Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)

1889-01-20 / 3. szám

szorítja s úgy szoptatja sorba egy kecskével. Alii 100-ból egyet képes felnevelni, azután egy nae fejű pici törpe lesz, amelyik drága pénzért eladv kifizeti a többi 99-re tett fáradságot. Nem vonoi kétségbe, hogy az én árvám és a hozzá hasonl más 99 közöl egy fel nem nő, de hogy a társada lomnak hasznavehető tagja vállik-e belőle ; hog megfizeti-e a többi gyermekre tett fáradságot, az már kétségbe merem vonni.

így gondoskodik tehát a mi községi autono micus intézményünk a szegény felvidéki községeink ben az árvákról. Igen, mert a zöld asztalról irot törvényeket többnyire Budapesten írják, de nen Knyahinyán, sem Domasinan.

Mindezeket átgondolva, mit gondolnak mélyei: tisztelt hölgyeim, hogy mit csináltam én kis árvánkkal ? No ne féljenek, nem küldtem haza. Itt tartottam a kórházban, hol talán e percben is vígan szopogatja cucliját.

Ha ilyen és ezekhez hasonló számtalan esetet végig képzelünk, — a mai humanisticus alapon művelt korban — lehet-e fel nem jajdulni bárkinek; de legkivált a nőknek, kiknek a csodás természet a csecsemők iránti szeretet érzetét hatványozva adta meg ?

A tényekkel argumentálva, sietek végszóm felé.

E tátongó fekélyt, mely társadalmunk és korunk szégyenére vall, hogy gyógyítani kell, azon alig lehet véleménykülönbség, Mint minden dolognál, úgy a jelenleginél is azonban fontos a helyes kiindulás. Tudom én azt jól, hogy e kérdés társadalmi utón csupán meg nem oldható; de azt is tudom, hogy minden nemes tettnek a közélet rétegében kell fáklya-vivőjének akadni. E fáklya kell, hogy megvilágositva a setét' helyeket s hogy ez által előkészítse a kedvező közvéleményt, először széleseb .azután a magasabb és intéző körökben is.

Távol álljon tőlem, hogy megyénknek mindé tekintetben, viszonyainkhoz mérten mintaszerű kö: igazgatására a legcsekélyebb célzással is akarné lenni, ellenkezőleg, nyíltan kimondhatom, hogy kö: igazgatásunk e baj orvoslására a jelenlegi község repartialó autonomieus rendszer mellett, gazdag kö; ségek és városokban valamit tehet, de ép ott, hol a baj legijesztőbb mérveket ölt, t. i. a szegén vidéki falvakban, a hatóság legfeljebb a szomor statistica elkészítésére lehet utalva^ mert mind aj a mi a községi és közegészségügyi törvényeinkbe: e címre vonatkozik, a dolog lényegét legtávolabb ról sem ölelik fel.

Pedig lényegében mit ölel fel e kérdés ?

Azt, hogy az állam saját részére 100, — éi 100 életet mentsen meg, s azokat tisztességes ma gyár honpolgárok- és „polgárnőkké nevelje. Hog1 aránylag lehetőleg olcsón vásárolja meg a mag! részére ezen különben elveszendő értéket. Egy országim felépítésére megszavaztunk egy fél százalék pótadót, de arra, hogy a szegény csecsemők, és elhagyott árvák megmentésére egy országos intézményt létesítsünk, még egy honatyának sem jutott gondolata ! J

Hogy e gondolat megjöhessen, mint már em- litém, az initiátivát a társadalomnak, és első sorban a nőknek kell megadnia.

En az ungmegyei nőegyletet mai szervezetében teljesen hivatottnak képzelem arra nézve, hogy megyénk úgynevezett bölcsődei és szeretet-ház ügyét, mai, bár igen nemes, de lényegében szűk működési körébe. vonja.

E cél lebegett szemeim előtt, midőn ezen, talán unalmasságig is hosszúra nyúlt alázatos kérelmemre határoztam magam, de mentsen ki egyéni hiúságom, melylyel az általam initiált ügyek sikerére féltékeny vagyok, s inkább kívánok unalmasnak, mint felületesnek látszani.

Ha a mélyen tisztelt nőegylet tagjai e ponti»- csak némileg is velem éreztek; ha sikerült szivök gyöngéd húrjainak egy némelyikét rokon rezgésre hozni, úgy alig marad egyéb részemre hátra, mint az alábbi „Határozati javaslat“-ot tárgyalás alapjául esetleg elfogadásra ajánlani.

HATÁROZATI javaslat.

}■’ Az „ungmegyei nőegylet“ eddigi működési tere fentartásával, a megyei szegény csecsemők és szegény gyermekek sorsa javítását is eéljául tűzi ki.

