Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

e, M8lbM , ^ les! b “ » -NX0.06062- - s- N ­ZJLl 3160920X 0.05Ö62611 ]finnv.-c- = az évi mara' °Ar!’mfJekZimUotl‘e^‘r‘‘da ~ 461000 frL aszta nyereség — 300970 frt* Ha a részvp*ye^ 5°l# kamatoztatnak, akkor a tiszta űyer«ség egy 6,019400 frtnyi rész- vényíőkének felel meg- Ebből kitűnik, hogy az eperjes-munkácsi vonal még akkor is kiépít­hető, ha annak kiépítése 6 millió írtba kerülne, sőt lehet állítani, hogy e vonal kiépítése még szabványos vágánvnyalis lehetséges, mert még az is csak — és maximum — 4. 5 miilóba kerülne. A galszécs-kassai vonalrészt illetőleg a számítás kedvezőtlenebb eredményt nyújt, oka annak abban rejlik, hogy o vonalrészen a vonatkilométerek száma 219000 teszen, és ezek növekedésével a forgalomból eredő kiadások is növekednek. E vonal ellen két ellenvetés tehető : 1) Az, hogy konkurrense lesz az állam által subventionált m. é. k. — és az első magy. gácsországi vasútnak. 2) Hogy a teherárut át kell rakni a szabványos kocsikra, ha az csak ugyan 1 m nyomtávval épül ki. Az elsőt illető­leg meg kell jegyezni, hogy az mint concurrens alig léphet fel, mivel a transit forgalmat köz­vetíteni nagy részben képtelen, utalva van tehát a helyiérdekeknek szolgálni. De feltéve, hogy az akár mint keskeny — akár mint szabványos vágányu vasút a jelzett két vasút forgalmát befolyásolhatja, akkor az okozott kárt nem csak egyensúlyozza, de jóval ^fölülmúlhatja a haszon, melyet az által szolgáltat, hogy e roppant te­rület áruit a már e vidéken létező vasutaknak — t. i. Kassára, Eperjesre, N.-Mihály, Ungvár és Munkácsra — továbbítás végett szállítja, és azok forgalmát nagyban fokozza; de ha ez nem is történik, még akkor sem lehet megfosztani egy egész vidéket — öt megyét — egy nagyon is szükséges intézménytől, melynek ép oiy lét­joga van mint a többi vasútnak, melynek legfö- lebb az a baja, hogy az állam nem birja sub- ventionálni, bár mennyire törekszik e vonal lé­tesítésén stratégiai szempontból is, A második ellenvetés elenyészik, ha emiitjük, hogy az ily vasutaknál divatban levő gépezet segítségével a más kocsikra való átrakodás igen olcsó és könnyű módon (Franciaországban 10 métermázsának átrakodása 0.2 frankba kerül) eszközölhető. A pálya kiépítése. Amint már említve volt az eperjes-mun- kácsi vonal hossza cca. 145, a gálszécs-kassai vonalrész cca. 40 kméter, összesen körülbelül 185—190 kméter. E két vonal kiépítéséhez legalább 5 millió frt, szükségeltetik akkor is, ha az 1 m. nyomtávval építtetnék ki, bár meg van a lehetőség, hogy a kormány, legalább is az eperjes-munkácsi résznél a szabványos vá­gányra határozza el magát, de biztosra vehető, hogy az alépítmény ezen vonalon szabványos vágánynak fog készíttetni, hogy háború esetében csak a felépítmény kicserélése legyen eszközlen- dő. A fődolog volna egyelőre a kezdet nehézsé­geivel megküzdeni, és ez valóban könnyű, ha meggondoljuk, hogy a vidék nagy része nagy- birtokosok kezében van; ezek feladata volna egyelőre egy társulat alakítása, az előmunkálati költségek fedezése és ennek alapján a definitiv eoncessió elnyerése. Ha ez megtörtént, akkor az összes felveendő töke2/* részét nem volna nehéz fedezni: 1). Az érdekelt birtokosok, 2). az iparvállalatokj 3). a megyék közmunka alap­jai és részvények átvétele által és 4). a kincs­tár segítségével, mivel annak is — az egész vonal hosszában nagy területei vannak. Elte­kintve a vonal stratégiai jelentőségétől az állam­nak is kellene előmozdítani e vonal létesítését, a magyar államnak is kellene inaugurálni ezt a rendszert oly vidékeden, a hol anyagi vagy technikai nehézségekkel kell küzdeni, mint azt a porosz kormány teszi; bizonyítja ezt a porosz közmunka minister ez idei költségvetése, mely­ben 400000. márka meg van szavazva egy építendő keskeny vágányu vonal (melynek költ­ségelőirányzata 1,888000 márkát teszj részvé- nveinekjjmegvásárlására (lásd „Unland Zeitschrift für Ingenieure“ 1887. évi március 10. számát.) Nyílt felhívás a hazai kaszinók és olvasókörök t. Elnökségeihez. Általános a panasz a magyar szépirodalmi és tu­dományos könyvek csekély kelendősége felett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasó­köröket és más müveledési célból alakult társasegyesü­leteket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és