Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1890-03-09 / 10. szám
Felhívom tehát a tanfelügyelőséget, hogy a felügyeletére1 bízott iskolák tanítóit a legszigorúbban utasítsa, hogy a' mindenféle lapszerkesztéséhez szükséges engedélyért esetröl-esetre hozzám még olyan időben folyamodjanak, mikor a szerkesztés elvállalására vonatkozólag még semminemű kötelezettséget nem vállaltak, mert ha esetleg az engedély megtagadását látnám szükségesnek, azt az' illető minden kötelezettsége dacára is megteendeném ;! szükségesnek tartom végül megjegyezni azt, hogy politikai lapszerkesztéséhez ezentúl egyáltalában nem fogok engedélyt adni. Budapest. 1890. évi február hó 17-én. Gr. CSÁKY, s. k. Az ungmegygei gazd egyesület részéről az alábbiakra felhivatik a t. gazdakőzönség figyelme. Tisztelt társegyesület! Magyarország előre haladó mezőgazdasági eulturája a műtrágyáknak mind nagyobb mérvű használatát teszi szükségessé. A t. társegyesület előtt ismeretes lesz az is, hogy gazdáink a legutóbbi évek folyamán már nagy és számbavehető műtrágya mennyiségeket használtak fel, s a több száz kocsirakományra menő megrendelések legnagyobb részben külföldön lettek eszközölve. E — mezőgazdaságunkra mindenesetre káros — körülmény oka elsősorban is az, hogy phosphor trágyákban, nem lévén sem phosphoritunk, sem thomas salakunk, hiányt szenvedünk. Egyetlen értékes anyagunknak pedig, a csontnak, mely nagy mennyiségben állhatna trágyázási célokra rendelkezésre, gyűjtésére semmi gond sem lordittatik, ugv, hogy ez az ország legtöbb részében veszendőbe megv. Saját körünkben, részletesen foglalkozván a műtrágyák kérdésével, elhatároztuk e körülményre a t. társegyesület figyelmét is felhívni, kérve, hogy tagjai és vidéke gazdaközönségének az ügyet a rendelkezésre álló módokon tudomására hozni, és oda hatni szíveskednék, hogy a csontgvüjtés lehetőleg nagy mérvben meginduljon. A gazdasági egyesülek által ez irányban megindított mozgalom a kellő eredményre vezetvén, ez irányú szükségletünk itthonit állíttatnék elő, s igv gazdaközönségünk a külföldi gyártmánynál mindenesetre olcsóbb j áron jutna phosphor-trágvakhoz. Azt hisszük, hogy gazdaközönségünk, különösen j pedig a nép a csont értékéről kellőkép felvílágosittatván, | a gyűjtést az mozdítaná leginkább elő, ha az árak, melyeken a már szép számban alakult magyar műtrágya 1 gyárak a csontot feldolgozás végett átvenni hajlandók, időközönként nyilvánosságra hozatnának. Tájékoztatáskép tudatjuk, hogy az első budapest, spódium és esontliszt-gyár ina a csontnak métermázsáját, Budapest vasút 4 Írtért iizeti. Budapest, 1890. február 17. Hazafias tisztelettel az orsz. inagv. gazd. egyesület nevében : Gr. DESSEFFY AURÉL, elnök. 1:. Földmivelésügvi in. kir, minister, m. 9. -------------------------------------------Valamennyi gazdásági, borászati és szölőszeti egyesületnek Kívánságom iévén a phylloxeras szőlőknek a gvé- ri tő eljárás utján való fentartását lehetőleg terjeszteni, e célból első szükségletnek találtam azt, hogy az eljárás helyes módon való gyakorlati kivitelére minél több szőlőmunkás megtanittassék és abba kellőleg begyako- roltassék. E célból illetékes szakközegeim vezetése alatt gyakorlati szaktanfolyamokat kívánok tartani, és pedig akként, hogy mindannyiszor, midőn a gyéritő eljárás valamely szakközegem