2., A fenti céllal szemben először is tisztában van csekély anyagi erejével, s azon meggyőződéssel fog ezen országos baj enyhítéséhez, hogy a kezdet nehézségeinél megelégszik aránylag csekély eredménynyel, s működésének fősulyát inkább azon morális hatásban fogja fellelni, melyet a jó példa adás, a kérdés horderejónek részletesebb tanulmánya, megvagy hozassanak szabályrendeletek arra nézve, hogi ott a hol a községek bírái írás s ennek kifolyása kép törvénytudatlanok, legyen a körjegyző őre £ község pecsétjének, legyen az Írástudatlan község képviseleti gyűlések elnöke, intézze ezután is mint addig, csakhogy saját neve aláírásával, az 1877-iki XXII. bagatelbirósági törvény szerinti Ítéleteket és ne legyen gúnyja szentesített törvényeinknek, az a vérlázitó, lealacsonyító eljárás, hogy az a miveletlen, a törvényhez nem is konyitó paraszt biró mondja tollba az Ítéletet annak, a ki egész életét tanulásnak szentelvén, qualificalt, törvényt : dó ember.

Magyarország e törvényhozásával érte el a mixelt államok párhuzamát, — minden becsületes kör- egyzője e hazának áthatva magyar büszkesége által, :és: odaadással egészíti ki azokat a hiányokat, a nelyek nemzetünk emelkedéséhez képezik a lép- sőzetet, Magyarország körjegyzői képezvén a ép és a kormány közötti összetartó kapc ot, mely sszetartás a hazafiui szeretet boldogító sugarát rasztja az államra, megérdemli tehát, hogy lörvé- yeink által biztosított jogokban és igazságban íszesittessenek.

A fent jelzett törvények mindegyike biztolja a nép jogát! Ezen alkotmányos jogainkat yakorolván. megválasztjuk az országos képvise- ket, a vármegye bizottsági tagokat, kik jól merve kerületüket, községeiket, hivatvák arra, I így úgy az ország, mint a vármegyén képvisel- I k a vidékek érdekeit. — Vidékeink, községeinek apköre pedig a községek egészséges administra- I ója. — Hogy hazánk nagy részében a régi elha- I ragolt népnevelés többnyire terméketlen, zord 'hajlata folytán, általános szegénység miatt, mai I ipig alig tett előhaladást, Írástudatlanok lévén, I még a jobb jövő reményében nem kétségbe I ő dolog, — mert életbe léptettetett a körjegyző I ézmény. Kell azonban megteremtenie első sor- I u e körjegyzőknek a tisztességes existentiát. I kintetbe kell venni a napról-napra gyarapodó j mkahalmazt, a mi miatt a körjegyző nem képes I segédnélküli hivataloskodásra, — egy segédnek a I

fizetése és eltartása pedig maga 300 frtba kerül.

_

Lehet-e 400 írtból 300 frtot fizetnie ? megoldására I nem kell commentár. — 1

Erre nézve intézkedett az 1885-iki községi I :örvény, mely megengedi a 600 frt. fizetést, ha a | községek képviseletei elég érettek arra, hogy érdesüket szivén hordozó tisztviselőinek megszavazzák I

i fizetés emelését. Ne fukarkodjék a vármegye I

mnek életbe léptetésével. 1

A vármegye is csak akkor várhatja felvirágo- I zását, ha derék munkás és jómódú önálló körjegy- I zői vannak, kiknek bizalomteljes és rendithetlen J

hűségében, munka képessegében éjjel-nappal boldog I

és vészterhes időben feltétlenül megbizhatik. J

Intézkedjék a vármegye fennálló törvényeink 1

végrehajtatásánál azon hiányok kiegészítése tárgyában, a hol a községi bírák Írástudatlanok, hogy a bírák neve alatt készített körjegyzői munkálatok, ítéletek, végzések a körjegyző névaláírásával ellátva adathassák ki ; avagy ha ez keresztül nem vihető, vétesse le a felelőség súlyát vállairól. Mert igen sok esetben fordul elő az a körülmény, hogy az írástudatlan paraszt biró a felelőség pillanatában megtagadja aláírását, s a körjegyző hamis aláírás vádja alá kerül.

Tegyék meg a körjegyzői egyletek is sorsuk enyhítése érdekében a kellő intézkedéseket. Karunk Magyarország népének nagy részét képviseli, a nép szava pedig az Isten szava.

Nem kérünk mi sokat I nem lehetetlent, csak t törvény által biztosított jogok alapján egyformán kiszolgálandó igazságot.

Támogatást az ország és vármegye kormány* atától, hogy a feltornyosuló munkák halmazában zellemileg elismerésben élve, bátran és nyugodtan olthessük be terhes tisztünket és élhessünk a ha- ának és királyunknak.

________ Ruttner Gyula.

Különfélék.

* Társas vacsora. A vöröskereszt-egylet, mint az ár jelezve volt, a farsangon, február 2-án a „Ko róna“ vendéglő termében társ as vacsorát rendez, a bemeneti dij 1 frt. A tánccal egybekötött mulatságra a meghívók a bet folyamán mind szét lógnak küldetni.

