Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-15 / 3. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, január 15. 3. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Yegyeház-ter 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek r.sak bél-mentesen fogadtatnak el. Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frl. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé- illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VARMEGYE ES AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A nép ipara. — Két czikk. 1. A kik a köznép anyagi helyzetén gyáripar által akarnak segíteni, látván a nagy iparnak a köznép i erkölcseire való hatását, bármiként óhajtják is, hogy a (öld népe a folytonos munka áldásához jusson, nem nézhetnek aggodalom nélkül a jövő elé. A gyári munka napi 12 — 14 órai munkaidejével, a szakadatlan sietséggel, a dolog egyformaságával, a folytonos zajjal megtompítja a munkás idegeit, megaszalja a lelkét. A gyári munkásnak nincs ideje az elmélkedésre, az önszemlélődésre, nincs ideje, hogy a széppel bármely alakban is foglalkozzék. Lelkes gép ő a lelketlen gépek között, kinek egyedüli élete czéljává válik, hogy a kemény, a szakadatlan munkához való táplálékot s a robotért megfelelő élvezetet biztosítson magának. De a verseny nagy, a gyártulajdonos tőkéit meg akarja sokszorozni, czélja tehát, hogy az „emberanyagot“, mint az ő szemében is a legbecsesebbet valamennyi anyagok között, mennél jobban kihasználja, mennél olcsóbban és sikeresebben megdolgoztassa. A munkás ember tehát alig biztosíthat magának munkájával arányban álló táplálékot, lakást, ruházatot és élvezetet. Innen származik az összeütközés a munkás és a tőke között. A munkás, ki a gyárban a szakadatlan, lázas, a legtöbbször lelketlen munka rabszolgája, üdülését az érzéki élvezetekben, evésben, ivásban keresi, ezek által csillapítja le felzaklatott idegzetét s igyekszik a másnapi erőfeszítésre alkalmassá tenni. A gyári munkás igényeit e szerint növeli maga a foglalkozás a nélkül, hogy kielégíteni bírná. A munkások között e miatt az elégedetlenség általános. Következményei s ezen elégedetlenségnek „a 4-ik rend uralmáért“ küzdő törekvései általánosan ismeretesek. Növeli a „munkáskérdés“ bajait azon körülmény, hogy a munkás népnek nincs rá ideje, hogy a dolgok sora felett gondolkozzék. Nem csuda tehát, ha a neki paradicsomot Ígérő vezetőkre hallgat. A vezetők hatása a tömegekben dolgozó emberekre milyen óriási, erről csak annak lehet tiszta fogalma, ki a munkás életét a maga tűzhelyén megfigyelte. , Nálunk még a munkáskérdés nem tartozik a nagy kérdések közzé, bár létezését tagadni nem lehet. Eljő az idő, (a kor magával hozza akár akarjuk, akár nem) mikor a fellendülő gyáripar nálunk is a „nagy“ kérdések sorába emeli a munkáskérdést. Bármily kívánatos is, hogy a nagy ipar az ország gazdasági erejét növelje, a népet állandó keresettel lássa el, a jövőnek siettetése, tekintve a mi politikai helyzetünkből származó bajainkat, nem áll érdekünkben. Nekünk nagyobb szükségünk van a haza, a nemzet „elavult“ fogalmáira, mint bármely népnek Európában ! A minek jönni kell, megjön ; legyünk rajta, hogy ne találjon bennünket készületléniil. Szoktassuk hozzá az állandó, a szakadatlan munkához a népet, hogy legyen meg az átmenet a jelen és jövő között. Tegyük képessé reá, hogy erejének a maga emberségéből is hasznát tudja venni; hadd érezze a benne rejlő képességeket s ne rohanjon vakon a „munka1 rablánczaiba. Ha „munkássá“ lesz, legyen azzá azért, mert jónak látja s ne legyen rá a megélhetés föltótien engedelmességet követelő kényszerítő hatással. Ilyen magatartást csak akkor tanúsíthat a mi népünk a jövő munkájával szemben, ha az önkéntes állandó munkát megszokja, ha képességeinek gyakorlása által erejének tudatára ébred. A köznép, miként már többször érintettük, 3 — 4 havi munkával ként télén egész évi élelmét és ruházatát megkeresni. 