bevonandók. Végül megalakittattak a közig bizottság albizottságai. A fegyelmi választmányba beválasztattak rendes tagokul: Markos György, Mislinszky .lózset, Tihanyi Domonkos és Szabó Albert; póttagokul Thurán- szky Tivadar és Czibur Vilmos. Az erdészeti bizottságba megválasztattak elnökül: Kende Péter, alelnökül Markos György, tagul Nehrebeczky György. A gyámügyi fellebbviteli küldöttségbe megválasztattak rendes tagokul : Nehrebeczky György és Ivántsy László, póttagul Weinberger Albert; kineveztettek a főispán által rendes tagokul : Markos György, Benkő József, póttagul: Bernáth Zoltán. A vármegyéi p ó t a d ó elleni felszólamlások tárgyalására hivatott bizottságba megválasztattak: Markos György, Nehrebeezky .György, Gébé Viktor é.-, Befzeviczy István Az ipartanácsba rendes tagokul: Weinberger Albert és Peltsárszky Béla; póttagokul Okolicsny János és Klein Ignácz. A tanítók munkaképtelenségét kérelmezett nyugdíjazás alkalmából felülvizsgáló bizottságba: Ivántsy László. Kevés a jó gazda. Ungvár, 1893. január 12. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Áldja meg a jó Isten, a mért a levelemet kitette az Ungi lapba ! Alig vártam a vasárnap reggelt, hogy lássam benne van-e az én Írásom? Vétettem is korán reggel egyet a nyomtató műhelyből s úgy elgyönyörködtem benne, mint ha egy nagy darab gyémántot találtam volna Örültem, nagyon, örültem neki, hogy ime a jó emberek még a cselédnek is pártját fogják ! Minden megszépült körülettem ; még az én társamat, a Háncsát is, akiről azt szokta mondani az ur, hogy hiába tartozik a szép nem tagjai közé. gyönyörűnek láttam. Fájdalom, nem sokáig tartott az én nagy örömem, az én nagy boldogságom. A mint úgy ebéd után bemegyek, hogy az asztalt leszedjem, észre veszem, hogy az ur, a mit eddig sohasem tett, lürkésző tekintettel méreget végig, a nagyságának pedig gúnyos mosoly játszik a szája körül. Nem sokáig kellett a szokatlan fogadtatás magyarázására várakoznom; a nagysága Így szólt hozzám: Alászolgája kedves újságíró kisasszony l Mondja csak mi panasza van ellenünk ? Kiváncsi vagyok rá, honnan tudta meg, hogy én a cselédeknek ellensége vagyok ! No de bevárom türelemmel a lap jövő számát; majd megtudom onnan ! Szent Isten! hát csakugyan megtudták volna ?! úgy megrémültem e gondolatra, hogy az összes esz- czájgok a földre hullottak kezeimből. Szerencse, hogy tányér, vagy tál nem volt a kezemben ! — Ne is tagadd; hiába tennéd. íme ijedelmed elárult, folytató a nagysága. Mond, mi kifogásod van mi ellenünk? Nem volt mit tenni, mint bevallani az igazságot. — Kezét csókolom nagysága, bocsásson meg nekem, a levelet csakugyan én irtani. De hát én nem a mi házunkról Írtam. Éngéni csak az bántott, hogy a nagysága máskor elpakkolta előlem az Ungi újságot, csak akkor hagyta, mintha véletlenség lett volna, a kezem ügyében, mikor azt Írták bele az urak, hogy .»nincsenek jó cselédeink, f — Igazad van. Gondoltam, nem log ártani, ha elolvasod, okulhatsz belőle magad is; szólhatsz róla társaidnak is. Persze nem gondoltam, hogy felcsapsz újságírónak . . . / — Ne haragudjék drága nagysága; hanem akarja, nem irok többet . . . — De a folytatást meg kell írni, szólt közbe az ur. Ez kötelesség. Sok igazat mondtál, Julcsa, folytatá tovább az ur; de nem szabad tulságba vinni a dolgot ! Jó gazdáink ép úgy vannak, mint jó cselédeink, csak hogy kevés mind a kettő. Azért, ha írsz, változtasd meg a czimet, igy : kevés a jó gazda ! — És ugyan mit akarsz írni, faggat a nagysága ? — Hát biz én azt akartam megírni nagysága, kezét csókolom, hogy azért rosszak a cselédek, mert rosszul bánnak velők ; néhol nem is tekintik őket embereknek, hanem házi állatoknak. Dolgoztatják őket hajnaltól késő éjszakáig. Pihenésre, egy kis szórakozásra nem adnak nekik időt, se a leikük művelésére. A legtöbb cselédnek annyi szabad ideje sincs, hogy az Isten házát látogathassa. Családtagoknak tekintik a cselédeket, de a családnak csak bajaiban van részük. Az örömöket a gazdák maguknak tartják. Legfeljebb az enni valókban juttatnak valamit az örömökből a cselédnek ; de a jó nyájas