vezetése alatt bárhol foganato- sittatik: ezen alkalmat az illető szakközeg ilyen gyakorlati tanfolyamon is használja fel, az állal, hogy az érdekelt környező vidéken jóeleve igyekezzék lehelő alkalmas és kiterjedt módon közhírré tenni azt, hogy mikor és hol fog a vezetése alatt foganatosítandó gyéritő eljárás keresztül vitetni, és hogy ez alkalommal az érdekelt szőlőbirtokosok, avagy munkások, a kik az eljárás gyakorlati kivitelét megtanulni óhajtják, a helyszínén megjelenhetnek, hol is az eljárást vezető állami közeg kötelességének ismerendi, ez alkalommal őket úgy az eljárás mikénti kivitelére, valamint a szénkéuegező készülékekkel való bánásmódra és a kisebb hibák kijavítására gyakorlati utón megtanítani. Ezen intézkedés nagyobb sikeressége kedvéért egyszersmind arra is utasítottam illető közegeimet, bogy minden egyes esetben, midőn vezetésük alatt bárhol gyéritő eljárás foganatosittatik, és így azzal együtt ilyen gyakorlati tanfolyam is tartatik, e,rről ugyanakkor az illető érdekelt vidék gazdasági egyesületét is mindenkor jóeleve értesítsék. Fölkérem ennélfogva az egyesületet, hogy ilyen esetekben közegeimet ez irányú eljárásaikban támogatni, és az érdekelt birtokosokat saját részéről is oda buzdítani szíveskedjék, hogy az illetők jól felfogott saját érdekeikre való tpkinfetből vincelléreiket és szőlőmunkásaikat az eljárásban való gyakorlati kiképzés céljából ilyen tanfolyamokra elküldeni igyekezzenek. Budapesten. 1890. február hó 22-én. Gr. SZAPÁRY. A gazd. egyesület a t. gazdaközönséget külön lógja értesíteni a vándortanár megérkeztéről. Interpelláló. Alig múlt el két hava annak, hogy az emberiség milliói ajkán bokrodzott az élet összes boldogsága; pazarul szórva minden felé azt, a mit vajh mily kevesen honosíthatnak meg saját kebelükben. Mi is szórtuk ismerőseink. szeretteink felé, jó kívánságainkat, a beköszöntő uj évben. Boldoggá akartunk tenni ez évre magunkkal együtt mindenkit! hisz annyi sok rósz év titán talán jogos is volt egy jobb, boldogabb jövő reménye. Ma hátunk megett áll a nyomor — teljesen lefolyt 1889. év bús fejfája, intő példaként a jövőre nézve, melynek sötét mély sírjában számtalan felvidéki parasztcsalád boldogsága, reménye alussza örök álmát. Előttünk fekszik a megújult évnek lezárt sorskönvve titokzatos rejtélyeivel. Két lapot fordíthattunk eddig, de ezek üresek valának. Mi van a többiben megírva ? — 'Palán jó. hogy nem tudjak. Lesz-e népünk eltemetett boldogságának ez évben feltámadása? — A mindenható Isten tudja. A romlás és pusztulásnak indult felvidék anélkül is silány gazdasági és családi állapota, annyira aggasztó szint öltött magára a legutóbb lefolyt pár év óta, hogy lelkiismereti kötelességünk Uagvármegye felvidékének népboldogitására irányitó 7-es bizottság (tinókét nagvs. Bacsinszky Ödön utat interpellálni aziránt, hogy miért nem hívja össze a felvidék összes értelmiségét ? miért nem vonja ezeket kérdőre, mennyiben feleltek meg hazafiul, illetőleg liszt viselői s polgári kötelezettségeiknek e veszedelem küszöbén álló szegény nép nyomora sorsának enyhítése tekintetében ? vagy kik azok, a kik tettek V s ebbeli buzgólkodásukban mi akadályok gördültek elé. hogy működésük eredményét máig sem érzi népünk V továbbá kik azok, kik fentebb irt szent cél iránt vétkes hanyagsággal vádolhatok? hadd