Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-07 / 6. szám
XXX. ÉVFOLYAM. (Ingvar, 1892. Viisárnaji, tebrnár 7. 6. SZÁM. Megyeien MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden I közlemény, mely a lap irodalmi |? részét illeti. Levelek csak bér- ffi mentesen fogadtatnak el. Semmit j| sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől 1 jön. Kézirat ik vissza nem adatnak, p--KIADÓHIVATAL: Székely és ülés könyvnyomdája. §f ÜNGVÁRMEGYE ES AZ ..UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — — — 4 frt. Félévre — — — — 2 » Negyedévre — — — 1 » Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések az «Ung» kiadóhivatalába Ungvár, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ► ^ Felelős szerkesztő: TABÓDY JENŐ. H ivatalos köziéi n ények, Ungvármegye törvényhatósági bizottsága által Ungvári 1891 év december hó 30. napján tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 148. (7465.) Előterjesztetett az ungvármegyei községi és körjegyzői intézet nyugdíj választmányának a folyó évi november hó 14. napján tartott ülésében 1. sz. alatt hozott határozata, melylyel az iránt kerestetik meg a törvényhatósági bizottság, hogy tekintettel arra, hogy a nyugdiialap készpénztőkéje a szabályrendelet 21. § ának rendelkezéséhez képest az ungvári pénzintézetekbe elhelyezve csak 47ä°o kamatjövedelmet hoz, holott az előnyösen kamatozó állampapírokba fektetve a nyugdíjintézet javára nagyobb jövedelmet hozna — a szabály- rendelet 21. §-a akként módosittassék, hogy a nyugdíjalap pénztőkéje a legelőnyösebben kamatozó állarppapi- rok vásárlására fordittassék. A törvényhatósági bizottság a kérelemnek helyt adva, az állandó választmány véleményéhez képest az ungvármegyebeli községi és körjegyzői nyugdíjintézet alapszabályainak 21-ik §-át a következőleg módosítja. >Az alapba befolyt összegek haladéktalanul kamatozás végett az ungvári pénzintézetekbe, esetleg jelzálogos biztosítás mellett létrejövő kölesönökbe helyezendők el, vagy a nyugdijválasztmány által legelőnyösebbeknek talált kamatozó állampapírok vásárlására fordítandók. Elhatározza egyszersmind a törvényhatósági bizottság, hogy a módosítás jóváhagyása végett ezen határozat a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztessék. Jegyzetté s kiadta : TABÓDY JENŐ, főjegyző, v-sz. . Ungvármegye alispánját-.!. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgár mesterének. « A közös hadsereg és honvédség legénységének őrmestertől és hasonló rangfokozatú altiszttől lefelé átvonulás alkalmával a szállásadók által kiszolgáltatandó étkezésért, a katonai (honvédségi) javadalmazásból fizetendő térítési összeget — honvédelmi minister ur ő jnmga az 1879. évi XXXVI. t.-c. 51. §-a alapján a kö- ! zös hadügyminiszter úrral egyetértőleg ezen vármegyében 1892. évre 17 azaz tizenhét krajcárban állapította meg. — miről címet a ni. kir. honvédelmi miniszter ur ő nmgának t. évi január hó 19-én 2445. sz. alatt kelt I rendelete folytán közhirrététel végett értesítem. Ezen rendelet az ^Ung? helyi lap utján is közzé- ! tétetik. Ungvári, 1892. február 3. KENDE PÉTER, alispán 418. szám. kői. üääT Pályázati hirdetmény. Ungvármegye alispánja 428 T 892. k. i. szám alatt kelt leirátával, a városnál lemondás illetve elhalálozás folytán megüresedett 400—400 írt fizetéssel ellátott két irnoki, évi 1000 írttal javadalmazott közigazgatási tanácsosi s árvaszéki ülnöki állások választás utján leendő betöltésére az 1886. évi 22-ik t.