Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-07 / 6. szám

szele lefújja lelkesedésünk parazsát elfedő hamut, megifjodunk s a cselekvés terén ép oly jól fogjuk magunkat érezni, mint most a „pihenés utáni édes nyugalom" párnáin érezzük

Az állandó helyiség eszméjének főfontossága abban áll, hogy „ otthon “-t igér társadalmunknak. Jelenlegi kaszinónk nem az igazi otthon ; tulajdonképen nem egyéb, mint játékterem és olvasószoba. Van kaszinónk, de társadalmi otthonunk nincs. Az otthon az a hely, hol a test és lélek iiditő forrásait együtt találhatjuk ; tehát otthon érezhetjük és jól találhatjuk magunkat.

Ha a test meglankad és egy kis táplálók és iiditő ital után vágyik, találja meg a társasköri helyiségben ; ha a lélek belefárad a munkába, megunja az olvasást, vagy nem kívánja a játékot sem, találjon élvezetet eszmecserében, a társalgásban. Legyen tehát az uj kaszinó-helyiség lehetőleg étteremmel és kávéházzal is összekötve ; legyen benne legalább egy nagy vagy két kisebb társalgó-terem.

Költözzék majd uj, felfrissült szellem, tettre- vágyó akarat az uj épületbe; legyen a köz javán munkáló társadalmi élet soha ki nem hülő tűzhelye.

Minő eszközöket fog a kiküldött bizottság az állandó helyiség eszméjének megvalósítására javaslatba hozni, azt előre nem tudhatjuk. Egyet azonban tudunk, s ez az, hogy bizonyára nem a „spórolás" és „összetáncolás" lesz az épület fundamen- toma. Nem azért mondjuk ezt, mintha az egyesületek takarékoskodását és esetleges jótékony célú mulatságait kicsinyelnők; csak azt akarjuk jelezni, — a nélkül hogy a bizottság tevékenységét befolyásolni akarnók, — hogy a cél sokkal nagyobb és sokkal közelebb kell hogy legyen, semhogy a/,t csak ily eszközökkel meg is közelithetnők. Ha a közvagyongyűjtés fentebb említett eszközeihez fordulunk, a helyett hogy a tetterős férfiút jellemző merész kézzel a céllal arányban álló eszközhöz nyúlnánk, csak késő unokáink szürcsölgetnék majd az állandó társaskör-helyiség feketekávéját.

Az állandó helyiségnek jelen viszonyaink között nem lehet más alapja, mint a hitel.

Minő alakban, milyen módozatokkal, erre nézve a kiküldött bizottság munkája eredményének ismertetése alkalmával mondjuk majd el nézeteinket.

Válaszul az ungmegyei nőegylethez intézett nyílt levélre.

Az »Ung« cimü lap ez évi 4-ik számában egy vidéki olvasó nyilt levelet intézett az ungmegyei nőegylethez. E nyilt levél Írója a nőegyesület működésével úgy látszik nincs megelégedve s az egyesület ténykedését nem sok jóakarattal, de annál több csípős megjegyzéssel ismerteti a közönséggel és egyúttal az egyesületek működéséről tart előadást — s előadását egy London városában megtörtént példával igyekszik illusztrálni.

ügy látszik, hogy a nyilt levél írója nem ismeri az ungmegyei nőegylet alapszabályait, ha azt ismerte volna, bizonyára megkímélte volna magát a nyilt levél írásától.

részvét az bénítja meg őt. Őt még nem sajnálta senki, ő még nem találkozott részvéttel, — ez most üldözi őt, elzsibbasztja erejét. Hiába küzd, amiatt a tekintet miatt nem képes megutáltatri hallgatóival a könyörületességet.

Boszut esküszik . . . -»Szép szőke leány, enyim léssz te még ! . . .«

Tornyos, ives, erkélyes régi kastély látszik a távolban, bokrok, sok-sok virág között. Nagyúri parkban vagyunk. Minden zöld, üde, minden virít. A lég telve van enyhe szellővel, aranyos pillangóval, virágillattal, zümmögő bogárra] és ezek mindazt hirdetik: tavasz van, illatos szép tavasz; május, nemcsak a természet, a szerelem ébredése, tavasza is.

Ezt hirdeti amott a zöld vizű tó partján lecsüngő nyír alatt mohpadon ülő két ember is. Sötét térti karjaiban aranyos szőke leány, azt susogja remegő ajakkal : .»Szeretlek, szeretlek 1 Megtanitlak téged is szeretni!« A leány átszellemült arccal, boldogságtól, szerelemtől, reménytől sugárzó kék szemével felnéz a felette ragyogó fekete szemekbe s nem látja, hogy abban a sugarat mily gyorsan követi árny s azt ismét sugár. Nem lát kedvese leikébe, nem látja mint küzd ott a hidegség a szerelemmel, a boszuvágy a boldogsággal.