8—9 hónapon keresztül a föld népe némi apró-cseprő, hasznot nem hajtó kézi munkán kivid egyébbel nem foglalkozik. Nyugoti ember megbotránkozik azon a nagymérvű időlopáson, melyet köznépünknél tapasztal s éppenséggel nem csodálkozik népünknek munkájával arányban álló mostoha anyagi helyzetén A nagy erőfeszítéseknek is meg van az értékük, de áldás csak szakadatlan, serény munkán van. Bizonyítja ezt a svábok példája, kik általában a legmódosabb, legkevesebb szükséget látó népe az országnak. Az állandó tevékenységre, idejének értékesítésére valamely háziipari foglalkozás gyakorlása által szokhatik rá a nép. Biztosítsa a fő, a nyári földmunka részére a kenyeret, de a ruházat s a háztartás sok apró-cseprő költsége a házi ipar téli művelésének hasznából teljék ki A házi ipar, melyben az ember nem „munkás“, a ki gépiesen dolgozik, hanem ideáival szabadon rendelkező mester, megőrzi a nép lelkének üdeségót, szabadságát, növeli függetlensórót; ügyessé teszi testét. A házi ipari foglalkozást is gyakorló földművelőnek nem kell tavaszszal munkába törődni, mert mindig benne van a munka sodrában ; neki nincs ideje sem testileg sem lelkileg megrozsdásodni. A házi ipari foglalkozás jelentősége megkétszereződött az Amerikába való kivándorlás nagyfokú megszorítása által. Ezentúl itt kell élni, (mert halni senki sem hajlandó), itt kell minden embernek erejét kifejteni s a kövér dollárok helyett sovány koronákkal beérni. Se baj ! Csak sűrűén jöjjön a korona! A házi ipar jelentőségét újabb időbben a kereskedelemügyi miniszter is méltányolja ; megteremtése, vagy a hol van, továbbfejlesztése érdekében tenni is szándékozik. Érdeklődéssel nézünk e hivatalos segítség elé, de attól nem szeretnők a munkát itt nálunk függővé tenni. Hozzá kell ahoz fognunk a saját erőnkből és pedig mielőbb. A reformok és a — képviselőtestület. Legközelebbi számunkban közölt »Tarthatatlan állapotok«1 cimü cikkünkre vonatkozólag a városi képviselőtestület egyik kiváló tagjától kaptuk és minden változtatás nélkül adjuk a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő ur! Figyelemmel kisérem és érdekkel olvasom a helyi lapokban közölt mindama közleményeket, melyek városunk közönségének érdekei előmozdítása céljából iratnak, s melyek egy-egy közhasznú intézmény eszméjét vetik fel. Kissé conservaliv hajlamaimnál fogva nem járulok ugyan helyeslésemmel ezek mindegyikéhez, de általában olvasásukkor mégis jóleső megelégedéssel tölt el annak tapasztalata, hogy — ha több tekintetben egyelőre még csak az eszmék felszínre hozatalával is, — de általában mégis kezdetét vette már a város fejlesztésének kora. Nagyra tudom becsülni azt is, bogy az eszmék megpenditői a kivitelt minden lehető alkalommal megsürgetik, de azt már nem találom egészen helyesnek, hogy egyes óhajtott intézmények életbeléptetésének késéséért kizárólag a város képviselőtestülete okoztatik, mint történt ez az »Ung«- legutóbbi számában a »Tarthatatlan állapotok«- cimü cikkben. Nem terjeszkedem ki az ott mondottak részleteire, nem veszem bírálat alá, váljon az ott mondottak minLapunk mai számához a „Hivatalos Közlemények“ van csatolva. lenben megfelelnek-e a tényleges állapotnak, - célom sak az, hogy általánosságban néhány észrevételt tegyek város világítási ügyének rendezésére s az általam is árva-várt vízvezetékre vonatkozólag. Erre késztet a ennebb említett