-c. 53 --84. §-ai alapján folyó évi február hú 12-ik napjának délelőtti 10 óráját tűzvén ki, ezen állásokra ezennel pályázat n\A- tatik. Félhivatnak ennélfogva mindazok, kik ezen állásokra pályázni óhajtanak, hogy okmányokkal leiszereit s 50 kros bélyeggel ellátott pályázati kérvényüket alulírott polgármesterhez legkésőbb folyó év február 11 -én délután 5 óráig nyújtsák be, mert ezen határidő elteltével beadott pályázati kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Kelt Ungvári, 1892. év február 4-ón. FINCICKY MIHÁLY, polgármester. Az ungmegyei gazdasági egyesület hivatalos közleménye. Az ungmegyei gazdasági egyesület tulajdonát képező s a jenkei ul mellett fekvő 10 magyar hold területű földbirtok f. hó In-én, d e. 10 órakor a gazdasági egyesület, titkári hivatalában (Nagy-utca, Spitzer-ház) megtartandó nyilvános árverésen a f. 1892. évre a legtöbbet ígérőnek bérbe fog adatni. Ubgvár, 1892. február 5. THUKÁNSZKY TIVADAR, gsizd. egyl. alelnök. Az ungvári társaskör állandó helyisége. Társaskörünk ez évi január hó 31-én tartott közgyűlésében fontos indítványt terjesztett elő Markos György; azt t. i., hogy a társaskör küldjön ki egy bizottságot egy állandó helyiség ügyének tanulmányozására és javaslattételre. Az az általános helyeslés, a melylyel az indítvány fogadtatott, kétségtelen jele annak, hogy- Markos György közóhajnak adott kifejezést. A dolog annyira megérett, hogy a megvalósulás stádiumába léphet. Ily körülmények között a kiküldött bizottságnak komoly feladata, hogy cselekedjék, — hányja-vesse meg izibe a dolgot, készítsen a kivitelre biztos tervet s azt terjessze a legközelebb ez ügyben összehívandó közgyűlés elé. Hisszük, hogy a kiküldött bizottság komolyan veszi megbízatását; nála tehát a „tanulmányozás“ nem azt jelenti, hogy | ad calendas graecas halassza el. Ne is jelentse, mert nekünk az állandó helyiségnek már korábban felszínre hozott s most határozott indítványban nyilvánuló eszméjét elejtenünk nem szabad. Az állandó társasköri helyiség nálunk sokkal több, mint egy olyan ház, a melyből kiköltözni nem kell, Ungváron a társaskör állandó helyisége a társadalmi alkotás ma a gyakorlatban ismeretlen eszméjének lesz a szimbóluma, mint ilyen, a társadalmi tevékenység, a polgári önzórzet mindennapi tápláléka. — Tisztelet a kivételeknek, a mi társadalmunk olyan, mintha csupa kifáradt emberekből i állana ; kevés benne a tűz, a lelkesedés, a közös f érdekek iránti tevékeny fogékonyság. Ha tapasztaljuk majd, hogy komoly elhatározásainknak sikere van, szunnyadó erőink felébrednek, az eredmény Kyy Alom, — Az »Ung« eredeti tárcája. — Ég felé törekvő sugár aranyíüzek, szomorún lehajtó, fehér törzsű nyírfák alatt, levelek susogását, szél zúgását, fülemüle dalát hallgatva, álomba ringatva a csend halk de folytonos zúgása által, elgondolkoztam a felett amit olvastam. A szél zúgott a fák ágai között és ábrándozóvá tett, mintha beszélt volna, mintha a játszó napsugár segélyével alakokat állított volna elibém : az épen elolvasott Faust alakjaitIlyen májusi alkonyon járhattak Faust és Margit a kertben, élvezhették az est szépségét, beszélhettek szerelmükről. íme, most már Mephistophelest is megvilágította a lombokon átszürődő napfény. De sajátságos ! nem a gúnyolódó, az eszes emberek romlására törekvő ördög lebegett szemem előtt, de az égből letaszított legfényesebb angyal, ki daccal fogadja ugyan büntetését, örökös harcot igér és gúny- kacajjal néz fel az égre, de kinek azért arcán maradt a fényből egy sugár s bánat érezhető kacajában. Olyannak láttam, a lemenő nap aranysugaraiban, mintha lajna neki a szál elszakadása, amely az Úrhoz fűzte; mintha mind ama végtelen rósz, mit elkövetni fog, mind neki okozna szenvedést. Ez a kép ragadott meg egészen. Eltűnt előlem Fausl kutató szellemével, boldogság után vágyó leikével, el a naiv bájos Margit, nem láttam mást. mint Mephistophelest. Ott lebegett előttem fény s árnyból összetéve, de a fény, mit magán viselt, hideg mint a jégé, a hóé, de nem oly tiszta, oh nem ! ellio- mályositá az árny, — alig tudott a sötétségen által törni! Amellett a szél folyton zúgott, folyton beszélt, elmondta hogy mindnyájunk lelkében ott van Mephistopheles : eszünk, hiúságunk, nagyra vágyásunk, önzésünk, ez mind Mephistopheles s harcol és küzd bennünk folyton Istennel, a szeretettel . . . Ha ö szeretni tudna ! ... ha szeretni tudna ! — Fény árad