lássák e gyűlésen »valószínűleg megjelenendő» népünk atyái szinről-szinre azokat. kik hivatali kötelességükben mulasztottak. Alig számolunk egy évtizedet az utolsó felvidéki általános Ínség óta, a midőn méitóságos Gróf Török József ur, jelenlegi főispánunk, nagyságos Rónay Antal főerdőtanácsos úrral belátták a felvidéki népet fenyegető veszélyt, megalakították a népboldogitó 7-es bizottságot, biztosítván ennek egy 'oly működési tágas kőit, hogy i minden irányban és a legfelsőbb fórumokban is bátran állhatták, s állhatnak elé népünk érdekeinek előmozdi jtásában, bajainak s veszélyeinek elhárítása tárgyában. .Mindezek mellett a 10 év előtti rémsége» ínség halavám orcája kísérti újra álmainkat. Mi oka lehet ennek ? hiszen a magas kormány s vármegyénk ma is ép oly hűséges szeretettel csügg felvidékünk népének sorsa felett, mint eddig, s mégis oh nehezen tudja magát zord teléből kibontani, mégis a | nyomor, az ínség üldözi minden lépésében. Egy silány zab, burgonya-termés, széna szűke Első és utolsó szerelem.- PÓTLÉK. »A szerelemről» cimü tanulmányhoz. Irta : Dr, WEISZBERG ZSI6M0ND (Folyt, és vége). Ugyanis föltéve, hogy bizonyos esetben — legalább a nő részéről — nem pénz, sem nem ész, hanem szívleli indok képezi a megkötendő frigy tulajdonképeni alapját, minek folytán a gyorsan fejlődött első szerelem csakugyan szerencsésen házassághoz is vezetett, és azon tietek is elmúltak, melyeket a szerelem még mindig mézeseknek szokott nevezni; a mindennapi élet igényei kérlellietlenül követelik, hogy a (érti valamikor szokott napimunkája után is nézzen. A létért való küzdelem azonban, tapasztalatilag napról-napra több és több redőt von a férfi homlokára, és — mi a menyecske szemében sokkal több — épannyi órát von el a kedélyes együtt- léltől. A verőfényes derült napokra, borús idő következik, a menyecske jobban és jobban kiábrándozik és végre az élet komolysága őt is lerántja a hetedik menyből, le a gondlakta poros-sáros földre, és egyszerre csak maga körül néz és látni kezd. S amit lát, nem képzeletbeli, hanem valódi világ; csakhamar még akarata ellen is megismerkedik annak egyes teremtményeivel is, és ezen ismeret folytán, lassanként eloszlik ama ♦ varázshatásu kék köd», melynek hatása alatt még nem is régen a világot és szerelmet oly különösnek találta volt. Kinyúlik a szeme és sokat és olyasmit lát, mit addig, azon ferde társadalmi rend iolytán, mely szerint nincs megengedve a fiatal lánynak, hogy ama világot, melybe férjhez menetele után lép. előbb saját szemeivel nézze meg; valamint azon körülmény folytán, mely -zeciut a rövidlátó hiedelem e tekintetben valódi chinai tállal adja körül a nőt, és nem engedi meg, hogy a kill-i világgal még leány korában lépjen szoros érintkezésbe, és józan és helyes fogalmat teremtsen magának a há- ] zasság örömeiről és terheiről; végre pedig, hogy nem a mindennapi élet iskolájából, hanem családi hagyományokból és regényekből meríti ama tapasztalatokat, melyek alapján uj frigyre lép és uj életet kezd, mely mindkettő — tapasztalatilag — vajmi sok tekintetben egészen különbözik a képzelt boldogságtól; mondom, mit addig nem is gyanított, és mi a »szép szakáll» birtokosára, vagyis a boldoggá lett férjére nézve, korántsem közömbös. Mert most csakhamar megismerkedik egyebek közt, más férfiakkal