cikk ama része, mely ezeknek . hiányát :élzatosan a város képviselőtestületének határozat- anságában látja, mely fellogás alaposságát e he- yütt is határozottan kétségbevonom. Ismert dolog, hogy úgy az utcavilágitás javítása, isetleg a villanyvilágítás behozatala, valamint a vizveze- ,ék berendezése a város, korszerű alkotások iránt fogékonysággal biró polgármesterének tervei közzé tartozik. \z előbbinek, kapcsolatban a villanyvilágítással, tanulnám1 tárgyává tételét ö maga jelezte a m. évi szeptember hó 13-án tartott képviselőtestületi közgyűlésen, mi- iőn a világítás vállalatba adása tárgyaltatott; az utóbbiról pedig tudomást nyertünk — az előtordult magánbeszélgetéseken kívül — az »Ung«- 46. és 47.. számaiban közölt rövid ismertetésekből. Már most tudva azt, hogy a polgármester* minda- két ügygyei részletesebben s behatólag foglalkozik, sőt tájékoztató költségvetést is szerzett be, részemről időelőttinek találnám, ha a kepviselőtestület bármely tagja e két intézményt érintöleg akár az előkészületek, akár a tervek, költségvetések és kivitelre vonatkozólag a képviselőtestület közgyűlésén határozott indítványt tenne mindaddig, inig a polgármester ezen ügyekben kifejtett működésének eredményeként terveit s javaslatait a képviselőtestülettel nem közli. Minthogy pedig a képviselőtestület tagjai valószínűleg velem együtt a most kifejtett állásponton vannak, ebben keresendő oka annak, hogy a képviselőtestület eddig még sem a villanyvilágítás, sem a vízvezeték ügye mellett állást nem foglalt, s igy azt a megoldás útjára sem vihette. Önként értetődik azonban, hogy e várakozó álláspontját a képviselőtestületnek fel kell adnia, — amire azonban hihetőleg szükség nem lesz, — ha azt tapasztalná, hogy a polgármester a kivitelhez szükséges kezdeményező lépések megtételével még soká késnék. Egy városi képviselő. A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága havi rendes ülését Török .lózset gróf főispán elnöklete alatt a 1. hó 10-én tartotta. A főispán elfoglalva az elnöki széket, az év első ülése alkalmából a bizottságnak majdnem teljes számmal megjelent tagjait és ezek közt kiválólag a bizottság uj tagját Gébé Viktor vikárius kanonokot igen szives szavakkal üdvözölve, a jövőre nézve legjobb kivánataiuak adott kifejezést. Miután Nehrebeczky György a főispánnal szemben s az általa elmondottak visszhangjaként a bizottság érzületét köztetszés közt tolmácsolta, az ülés a tőispán éltetése közben vette kezdetét. Napirend előtt szól kért B e r z e v i c zy István, ki elörebocsátva, hogy a bizottság legutóbbi ülésén, a midőn a nemrég kinevezett közgazdasági előadó Kende Zsigmond a bizottságban székét elfoglalta, jelen nem lehetvén, ez alkalommal üdvözli a közgazd. előadót. Annál szívesebben teszi ezt, mert meg van győződve arról, hogy a közgazdasági előadó, tudva azt, hogy a közigazgatási bizottság némely határozatainak meghozatalánál mennyire irányadó, a vármegye közgazdasági állapotának helyes ismerete, a vármegye közgazdasági állapotáról nem csupán a földmjvelésügyi ministerhez fog jelentést tenni, hanem azt időszakonként a bizottsággal is meg lógja ismertetni. Ezután bemutaltatván a törvényhatósági bizottságnak a közigazgatási bizottsági tagok megválasztására vonatkozó s tiszliügyészi helyettesről gondoskodó határozatai, felolvastaltak a havi jelentések. Az alispán jelentése szerint a múlt év deczem- ber havában 2 tüzeset fordult elő, mely 701 frt erejéig pusztított., ebből 300 Irt érték volt biztosítva. A közigazgatás ágazataiban nem merült (el semmi oly eset, mely különös intézkedést igényelt volna. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
