Ung, 1889. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1889-07-28 / 30. szám
XXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1889. vasárnap, július 28. ÓU, Megjelen: MINDEN VASÁÉNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollaosek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . . 4 frt — Félévre .............................2 „ — Negyed évre ... . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. VEGYESTARTALMU HETILAP. Ung’vúrinegye és az „iingmegyel ^azdaságri egylet“ hivatalos közlönye.- • --Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények 1570. sz^ JKörözvény. A IV. kerület méhészeti vándortanitója f. é. augusztus hó 2-án Nagy Kapóson, 3 án Tarnócon, 5 én Libán és 6-án Nagy-Zalacskán mindenütt d. e. 10 órakor méhészeti előadást fog tartani. Mire is a nevezett községekben, valamint a környéken levő tanító uraknak figyelmét ezennel felhívom. Ungváron, 1889, évi julius hó 25-én. TIHANYI DOMONKOS, kir. tanfelügyelő. 12 SZ ~atr~889 Ung vármegye alispánjától. A íőszolgabirák, s Ungvár város polgármesterének. A nagyméltóságu m. k. belügyministerinmnak 38102. számú körrendeleté szerint újabb időben, különösen a párisi világkiállítás megnyitása óta, ismételten fordultak elő esetek, hogy a Francia- országból hazafelé utazó magyar alattvalók, az Elsasz-Lotharing határon feltartóztattak, mert útleveleiket Párisban az ottani német császári nagy követség által nem láttamoztatták. Ennek folytán vonatkozással 1889. évi julius hó 12-én 3299. sz. alatt kiadott rendeietemre címet annak újbóli közhirrétételére hívom fel, hogy a francia határon át a németbirodalomba érkező minden külföldi, különbség nélkül akár átutazóban van, akár az országban tartózkodni kíván, oly útlevéllel kell ellátva lennie, melyet a párisi német császári nagy követség láttamozott. Ezen rendelet az „Ung“ helyilap utján is közzététetik. Ungvárt, 1889. julius 14-én. KENDE PÉTER, alispán. A közigazgatás reformjáról. ni. (Befejező közlemény,} A közigazgatási reform keresztülvitelénél kérdésessé tehető, vajon a közigazgatási bizottság intézménye fentartandó-e továbbra is, s ha feleslegessé válik, melyik hatóság lenne az, a mely a közigazgatási bizottság ügykörét átveszi. A közigazgatási bizottság intézménye nálunk a megyei önkormányzat és az állami kormányzat közt lévő ür áthidalására alkottatott meg az 1872-ik évi porosz „Kreis-Ordnung“ után. S az ezen intézményt hazánkban meghonosító törvény célja főkép abban állott, hogy a különféle irányból s különféle érdek miatt származó közigazgatási rendeletek végrehajtásában a szükséges összhangot létesítse. De e célt el lehetett volna érni más utón a nélkül, hogy a különben nagy figyelmet érdemlő cél miatl politikai jogainkat megcsorbitani kényszerültünk volna, A mi pedig a törvény másik célját illeti, hogy t. i. a törvényhatósági elemek a közigazgatás közvetlen vezetésébe vonatnának bele: meggyőződésünk hogy e cél sem eddig elérve nem lett, sem ezentú elérve nem lenne, ha t. i. a közigazgatási bizottság intézménye jövőre is fentartatnék. A közigazgatási bizottság úgy van szervezve hogy ott az állami közegek mindenben agyői majorizálhatják a törvényhatóság által választott ta gokat. S e tekintetben magukat a törvényhatóság élések iránt s terjesztene elő javaslatokat vagy véleményeket a közigazgatás körébe vágó kérdésekben. A megyei közigazgatás vezetőjének elnöklete alatt álló állandó választmány