Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
nemesitő-egyesület“ az ifjúsági egyesületek által áthidalni. A fentebb érintett motívumok vezették közokt. miniszterünket, midőn az „Orsz. erkölcsnemesitő- egyesület“ ajánlatára az ifjúsági egyesületek ügyét felkarolta. Törekvő tanítóink, a tanítókat nagy horderejű munkájukban segítő papjaink gondolkozzanak az ifjúsági egyesületek kérdése felett. Itt az ideje, hogy a terv készítéséhez hozzá lássanak, s ha a tanév beköszönt, életet adjanak az eszmének. A körükbeli intelligencia támogatni fogja törekvésüket. A kezdet nehézségeitől ne riadjannk vissza ; ha a komoly törekvésnek némi sikere lesz, biztosíthatjuk őket, hogy nem lesznek magukra hagyva. Fakanalas elmélet. Két cikk. — II. Mi lesz a világból, kiáltják önök a fakanál jelvénye alatt sorakozúk, ha a nő oda hagyja a családot ? Még bizony nekünk, férfiaknak kell majd a rántást kavarnunk ? Ne ijedjenek meg kérem ! Igaz ugyan, hogy a legtöbb férfi kezébe sokkal jobban illik a fakanál, mint a toll, ecset, vagy véső ; de azért nem kerül oda. Bölcsen gondoskodott arról az Isten, teremtvén ugyanannyi közönséges lelkületű nőt, a mennyi közönséges lelkű férfi vagyon a világon. Zsák megleli a foltját. A mint a férfiak nagy többsége nem értékesíti gyenge képességeit, éppúgy nem fogja azokat a nők többsége sem értékesíteni. A nők nagy többsége nem fog élni a munka szabadsága terén elvitathatatlan jogánál; nem azért, mintha nem élne lelkében a homályos vágy arra, hogy jogát érvényesítse, hanem azért, mert kevés benne a napsugár ; a család kis körében is alig képes vele egy kis fényt árasztani. A másik ok, melynél fogva a nők jogának elismerése legkisebb veszélyt sem rejt magában a családra nézve, az ember passivitásra hajló jellemében van. Nemcsak a közönséges, de a kiválóbb lelkületű, de különben passivitásra hajló jellemű nők sem fogják, (ha csak nem lesznek reá kényszerítve) a család körén kívül keresni a munkát, ambitiojuk oda fog irányulni, hogy a családban és a társadalomban találjanak képességeiknek megfelelő lelki tevékenységet. A női nemnek tehát mindig csak egy kisebb, nem annyira számánál, mint képességei súlyánál fogva számottevő, része lesz az, a mely munkásságának súlypontját a családon kívül álló körbe helyezi, vagy — a mi gyakoribb és természetesebb is — a családi kötelességeket a közérdekű kötelességekkel együtt végzi. Nem kell tőle félni, még ezek sem vesznek el a családra nézve. Ne tartson senki attól, hogy az úgynevezett férfias nevelés (a lelki erők szabad érvényesülésének elvén alapuló nevelés, melytől való oktalan félelmükben a »nőnevelés*- üres fogalmát találták (el az emberek) > kivetkőzted? a nőt eredeti formájából s el— Jó lesz biz az ! — egyezett bele Julis ura kívánságára s egyben csinos kis kendőt kötött fejére. Olyan szép volt, mint egy angyal. — Meg van már a késem is, mehetünk, — szólt a halász. Elértek a Tisza-partig, ott volt kikötve a lélekvesztő. — Ülj be édes feleségem, — szólt Jámbor, de olyan baljóslatú volt a hangja. Az asszony beült, utána a halász, aki biztos kézzel hajtotta a lélek vésztőt; mikor azonban a viz közepére értek, hol legmélyebb a folyó, Jámbor kikelt arccal ugrott a csónak legelejére s elkezdte azt himbálni ide-oda . . . Egy sikoltás hangzott a homályban az ezüst folyó közepéről, mintha Julis asszony sikoitott volna, aztán csend lett. — — — — Másnap, jóval a falu alatt, két holttestet fogtak ki a vízből: a Jámbor Istvánét és a felesége