Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
Melléklet az UNG 32. számához. A >goj elveszett jószágáénak vissza nem adására vonatkozó citatum nincs a Sandhedrinban. A Sehul- chan-aruch »Chosen-Mispat» cimü részének 266. fej. 1. kitételében van irva : »Egy akumnak egy elveszett tárgyát szabad megtartani ; a ki azt neki vissza adja, vétket követ el, mert azzal erösbiti őt pogány hitében, de aki azon indokból adja vissza, hogy azzal Isten nevét szentesítse, mivel az által Izráel önzetlensége elismertetik : akkor a tett dicséretére válik.» Ez a thalmud-passus, melyből Rohling a goj megcsalhatásának meséjét merítette, jóval a kereszténység előtt keletkezett s a csillagimádó pogányokra vonatkozott, mely passust a zsidó irók régen hatályon kívül helyeztek. De még abban az időben sem volt az általánosan elterjedve, bizonyítja Thalmud traktatus Chulin 94 a) : »Tilos az embert még gondolatjában is megcsalni, még az akumot is.“ A Schulchan-aruch (Chosen-Mispat) 23. fej. I. kitétel : „Aki felebarátjának, legyen az bár akum, hamisan mér, vagy mérlegel, áthágja a Levitus 19. fej. 55. versébe foglalt tilalmat, mely igy hangzik : Ne kövessetek el igazságtalanságot a bírálatban, akár terület, akár súly, akár folyadék mérlegelésében.» Az is Rohling »csinálmány», mintha Maimonides azt mondaná, hogy »szabad a nőt» stb. Maimonides csak azt állítja, hogy a halálbüntetés csak a zsidóval szemben kötelező, más vallásuval szemben nem ; mert a hitetleneket nem illeti a parancsolat. De azért korántsem tartja a bűnt a nem hivővei szemben megengedettnek, ellenkezőleg ezt mondja : »köteles az elöljáróság azt példásan és érzékenyen megverni, a ki bűnös viszonyt akummal folytat». Nem tudjuk honnan állítja a Kelet olyan nagy határozottsággal, hogy az a zsidóság, melyből a kereszténység sarjadt, ma nem létezik. És ha nem létezik, mi ciinen varrja a nyakukba a Krisztus előtti zsidók »bűneit ?» Mi azonban úgy tudjuk, hogy létezik. Krisztus idejében is több szektát képeztek a zsidók. Egy közös eszme, az egy igaz Isten eszméje, tartotta őket össze s ez tartja ma is. II. A „Görög katholikus nevelés“ kérdéséhez. Kiki legilletékesebb magyarázója saját szavainak. Ha a Kelet azt állítja, hogy a g. kath. neveles hangoztatása alatt azt értette, hogy a szülék vallásos, hitüket nem szégyenlő, azt (ha kell) megvalló férfiakká neveljék gyermekeiket a családban, ez ellen nekünk egyetlen szavunk sincs; de nem is lehet. A felszólalásra azért vettünk magunknak bátorságot, mert az általunk egyes részeiben kifogásolt cikk — szerintünk legalább — nem egészen úgy szól mint az utóbbi, a védekező. A »Görög katholikus nevelés!» féliratu cikk »erős g. kath. középosztályt és intelligentiát.» akar nevelni, az ifjakat pedig bátorságra s kitartásra buzdítja az »elfogultsággal és liberalizmussal szemben folytatandó nemes tusában» s hadüzenetét igy végzi: »El a liberális lapokkal! El a liberális könyvekkel!» A »középosztály» s »liberalismus» fogalmai nem vallási, de társadalmi, politikai fogalmak s a liberalizmussal, a libéralis sajtóval folytatandó tusa politikai tárgyú és irányú foglalkozás, és pedig olyan, mely a mi g. katholikusainknak nem válnék hasznukra. Legalább