pedig, melynek tagjai volnának a közigazgatási tisztviselők is, a köz- igazgatási bizottság helyett egyesítené az állam s az önkormányzat közegeit a legfontosabb teendők teljesítésében. Az állandó választmány nemcsak előkészítő hatósága lenne a közgyűlésnek, hanem alvá- lasztmánya által a közigazgatás közegeivel együtt gyakorolná a főfelügyeletet a községek felett, a fegyelmi jogot a községi elöljárókra vonatkozólag, tárgyalná a községek s a megye területén működő hatósági közegek közigazgatási s rendőri határozatai ellen.benyújtott felebbezéseket. Fontosabb ügyekben, magán egyének ügyeiben, természetesen harmad fokú felebbezósnek adatnék hely, mely felett a közigazgatási bíróság döntene. A mi a tisztviselők qualifie a ti óját illeti, ez a közigazgatás szervezésével kapcsolatban tényleg keresztülviendő. Hisz valóságos botrány, hogy mig egyéb pályákon a qualifikatiót megkívánják és gyakorlat nélkül tisztviselőt nem alkalmaznak, addig köz- igazgatási tisztviselőnek elég kimutatni, hogy á jogi taufolyamokat elvégezte. Magától érthetőleg tehát közigazgatási gyakorlati tantolyamot szervezni s a közigazgatási gyakorlat teljesítését kívánni kell a tisztviselőtől, a ki közigazgatási szolgálatot elnyerni óhajt. Térjünk át most a tisztviselői állások betöltésének módjára. V ál ászt ás-e, vagy kinevezés? Ez sok megfontolást kíván, különösen nálunk, hol a közönség körében a bizalom mind a kettő iránt bizony igen laza. Tény, hogy maguk az adminisz- tratió capacitásai sem tudnak e kérdéssel megbirkózni. A kinevezés hívei mindazonáltal kezdenek eszméikkel népszerűekké lenni. Állítják, hogy a kinevezéssel a megyei kortesek befolyása mogszünik s ezzel együtt a sok alacsony eszköz alkalmazása a hivatal elnyeréséért, de vajon megszűnik-e befolyásuk e korteseknek a kinevezésnél ? A kinevezés hívei szerint sokat nyerünk azzal, hogy a tisztviselő függetlenné lesz téve a helyi és személyes érdekek befolyásától. A tisztviselő független lévén a választóktól, kíméletlenül fogja érvényesíteni az állam érdekeit s rósz- rehajlatlanabbúl bíráskodni a közigazgatás terén; s az a meggyőződés, hogy a tisztviselő nem áll a helyi és személyes érdekek szolgálatában, növelni i fogja iránta a közönség bizalmát. A megye sem lesz többé színhelye a hivatal- bajhászatnak, hanem a közügyekre irányozhatja figyel- i mét s most már rószrehajlattanul s szigorúan ellen- őrizheti a közigazgatási hatóságokat, mert az állam l által vannak kinevezve s nem az ő választottal, kiknek t hibáit és visszaéléseit eltakarni mindig érdekében állott 1 az uralkodó megyei többségnek. ) De viszont mit igazol az élet. Vajon a kine- . vezett tisztviselő nincsen-e alávetve gyarlóságoknak ?- Kinevezett tisztviselő, mint a napraforgó: miniszte- 1 riumához fordult helyzetben van mindig, s nem i érdekli az Organismus, mely él és mozog, mert ő i csak főnökét látja, kinek elégedett mosolya — elő- , léptetést, — összevont szemöldöke a rangsorból való í kihagyást jelentenek. Kinevezett tisztviselő ellen, 1 hivatalos minőségben elkövetett jogtalan tettekért,- a világon legnehezebb dolog elégtételt kapni. , Nem kell figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ! a kinevezés sok tekintetben anomalikus eredmények- • kel járna; a miniszter, ki a vármegyétől távol lakik, Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva. isztviselőket sem tekinthetjük teljesen független; lenieknek. Azonban