körülöttem, elborít mindent, csillag vakítja szemem, kénytelen vagyok lezárni — de mi ez ? hangokat hallok, bűbájos, panaszos hangokat, látnom kell, honnan erednek . . . Felnyitom szemem ismét s mintha képzeletem fényes, fehér lebegő alakokat varázsolt volna elő . . Mik ezek? Felhők ? . . . fényes felhők, nem, nem lehet, hiszen beszélnek, hallom hangjukat. Értem, amit mondanak, testvérüket siratják; legszebb, legfényesebb testvérüket, ki nem tudott szeretni, kit hiúsága kevéllyé tett s ki kevélységében fellázadt, atyjuk, Istenük ellen, ki elbukott s lázadásáért örök szenvedésre lett Ítélve. Siratták őt s arról beszéltek, nem lehetne-e megmenteni? Ekkor egy uj alak jelent meg közöttük s amit beszélt, az örömöt okozott. A szeretet angyala volt s az Úrtól jött, kinél Luciferért könyörgött: <>Testvérek ! — szólt — testvérek ! az Ur nem könyörtelen, ő nem kívánja testvérünk örökös szenvedését. 0 megengedte, hogy leszálljak én is a földre s áldást, boldogságot vigyék magammal az embereknek kárpótlásul a roszért, mit Lucifer okoz, hogy küzdjek vele s ha legyőzőm őt, lm megtanítom őt szeretni, ő visszatér az Úrhoz, ki | megbocsát neki, megsemmisíti őt s vele minden roszat, j mi a löldön volt !<■ 'Kisérjen áldásunk, reményünk !<■. susogták a fény- J alakok, aztán eltűntek s sötét lett a világ. A sötétségből lassankint ragyogóan, pompásan bútorozott terem bontakozott ki, nagy társasággal benne. Szépen öltözött s félreisroerhetlenül előkelő hölgyek ' és urak csoportokat alkotva, beszélgetve, nézve a szomszéd teremben táncotokat, szóval egy nagy úri társaság. Két, feltűnő alak vált ki belőle: egy angyálarcu szép szőke lány, kinek rendkívüli, szépségénél is vonzóbb volt szelíd, jóságos arckifejezése s az egész lényén elomló, mindent körülfogó szeretet; a másik egy nagyon 1 szép térti, épen ellentéte a leánynak, amaz szőke, ez; sötét. Magas sugár aiak, erőteljes idomok s gyönyörű barna fő, fekete szemei nagyok, világítók, eszesek, de hidegek ; aki ránézett, az nem tudta tekintetét másra [ordítani, pedig fázott tőle. Hát még ha megjelent ajkán az a szellemes gúnyos mosoly, mely azonn al elárulja Mephistophelest azaz Lucifert. Természetesen ő a társaságban nem az égből lebukott angyal, de egy előkelő ur* volt. Ragyogó beszédmódjával mulattatta az egész társaságot ; egyik szellemes megjegyzés a másik után hagyta el ajkát; minden amit mondott, magán viselte a rendkívüli ész bélyegét, érvei meggyőzőek voltak s a tiszta igazság gyanánt tűntek fel, de minden szavában rejlett egy méregcsepp, mely nem tévesztette el útját hallgatói szivébe. Mester volt hallgatói hiúságának és önzésének felköltésében. Épen a könyörületesség erényét fejtegette, hidegen, okosan ; elmondta, mily gyakran ered haszonlesésből, mily kevéssé őszinte, s ezt oly végtelen gunynyal, hogy majd. minden hallgatója kezdte gyengeségnek tartani a könyörületességet. 0 látva szavai hatását, örömmel tekinte körül, mig tekintete egy szempárral nem találkozott. Ekkor eltűnt ajkáról a mosoly s ő komolyan, majdnem meredten néz abba a szempárba, mely oly mélységes részvél lel van reá függesztve. Látja, mint fordul az angyal- arcú szőke leány mellette ülő anyjához s inkább az ajkak mozgásából látja, mint meghallja eme szavakat: Szegény 1 . . . milyen boldogtalan lehet! Bizonyosan nem tud szeretni! . . .<• Lucifer abban a pillanatban, a mint ezt ballá, csakugyan boldogtalannak érzé magát, érzé az őt körülvevő űrt, érzé, hogy minden küzdelme hiába való, nem fog győzni soha I Ez az érzés csak pillanatnyi volt, elűzte ; felnevetett még gúnyosabban mint előbb, de ez a gúny most már saját sorsának is szólt. Aztán beszél tovább, szavai ép oly sok észt árulnak el, hangja ép oly csengő, szeme sem nem kisebb, sem nem kevésbbé ragyogó, de mindaz amit mond, kevésbbé éles, a méreg gyengébb benne s lassankint el is tűnik egészen. Ő érzi, ő tudja, hogy ez annak a tekintetnek a hatása, hogy az a mélységes