szóból kevés jut nekik. Oh drága nagysága, laktam máién olyan uraknál, kiknek minden szava pofoncsapás volt a lelketnre ; kiktől remegtem, mint a rendőröktől. De nem is tudtam őket sem szeretni, sem tisztelni s becsülni. A zsandárhang, melylyel parancsoltak, még álmomban is a fülembe csengett. Lehet-e ilyen gazdáknak hűséget, ragaszkodást, vagy szorgalmat várni a cselédtől ? Bizony nem ! A rossz gazda rosszá teszi a legjobb cselédet is, mert elöli lelketlenségével, a mi jó van benne. Ha a cselédnek a házon belül nincs semmi öröme, a házon kívül igyekszik azt megkeresni. Ezért marad soká, ha valahová küldik ; ezért csinál kaszinót, amint az urak mondják, az lIng partján. A cselédeket nem olyan törvényekkel lehet megjavítani, a milyeneket azok az urak emlegetnek, kik azt írták, hogy »Nincsenek jó cselédink? ; hanem a szívbe kell beleírni a szeretet és kölcsönös tisztelet töryényét. A cseléd együtl javul vagy romlik a gazdájával. Igy mondtam el mindent áperte, ami a szivemet nyomta ! — Hallod-e Julcsa, szólt a nagysága, (de láttam, hogy nem haragb 4 szól) nagy fiskális veszett el benned, mondhatom. Hát te még azt is helyesled, hogy a cselédeket jaem lehet haza várni, ha valahová küldik őket, helyesled, hogy órákat töltenek naponkint egy pár kupa viz miatt az Üng partján ? — Nem helyeslem, nagysága, de mentegetni tudom. A cseléd otthon nem beszélhet; mert nincs kivel, kénytelen az utczán beszélgetni Elpanaszolni bajait, elmondani örömeit. Az ember, még ha cseléd is, époly szükségét érzi a beszédnek, mint az ételnek. A súlyos rabot nem annyira a rossz levegő és táplálék öli meg, mint a hallgatás! — Leány, kitől hallod te az ilyen beszédet ? kérdi a nagysága. — Egy okos embertől! — úgy ? No lám! Szabad-e a nevét tudnom ? —- Tudja a nagysága jobban, mint én. Az u r az az okos ember! A múltkor mondta a hallgatásról azt az okos és szép szót, mikor az a pisze ur nálunk volt, mikor a rabságról disputáltak. A nagysága, meg az ur egymásra néztek s elmosolyogták magukat, az én lelkem pedig megkönnyebült. Láttam, hogy túl vagyok a bajon De a nagysága még mindig faggatott: — És te ráérsz az ilyen beszédet meghallgatni? —- Nem kell ahhoz sok idő nagysága. A szép, az okos szó olyan, mint a jó nóta. Észrevétlenül belopózik a fülbe, onnan a lejbe, a szívbe. Hallottam, hogy a nagyságos ur beszél és pedig olyan szépen, hogy majd eltátja rá a száját a vendég. Hát gondolom, ezt már csak meghallgatom. »Találtam <• a szobában egy kis dolgot, még kétszer is megtörülgettem az izzadó boros üveget; az alatt az ur befejezte, a mit elkezdett. — ügy volt, erősité az ur. — Na nem gondoltam, hogy a mi Julcsánk ilyen íilezófus, szólt a nagysága. — Julcsa sok igazat mondott, kedvesem, monda az ur. Csak írja meg hát bátran a befejező levelet. A kik nem azt nézik, hogy ki, hanem azt, hogy mit ir, okulhatnak belőle. Azon kívül, a miről beszélgettünk, csak azt írja még meg, hogy a cselédügy mai bajait egyedül a cselédekre, vagy gazdákra tolni nem igazságos dolog; része van abban a világ folyásának is Ma nehezebb jó cselédet kapni, mint csak 20 évvel is ennek előtte. Nem azért van ez, mint ha a szolgálatra rászorult emberek rosszabbak volnának ma, mint korábban voltak; a baj főoka az, hogy az egyéni érvényesülés korában a szegény emberek csekélyebb száma van a szolgálatra utalva. — Bocsánatot kérek nagyságos ur, hogy közbe szólok, nem értem, mi az az »egyéni érvényesülés ?<■ — Azt jelenti a te nyelveden, hogy kiki magának, mint a liba. — Most az önálló kereset ág a szegény ember részére sokféle ; cselédnek tehát csak a gyengébbje marad. A jó bánásmód a gazdák részéről már csak azért is szükséges, hogy az értelmesebb szegények is szívesen szolgáljanak. Legyen egy kis szabadságuk, hogy nagyon ne törekedjenek a nem sokkal több szabadsággal, de mindenesetre főbb nyomorúsággal járó önálló munka után Az űré volt az utolsó szó. A hiven leirt beszélgetésnek is vége szakadt vele. És evvel végére jutottam a levelemnek is. A jó Isten áldja meg a Tekintetes szerkesztő Urat! azt kívánja hűséges szolgálója : Julcsa.