mi azt hittük. Ha tévedtünk, sajnáljuk e gyengeségünket s azzal teszszük jóvá hibánkat, hogy beismerjük azt. Megjegyezzük azonban, hogy okunk volt ilyen »politi- zálási hajlamot» tulajdonítani t. laptársunknak, mert nála nem ez az első »politika». Folyó évi 3. számában »Választások előtt» cimü vezércikkében a többek között ezt írja a Kelet: »Ha pedig valaki azt kérdi tőlünk, hogy minő pártot támogassunk szavazatainkkal ? Egész nyíltsággal és határozottsággal kijelentjük, hogy mi a kormánynak vagyunk hívei.* Ahhoz nekünk semmi közünk, hogy t. laptársunk januárban a liberális kormány támogatására hívja fel olvasóit, júliusban pedig hadat izén a liberalizmusnak, e kormány létezése alapelvének. Mi az egyén szabad érvényesülése elvének vagyunk hívei, boldoguljon kiki, a Kelet is, saját, belátása szerint. A kormányt támogatni, vagy tenállása alapelveit ostromolni egyaránt jogosult dolog ; a mi felszólalásunknak csupán az volt célja, hogy rámutassunk arra, hogy az utóbbi, támadó és elkülönítésre vezető törekvés ellentésben áll a kárpátalji gk. orosz és magyar nép érdekeivel, melyeket a Kelet képvisel. Tévedhettünk, de bennünket a használni akarás vezetett. Egyébiránt, hogy melyik részen van az igazság, annak megítélését mi a közönségre bízzuk. Nem zárhatatjuk méltóbban be ezen utolsó felszólalásunkat, minthogy őszinte örömünknek adunk ki fejezést t. laptársunk ama megnyugtató kijelentése lelett, hogy benne »semmi kárt sem cselekedtünk». Hüszkék vagyunk e kijelentésre, mert nem az voll f'elezólalásunk célja, hogy »kárt cselekedjünk», hanem az, hogy az eszmék tisztázása által használjunk. A felvidék helyzete. Sokak emlékezetében lesz még az 1863-iki aszály, a mikor Magyarország termő területe csaknem teljesen sivataghoz hasonlított. A 63-iki aszály nyomorba sodorta az egész országot, és ez megtörtént oly államban, a melyről közmondásossá vált, hogy Európa »éléskamarája.» Valamikor részben az is volt Magyarország, mert tényleg igen sok terményt engedhetett át Ausztriának és a külföldnek is Ha jó a termés, ma is 30—35°/0-a, kivitelre kerül s ez pedig nem csekély mennyiség, mert az ország termelése nem csökkent, hanem évről-évre emelkedik, s a százalék arányában úgyszólván kivitelünk mennyisége növekedik. Kivételt képez természetesen az olyan vidék, minő a feltold, a hol a gabona termelési viszonyok sok tekintetben változtak és inkább hanyatlottak, mintsem hogy a régivel csak egy niveaun maradhattak volna. A felvidék népe a talaj és éghajlati visszonyok folytán sokszor bajba kerül; termelésére jóval kedvezőtlenebbek az esélyek, mint az altöld rónáján. A felvidéken, a hegyes részeken, a termés ritkán juttat annyi magot, hogy a házi szükségleten felül még eladásra is kerülne belőle. Szomorú statistika az, mely a felvidék közgazdaságát jellemzi. Kevés a használható föld, s ez is nagyobb részben rossz, nem terem rajta elegendő mag, ha még jól megmiveinék is. A föld megmivelése azonban már évek óta nem igen történhetik meg általában, mert az állatlélszám is nagyon megfogyott. A milyen arányban fogy az állatlétszám, csaknem olyan mérvben csökken a lakosság száma is; a kevés szaporulat, a hiányos táplálkozás okozta nagyobb