Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)
1889-01-20 / 3. szám
XXVII. ÉVFOLYAM. II»ifvar 1889. vasárnap, január 20. 3. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem Közlünk, ha nem tudjak, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Mikst könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . , 4 frt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre .... 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ur.g kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttór soronként 20 kr VEGYEST ARTALMU HETILAP. UngV!Í»*me{rye és az „ung-megyei yfazdasá.}{i egylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihálysem. — Ily helyzetben már magam .is kimerülve haladtam egy este az a . . . i erdőn, a midőn már alig nyöszörgő csemetémre nézve, — s magam is a téli hidegtől át voltam dermedve, — az isteni gondviselésre gondolva, — gyermekemet útdíjára megcsókoltam — s aztán halantékára öklömmel kettőt ütöttem s ugv letettem az útfélre.“ A vizsgáló biró eleget hallott. Letörölte köny- nyeit, s a szegény asszonyt leküldte a börtönbe, A gyermek gyilkos és lelkében még nem egészen romlott anya talán e percben is hálát ad az isteni gondviselésnek, hogy utólsó pillanatban meglelte az utat aboz a helyhez, a hol még az oly elhagyatottnak látszó pária is, mint ő, ember számba megy. Fütött szobában lakik és naponta meleg ételt kap s még ráadásul résztvevő kenyeret is lát — kedves börtönében ! 2., A másik esetem már nem ily hangulatos. Ennél még a dráma csak inscenirozva van egy törvényben, melynek lényege megteremti alkotmányos életünk egyik alapkövét: „a községi autonómiát®. De mi ebhez nem értünk. Nézzük csak a történetet. A múlt őszszel egy kórházi gyermekágyas tüdőlobot kapott és meghalt. Visszamaradt utána egy szép kis két hetes törvénytelen fiúcska. — Egy falusi asszony elfogadta dajkaságra, a hatóságtól felbiztatva, hogy 4 frt havi bért kap érette. Három hónap múlva hozzám jön az asszony kis ápoltjával és előadja, hogy két hónapról megkapta ugyan hosszú utánjárás után a dijat, de most már azt az üzenetet kapta, hogy a gyermeket szállítsák el illetőségi helyére, mert ott olcsóbban eltartják. S bár ő annyira megszerette a gyermeket, hogy minden dij nélkül is örökbe fogadná, ha oly földhözragadt szegény nem volna és férje megengedné ; de mivel ezt nem teheti, elhozta ide a kórházba, a honnan kapta. Lelkületemben, mely az efóle állapotokhoz már mintegy hozzá van romolva, az első pillanatban a helyzet törvényes jellege döntött, s a gyermeket átvéve, megtettem az előirt intézkedéseket a gyermek hazaszállítása iránt. Szép tiszta kis aquisitionkat pedig ideiglen egy irg. nővér gondjaira bíztam. így múlt el egy pár nap, midőn naponta látva kisdedünket, ösztönszerüleg is gondolkoztam sorsáról, hogy hogy is lesz majd, ha hazakerül ? A mivel nem voltam egészen tisztában, megtudtam egy közigazgatási tisztviselő barátomtól: ; A gyermek, ha az utón el nem fagy, haza- - kerül. Az erélyes szolgabiré rendelete már a bírónál van. A biró már intézkedett is, hogy a legközelebbi ■ szomszédnál, kinek felesége éppen szoptatós, helyez■ tessék el a gyermek. Igen ám, de ez az asszony ; oly rosszul táplált, hogy a maga gyermekét sem i tudja kellően tartani, a maga gyermekének is pár hetes