a bizottságnak választott tagjai dig egyebek e bizottságban, mint a Riengelspielek- lél a sipládák, melyek akárhogyan kiabálnak, ma-: (ára a Riengelspiélnék gyorsítására mákszemnyi be- ’olyással sem bírnak. A bizottság választott tagjai igyanesak hiába húzzák el nótáikat, a bizottság hiva- ;alnok tagjai többségben lévén, őket legtöbbnyire eszavazzák. Hogy a közigázgatási bizottság intézménye az lutonomiával ellenkezik, ez lenne még aránylag a egkisebb baj. De hogy a közigazgatás teendői mel- ett még felügyeletet is gyakorol, ez az, a mi egyáltalán helytelen. Mert hiszen ép azon közigazgatási ígakat kell ellenőriznie, a melyeknek hivatalos képviselői a bizottságnak is tagjai, e szerint a tagok önmaguk felett gyakorolják a felügyeletet. A közigazgatás államosítása önként érthetőleg a közig. biz. intézményének megszüntetését fogja maga után vonni. Mivel a közigazgatás államosítása nem képzelhető a közigazgatási bíróság felállítása nélkül, mely bíróság fel lenne ruházva, a pénzügyek kivételével, harmad, illetőleg másod fokban közigazgatási ügyekben végérvényesen határozni, s igy átvenné a közig, bizottság teendőinek egy részét is. Áttérünk a közsági önkormányzat kérdésére, mely egy jól rendezett államban a közigazgatásnak első- és legfőbb szervét képezi. Mivel át kell éreznünk, hogy a község nem puszta 'geo* graphiai fogalom, nem egyszerű közigazgatási Organismus, hanem igenis az alkotmány által szabadságra, jogokra képesített felhatalmazott önkormányzati test. A község a maga körébe tartozó ügyeket az eddiginél szélesebb jogkörrel felruházva intézné. Elöljáróit választaná, pénzügyeiben, helyi közigazgatási ügyeiben önállólag intézkednék, szóval autonómiája tág körre szélesittetnék. A szolgabiró természetesen felügyeletet gyakorolna a községekre. Ezen felügyeletnek azonban csak az volna célja, hogy a községek az önkormányzat határait át ne lépjék, s hogy az önkormányzat cége alatt visszaéléseket vagy hibákat ne követhessenek el. A szigorú felügyelet tehát épen az autonómia érdekében gyakoroltatnék s azon mértékben enyhülne, a mily mértékben megtanulnának a községek a maguk lábán járni. De természetesen valamint a község autonomicus jogait a törvény állapítaná meg, úgy a törvénynek kellene a megyei szolgabirói inspectió határait is kijelölni. Ekkóp válnék valósággá, a legszigorúbb felügyelet mellett is, a községi autonómia. A közigazgatási tisztviselők jövőben az állami adminisztrátió közegei lévén, a vármegyei önkormányzatot szükséges lesz az állami közegekkel össze- combinálni úgy, hogy e szerint a folytonos érintkezés és együttműködés megakadályozná a közigazgatás közegeinek a megyei elemektől való elidegenítését. A vármegye közgyűlésein úgy mint, most £ kormány kinevezett közege a főispán (vagy nyerni más elnevezést) elnökölne, csak hogy most már c volna a megyei közigazgatás feje és vezetője is Ez a közgyűlés állapítaná meg a megyei költség- vetést, adna felmentvényt a számadónak, határozni új utak s műtárgyak s egyéb megyei közlekedés eszközök iránt, ez alkotna szabályzatokat, a megye intézetek fentartása és kezelése iránt intézkednék ez határozná meg a szükséges önkormányzati közegei számát, fizetését, hatáskörét, ez választaná meg £ bizalmi férfiakat, kik által a megye lakossága befolyást gyakorolna az adókivetésre, az iskolaügyre a községek felügyeletére; ez ima fel a kormányhoz a közigazgatásban tapasztalt hiányok vagy vissza