A társasvacsora részleteiről annyit hallottunk, bogy az ételnemiiek a hölgyek szives adományából lesznek |ösz- együjtve, s e végett Nehrebeczky Cl y 0 r g y*n é,

ilag világítása által elérhet. Ez utón igyekszik közelebb agy hozni azon idő pontot, melyben a közvélemény e dva kérdést kellő méltatásban kell, hogy részesítse, mm 3,. A lenti célok elérésére a folyó évre a mió következő programmot állítja fel. da- a, A fentiekben kibővített munka kör alkalmáig)’ ból a megyében a tárgyat megvilágító aláírási iveket azt boesát ki újabb tagok szerzése céljából.

b, Időnkint a lapokban cikkeket közöl és szakim- szerű felolvasásokat rendez, melyek hivatva lesznek ok- a kérdés horderejét statistikai alapon megvilágítani, ott másrészt pedig eszme cserét provocálni a liaj gyöke- em rés orvoslására.

c, A társ és különösen a szomszédos felvidéki ren egyletek hason irányú s lehetőleg egyöntetű műkőik-" désre hivatnak fel.

ot- d, Igyekszik propagandát szerezui azon eszmé- an nek, hogy az igazságügyi minisztérium a kezelése alatt levő büntetés pénzekből Ung, Bereg, és Zemplén :et szomszédos megyék részére Ungváron egy „kerületi on szeretetház“-at mielőbb épitsen. iAz egylet a közönséget felhívja, hogy el- a használt csecsemő és gyermek ruháit a választmány ta rendelkezésére bocsássa. E ruhák kijavításáról esetleg újak beszerzéséről gondoskodik, é. f, A választmány a hatóság és a kórházi igaz0- gatóságutján igyekszik infom mtióit nyerni. Ez alapon >n ott, a hol azt legcélszerűbbnek véli,' segélyez a kö- >•- vetkező módon :

is 1 , Szegény gyermekeket és csecsemőket felruház.

1- Árván maradt szegény csecsemőknek ellátá- !- sat, esetleg valamely szeretetházba bejutását elő- i- segíti.

I .•*■> ,Szegény anyákat csecsemőik eltartásában J időnkint segélyez.

fi , A dajkaságot vállalók jobbjai közt jutalmakat oszt ki; védencei részére minden karácsony és tl husvetkor vendégséget, illetve ajándék kiosztást rendez.

k />■, A folyó farsangon febrnár végén a kórházi 1- Regény csecsemők felruházása javára gróf Sztára ! Vik törne 0 méltósága elnöksége alatt rendezem!- estely eszméjét, magáévá teszi, s azt morális támo j, gatasaval segíti.

f A mélyen tisztelt nőegyleti választmánvnak

1 Ungváron, 1889. évi január 15-én.

’ Alázatos szolgája.

Dr. Novak Endre

közkórházi igazgató főorvos.

Törvényeink s a körjegyzők.

Mindennapos panaszokat, feljajdulásokat ol- vasunk a lapokban alkotmányos életünk 303 érvényben álló különböző törvénycikkei ellen, melyeket magyar hazánk törvényalkotó testületé „népünk jogarnak biztosításával“ az állam fenntartására meg- teremtett. s

Ug-yan ezen törvények, melyeknek egyrészt „a magyar nép élet s a magas kormány működése közötti üdvös ószhangzásában,“ — másrészt pedig a megyei, állami és községi tisztviselők tapintatos lelkiismeretes, odaadó hazafiui ténykedésében talál kiviteli biztosítást, mind megfelelnek ősi szabadságunk szellemének; mégis a mindennapi gyakorlat azon szomorú tapasztalásra vezet, hogy ezen tör- vények tömkelegében meg van ugyan az, ami szellemünket emeli, de a testet beteggé teszi megöli

Bar mennyire büszkék legyünk is culturalis törvényeinkre, s kérkedjünk mi veit államiságunkkal, ha jobb kezűnket szivünkre tesszük, be kell vallanunk azt a kézzel fogható igazságot, hogymajd mindegyik törvénycikknek van egy oly szellemi része, melynek végrehajtását nem az Írás, de a gyakorlat szerint keilend eszközölni.

Űr tátong tehát a szép és üdvös, kész munka megett, melynek gyakorlati betöltését mi az államnak végrehajtó factorai, e minden oldalról zakla- tott körjegyzők személyes felelőség és többnyire saját személy és családjainknak megrontásával intézzük.

Ezen megírt §-okat mellőző gyakorlati működés hány kartársamat tette tönkre, fosztotta meg ! kenyerétől, életétől, tanúskodnak hazai lapjaink. ! Tűrhetetlen beteg állapot ez tehát, melyet gyorsan orvosolni kell.

Magyarország összes körjegyzői kara megér- lemli azt az államtól, hogy létkérdésével foglal- cozzék ! Ugyan ezért vagy módosítani kell a törvényeket és kiforgatni egyöntetűségéből az ország- negyei s vidékeinek miveltségéhez arányosítva,