Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
elküldte öt a nagyszombati főgymoásiumba. Innen 1857-ben a hercegprímás meghívására Esztergomba ment udvari papnak, és először érseki levéltáros, később primási titkár lett. Ekkor eljöttek érte a komáromiak. A prímás szívesen szánta Komáromnak, ha mindjárt el is kellett az^udvarnak őt vesztenie. Oda csakugyan olyan természetű és műveltségű plébános kellett, amilyen az elegáns megjelenésű fiatal pap volt. Komáromban hívei csakhamar megszerették és a kálvinisták is becsülni kezdték. Szeretetreméltósága egyformán hatni kivétel nélkül mindenkire s az első benyomások kellemes emlékét véstek az uj papról mindenki leikébe. Meszlényi Gyula csakhamar a legnépszerűbb ember lett Komáromban. A catholikusok és reformátusok közt uralkodó hagyományos visszavonás megszűnt és a két felekezet az uj plébánosnak köszönhette a felebaráti szeretet közös vallásának megalapítását. Virágzásnak kezdett indulni nemcsak az egyházi, de a társadalmi élet is, melynek falai nagyobbrészt a különböző egyházak épületköveiből szoktak emelkedni. Szóval, az uj plébános uj életet, uj viszonyokat, uj áldást tudott teremteni Komárom városában. — Vendégszerető házában nemcsak a komáromi közélet kiválóságai találkoztak felekezeti különbség nélkül, de a közös hadsereg tisztikarának legelőkelőbb tagjai is, akik az új plébános szeretetreméltósága révén kötöttek bizalmasabb viszonyt a város polgárságával. Meszlényi Gyula jellemének tehát egyik legértékesebb vonása a szeretetreméltóság, melylyel bizonyára meg fogja nyerni rövid idő alatt nagyobb számú szatmár- egyházmegyei híveit is. Komáromban vívta ki legszebb egyházi érdemeit : mint előkelő szónok, mint jó pap és mint kiváló ember egyaránt nagy tekintélyt szerzett önmagának és egyházának. S i- m o r János hercegprímás, ki szintén fehérmegyei, jutalmazni akarván a derék apát-plébános érdemeit, kineveztette tizenöt évi plébánoskodás után az esztergomi fökáptalanhoz 1881 ben kanonoknak s rábízta a legnagyobb magyar papnevelő intézet vezetését is. Itt érte Meszlényi Gyula esztergomi apát kanonokot az újabb kitüntető előléptetés. Az nj püspök hazafiaságának jellemzésére elég az az érdekes példa, melyet felemlítünk. Volt az esztergomi szemináriumban egy csoport felsőmagyarországi tót clericus, akik külön szláv egyházirodalmi iskolát alapítottak maguknak. A tót iskola bevallott célja a tót prédikálásban való gyakorlás, de titkos célja tót nemzetiségi aspiratiok fejlesztése volt. A rector eleinte türelemmel várta első beavatkozása foganatét, de mikor azt tapasztalta, hogy a makacs tót Klerikusok erős megátalkodottsággal mesterkednek a magyar szellem ellen, a legerősebb fegyelmi büntetést alkalmazta, Rögtön feloszlott az egyházi Matica s a bukott eszme mártírjainak azonnal el kellett hagyniok az esztergomi semminarium falait. Meszlényi Gyulának ez az erélyes intézkedése gyökeresen kiirtotta a magyar szemináriumból a ha- zafiatlan üzelmeket minden időre. — Mint rektor már az első évben nagy népszerűséget alapított magának úgy a seminárium jeles tanárai, mint a növendékpapok előtt. Érdekes körülményül emli tendő: az uj püspöknek Kossuth Lajossal való kettős sógorsága és