Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-03 / 1. szám
XXX. ÉVFOLYAM. Dngvár, 1802. vasárnap, január 3. 1. SZÁM. Melden MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Sc it sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kézirat >!•: «sszft nem ad KIADODi' ATAL: Poliacsek Milua könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — — — 4 frt. Félévre — — — — 2 > Negyedévre — — — I » Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések az «Ung» kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. — Nyilttér soronként 20 kr. !\11 v A MEGYE ÉS AZ „UNG1EGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Felelős szerkesztő': TABÓDY JENŐ. Nyilatkozat. E lap szerkesztésétől a mai napon visszaléptem s utódom T a b ó d y Jenő vármegyei főjegyző lett, ki ismert jeles tollával hivatva lesz a vármegye hivatalos lapját a vármegye közönségének élénkebbé, vonzóbbá tenni, mint talán a múltban volt. Midőn e laptól búcsút veszek kedves kötelességemnek tartom hálás köszönetemet kifejezni a n. é. olvasó-közönségnek, hogy kilenc éven át szives volt jóindulatával támogatni és lehetővé tenni ne kém, hogy e lapot a 30. évfolyamba átvezethettem. Adja Isten, hogy e lap tovább is kitartással küzdjön vármegyénk, városunk igaz jogai védelmében ! Ungvárt,'1891. december 31. , ' FINCICKY MIHÁLY, az »Ung« volt felelős szerkesztője. Olvasóinkhoz. A mai számtól kezdve uj szerkesztőség kezéből veszi olvasó-közönségünk az „Ung“-ot. Nem minden aggodalom nélkül vettük kezünkbe a szerkesztői tollat, mert még járatlanok vagyunk e téren. A körülmények úgy hozták magükkal, iiog\l minden előzetes gyakorol gatás nélkül belevetettük magunkat a hullámokba. Tudunk-e úszni, számot tarthatunk-e ezen a cimeu egy kis elismerésre, bő alkalma lesz lapunk olvasó-közönségének a mai naptól fogva tapasztalatokat gyűjteni. Minket e nagy felelősséggel járó munka elvállalására az a törekvés birt reá, hogy Ungvár- megye és Ungvár város hivatalos és társadalmi közéletének egészséges irányú fejlesztésére a nyilvánosság előtt is megtegyük a tőlünk telhető ^szolgálatokat. És az a remény, hogy e törekvés részesülni fog ab bah a támogatásban és bizalomban, amire a kitűzött cél érdekében oly. nagy szüksége van. Az „Űrig" programmja egyébiránt marad a régi. Egy olyan irodalmi vállalatnak, mely- a mi mostoha viszonyaink között is 30-ik évfolyamába lép, nincs szüksége hangzatos szavakra, hogjjiazokkal létjogosultságát igazolja. A megfutott; pálya minden szép szónál hangosabban szól amellett, hogy az „Ung“ 29 év óta közszükséget pótol vármegyei közéletünkben. Uj programúiét tehát nem adunk, csak a meglevőt bővítjük ki s a gyakorlatban a megvalósítás célpontja felé vinni törekszünk. Foglalkozni fog az „Ung“ továbbra is vármegyei és városi hivatalos fis társadalmi közéletünk minden figyelmet érdemlő jelenségével. Ami olyan dolog fordul elő a város- és vármegye házán, mely tárgyánál vagy egyéb körülményeinél fogva tágabb körben tarthat számot az érdeklődésre, kimerítően és részrehajlás nélkül lesz ismertetve lapunkban. Egyik íőtörekvésünk,' hogy társadalmi közéletünk termelő-képességét fokozzuk, annak táplálékot adjunk. Meglevő társadalmi intézményeink fejlesztése, uj mozgalmak irányítása, társaséletünkbe való beillesztéséle vonatta -ífffítT&lfrHígy landó tárgyai lesnék. Vármegye^ köznépünk, városi polgárságunk anyagi és érlelési jogosult érdekeinek előmozdításában a kezjömnényezés és a folyamatot vevő cselekvés iráríyjtásáiiak munkáját készséggel végezzük. A szó sorosabb értelmében vett városi polgárság anyagias erkölcsi existenciájának