testét. Előbbinek rövid zekéje belső zsebében egy darulollat találtak : a Dalos Ferkó darutollát. Aforizmák. ■■ Ki folyton máskép beszél, mint cselekszik, annak az élete hazugság. * A gyanú és bizalmatlanság szú gyanánt működnek ; a szúette fa külsőleg még ép, de a gyenge szél is kidönti; néha a barátság is megszakad, a fenti okok által előkészítve. Ki szívesen hallgat rágalmakra és azokat készpénz gyanánt veszi, az magának árt legjobban. * Néha komolyan elhatározzuk magunkat valaminek a véghezvitelére, de nincs rá erőnk vagy alkalmunk; sok embernek egész élete meddő, mert csak a szándéknál marad. D. E. vonja a családtól. A természet harsány szava, mikor az ember (akár férfi, akár nő) annak hallására megérett, elnémít minden más hangot; hiú törekvés azt a »nevelés ? gyenge és homályos szavával elnyomni akarni. A 1 nevelés a lelki és fizikai tulajdonságokat soha ki nem ! irtja; de nem is az a rendeltetése. Az »akarat a lét- ( hez? legerősebb vonása az ember jellemének, mely a nemek leküzdhetetlen vágyódásában nyilatkozik. A férfi ] vágya a nő, a nőé a férfi. S miután az emberek vagy férfiak, vagy nők, (a ki egyik sem a kettő közül az nem ember, vagy csak korcs ember), mig a természeti feltételek meglesznek a földön, gazdag termése lesz az élet ösztönének. Hogy ma is oly sokan nem engedelmeskednek a természet szavának, ez nem hajlamukon, akaratukon múlik, hanem az akadályokon, melyekkel a szabály kivételeit állította fel a természet. Hány s milyen-félék ezen akadályok, annak fejtegetése nem tartozik e rövid cikk keretébe ; de különben sem szükséges, mert az értelmes olvasó azok főbbjeit tapasztalatból ismeri. A kik azt hiszik, hogy az erőteljes lelki nevelés által a nők elvesztik női kedvességüket, kecsességüket, bájukat, nem tudják, hogy e tulajdonságoknak a nő fizikuma képezi megingathatatlan alapját. A kedvesség, kecsesség és báj a kisebb, a kerekded termet sajátja. A gyöngédség, az más; az egészen lelki tulajdonság, s mint ilyen egyformán sajátja a férfinak és a nőnek. A lelkiekké vált speciális női jellemvonások is a test gyengébb voltán alapulnak A fizikai erő, mint »ultima ratio? mig a világ világ lesz, mindig imponálni fog a gyengébb előtt. Erezi ezt az egész női nem és vonzódik minden nő az erőshöz. A müveit nő eszményképe a férfiban testet öltött fizikai, szellemi és erkölcsi erő; a műveletlené a nyers erő. Bármiként vonzódjék is azonban a nő az erősebbhez (fizikai erőről van szó), miután lényegileg (lelkileg) egyenlőnek érzi magát vele, nem adja meg magát, hanem érvényesülni törekszik; erőforrássá változtatja a kecsesség, a kedvesség fokozása által gyöngeségét. Hogy a speciális női tulajdonságok alapjában testi sajátságok bizonyítja az a tény, hogy mig a Herkules termetű nők a legszebb lelki tulajdonok mellett sem »szépek?, nem »nőies?-ek ; addig a kis gyermekek, legyenek azok akár fiuk, akár leányok, egyformán bájosak. A női tulajdonságok alapjukban emberiek, s csak akkor válnak nőiekké, mikor a bimbó feselni kezd. Az úgynevezett női tulajdonságokból tehát a nők ellen fegyvert kovácsolni nem lehet. Tapasztalat igazolja hogy a lélek műveltsége a közönséges női arcot is bájossá varázsolja, mig a müveletlenség a fizikailag legszebb nő szépségét is igen kétes értékűvé teszi A » háremek gyöngyei? messze maradnak szépség dolgában, a mi közönséges arcú, de müveit lelkű nőink mellett. Testi gyöngébb voltáért a szellem nagyobb elevenségével, gyorsabb fejtésével kárpótolta a Gondviselés