igy első sorban a magyar nemzeti ir> - dalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi álla­potához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket, magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy két ezer társasegylet közöl hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejte­zett ajáudókmüvekből avagy ügyes üzérkedők által terjesztett szenzációs férctagónyekből és hitvány fordí­tásokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nemcsak nem felel meg hivatásának, ^e gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget megmételyezni képes. A magyar írók és Művészek Társasága tárgyalás alá vevén ezt a komoly kérdést, az alulirt bizottság által jelen nyílt felhivást intézi a hazai kaszinók és olvasó, körök t. elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlé­keztesse őket a hazai kaszinók nagy alapítójának, Széchenyinek célzatára, ki nem, minta magyar kaszinók jelentékeny részéről mais elmondhatjuk, „politizáló mok- raköröket vagy épen kártyabarlangokaf* akart teremteni ez iutézraéuynyel, de a ki tudta, hogy jól vezetve első sorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társas egyesületek nemzeti létünknek erős oszlopaivá lehetnek. A művelt nyugat-európai nemzeteknél, az amerikai Egyesült államok nagy köztársaságában a hatalom alap­ját a müveit társadalom képezi és e műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános közkönyvtárak fejlesztik leginkább; öntuda­tosan és hathatós erővel egészítve ki azt a népnevelő hatást, melyet nálunk még csak az iskola, az éretlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zömét már cserben hagyó is­kola végez. Nincs rendkívüli eszközre, nincs rendkívüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar tár­saskörök zöme a magyar müveit társadalom egyik köz­pontja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egy pár Ízléssel és művelt­séggel biró egyén buzgalma. A Gaborieau, Ponson du Terrail, Gondrecourt, Montepin Xavér, Boisgobey, Born- féle s más becsnólküli gyárregények helyett, melyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanany- nyi pénzzel kitűnő magyar szépirodalmi műveket és nagyszerű külföldi irók magyar fordításait lehetne be­szerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult ren­desen értéktelen müvek helyét csekélyebb számú, de becsesebb könyvek méltán pótolhatnák. Egy-egy encyc- lopediai raü, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, földrajzára vonatkozólag vonatkozó főművek, a helyi monographiák, az önművelődés ez első és általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudományos müvek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé. És mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyvtárnak, habár egyelőre csak egy-két száz darabból állana is, mint a mostan legnagyobb részt selejtes sőt erkölcsrontó tar­talmú könyvgyűjteményeknek. És mily hatása lenne később, ha a könyvtár megerősödve valóban komoly férfiúknak is segítségül szolgálhatna 1 Lehetetlen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan volna, ha mi innen a központból álta­lános jellegű tanácsokat akarnánk adni a vidéki kaszinók könyvtárainak kezelésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük Önöket, hogy ne ha­nyagolják el a kör könyvtárát, mint eddig hazánkban a legtöbb helyen történt; igyekezzenek évről-évre minél nagyobb összeget fordítani annak céljaira és müveit tagtársaik véleményét meghallgatva ne bízzák a meg­rendeléseket többé-kevésbbé a véletlenre; különösen vegyék bírálat alá a regényforditásokat. melyek két év­tized óta irodalmunkban valóságos szemétdombot képez­nek, a melyben az igaz gyöngyöt csak szakértő fedez­heti fel. Ne feledjék Önök, hogy a társaskörök könyv­tárainak nemzeti raissioja van; a legtöbb ifjú iunen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nemzedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát: ne feled­jük, hogy a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy ha­tásáról már tiszta fogalommal fog bírni, Önöket teszi felelőssé vidékük mii' éhségének más állapotáért és az öuök működését fogják megbélyegezni, ha kaszinójukban ma esetleg káityázás a fődolog és a kaszinói könyvtár értéktelen vagy épen selejtes