halálozás, a szakadatlanul tartó kivándorlás, egyes vidékeken nagymér/eket öltött s különösen a munkabíró emberek kivándorlása néhol már valóságos csapás számba megy. A jobb módnak, vagyis a középbirtokosok napnap után panaszkodnak, hogy az elég magas munkabérek dacára is mikor a munka ideje következik, nem képesek munkást kapni, a magas munkabérek mellé, ha még a jövedelem is csekély, vagy is, ha a termés rossz, ez okvetlenül szerencsétlenség. Egyik baj a másikat éri a felvidéken, az amúgy is csökkenő állatállomány a múlt évi rossz időjárás következtében még inkább megfogyott. A szarvasmarha sok helyen a ragadós tüdőlobnak esett áldozatul. A juhok szintén pusztulnak; és úgy a szegény tót nép egyik fontos cikke, a juhturó, sincsen meg oly menyiségben mint máskor, ebből is nagymérvű hiány mutatkozik. A felvidék szegény népén csak rationális módon lehet segíteni. A segítség első sorban is a munkaadás ; a népnek keresetet, kel nyújtani. Ha a felvidék népét az országnak megakarjuk tartani, a felvidéknek minden hozzáférhető részét vasutakkal és a mi legfontosabb, gyárakkal kell ellátni Gyárakat kell létesíteni, s a munkabíró nép nem tog többé kivándorlásra gondolni, ha idehaza lesz keresménye, hálás lesz a munkaadók iránt s elég olcsón jó munkaerőt is fog nyújtani. A felvidék talaj-és égalji viszonyainál fogva nagyobb részben igen alkalmas gyárak létesítésére, lehet ott még okszerű állattenyésztést is űzni, mert a feltört legelők és rétek az állattenyésztés fejlesztése czéljáhól ismét rendeltetésűknek engedhetők át. Szükségtelen talán hangsúlyoznunk, hogy gyárakra általában még szükségünk van, hiszen száz és száz milliókat adunk Ausztriának és a külföldnek olyan czik- kekért, a melyek az országban is előállithatók lennének Papír, üveg, agyag, posztó (szövet), vászon, gépiparunk stb., nem fejlődőit ki még annyira, hogy megnyugvással nézhetnők a külföld iparczikkeinek behozatalát. Évenkint kiadunk netto 250—300 millió forintot olyan czikkekért, a melyek előállítását ideben is eszközölhet- nők; nyers anyagot kaphatna Magyarország bőven, de részben nyerhetné ideben is. Csupán szőr- és kötött árukért 120—laO millió forint megy ki tőlünk és ha végig tekintünk áruforgalmi statistikánkon, azon szomorú tapasztálra kell jutnunk, hogy olyan czikkeknek is vevői vagyunk, a melyekhez mi szolgáltatjuk a nyers anyagot. Magyarországon első sorban is posztógyárak kellenének ; azután bőriparcikkek előállítására, ruházási árukra, fonógyárakra stb. van szükségünk. Ruházási czikkekért 32 -3n millió forintot fizetünk a külföldnek, bőripari árukért 20—22 milliót, vasipari árukért 10 - 12 millió torintot, kő és anyagárukért 2—3 milliót, faipari árukéit 4 5 milliót, papírárukért 3 4 miliőt, fonott árukért ll—12 milliót, gépekért 6—8 milliót stb. Az kevésbé képezhet kérdést, hogy prosperálhatnának-e a gyárak, ha helyes alapon, biztos tőkével létesülnek, jövedelmező és virágzó ipart teremtenek. Ha a nyugoti államokban megerősödhetett az ipar, hazánkban is meg fog erősödhetni, ha különösen a kormány a gyárak létesülését támogatásával elő fogja mozdítani. A behozott áruczikkek árából évenkint vonjunk csak le 25— 30%-ot, szerezzük be a hazai ipar