rokonsága. Kossuth Lajos ugyanis Meszlényi Terézt vette feleségül, a szat mári uj püspök nagynénjét, kinek bátyja : Meszlényi Rudolf pedig Kossuth Lajos húgát, Zsuzsánnát. vezette oltárhoz. — Különben politikával eddig nem foglalkozott, de annál többet törődött az egyházi és iskolai ügyekkel. Meglehet azonban, hogy ritka szónoki tehetségét érvényesíteni fogja a {.házban. Könyvtára gazdag, melyben szívesen búvárkodik, bár irodalmilag keveset foglalkozott. Mikor 1846- ban Német-, Olasz-, és Franciaországot beutazta és Lavellettet meglátogatta, adott ki egy kis munkát ily címmel ;A „fájdalmas Boldogassz. megjelenéseLava- letteben.“ Becses könyvtárán kívül két más speciális gyűjteménye van. Az egyik gyönyörű kagylókból áll, a másik apró szent képekből. Ez utóbbiakból körülbelül tízezret gyűjtött össze. Mint társasági ember a legkedvesebbek közé tartozik. Apró tréfák, ban, szellemes ötletekben gazdag, de akkor leggazdagabb, mikor adakozásra kerül a dolog. Ezt azonban minden feltűnés és hiúság nélkül teszi. A mi jó tett eddig a szegényekkel, azt soha sem kürtölte ki. Vendégszerető, a nélkül, hogy takarékos ne volna; ezreket költ, de hiába valóságra egy krajcárt sem. Igaz, szegény nem hagyja el alamizs na nélkül házát, hol mindig terített asztal vár az éhezőkre. Nemes szivü ember volt egész életében, 1 a ki inkább kereste a jó emberek, mint a püspök- i séget, melyet most elfoglal. ’— A hercegprímás , egyik legkedvesebb emberétől vál meg, mikor . Meszlényi Gyulát szatmári püspökké szenteli. De a magyar püspöki kar egyik legkedvesebb tagját ünnepli az országos közélet nemsokára, Meszlényi Gyulában, a szatmári uj püspökben. V úíhhx A. E. „Szigetelési kényszer“ cimü közleményére Az „Ung“ folyó évi 43-ik számában A. E. aláírással egy nagyhangú közlemény jelent meg, mely azt birálgatja, hogy Szerednye vidékén a szüret kezdetét október 20, illetve 24-ik napjaira minő joggal határoztam meg s azon napok betartását a szőlőtulajdonosoknak pénzbírság terhe alatt mi jogon tettem kötelességükké ? A többi közt roszalja azon kivételt is, melylyel némelyeknek, pl, püspök O Méltóságának, már 17-én szüretelni lehetett. A. E. ezen közleményében „üres szalmát csépel“ vagy legalább* is szokása szerint „kákán csomót keres“, mert 1»# ö maga nem is, de a szakavatottak s a gazdálkodó közönség jól tudják, hogy vannak s a közrend érdekében kell, hogy legyenek mezőgazdasági szabályrendeletek, melyek alapján nemcsak a rétek és legelők felszabadítását, tengeritörést, de a szüret kezdetét is, a gazdaközönség meghallgatásával, a községek képviseletei határozzák meg ; ugyanezen rendszabályok'büntető intékedést is foglalnak magokban, a telügyeletet pedig a közigazgatási hatóság gyakorolja, s a határozat jkat szükség e- 1 setén az abban kiszabott büntetés alkalmazásával végrehajtja. Ezen intézkedés nélkül éppen oly zűrzavar s jogtalan károsodás háramoinék egyesekre, mint háramlott abból a trigonometrikus felfogásból, hogy a tagositási munkálatokat lehet otthon az irodában is elkészíteni, nem kell azokhoz helyszíni működés. A szerednyei szüret is nem általam, de a fenti módon lett meghatározva s közzétéve. Ugyanis f. évi 3751 jR- i- számú intézkedésemmel felhívtam a