is; lehet, sőt valószínűleg, nem is különbekkel mint saját férje; de kivételesen talán olyannal is: tény az, hogy a menyecske egyszerre csak nagyon személyessé lesz ; lát, mérlegel, egyeztet, és az eredmény az, hogy a »szép szakáll» birtokosa, szemében napról-napra fogyni kezd. Férfi nimbusa egyre löszük és szemlátomást férjbeli tekintélye alább és alább sülved : és most ? — nos, a sok lehetőség közt ép nem szükséges, hogy »most» minden úgy következzék be. mint bármelyik Zola-féle regényben! De tényleg e perctől kezdve veszi kezdetét ama szellembeli, platonicus »házasságtörés», melyet mindama nő követ el, ki azon meggyőződésre jut. hogy a saját férje és a más (érti közi levő különbség, nem az elsőnek javára ül ki. Mert ezen szerencsétlen percben már egyszersmind tisztában van magával a felől is, hogy képzeli «első szerelme», tulajdonképen nem volt egyéb, mint egy pillanatnyi »elmezavar» egy ugyan hirtelen fellobbanó, de ép oly gyorsan kialvó »szalmatüz», mely most — anélkül, hogy a férfit, kivel az egész életre szóló irigyet kötött volt, tulajdonképeni legkisebb szemrehányás illethetné — parányi parázszsá vált, szivében egy jó csomó hamut hagyván hátra, melynek legnagyobb szándékát : az »elhamarkodott» gyürüváltás feletti bánat, egy tört részét: testvéri szeretet a férj iránt, és legnagyobb részét : bűnös gondolatok, vétkes óhajok és tervek gyanús nyomai képezik. Föltéve tehát, hogy azon nő. ki »első szerelme» elmúltával, még saját önbecsülését nem veszítette el, akkor rendszerint nagy tisztelettel és ritka megadással tova halad ama ösvényen, melyet neki a kötelesség érzete előír oly férj iránt és oldalán, ki a tényekkel szemben legkevésbé sem titkolja előtte, hogy (iránta) táplált közönye, még korántsem éri el saját irányában táplált részvétlenségét. Így múlnak az évek. A nő, szellemi és szivbeli özvegységének első idejében, kivált, ha (érje valóban oly gyöngéd volt, korai halála őt valódi özvegységre felsegíteni, lázas sietséggel jár utána, a »liason- érzelmü létek» felfedezése után; mely fáradsága közben azonban, mohó étvágya sokat enged eredetijéből azon esetre, ha esetleg nem előre gondoskodott volt e szerencsés eshetőségéről. De, tapasztalatilag, mikor keresed volna még egy szerelem vágyó nő, megfelelő férfit hiába? I Esetleg a jó alkalom — a szerelem legnagyobb közvetítője — útjába sodor oly férfit, kire a nő felcsigázott képzeletének rajza, csakugyan ráillik; sőt esetleg Olyant is, ki ugyanazon szívbajban — csalódott vagy kihűlt első szerelemben —- szenved, mint ö maga ; tehát oly férfit, kinek egész lénye reá nézve, az ismételt találkozások dacára, nem hogy mindinkább közönyössé, de ellenkezőlég még rokonszenvesebbé vállik, és kinek keblében. a nő részéről keresett »másik lélekfél», feltalálva lenni látszik. Mi csoda tehát, ha ezen másik, most mindenre kész! Azonfelül, még szép is, és mi több: lova- gias, rajongó, vészthozó, kinek arcképével férjének még legjobbika sem hasonlítható össze. Ez a «másik» most a szerelem költészetének sugárzó lényéből vétetik körül, mert még tud szeretni, fejét veszíteni, szenvedélyesnek lenni, sőt csakis szenvedélyesnek lenni! A nő szereli ezen másikat: szereti kényszerből, természetes szükségből — mert régen nem szeretett már, mert uj szerelemre van szüksége, arra utalva van és az a »másik»
