Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
XXV. ÉVFOLYAM. r narvar 1887. vasárnap, november 6. 45. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. üugvármegye é® áss ,,míg megyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. VEGYESTAETALMU HETILAP. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksi könyvnyomdája | Felelős szerk e s z t ő : Pincicky Mihály. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre . . 2 — Negyed évre . . . . 1 _ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az üng kiadóhivatalába CJngvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. megtekinteni valamint a névjegyzék egybe állításánál törvényes jogaik érvényesítése iránt felszólalni. Ungvári, 1087. novembe* hó 5-én. HAMPEL JÁNOS, küldöttség! elnök. Hivatalos közlemények, 300. sz. UiigTármegye főispánjától. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi november hó 10-ik napján rend- kivüli" közgyűlést fog tartani. TÁRGYAK: 1. A kamarai kültagok választása iránt leérkezett ministeri rendelet értelmében egy központi bizottságnak megalakítása. 2. A hidakon és kompokon való közlekedés biztosítása céljából egy szabályrendeletnek megalkotása. 3. A községi közmunka által fentartaudó útvonalok megállapítása. 4. A közszolgálati ügyben kirendelt fuvarok bid és kövezetvámmentessógének kieszközlése. 5. Ungvári az orth. izraelita hitközség által építtetni szándékolt mészárszék iránt hozott képviseleti határozat elleni felfolyamodvány. 6. Iparkószitményeknek heti vásárokon, a nem helyben lakó iparosok által árulhatása iránti szabályrendelet alkotása. 7. Ungvár város beadványa a helypénz szedési szabályrendelet ügyében. Ezen rendkívüli közgyűlésre a bizottság t. tagjai tisztelettel meghivatnak. Ungvári, 1887. október 31. GRÓF TÖRÖK JÓZSEF, főispán. 3»3- 37ein. Ungvármegye főispánjától Meghívás. Ungvármegye állandó választmánya f. évi november hó 7-ik napján d. e. 10 órakor a megyeháza nagytermében ülést fog tartani, melyre a választmány t. tagjai ezennel meghivatnak. Kelt Ungvári 1887. évi november hó 2-án. GRÓF TÖRÖK JÓZSEF főispán. 5031 sz. jf, í, Unervármeeye alispánjától. A főszbiráknak és Ungvár város polgármesterének. Az ungvári Il-ik választó kerületben két s a bereznai választó kerületben egy bizottsági tagsági helynek betöltésére a választás folyó évi november hó 11 -éré tűzetett, ki s annak vezetésével az ungvári választó kerületre nézve Mislinszky József, a berezaaiban pedig Ádámkovics Jenő bízatott meg, miről cim azonnali közhirrététel végett értesittetik. Ezen rendelet az „Ung“ helyilap utján is közé tétetik. Ungvárt I887. november hó 3-án. KENDE PÉTER alispán. HIRDETMÉNY. Melylyel közdudomásra hozatik, hogy a városi képviselet választás alá nem eső képviselőinek névjegyzékét, az 1886 évi XXII. t. c. 33 §-a alapján a képviselet 45 számuhatározata folytán alulírott küldöttség f. évi november hó 7 tői 11 éig bezárólag fogja kiigazítani, mely idő alatt szabadságukban álland a jogosítottaknak az adókimutatást A téli esték unalma. E szóval szoktuk a telet jellemezni, mert egész télen mindnyájan a szobákba zárkózunk és keressük a meleget, mely elől nyáron át a szabadba menekülünk. Örökös változás a természetben, mely az emberi életben is kifejezést nyer a fejlődés különböző fokozatainál. A gyermek, ifjú, férfi és aggkor tükrözi vissza a természet négy évszakát. A gyermek és agg menekül a zord évszak elől és keresi a test fejlődésére, fentartására szükséges meleget; az ifjúság, az élőben lévő férfi megküzd hideggel, meleggel. Nem is unatkozik, az ifjúság mert ezeknek megvan télen, nyáron a maguk testedző mulatságuk minden neme; a férfi a munkaerő kifejtésében adja nemének nemes ki- nyomatát. Igaz, hogy az ifjúság gyakorlati erő fejtése, testedzése mai nap egészen más, mint volt hajdan. Már az első években hibás ösvényen nevelkednek a szülők tnl&ágos aggódása, sok esetnél a túlhajtott >rvosi instructio a gyermekeket valóságos szobai-bábokká sülyeszti, úgy, hogy a későbbi fejlődésnél szerencsétlen következmények jelei mutatkoznak, melyeket már alig képesek elhárítani. Ez a nevelési rendszer ; de most erről nem akarunk tovább értekezni. A gyermek fejlődésére első sorban a szülők gyakorlati tapasztalata és gondos ellenőrzése bir befolyással, melyet az iskola fejleszt tovább. Ha a szülők gyermekeik nevelését szivükön hordják, kötelesek felügyelni a gyermek szellemi kiképeztetésére s figyelemmel kísérni bennök a fejlődés minden