utján keletkező árakat, mindjárt olyan hatalmas lendülését adunk a felállítandó, hogy egy-két évtized múltán nem fogunk importálni, hanem exportunk is lesz. Ha virágzó iparunk iesz, nem kell azután attól tartanuk, hogy népünk vándorbotot vesz kezébe : hü marad az hazájához, keresve-keresi az alkalmat, hogy erejéhez képest, a mindennapi kenyérért felvegye a küzdelmet. A gazdasági egyesület közleményei. F. év julius havában tartott választmányi gyűlés jegyzőkönyvének 3-ik pontja tévesen lett teijegyezve s annak helyére a jegyzőkönyvbe a következő szakasz vétetett be: 3. Ezen magas miniszteri leirat, folytán élénk eszmecsere fejlődött ki, ebből kilolyólag a választmány egyhangú határozata oda irányul, miszerint a gazdasági egyesület további fenmaradhatása céljából szükséges a gazd. egyesületet újjászervezni; ezen határozat kapcsán egyszersmind inditványoztalott, miután Hernáth Dezső, a gazd. egyesület elnöke, egyéb elfoglaltsága miatt elnöki teendőit az egyesület hasznára nem fordíthatta, — az által, hogy állandó lakását Rudapestre tette át még inkább lehetetlenné van téve e tekintetbeni működése ; ebből a szempontból utasittatott a gazd. egyesület alelnöke, tegye magát magánúton érintkezésbe Ber- nátli Dezső elnökkel — a tárgyban, — az elnöki állás további megtartására vonatkozólag mi a szándéka. LEHOCZKY BÉLA, titkár. Különfélék. * Személyi hírek. Lapunk felelős szerkesztője Pöstyénbe, a fürdőbe utazott, hol egy havi szabadságának egy részét élvezni lógja. — F i n c i c k y Mihály, Ungvár város polgármestere, szabadságidejét befejezve, a karlsbaadi fürdőből hazaérkezett s elfoglalta hivatalát. — Farkas Ferenc rendőrkapitány e héten utazik üdülés végett a karlsbaadi türdöbe. * Drohobeczky Gyula körösi püspök már a jövő hét folyamán végleg eltávozik Ungvárról székhelyére. A püspök most tes/. bucsulátogatásokat úgy helyben, mint pedig a vidéken ; bucsulisztelgés végett pedig állandóan fogad látogatókat lakásán. A püspök, mint tudva van, a város lakosai részéről meleg ovációban log részesülni s a láklyásmenet alkalmával pedig nagy közönség lógja kilejezni személye iránt érzett tiszteletet és ragaszkodást. * A helybeli kir. járásbíróság tisztikara testületileg tisztelgett e hó l-én Popovics Miklós, a kir. járásbíróság vezetőjénél, kit kir. táblai bíróvá történt kinevezlelése alkalmából a tiszttársak nevében Nemes Menyhért kir. aljárásbiró igen szép beszéddel üdvözölt, mire Popovics meghatottan mondott köszönő választ * Díszes esküvő, .lulius 26-án d. u. 4 órakor ment végbe Felső-Remetén Stoffa János vasgyári igazgató s neje szül. Hartmann Berta kedves és müveit leányának Bertának esküvője dr. Hauler Pál ér-endrédi orvossal. Az esketési szertartást Simkovics Pál evang. lelkész végezte s gyönyörű beszédet tartott a fiatal párhoz. Nyoszolyólányok voltak : Kliegl Emma, Krayzell Margit és Stoffa Irén; vőfélyek pedig: Skoda Béla, Sznistsák Nándor és ilj. Stolla János. Az esküvőn jelen voltak még : Szóráth János nejével s Rozgonyi Etelkával, dr. Bussay Lajos nejével, Wenk Gyula nejével, id. Hauler Pál, Hauler János nejével, Bakó Lajos nejével, dr. Bakó József nejével, Holvay Gyuláné leányával, Bartus Gyula nejével, Herczog