Zajongó, mulató embertömeg, fényes termekben bál vagy ünnepély. Itt van a szőke leány és a barna térti is, — de többé nem együtt. A szőke, leány anyja mellett ül, búsan, halványan ; a barna férfi egy nagyon szép, hozzá illő barna nővel mulat jól s nem iát kívüle mást. Karöltve sétálnak, elmennek a szőke leány előtt s az a férfitől egy hideg, gúnyos tekintetnél nem kap egyebet. A szép barna nő ajkán egy győzelmes mosoly jelenik meg, a halvány leány kék szeméből egy jóságos, megbocsátó sugár éri mindkettőt. A mama arcán a harag pírja ég, izgatottan susog: »Oh az alávaló, megnyerte szerelmedet s most elhagyott — — de utoléri

Az ungmegyei nőegylet alapszabályainak 1. §-a azt tartalmazza, hogy a »nőegylet kiváló célja az Ungmegye területén található szegény, elhagyott árvagyermekek gyámolitása. Ezen felül pedig, amennyiben vagyoni ereje megengedi, feladatának tekinti az önhibájukon kívül szükséget szenvedőket és betegeket, vagy munkaképteleneket segélyezni nemzetisig, vallás, kor és nemi különbség nélkül.«

Az alapszabály 22. ij- a alaptőkének létesítését rendeli, s ez létre jött az alapi tó, állandó és pártoló tagok i által tett alapítványi összegek, valamint az egylet ala- ! kulásakor egyszer és mindenkorra adott kegyes adakozásokból. A hivatkozott szabályrendelet 24. §-a azt rendeli, hogy addig, mig az alaptőke a 10,000 irtot el nem éri, az összes évi jövedelem 10, azontúl pedig 5 °/0-tólija, valamint az év végén esetleg találandó pénz- maradvány az alaptőkéhez csatolandó.

A nőegyletnek ez ideig az alaptőkéje készpénzben 6400 frt, mely banki betétkép kezeltetik ; ennek betéti kamata, valamint a tagdíjakból befolyó évi 326 frt 60 kr, úgy az évenkint rendezni szokott táncmulatság jövedelme és itt-ott előtorduló csekélyebb adományok képezik azon összeget, melyet a nőegylet az alapszabály l. §-a alapján meghatározott célokra fordíthat.

Ezen most kimutatott, jövedelemből oly nagyszabású jótékonyságokat, mint amilyent a nyilt levél Írója óhajtana, a nőegylet nem teljesíthet.

A múlt évben az ungmegyei nőegylet szegények segélyezésére, árvagyermekek tartására stb. 541 Irtot adott ki, vagyis kiadta bevételét annak a 10°/0 levonásával, melyei az alaptőkéhez fog ez évben csatolni.

Az ungmegyei nőegylet köz- és választmányi gyűléseit nyíltan tartja, a közgyűlés napját a helyi lapokban közzé teszi, költségvetéséta közgyűlés elé terjeszti, mely azt vagy elfogadja vagy módosítva szentesíti s ezen költségvetés és az alapszabályok keretén belül vezeti az egylet ügyét; titokban nem működik, mint a nyilt levél írója mondja, cselekményei nyíltak, ‘oka a titokbani működésre nincs.

Volt az ungmegyei nőegylet címén [Jngvárt egy árvaház íentartva négy évig, de azt nem a nőegylet, hanem annak megboldogult védnöknője, néhai gróf Hadik Barkóczy Ilona saját tárcájából tartotta fenn, a felügyeletet az ungmegyei nőegylet gyakorolta ; ámde ezen árvaházban nevelt leánykák nem feleltek meg a hozzájuk kötött várakozásnak, - a nemes grófné azt beszüntette

Több jóakaratot, tisztelt vidéki olvasó, az egylet működése iránt, vegye számba az egylet csekély anyagi erejét, Ungvári és Ungmegyét ne hasonlítsa össze London gazdag lakóival, se ne kívánja, hogy az egylet kormányzói Ungvári dr. Bernardo szerepére vállalkozzanak, mert Ungvári és Ungmegyében azt az eredményt, amit dr. Bernardo Londonban elért, itt — még ha a nyilt levél írója vállalkoznék is a szerepre, — sem érhetné el századrészben sem.

Végre még meg kell jegyezni a nyilt levél írójának, | hogy az ungmegyei nöegylet táncmulatságait nem az egylet alaptőkéje gyarapítására, de mint a meghivóból olvashatta — ha ugyan meg volt hiva — egyleti céljai előmozdítására rendezte Farkas Ferenc,

nó'egyl. titkár.