felmerülő kérdései helyed találnak lapunkban. Teljes erőnkből fogunk ‘Mgcizui azon, hogy Ungvár város a közintézetek elhelyezése által is abban a figyelemben s méltánylásban részesüljön minden oldalról, amelyet úgy földrajzi fekvésénél, mint fejlődő városias jellegénél s polgárainak életrevalóságánál fogva megérdemel. Keresni fogjuk nyomasztó anyagi viszonyok közt élő, főleg felvidéki köznépünk boldogulásának eszközét. Figyelmünket kiterjesztjük a város és vármegye közoktatásának minden fokozatára és irányára ; ezek között a magyar nemzeti irányú népnevelós ügyére különös gondunk lesz. Célunk, hogy az erőket közügyeink szolgálatában egyesítsük. Épen ezért ostorozni fogunk minden olyan törekvést, mely vallási vagy faji egyenetlenség szítása által bennünket a békés fejlődés vállvetett munkájában akadályozhatna Hangunk, modorunk irodalmi színvonalon fog állani. Hívei leszünk a vélemény szabad nyilvánításának, helyet adunk a személy iránti köteles figyelemnek és tisztelettel írott eszmecseréknek ; de a- személyi érdekekből eredő sivár toliharcoknak térj nem fogunk nyitni. Az erők egyesítésének munkáját lapunk jelem számának összeállításában már megkezdtük; az „Ung“ azon, hazánkban ritka vidéki lapok sorába emelkedett jelen számával, amelyeknek szerkeszt E körülmény Ás külmunkatársaink szívessége fogja lehetővé tenni,'hpgy az „Ung“ eredeti közleményeket hozhat s változatos tartalmat nyújthat olvasóinak. Lapunkat vármegyei és" .városi közönségünk jóindulatú jwJíölcy és anyagi szives támogatásába alán lilik IV r‘‘ ■ A szerkesztős^^ . Atyám sírja. — Tabódy Jenő kedves barátomnak. J' — Bérezik Árpádtól. — Ott nyugszik az eőr-darmai kis temebf-jien. Az élet küzdelmei elszólitották szülőföldjéről dMnsszajött meghalni oda, honnan az életbe kiindult. ■Tifott meghalni abba a kis faluba, melyben az a szerény nemesi kúria állott, hol született s mely nagyatyáYn az öreg Bérezik László halála után édes atyám testVvrbátyjára Bérezik Lászlóra szállott. Ismeretes volt az a kúria s a kisasz- szonynapi vig búcsúra sok felöl gyülekeztek a jó ismerősök és jóbarátok — abban az időben. Édes atyám mindig rajta volt, hogy az összeköttetést a származás földjével megtartsuk és lehetőleg minden vakáció alkalmával felküldött oda, amig az a ház ki nem ürült, lakói el nem széledtek, el nem hal tak. ő még abban a házban hajthatta le nyugalomra fejét, utolsó tekintete még pihenhetett a nagy jegenyefákon az ut mentén — egy hűvös novemberi napon olt állott koporsója azon az udvaron, hol gyerekéveiben játszadozott, onnan kisértük ki s eltemettük abban a földben, melyet annyira szeretett. S előttem áll a sir, előttem a falu, a ház s a táu melyhez ifjúkori emlékek és édes atyám emlékezete k£ nek. S előttem áll az öreg ur, aki mindig oda visyQíj- vágyódott, mert csak abban a világban, abban a körben érezte jól magát. Előttem áll férfias, deli alakjául életüde arcával, melynek finom metszésű orra olyr ejökelő kifejezést adott; látom azt a jóságot, .szeméből sugárzik, hallom meleg hangját és i melegész lényének hatását, mely tekintélyt egyszerű természetességgel olyan jól egyesilett. rí y0]t bőbeszédű, meggondoltan pergett a szó aj^^rol de tudott kedélyes lenni s a hajdani úri székeké n ,^jnt Temes- megye táblabirája részt vett, szerették^ magyaros humorát. Mennyit is emlegette ő azokaí/az uriC székeket ! Jól lehetett azokon mulatni, volt rí É , akkor kedvök — természetesen azoknak, akik benn ültek az úri székben. Régi módi ember voll, aki hajlongani, mások kedvét keresni nem tudta, nem is szerette. Mikor a forradalom után a hivatal elmúlt és mint