Adóit nejével, Bodnár Ferenc tszki biró, dr. Bakó Gyula, Kóröskényi Béla, Klein József stb. A szép íelköszöntőkben bővelkedő vacsorát Lányi Gyula jóhirü zenekara mellett tánc követte, minek csak a reggeli harangszó vetett véget. * Az ungvári dalárdát, melyet ekkoráig se édesgetés, se korholás nem birt összehozni, talpra állította kitűnő volt karnagya, Drohobe czky Gyula, körösi püspök iránt táplált szeretete és tisztelete. Pénteken és szombaton csaknem teljes számban gyűltek össze a szokott helyiségbe a működő tagok, hogy előkészüljenek a körösi püspök bucsuzója alkalmával adandó szerenádra. Üdvözöljük az összehívó urakat; mert nagyon helyén valónak találjuk, hogy a dalárda távozása alkalmával megtisztelje azt a férliut, ki annyi sok szép napot szerzett a dalárdának, s aki viszont sohasem törli ki leikéből azon nemes örömök emlékét, melyekben a dalárda által része volt. * Az ifjúsági egyesületnek ügyét, melyről jelen számunk első cikke szól, a papok, tanítók s a népnevelés lelkes barátainak figyelmébe ajánljuk. A kik az eszme megvalósítása érdekében lépéseket akarnak tenni, forduljanak Irányi Dániel orsz. képviselőhöz (Bpest, VIII. országház) s kérjék tőle az »Útmutatás az erkölcsneinesitő egyesületek létesítésére» cimü füzetet. A tenni szándékozók értesítsék szerkesztőségünket s ha az értesítésekből számbavehető érdeklődést olvasunk ki, mi is közlünk egy, a mi helyi viszonyainknak megfelelő alapszabálytervezetet. * Kinevezések. A Kórody Ferenc nagykaposi áll. tanító áthelyezése állal üresedésbe jött állomásra Rostás Jenő, a Rónai Anna perecsenyi állami tanítónő Ungvárra történt áthelyezése által megüresült tanítónői állomásra Tirpák Julia, okleveles tanító, illetőleg tanítónő neveztetett ki. — A Turja-Remetén szervezett áll. állandó menedékház vezetésével a vallás- és közokt. m. kir. miniszter Krisffyné-Szokolovszky Terézt bízta meg' * Az erdőőri szakvizsgák ez évi október 24-én és az erre következő napokon Budapesten, Pozsonyban, Besztercebányán, Miskolcon, Kassán, Márma- ros-Özigeten, Debrecenben, Kolozsvárott, Székely-.Udvar- helyen, Brassóban, Nagy-Szebenben, Temesváron, Zom - borban, Pécsett és Szombathelyen, a vármegye házában délelőtt 9 órakor fognak megkezdetni és folytatólag megtartatni. A szakvizsgát letenni szándékozók hiteles bizonyítványokkal leiszerelt folyamodványaikat a vizsgák székhelyére nézve illetékes kir. erdőfelügyelőhöz tartoznak benyújtani. * Tűz volt julius 31-én virradóra Ungvárt, a nagy-utcán, hol három ház égett le. A tűz által az ott lakó özv. Hlavalhyné, Medvigy tanár, Butkóczy cipész, Pajkosy vasúti tisztviselő, özv. Orosz Lászlóné szenvedtek nagy kárt. * A kolera-veszedelem kikerülése végett a városi hatóság az egészségügyi rendszabályok lelkiismeretes végrehajtásán fárad, az Ung csatorna vizerejének használói, leeresztik a »fertőző anyagokkal telt» kis Ung vizét, hogy szabad utat engedjenek a sokkal szennyezet- tebb meder párolgásának, mintha el nem halaszthatnák legalább szeptemberre a szokásos meder-tisztilást 1 * Elnök-helyettesités. Szenczer Henrik az ungvári izr. haladó hitközség elnökének lemondása folytán az elnöki ügyeket Hoffmann Béla alelnök intézi el ideiglenesen