korában már burgonyát és ha van, zab kenye■ rét forráz péppé. így megy ez egy pár napig, de ■ csak hamar fellép a végzetes bélhurut. A gyenge szervezet megtagadja a szolgálatot, a két kisded , csak hamar bevégzi. Az anya pedig megnyugvással ; teszi a két kis koporsót a sírba, hisz szárazságban ■ balt el mind a kettő, az pedig járvány a faluban, t ő nem tehet róla. Most legalább csendes lett otthona ■ s nyugalmas éjjele. i Ha pedig nincs szoptatós asszony a faluban, i még gyorsabban végzi az ily ártatlan. Olvastam egy török mesében a fazék emberek■ ről. A művész potom árért összevásárol 100 szopós , rabszolga csecsemőt, mindeniknek törzsét egy fazékba Hivatalos közlemények, 299 sz. Ein. ~ XTX7~788gü FIGY ELMEZTETÉ A szeszes italok kis mértékben való elárusi- tását az 1888-ik évi XXXV. t. ez. értelmében gya-^ korolni óhajtók és a szőlőtulajdonos bortermelők, kik saját termésű boraikat kis mennyiségben, zárt edényekben árusítani kivánják, figyelmeztetnek a jelzett törvénycikk némely határozatainak végrehajtása iránt a nmltgu m. kir. pénzügyminisztérium által kiadott és a Budapesti közlöny f. évi 8 és 9 ik számaiban e hó io és 11 én megjelent utasításra. Kiemeltetik, hogy azok, a kik szeszes italoknak kis mértékben való elárusitásával már eddig foglalkoznak, tartoznak a további árusítás engedélyéért az idézett utasítás 10 §-ban megjelölt adatokkal fölszerelt és 1 frtos bélyeggel ellátott folyamodványukat legkésőbb 1889. február 15-ig a pénzügyigazgatósághoz benyújtani, azonban kérvényük elintézéséig vállalatukat akadálytalanul gyakorolhatják. A bortermelők, kik saját termésű boraikat kis mértékben árusítani óhajtják, szinte tartoznak a pü. igazgatósághoz engedélyért folyamodni. Azok, a kik szeszes italoknak kis mértékben való elárusitásával eddig nem foglalkoztak, de olyan üzletet nyitnak, melylyel összekötve 'a kis mértékben való elárusitás gyakorolható, tartoznak engedélyért folyamodni, de kérvényük elintézéséig a kis mértékben való elárusitást nem gyakorolhatják. Megjegyeztetik, hogy mind a három esetre vonatkozó azon folyamodványok, melyek az idézet utasítás 10 §-ban körülirt adatokat nem tartalmaz zák, illetőleg az ott megjelölt módon felszerelvs nincsenek, érdemleges tárgyalás alá nem vétetnek és a félnek vissza fognak adatni. Kassán, 1889. január hó 16-án. M. kir. pénzügyigazga tóság 461. sz. k. i. Ungvármegye alispánjától. A föszolgabiráknak és Ungvárváros polgármesterének. Az uj mintájú kincstári bélyeges marhalevél űrlapok forgalomba bocsátása tárgyában múlt év ben kiadott pénzügyminiszteri körrendelet kap csában, pénzügyminister ur ő nmga f. hó 12 é 3021. sz. a. kelt körrendeletében kijelentette, hog a régi űrlapokon 1888. évi december végéig kiáll tott marha és lólevelek 1889. évi január x-seje utá is az egy évi érvényességük idejének lejártái akadálytalanul használhatók. Erről cimet, az 1888. évi december 20-á 6801. sz. a. kelt rendeletem kapcsában azonna legterjedtebb közhirrététel végett értesítem. Ezen rendelet az „Ung“ helyilap utján : közététetik. Ungvárt 1889. január 19. KENDE PÉTÉI- alispán. Az árva- és lelenc-gyerekek sors« E cim alatt jelenleg háladatos cikkeket íehetn Írni társadalmunknak ; de egyelőre közöljük d: Novak Endre közkórházi főorvosnak az „ungmegyi nőegylethez‘ beadott kérvényét, mely ekként szí a feltett kérdéshez : Mélyen tisztelt választmány! Mióta a vezetésem alatt álló közkórházban a külön kórosztályban kezelt szülészeti betegekre külö- j nős figyelemmel lehetek, önkéntelenül jobb érzékem elé tornyosulnak azon mostoha viszonyok, melyekbeu megyénk területén a szegény csecsemők vannak. A kórházban évente min légy 80—100 születik, ezeken kívül mintegy 50, mint járólagos beteg hoz- zámkerült kisdedet van alkalmam évente megfigyelni. S e megfigyelésem kétségbeejtő állapotok felismerésére vezetett. Nem tűztem ki feladatúi 0 helyen a mélyen tisztelt választmány figyelmét statisztikus részletek felsorolásával kifárasztani, csupán egy faetumot kívánok közölni, s ez az, hogy megyénkben átlag legalább 80-ra tehető azon csecsemők száma, kik részint az Ínség, részint kiszámitot roszakarat miatt elhalnak. Ha az utóbbi időben egy-egy ilyen angyalcan- didátustól vállok el, a szomorú tapasztalat alapján úgy érzem magamat, mint a kinek már előre fülébe cseng a temetés mólabús harangszava. S ez érzést, j ha nem is naponta, de hetenként legalább párszor átélve, csoda-e, ha énem java feljajdul; csoda-e, ha ösztönözve vagyok ez ártatlanok érdekében kísérletet tenni, fölrázni a közöny rideg semmittevéséből legalább sziikebb értelemben vett társadalmunkat ? Kőből kellene a szívnek lenni, hogy az általam vázolt állapotok megfigyelése mellett ne érezzen valaki elfogultságot és ne érezze lesújtó érzetét tehetetlenségének. Csekélységem érzetében és megyénk végtelen szegény viszonyainak tudatában óvek óta legfeljebb egy-egy felvillanó reménysugarat véltem felösmerni, ha a napi lapok hasábjain hason feljajdulásokat ol vasiam s e reményben bízva — elösmerem — vétkesen vártam. Elérkezettnek vélem azonban az időt, midőn e kérdés megoldását legalább egy lépéssel továbbra kell vinni. Hogy igazam van-e, legyenek kegyesek egy kis kitérést megengedni. Mint a gyakorlat embere, a helyett, hogy fel• lengző frázisokat használnék, a földön akarok maradni s csupán két kis dráma vázával, melyek előttem játszódtak le, óhajtom Nagyságtok becses figyelmét lekötni. 1., A múlt óv végén egy 3—4 hónapos ha- . lolt csecsemőt küldött a hatóság a kórházba. A kis l ártatlant megnéztem. Sápadt arczárói az orr le voll • vágva. Később megtudtam, hogy fa-munkások a kö . zeli erdőben lelték. Mi, kórházi személyzet, mái i hozzá vagyunk szokva és edzve az efóle dolgokhoz. r feltűnt azonban előttünk, hogy a kis hulla a kórházban kapott s általunk ösmert párna, illetve ru1 hácskába volt pályázva. Csak hamar kisült, hogy a; i egy szomszéd-falusi szegény asszony gyermeke, k 6 hét előtt hagyta el az intézetet. 5 A bíróság elé vezetett anya, egy rosszul táp Iáit, kiéhezett egyén, előéletére nézve még mindez ideig feddetlen, a kővetkező részleteket adja elő ; y „A kórházból kimenve, szolgálat után néztem gyermekemet pedig dajkaságra adtam ki, a dajká' rendesen fizetni képtelen lóvén, egy hó múlva gyér mekem visszahozták. Ily állapotban, szolgálatoma 1 is elvesztve, útnak indultam, hogy gyermekem el 3 helyezzem. Én magam már gyermekemet tápiáin . képtelen lévén, lakás és élelem nélkül bolyongtan i faluról-falura. 1 Yégkép kimerült és elbetegesedett gyermekemmel már senki sem akart befogadni, éjjeli szállásn