A felvidékről.

Nagy-Berezna. 1892. jan. ‘29.

Amilyen csendesek voltak a választás előzményei, olyan csendes volt nálunk maga a választás is, mely Sztáray István gróf egyhangú kikiáltásával végződött. Ä választás előtt, elterjedt ugyan a hir, hogy a nagyberez-1

nai választók egy része ellenjelöltet fog állítani, de e hir nem bizonyult igaznak.

A választás aktusa a volt képviselő Sztáray István grót jelölésével vette kezdetét. Miután a törvényszabta idő alatt más ajánlás be nem adatott, a választási elnök a jelenlevők éljenzése között kihirdette, hogy a kerület egyhangúlag kikiáltott képviselője gróf Sztáray István. Az elnök e kihirdetése után a megválasztott képviselőért küldöttség menesztetett. Sztáray István gróf zeneszó mellett haladó s őt folyton éltető tömeg által kisérve, harsány éljenzés között jött választói közé, hol őt Bácsi nszky Ödön választási elnök üdvözölte és a mandátum átvételére felkérte. A mandátum átvétele után a gróf megköszönte a választók bizalmának ez újabb jelét, s miután röviden jelezte, mi volt az oka annak, hogy a ház feloszlatása után kerületének székhelyére el nem jött, hosszabb beszédben kifejtette pártjának programúnál s az elmúlt ciklusban elért eredményeket. Első sorban azon vívmányokról beszélt, melyek hivatva vannak az egész országnak érdekeit szolgálni, jólétét és haladását előmozdítani. E vívmányok : a pénzügyek rendezése s az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a megyei közigazgatás államosításának elvi kimondása, a néptanítók nyugdíjügyének rendezése, mely tényeket a jövőben sok más, hasznos intézkedés fog követni. Ezen országos érdekű vívmányok megemlítése mellett szólt azonban a kerület speciális érdekeiről is, kijelentvén, hogy kivált ezen speciális érdekek szolgálatába akar szegődni. Ilyen speciális érdeknek tartja a kincstári bel- zeteknek a községek részére való megszerzését, továbbá egy, a kerület érdekeit szolgáló hitelszövetkezet létesítését, — ígérvén, hogy ily szövetkezet létesítésének megbeszélése céljából nemsokára választói közé fog jönni. Beszédét választóinak éltetésével végezte.

Ezek után Lőrinczy Jenő járási főszolgabíró kért szót, s hatásos szavakban körvonalozta a kerület óhajait és érdekeit, melyeket a képviselő ur szives figyelmébe ajánlott. A főszolgabíró ur oly hűséggel, oly igazsággal jelezte a kerület nem épen irigylésre méltó helyzetét, népének nyomorát és szükségleteit, hogy beszédének minden betűje a gyorsíró tollára lett volna érdemes. Így azonban a beszédnek csak főbb vonásait adhatjuk, melyben a főszolgabíró ur a kerület részére a következőket kérte és követelte : I. A kerület központjában, Nagy-Bereziián, egy lelekkönyvnek felállítását, mert anomáliának tartja, hogy a szegény verchovinai paraszt félnyolcadrész telkének elrendezése ügyében 80—90 km.-nyi utat tegyen Ungvárra, mely ut nemcsak nagy költségébe kerül, de gyakran munkaidejéből egy egész hetet is igénybe vesz. — II. A rég hangoztatott vasútnak kiépítését, mely hivatva volna a kerület kereskedelmét fokozatosan fejleszteni s e mellett a népnek keresetet biztosítani. — III. A magas kincstár részéről újabb iparágak, iparüzemek nyitását, hogy a szegény nép, mely most napról-napra 20—30 kr napszám mellett csakis tengődik, újabb keresetforrásokhoz jusson. — IV. A tanügy fejlesztését, a tanítók jobb javadalmazasát, mert szégyenletesnek tartja ez állapotot, hogy némely helyen a tanító fizetése egy urasági sertéspásztor fizetésénél is kevesebb. — Ezen pontok bő kifejtésekor arany igazságokat mondott a szónok, ki beszédét e kijelentéssel végezte: hogy mindazt nem azért kéri és követeli a kormánytól a kerület részére, mert a kerület mindig hű volt a kormányt ’o: ~'~r' kormánypárti képviselőt küld a házba, hanem azért, mert 1 a kormánynak kötelességé’ m áll az ország lakosainak érdekeit szolgálni, főleg a kárpátalj i megyék lakosságának érdekeit, kik oly mostoha viszonyok és körülmények között élnek, hogy nem csoda, ha az ország határain

őt atyád karja s ha az nem, megboszul az ég!« — »Nem, nem anyáin ne kívánj roszat neki, én megbocsátok, és hálás vagyok a boldogságért, amit adott. Az Isten jó, ö meghallgatja kérésemet, megbocsát neki ő is

i és boldoggá teszi !«-------—

Mint mikor először látták egymást, Lucifer most is meghallotta a leány szavait. Szive nagyot dobbant. Mi volt ez ? ’falán a gyűlölet, amiért boszujától ép oly távol van, mint előbb, hiszen a szőke angyal szivében nincs most sem szeretetnél egyéb.