a nőt. Ezt már a régiek is tapasztalhatták, s ezért emelhettek nőt (Athaene, Pallas, Minerva) a tudományok, a művészetek Istenségének trónjára. A gyermeki lélek megfigyelésével foglalkozó nevelők állítják, hogy a leánykák felfogásuk gyorsaságával, emlékezetük erejével túlsúlyban vannak a fiúcskák felett. Megtartanák-e a nők továbbra is e szellemi fölényüket, erről most még (miután nincs alkalom a próbára) nem mondhatunk ítéletet; de én mint benső meggyőződésemet állítom, hogy legalább is nem maradnának a férfiak mögött. Hogy a nő szellemi képességei akis dolgokban nagyok, ennek az a magyarázata, hogy csak a kis dolgokra vagyunk szorítva. Mindenesetre sajátságos és az erősebb nemet nem a legelőnyösebben karakterizálú jelenség, hogy a (esti- munka terén — csekély kivétellel — minden vonalon elismerik az egyenlőséget, holott az alap, a testi erő tényleg különböző; a szellemi munka terén pedig hol az alap, a lelki erő. egyenlő, tagadják. Az eddig mondottakból következik, hogy a nőt az értelmi nevelés egész teljessége megilleti ; a nő közép és lelsőiskolai nevelésre tehát jogosultak. A melyik nő a családon kivül is érvényesülni akar, legyen meg hozzá a szabadsága, legyenek meg az eszközei. Milyen legyen a nők közép és felsőiskolai oktatása, erről is szólani akartam e második cikkben ; de kifogytam a papirosból. Erről, tehát máskor szólok, ha a Szerkesztő urat addig meg nem hódítják a fakanál hívei.*) Egy asszony. *) Úgy a hódolás, mint a hódítás nehéz kenyér a mi korunkban. Tehát csak meg kell Írni. Szívesen bocsátjuk közre az ilyen eredeti felfogást tanúsító cikkeket. Szerk. A „Kelet“ védekezése. A »Kelet? folyó évi 25. és 26. számában »Fele- ezetlen-vallástalan? cim alatt szinleg a vallástalanság, ányleg azonban a zsidók recepeziója ellen közölt cikkre ipunk f. évi 27. számában tettük meg észrevételeinket, íelyekre a »Kelet? f. évi 31. számában >Az »Ung»? jó inácsai? cimü cikkében felel. A »Kelet? 28. számában Görög katholikus nevelés? cim alatt közreadott cikkre ipunk 28. számában »Elszigetelési törekvések? cim alatt eflektáltunk. E cikkünkre laptársunk 31. számában Megint az »Ung? cimü cikkében válaszol. Ezt a kis tájékoztatót azért tartottuk jónak előre- locsátani, hogy a kik a vita tárgyait képező kérdések ránt komolyabban érdeklődnek, előkerithessék az összes özleményeket, mind a két fél meghallgatása után hozassanak ítéletet. Nekünk az olvasó utalására annál is inkább szük- égünk van, mert mi a szóban levő kérdésekkel csak .nnyiban foglalkozunk, a mennyiben társadalmi érde- ;eket érintenek. Nincs rá terünk, de kedvünk sincs mzzá, hogy hosszas vallási vitába bocsátkozzunk, másokat losszasan citálgassunk, vagy magunkat ismételjük, azért itaijuk az olvasót; a »Kelet? válaszaira pedig, az anyag erjedelméhez mérve, a lehető legrövidebben, a követezőkben teszszük meg észrevételeinket. I. A vallási egyenjogúság kérdéséhez. Laptársunk a vallási egyenjogúság és vallási türe- em mellett állást foglaló cikkünknek azt a sarkigaz- ágát, hogy: „Bármi okon tagadja meg valaki )olgári jogainak teljesítését, — ha hitelveire hivat- ;ozva teszi is azt, — az államnak joga van megóvni ellenében érdekeit; de az intézkedés alapja csupán az lehet, a mit cselekszik, vagy mulaszt, íem pedig az, a mit hisz“, sem meg nem cáfolta, ;em megcáfolni meg nem kísérelte. Nem idézi, nem eszi át e nagy igazságot, melyen a katholika egyház izabadsága és hatalma is nyugszik, egyszerűen azt a • megcáfolhatatlan jogi