ügyvédnek kellett volna Budapesten felekre szert tennie, nem ment az sehogyse. Hogy ő a körbe beiratkozzék, ismeretségeket hajhászszon ebben a »nagy« városban, már ő arra nem való volt. Elvégezni elébe szabott kötelességét pontosan, tisztességesen, mocsoktalanul élni, takarékoskodni — ezeket az elveket hozta ő magával az életbe onnan, abból a darmai kis kúriából. Ezeket az elveket találom meg dióhéjba foglalva, ez a szellem tükröződik vissza egy levélből, melyet családi írások közt ereklyeképen őrzök. Jellemző minden sora azokra az időkre, azokra az emberekre. Czim : deines Nemzetes és Vitézlő Bérezik Pál urnák, nékem kedves Fiamnak illendően adassék Pestre Tgftes Gosztonyi Referens assessor urnái vagyon^ y Belül: Kedves Édes Fiam ! Hozzám küldött le- )?eledbül azt vettem észre, hogy egy kevés pénzre /^volna szükséged, én ámbátor sokat nem küldhetek mert nints mibül de mégis összeszereztem 50 Rftkat azt te néked elküldöm de tsak úgy gondolkogy hogy én mindenkor pénzt te néked nem küldhetek mivel én nekem igen nagy a szükségein nem tsak az hogy mindent tsak te neked Pestre külgyek mivel nekem más sok bajaim vadnak de tsak úgy é 11 y mint egy szegény gazdának szokott az fi a élni. Az Pénz pedig Tettes Bernáth Sigmond Urnái lesz letéve mint első ablegatusnál nála keresd és el is kapod, magadat pedig szívességébe és Grátziájába mint Unghvár Vgye fi rekomendáld ................Darma 28 (fbris 1832 igaz szerető atyád Bérezik László. Abból a darmai házból került többed magával, ung megyeiek kel Kassára, hol tanulmányait végezte, la- nulótársai közt volt Ungmegyének egyik későbbi dísze Kandó Kálmán. Egyszerűen töltöttek akkor a tanulók életüket, pénzzel minél kevesebbel rendelkeztek, nem is igen szorultak rá, hisz az elemósiát havonként nagy társzekereken szállították utánuk. De Kassán tekintélyes, jómódú rokonokat is talált Bérezik Imre senator és városi biró házánál, kiről mint jeles magyar zeneszerzőről Bartalus István is megemlékezik az »Osztrák-Magyar Monarchiá«-ban a magyar zenéről írott cikkében. Egy úri műkedvelőkből álló társaság gyűlt ugyanis össze a jelen század elején Fáy István grófnál (Abaujmegye Fáy helységben levő kastélyában) s a gróf vezetése alatt művelte ott a classicus és magyar zenét. E társulat tagjai közt megemlít a krónika, melyből Bartalus merit, — többeket. Tagjai voltak Liszt János szatmári orvos, Se- lyebe Tiszta Károly táblabiró, Leeb Ferdinánd kassai lakos és »tekintetes Jászói Bérezik Imre ur, több tekintetes vármegyék táblabirája, ki a generálbasszusnak törvényeit is jól értvén, jeles szerző.« Nagy tisztelettel emlékezett meg mindig róla édes atyám. Az ő házánál ismerte meg a »nagyvilágot.« Tanulmányai végeztével onnan Pestre jött, letette az ügyvédi vizsgát s később Temesvárra került a csanádmegyei káptalanhoz fiskálisnak, majd a megyéhez archivariusnak. A forradalom a honvédelmi minisztériumba vitte, forradalom után menekültünk, bujdostunk s akkor jöttünk fel először a felföldre, a pátriába ............. Gyerekkori homályos emlékeim között találom azokat a benyomásokat a darmai házban »Laczi bácsinál« s látom, hallom még az öreg urakat, akik a nagy ebédlő-szobát teli füstölték, sokat köpködtek, a régi jó időket emlegették és sohase voltak az időjárással megelégedve. Ezt hallgattam naphosszat, délben meg este pedig ettem — zsámiskát. .... Mindez ma már a múlté, a régmúlté ! Az uj idő uj embereket kíván más nézetekkel, tulajdonságokkal a lét küzdelmeire s a mai fiatalok holnap — holnap után mint »régi módi urak« már elégtelenek lesznek. Olyan lassúk, nehézkesek és — naivak lesznek,