Fényes terem ez is ; számtalan csillár és gyertya világítja meg, és mégis sötét és komor. Levegője fojtott s mintha sürü köddel lenne telve. Miért van ez igy ? Talán a zöld asztalokon guruló aranyak, repülő bankjegyekből származik ez a sötétség, vagy az asztalok körül ülő játszók lázasan égő, félelemtől, kincsszomjtól, szenvedélytől sápadt arcaitól ?

Van ismerősünk ebben a sötét, ködös világban is.

Egy asztalnál Lucifer ül, hidegen mosolygón, mint mindig. De ki ez vele szemben ? Az angyalarcú szőke leány ? Nem, hiszen ez férfi, hasonlít hozzá nagyon, egyetlen fivére. De a fivér arcán nincs meg a jóság fénye, nincs más, mint fakó halványság, hiszen ő tegnap becsületszavát adta öreg atyjának, szerető húgának hogy nem nyúl kártyához többé és ime, nem tudott a csábitónak ellent állani, itt ül és játszik.

Játszik és vészit, folyton vészit. Már vége van 1 Elvesztett mindent. Nemcsak saját vagyonát, az atyjáét is és még ennél is többet, becsületét, hiszen megszegte adott szavát.

Boltozatos nagy terem, egy ősi várkastély csarnoka. A falakon családi képek, agancsok, fegyverek, pajzsok, komoly méltóságos disz. Az oszlopok között szomorú csoport. Négy ember által hozott nyugágyon élettelen alak; az arc fehér s a szív táján vörös folt, — fájdalomtól sújtott ősz apa, zokogó anya és nővér, bánatos, megilletődött cselédek.

Nyílik a nehéz ajtó, megjelen Lucifer hidegen nyugodtan Megjelenésére felemelkedik az agg s némán i fia holttestére mutat. Lucifer beszél: »Fiad kártyázott, vesztett, adósom. Ő megölte magát, fizess te helyette!« Az atya megtántorodott: »Fiam szószegő!« tör ki aja- kán, aztán összerogy. Az anya átokra nyitja ajkát fia csábitója ellen, — a leány is ingadoz egy pillanatra, — az ives ablakból hirtelen egy fénysugár hull fejére, — mintha annak a sugárnak alakja, szárnya volna ? . . . A leány összeszedi magát, anyját hallgatásra kéri s azt mondja Lucifernek: »Eredj békével hajlékunkból, én megbocsátok. Te nem vagy bűnös te csak eszköz vagy a sors kezében. Én megbocsátok s kérni fogom Istent, bocsásson meg ő is!« Lucifer megy, de léptei lassúk, mintha vissza hívná valami, — szivében pokol ég. Kimondhatatlan kínokat szenved, — legyőzetett ismét.

Kicsiny, szegényes szoba, rozzant bútorokkal, papirossal beragasztott ablak, nedves, dohos levegő. Künn a zápor zuhog, a szél fú, de hogy ! A rozzant viskó fedelét majd elviszi. Benn a szegényes ágyon haldokló nő, mellette térdelve ifjú lány ; — nem látjuk arcát, de azért meglehet ismerni, hogy nem más, mint az angyal arcú szőke leány, kinek szivében nincs más, mint — szeretet.

Talán már nem is haldokló az, kinek hideg kezére nyomja ajakát, — talán már halott, hiszen nem mozdul s már rég elsusogta az istenhozzádot elhagyott leányához, ő maga elment férje s fia után. Aligha nem sejti ezt a szegény árva is, mert ráborul a halottra s kétségbeesetten hívja: »anyám, anyám!« Az anya nem jött vissza, de jött helyette más : Lucifer, Oda lépett a leányhoz, megérintő vállát, hogy figyelmét magára vonja, aztán beszélt: »Megbocsátasz-e hát még most is, lat megtudod, hogy nemcsak fivéredet és atyádat öltem még, de anyádat is? Én vettem el mindeneteket, én tasziiui- talak nyomorba, ez és a bánat megölték anyádul Ln álltam utadban mindig, midőn munkát keresve b . szia-