elvet? állítja vele szembe, hogy • Salus populi suprema lex esto?, csakhogy mi azt vitat- uk, hogy ennek a »megcáfolhatatlan? elvnek éppen az i bibéje, hogy a történelem emlékezete óta mindig a • salus populi? jelszó alatt uralkodott minden zsarnokság. A baj sohasem az elvben, hanem alkalmazásában •ejlett, abban, hogy az államhatalom alkalmazta és >lehetőleg elnyomta azt a tant, mely létalapját meg- ,ámadta?, no nem az állam, hanem az államhatalom kezelői uralmának létalapját. A mai állami, mely annyi könnyébe és vérébe ke- •ült az emberiségnek, más utón keresi a salus populit: •ábizza mindenkire, keresse a boldogságát, a mint tudja, i mint akarja : necsak másokat; gátoljon, csak a közt ne savarja boldogsága keresésében. A mai állam az egyén érvényesülésének elve alapján mozdítja elő a nép boldogságát. És a ki az erőszakos boldogitás égbekiáltó nyomorait vissza nem kívánja, meglehet a mai »liberális? állammal is elégedve. A Kelet szerint a »liberalizmus kinövéseitől ment jogbölcselet? kimondja, mely elvek képezik az államnak létalapját. Igen ám, csakhogy van más »jogbölcselet? is, pl. egy a »kinövésektől? kevésbbé ment jogbölcselet. Ha most már két »jogbölcselet« az államhatalom birtoklása felett a »salus populi? jelszó alatt hajba kap, a tusakodásnak az elbukott »elvhez? tartozók elnyomása lesz a vége. Az erőszakos boldogitás volt s lesz mindig a szolgaság szülőanyja. A mire a Kelet olyan nagy súlyt fektet, az állam lehető elnyomására, megváltjuk, nem tulajdonítunk annak jelentőséget; mert — a történelem a tanú reá — az államnak mindig lehetett elnyomni a »léte alapját megtámadó tant ? És mért nem idézi, mért nem cáfolja a Kelet a mai állam egyik sarokkövét képező, fentebb citált politikai axiómát ? Állítólag azért, mert a Sanhedrinből való. Mintha csak ezt mondaná: vakapád, én veled nem állok szóba, mert a nagyapád nem volt — nemes ember! A Keletnek nem a Sanhedrinnel kellett volna bajlódnia, fianem az idézett axiómával. Nem azt kell nézni, kinek ki a nagyapja, hanem azt, hogy ki mit mond ? Egyébiránt beismerjük, hogy az idézett mondat tévesen állíttatott a Sanhedrinben levőnek, máshonnan, egy francia törvényjavaslat indokolásából való; nem »rabbinus furfang,? de keresztény elme szüleménye. A meghurcolt Sanhedrin egészen ártatlan napvilágra jövetelében. Mikor mi idézetünkről — elnézésből eredő — tévedésünket igy beismerjük, lekötelezne bennünket a Kelet, ha ő is megmondaná, honnan merítette Sanhedrin citátumait? Mert mi is bele néztünk a Sanhedrinbe s ott nem azokat találtuk, amiket a Kelet. Ez a körülmény azt a gyanút ébresztette fel bennünk, hogy a Keletnek »saját külön? Sanhendrinje van, a — Rohling- féle Judenspigel. Ha igy találna lenni, tanácsoljuk, csapja földhöz azt a haszontalan »tükröt? ! Olyan férfiak, mint üelitzs Ferencz, Nöldecke, Wünsche (nem rabbinusok, de keresztény tudósok) mondták ki, hogy az a »tükör? csupán a Rohling, alias Briman Áron, hamisitó és ferdítő apostata zsidó, apostata protestáns, torz lelkét mutatja, de nem a zsidó szent könyvek szellemét. Módunkban van kimutatni, hogy a Kelet citátumai egytől-egyig ferdítései az eredeti szövegnek és szellemének ; e munkára azonban nem vállalkozunk, mert különben egyebet sem kellene tennünk, minthogy a bizonyára bőlorrásu citátumokat, melyekkel igen könnyű az érdemleges vita elől kitérni, cáfolgassuk. Megelégszünk most azzal, hogy e citátumok két legszörnyüségesebbét mutatjuk be a maga eredeti szövegében és szellemében.