szőlőtermelő községek elöljáróit, hogy a szüretelési határnap megállapítása végett az érdekelt szőlő- tulajdonosokat és képviseleteket tanácskozásra egybehívják s az eredményt nekem bejelentsék. Szerednye mezővárgg képviselete ennek folytán a helyben lakó s a viszonyokat leginkább ösmerő szőlőtulajdonosokkal egyetértve, folyó évi október hó 5-én tartott gyűlésében a szüretelés napját a vincellérekre nézve október 20-ára, az általános szüretelést pedig október 24-ére határozta meg s erről engem 315 szám alatt kelt jelentésével értesített. Intézkedésem tehát a szőlőtulajdonosok s a városi képviselet e határozatának kifolyása s nem „meteorként (!) leesett határozat“; s az áthágok nem is 50 frí, hanem 50 írtig terjedhető pénzbírság terhe aiatt óvattak, mint azt a rends a- bályek előírják. Hogy némely tisztességes egyéneknek, mint pl. Szlatinán püspök ő méltóságának is kellő megszorítás és a szomszéd érdekeinek megóvása mellett, már október 17-én lehetett szüretelni, az kivételes eset, mert részint a helyi viszonyok s az időjárás, részint egyesek társadalmi állása és foglalkozása miatt, előállhat oly helyzet, hol nehány napi késedelem is nagyobb hátrányokkal járna, hasonló körülmények között voltak az idén püspök ő méltósága s más szőlőtulajdonosok is, azért, enged tetett kivétel — nulla regula sine exceptione. De kivételes volt ez évben leginkább maga az időjárás, mely miatt ez úttal a közönség az általános szüretelés idejének megállapításánál Lukács napjától eltérni s ez által A. E. visszatetszését magára vonni indíttatva volt, bár közleménye elején, ő maga is a rend szempontjából megnyugvással vette az intézkedést. Hogy mégis szőr szál hasogatni kedve jött, az ismét az ő trigonometrikus logikájának tulajdonítható s igy feltett kérdéseire az előadottak után épp oly nehezen lehet megfelelni, mint a minő nehezen próbálta egyszer valaki kiszámítani :hogy ha egy köböl búza 8 frt, hány róf posztó kell egy szarvas bőr nadrághoz? Ennyit a: igazság érdekében s jövőre való tájékozás végett. Ungvárt, 1887. november 4-én DURCSÁK DEZSŐ, _________ főszolgabíró. 1 Különfélék. * Bucsuestély. Ullmann ezredest búcsúztatta , octóber hó 31-én úgy a közös hadseregbeli és honvéd tiszti kar, valamint Ungvár város közönségének számos képviselője, hogy a kitűnő elöljáró és odaadó barátnak, nyugalomba vonulása előtt méltó módon Isten hozz;'1 dot mondjon. Bárha az ünnepélyes búcsuzást nem kívánta, és mint máskor otthon tartózkodott, a tisztikar, mely határtalan szeretettel csüggött rajta, küldöttséget menesztett, hogy tisztelői és barátjai körében töltse a búcsú- estét. Nem is csodálható, ha a társadalom, melynek körében Ullmann ezredes oly előkelő állást foglalt el, annak hallatára, hog-y a búcsuestélyre megjelen, szintén képviseltetni akarta magát. — Ullmann mint főhadnagy jött Ungvárra, és a mi a ritkaságok közé tartozik, ugyanitt azon ezred parancsnokává emeltetett, melynek mindenkor pontos és kitűnő munkása volt. Ki vele érintkezett, szivjósága és előzékenysége által lekötelezve érezte magát, barátságát kereste. Alattvalói őt egyenesen atyjoknak nevezték. — De szivjóságának legszebb bizonyítékát láttuk a gyermeki és testvéri szeretet példás bemutatásában ; elhunyt édesanyjáról a búcsuestélyen is megemlékezett s annak sírját^ mint fájó szívvel mondott szavaiban emlité : „né- künk hagyja emlékül I“ — Midőn a közszeretetben álló ezredes barátjai köréi>e lépett, harsogó éljenzéssel fogadtatott, — tisztelői közé még a nőinem néhány képviselője sorakozott. — A búcsúzó üdvözölte barátjait és éltette az újonnan kinevezetteket. — Erre Cápán kapitány mint az újonnan kinevezettek közül rangban legidősebb, — ezeknek nevében rövid, de velős és válogatott szép szavakban megköszönte a megtiszteltetést és éltette a távozót. — Ezután az egybegyült közönség nevében emelkedett és válogatott szép gondolatokkal dús beszédet tartott Drohobecky Gyula tanitóké- pezdei igazgató kiemelvén a távozó ezredesnek fenntebb rajzolt és még különösen azon kitűnő tulajdonságát, hogy ő a civil és katonai elem köze ledése és összeolvadása körül, kedves modora, jó szive és megbecsülhetlen barátságával elévülhetlen emléket szerzett Ungvár közönségénél, egyszersmind biztosította, hogy Ungvár közönségénél em léke állandó marad. Az ungvári fiatalság nevében, mely ez alkalommal társas estélyét tartotta, Kemény Bertalan mondott búcsúszót úgy, mint volt közöshadseregbeli tartalékos hadnagy, ki az ő zász lóaljában kitűnő vezénylete alatt szolgált. — E két beszéd után a jelenvolt közönség és a fiatalság, freneticus tapssal jelezte Ullmann ezredes iránti meleg rokonszenvét és tiszteletét. Ullmann ezredes megható szavakkal köszönte meg ezen megtiszteltetést, megjegyezve, hogy Ungvár város közönségének megaranyozott emlékét viszi magával Kas sára, hol rokonai körében fog tartózkodni. Az est ünnepélyességét Lányi zenekara szépen játszott zenedarabjaival emelte. Fogadja a távozó ezredes úr, kit mindnyájan tisztelünk és szeretünk, ez utón is Ungvár város közönségének legjobb kivánatait lU. K.) * Változások a helybeli ezrednél. Kineveztettek ezredparancsnokká Chavenne-Weber ezredes a ti- roli vadászezredtől; alezredessé Cordier József, Goll József helyett, ki egy évi rendelkezési állapotba helyeztetett; őrnagygyá Neuhold Emil, Di wisch Ágost helyett, ki nyugdijaztatott: Századosokká Voetcr Viktor, Siemics Dániel, Cápán József; főhadnagygyá Moravszky Román ; hadnagyokká Tänzer Siegfried, Wallig Tivadar, Waculif; Antal, Nehrer Adalbert. A tartalékban : Szepessy Viktor és Vorberger László főhadnagygyá neveztettek ki. * Az ungvári kir. kath. főgyrnnasium ifjúsága múlt hó 30-án kegyelettel ujitá meg az ifjúsági önképző kör nevét viselő „Dayka“ Gáboruak, volt gymnasiumi tanárunk, s a haza egy korán elhunyt költőjének emlékezetét. Az ünnepélyen nagyságos Szieber Ede, tank. főigazgató, valamint a tanári kar élén az igazgató és néhány vendég volt jelen. Az ünnepély tárgysorozata következő volt : I. „Dayka Gábor emlékezete“ Csurgovits Györgytől. Szav. Barna Gyula VII. o. tan. II. „A rettenetes éj“ Dayka Gábortól. Szav. Papszt Imre VIII. o. t. III. „Emlékbeszéd“ tart. Ralovich Pál VIII. o. t. IV. „Epitaphium“ Kiss Józseftől. Szav. Kiss Adolf VII. o. fan. V. „Dayka emlékezete“ Zoltsák Jánostól. Szav. Holosnyai Irén VIII. o. tan. Az ünnepély az ifjúsági dalárda által előadóit „Szózat“ lelkes hangjai közt ért véget. W . . ..nF. . . P.