fokozatát, mert csak igy lesznek képesek megítélni az eredményt. Sajnos, hogy a tapasztalat nem igazolja e gondoskodást. Egyiív tulság a másikba megy. A gvermek iránti túl buzgó szülői aggodalom a felnőtt és iskolás fiúnál már hiú becézésnek ad helyet, a mi a gyerekre még károsabban hat. Az ily nevelési rendszer mellett a felnőtt ifjak az élet küzdelmeibe lépve vajmi ritkán tudnak megállani a maguk lábán s következik a könnyelmű élet szomorú vége, mi lesújtja a családot, sokszor nagy szerencsétlenségek drámáját hozza meg. A férfi a mint tanult, akként lép a munkához. Sok tele jó akarattal hatni, alkotni saját körében és a társadalomnak ; tevékenysége közepette azonban oly indulatokkal jön ellentétbe, melyek eszme körében ismeretlenek valának s ezek lehűtik tevékenységét, zsibbasztják szellemi teve • kenységét, a vége pedig a teljes közönyösség. Van, a ki megtartja mind végig a fejlődés folytonosságát és az életben érvényesíteni iparkodik eszméinek értékét. Küzd az előítéletek ellen, harcol a közönynyel és sokszor legyőzi ellenfeleit. Egy jó eszme diadalra jut, mert volt, a ki az eszme mellett minden erejét felhasználta. A téli estéken bő alkalom van az eszmék fejlesztésére, mert a munka időn túl nincs meg az alkalom a test kívánalmának eleget tenni, a természet elzárta magát hideg hajlékába. Ez időszakot fel kell használni az embernek, hogy szellemét a test gyarlósága fölött kiemelhesse. Ne vegyük komolyan a közmondást, hogy átéli esték unalmasak, mert az unalom a semmittevésnek neve csak. Hassunk, alkossunk, hogy a haza fényre derüljön, mint a költő mondja. A tevékenységnek tág tere van. Sok társadalmi kérdés áll még megoldatlanul, mikhez erő, anyag és szellemi ruganyosság kell csak, hogy megvalósuljon. Gondolkozzunk a téli esték unatkozása helyett és megtaláljuk a helyes utat a fejlődés, kibontakozás felé. Mi, városiak, szeretjük tulságig a hivalkodást, egyik egyben, másik másban. A legroszabb mindegyik közt a valódi hiúság, mely a saját énjének imádásában leli örömét; utána jön a fösvénység, mely kizár magából minden nemes érzést. Tegyük le a szertelen hivalkodás utáni vágyat s azt a mibe e szenvedély kerül egyes egyénnek, adja oda a társadalomnak. Lehet ezt fokozatosan fejleszteni ; ma egy cseppet, holnap többet s az éhező ügy meg van mentve a haláltól. Ne nézzük mindig a saját érdekünket. Mert az ember magasztos hivatását legjobban eltorzítja a hivalkodás. Van elég közügy, mely igényli az egész nemzet hozzá járulását; hogy pedig az oly közügyét, melynek hatása kihat a nemzet erőkifejtésére, támogathassunk, kell az erők tömörülése. Ezt az unalmas téli estéken megszerezhetjük, ha egymást megértve és a felkarolandó ügyért lelkesedve, közös erővel fogunk valamihez. De hát mi is legyen az, a miért még tennünk kellene valamit? Elég, ha meg tudunk élni ? Ily kérdések és feleletekre megadják a választ azok, a kik sokat gondolkoznak és gondolataik eredményét közük is a világgal. Nálunk ritkábban fordulnak elő nagyobb társadalmi kérdések, miknek megfejtése körül mindnyájan együtt buzgólkodnánk. Ha van is anyag, nincs hozzá erő. lelkesedés, s a felvetett kérdés megfejtés nélkül elvész. Ennek pedig az az oka, hogy a támogatásra hivatott erők ritkán érintkeznek. Egy-két mulatság s azzal vége minden társadalmi érintkezésnek. Egyleteink vagy hallgatnak, vagy mellőzik feladatuk magasztos voltát s ily állapot mellett egyik év téli szaka ép oly meddő, mint a másik, mert egyik sem hordja magában az eszmek csiráját. De hát igy kell énnek maradni mindig? Nincs a mai fiatal nemzedékben annyi erjesztő képesség, hogy a társadalmi életet mozgásba hozza és felvillanyozza a szélütött, ellankadt öreg kort is ? Uj megyés püspökünk. Meszlényi Gyuláról, Szatmár uj püspökéről, kinek kineveztetése immár megtörtént, a „Nemzet“- ben a következő sorokat olvassuk : Müveit és jólelkü régi magyar nemes családból származik, a fehérmegyeiVelencébő!, ahol 1832. január 22-én született, szülei a tehetséges fiút kitűnő nevelésben részesítették s legszebb örökségül megadták neki a legszebb műveltséget. — A kiváló képzettségű fiatal növendékpapot Scitovszky János hercegprímás szívesen osztotta be a szomszéd fehérmegyei egyházkerületből az esztergomiba és a bécsi Pazmaneumba küldte theologiai tanulmányainak bevégzésére. — Huszonharmadik evében volt, mikor 1854. julius 27-ikén felszentelték. — Papi pályáját kiváló képzettségénél fogva, nem káplánkodással, hanem tanárkodással kezdte. A prímás