müvekből áll. Elérkezett az idő ; nemzeti létünk jelen műveltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társaskörök szellemi niveauja a közönségesnél és megszokottnál ma­gasabbra emeltessék. Elérkezett az idő, hogy Önök, a vidéki társadalmi élet hivatásszerű vezetői, a közmű­velődést minél szélesebb körben terjeszteni igyekezze­nek. Rendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem biró ifjak és nők az emberiséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanulják ; gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyvtárak felállítása által, hogy a tanuló ifjúság és a köznép is kedvelje meg az olvasást és alkossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csábjaitól s munkára buzdítsa az ifjakat, kik inár- már érteni kezdik, hogy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. És mindenekfelett rendezzenek be kis, de valóban becses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskodjanak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy legyen egy mag, melyből a társaskör óhajtott reformja kiindul. Ezen csekély, de bizonynyal nem áldástalan fel­adat az, mely Önökre vár, hogy a társaskörök reformja által fokozatonként városuk és vidékük társaséletének újjáalakítását is megkísértsék. Magyar irók és könyvkiadók a mi bizottságunk tagjai. A mi feljajdulásunk talán túlzott és nagyon önző. De nem habozunk azt nyilvánosságra hozni. Ügyünk egyúttal a nemzeté és tudjuk, hogy Önök is hasonlóan gondolkoznak: körük tagjainak legjelesebbjei átérzik teljesen, hogy : nyelvében él a nemzet. Legyenek azért, ismételve kérjük, gyámolitóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében általunk megindított mozgalombau azáltal is, hogy jelen körié- velünket gyűlésükön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bocsássák, s az eredményt velünk (az írók és Mű­vészek társaságának helyiségében, Budapest Nemzeti színház bérháza) közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintkezésben maradjanak. Maradtunk hazafias tisztelettel Budapesten, 1887. augusztus hó. A könyvvásárlást előmozdító bizottság és annak nevébon; GYÖRGY ALADÁR, JÓKAI MÓR, elnök. tiszt, elnök. DOLINAY GYULA, titkár. Különfélék. * Ö felsége tisztelgésén, Terebesen, vármegyénk küldöttsége, gróf Török József főispán vezetése alatt jelent meg. A küldöttséget a király kegyesen fogadta és egyes tagjait megszólítással tüntette ki. Lehócky Béla polgármestertől a laktanyai épitke zések felől kérdezősködött. A királyi ebédekre hi­vatalosak voltak a küldöttség tagjai közül Pász- télyi Kovács János püspök, gróf Török József fő­ispán, Fircák Gyula nagyprépost. * Értesítés. Az ungvári állami iskolánál a val­lás és kÖzokt. m. kir. ministerium legújabban két tanítónői állást rendszeresített. Az egyik tanítónő az iskola „savanyuvizi“, a másik a „hidontuli“ részéhez osztatott be. Az iskola tehát mindkét ré­szen abban a helyzetben van, hogy díjtalan kézi­munka oktatásban részesítheti (s részesíti is) leány- növendékeit. Azon tisztelt szülők, kik (különösen leány ) gyermekeiket, valamely nyilvános népisko­lába még eddig be nem íratták, az állami iskola igen jutányos nevelését s tanítását igénybe vehetik. E célból a beiratások határideje f. év és hó 30-ikáig meghoszabittatik. Ungvárott, 1887. szeptember 14. Tabódy Jenő, gondnoks. elnök. * Előléptetés. Kemény Bertalan az itteni kir. állami építészeti hivatal mérnöke, Il-od osztályú kir. mérnökké lett előléptetve. Gratulálitnk neki ! * Hödoly László helybeli főgymnasiumi igazgató ezen állásában a minisztérium által a szabályszerű illetményekkel véglegesittetett. * Jubileum. A kórházban működő irgalmas nővérek főnöknéje, tisztelendő Armella nővér helybeli működésének 25 éves jubileumát ismerő­sei és tisztelői folyó hó 21-én fogják megünnepelni, mely alkalommal a városi tanács is képiviselve lesz. * A terebesi hadgyakorlatokon ő Felsége a király, a Szobráncon állomásozó Riegele tüzér­századost az általa vezényelt tüzérüteg vezényle­téért különösen legmagasabb dicséretével tüntette ki. * Katonáink az előre jetzett határidő előtt, e hó 16 án este 7 óra után Nagy Mihálytól egy me­netben haza érkeztek s e miatt ünnepélyes fogad­tatásukról sem lehetett intézkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents