Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-02-06 / 6. szám
bátorság, melylyel az ily betegek közt megjelent. Egyszer egy kondását, a ki kolerába esett, a kirendelt ápolónő hanyagul dörzsölte nagyon; a grófnő ezt látva boszusan félre lökte az ápolónőt s maga állt neki a dörzsölésnek. Hiába figyelmez- tetérn őt latinul, hogy ez az a kondás, a ki a nyájból 11 drb. sertést ellopott. Utóljára kértük a grófnőt, hogy mentsen fel minket a beteglátogatásoktól, vagy legalább attól, hogy együtt étkezzék velünk, mire ő gyáváknak nevezett mindnyájunkat s hosszú dissertatiot tartott arról, hogy mennyire nem contagiosus a kolera. Mikor utazásra készült, a falubeli szegénynép már ellepte az udvart és kaput, s ha valamely kapuban megálltunk, a szegénység' mindjárt összese- reglett, úgy, hogy gondot adott neki is, nekem is, mig kibontakozhattunk. Gyakran a ruháját is össze' tépték, de ő ezzel mit sem törődve, felállt hintájában s iparkodott mindnyáját kielégíteni, és ha pénzét mind kiosztogatta, még az én apró pénzeméi is elkérte. A tömeget nyakunkról lerázván, mialatt ő széttépett ruháját gombostüzte össze, megdorgál azért, hogy miért nem visszük ki azt, hogy a falu si kunyhók ne legyenek oly kormosak. És elren delte, hogy a házakra kéményeket építsenek a; emberek s adatott nekik mészre, téglára utalvá nyokat. Ilyenkor elmondta aztán : „lássa, ez a szomori elmaradás, a későn eltörült feudalismusnak ; következménye I“ Hogy a nép szellemi elmaradása mennyin bántotta az elhunyt grótnőt, azt leginkább az ille tő tanfelügyelő urak és a néptanítók tudják, kike hivatásuknál fogva igen nagyra becsült s kiket bűz ditani, céljaikban segíteni, soha el nem mulasztotl Ha csudákat művelhet vala, bizonyára ezek ei seje az lesz, hogy ma már minden ember, mindé: izében magyar ember volna. Emlékező tehetsége rendkívül nagy volt. He lyesen beszélt magyarul, németül, franciául, angc lul és olaszul; beszélt még tótul, latinul és görögü Sokat olvasott, kivált 1873-ban. Egyik kedven stúdiuma volt a botanica. E téren nem akármel botanikus mert vele megmérkőzni. Egy hegyi bi toka megszemlélése alkalmával a Beszkiden heg) füveket, vad virágokat szedetett velünk. Az egyik főtiszt valami ritka növényre vé találni és sietett kedveskedni azzal a grófnőnél mikor átvette azt kérdi tőle: „mi a neve?-1 Persz hogy nem tudta megmondani, amiért le is ko: holta őt. Kedvenc szokása volt utóbbi időben latint társalogni, ha volt, a ki e nyelven vele besz'dhi tett. Egy ízben Siófokról Balatoníüredre utaztunl A hajó fedélzetén zsúfolásig voltak a budapesti k rándulók, kik ügyet se vetettek ránk. De mik< meghallották, hogy a grófnő latinul beszél vele a törökök viselt dolgairól, egyszerre felénk irányn az általános figyelem, és csodálattal álltak körülettünk, kiszálláskor pedig sorfalat képeztek s a legnagyobb tisztelettel kisérték kocsijáig'. Aristokrataságát ritkán mutogatta, a megvető, üres gőgöt soha. Jól érezte magát minden oly társaságban, hol tanulhatott vagy taníthatott. A szabad lelkiismeretnek és szabadelvűséinek volt tántoríthatatlan harcosa; gyűlölte a despotismust és myszificatiokat. Mint házinő pedáns volt s mindent a legjobb rendben és tisztaságban tartott házánál. Egy alkalommal a párnákat mázsálgatta. Elmosolyodtam e műveleten ; erre felém fordulva azt mondja : „Az ön neje jó gazdasszony hírében áll, kérdezze csak meg tőle, hogy az ócska talu egyensulyú-e az ujjal ? És lehet-e ezt másként ellenőrizni?“ A hitbizományt alapitó gróf Barkócy János 1872. év március 17-én elhalván, a családi tanácsban elhatároztatott, hogy a birtokok administratió- ját a férj, gróf Hadik Béla fogja vinni, de már az első évben lemondott arról a gróf s átvette a grófnő, ki egész 1885. év végéig vezette azt. Alatta és az ő ernyedetlen kitartásával mind< n birtok beosztatott, csatom áztatott, folytonos javitás, építkezés történt, úgy hogy utóljára ellenkezni kellett vele a roppant kiadások miatt. így haladva, azt hittük, hogy a birtok szerzésekben felülmúlja még atyját is. De fájdalom, ez a kilátás megszűnt attól a perctől, a mint a szabadkőművesség iránt érdeklődni kezdett, mely rá nézve végzetessé is vált. Ezzel az eszmével becsempésztetett a családba a viszály, mely gazdaságilag is nagy rombolást eredményezett. Innen eredtek a családi költséges perek, melyek folyama alatt már csak sírni tanult, mintha előérezte volna, hogy a vitali- tium-kenyeret csak kényekkel megáztatva nyelheti el. De még ily tragikus helyzetben is kitűnt nagy • lelküsége, mert az első nagy perben szereplő B r u• tusait e per megnyerése után sem üldözte so- . ha, sőt még javadalmazásaikat megjavította. Nem - lehetetlen, hogy e becsempészett állapot alatti éveli r siettetek férje, nagynénje, édes anyja s végre az í ' halálát is. i A szalai gróf Barkócy családág ma már nincs többé, de a most elhunyt utolsó sarjának tragikus t életéből fog még sok megjegyzésre érdemes fel merülni. Ha a két meghasonlott fél befolyásos } tekintélyes tanácsosai azt a szívós energiát fordítják a kibékitésre, mint a minővel a támadást : és védekezést vitték, legalább tűrhető békét köthet- [ tek volna a házas felek közt. Sajnos, hogy a vá lóperben hozott Ítélet indokolásában a szathmár: szentszék is ily mulasztást követett el. Most ott fekszik a megboldogult a csicsva alji kősziklák alatt s nem érzi többé se a kószik r Iák terhét, se az emberek hálátlanságának könye két facsaró kínját. A, E. Farsang, . A tiszti tillii |lil|li f"P~ó évi január 29-én kitünően sikerült. Nagyon szép és intelligens közönség gyűlt egybe az estélyre, a mely nagyon vígan folyt le, mert még 5 órakor reggel is majdnem teljes számmal volt együtt a társaság. A mulatságnak úgy 1/26 órakor lett vége. Az estély fényét szerfelett emelte az, hogy a termet gyönyörűen díszítették fel. Ezért a fő elismerés, a mint értesülünk, Kitzky főhadnagy urat illeti, ki szerfelett nagy ügyességet és Ízlést árult el a feldíszítés által. Jelen voltak a mulatságon: Appel Zsuzsika, Bacsinszky növ., Budaházy növ., Farkas Vilma, Friedmann Etelka, Grünfeld Irén, Krausz növ., Mihajlovics Kamilla, Pásztélyi Mariska, Platner növ., Pólánvi növ., Réthy Sarolta, Rózsay Gizella. Sávolyi Mariska, Spanyol Irén, Spéiy növ., Szépfy Gizella, Zubay Ilona. — Bernáth Dezsőué, Beödy Ignáczné, özv. Demjanovics Ivánné, Hoffmann Béláné, Br. Gottesheimné, Gr. Eichelburgné, Lám Gyuláné, Lám Sándorné, Molnár Sándorné, Szabó Endréné, özv. Ujlakyné, özv. Widemannné. Kitalálták az emberek a farsangot azért, hogy a fiatalok mulassanak, vigadjanak ez idő alatt kedvökre. Rep.de.znek házi mulatságokat, zeneestélyeket és bálokat, ez utóbbiakat rendesen jótékony célra, de a végcél mégis mindig csak az, hogy a fiatal egyéniségek táncoljanak, mulassanak és igy szórakozást találjanak. Nagyon okosan van ez igy, mondjuk mindnyájan. Apáink is igy cselekedtek. És ej gondolat után bizony szívesen mulatunk mi is, az utódok. Száz meg száz mulatság járja a világon ez idő alatt, melyek egy része vígan, kedélyesen folyik le, mig másik része, a mint mondani szoktuk, nem sikerül és a mulatni vágyók nagy része úgy távozik el, hogy azt mondja: bizony kár volt elmenni és az időt oly rosszul eltölteni a szórako- kozásra szánt táncvigalman. Ez azonban ritkín történik meg a mulatságokkal. Ilyen farsangi időben rendesen ezek képezik fénypontját a mulatságoknak. Már szinte olyan különös előszeretettel van az ember ezek iránt. Alig várja, hogy kellemes házi körben és családnál úgy tölthesse az idejét, I mint a hogy lelke kívánja. Mintegy nyugalom az a kedélynek, hogy levetve a bálokban nagyon gyakran előforduló feszességet, kedvére vigadhasson. Ilyen kedélyes és vig táncestélyt rendeztek Bernát Simonék f. évi február i-én házuknál Va- jánban. j " l— ' ?Tdacára annak, hogy legalább 6 vármegye volt képviselve itt, s igy a jelen voltak legnagyobb j része eg'ymásra nézve idegen volt, a mulatság I mégis oly annyira sikerült, hogy valóban páratMont Cenis, Gotthard és Arlberg alagutak átfúrásánál csodálhatjuk. Természettudósaink az emberi élettartam apasz- tását igazolják. Az emberi ész törekvése oda irányul, hogy ezen veszteséget bőségesen helyrepótolja. Amit életévekben veszítünk, azt munkáink gyorsaságában aránytalan mérvben nyerjük. A természettudósok theoriája, a mai munkás korszak nyelvén, és a jelenlegi visszonyokra alkalmazva azt jelenti, hogy a hanyag és munkakerülő ember egyedül rövid életű; ki mai visszonyaink között dolgozni, halni igyekszik, az hosszabb életű lehet Mathusalemnél, mert emlékét tettei évezredeken át dicsőíthetik. Minél többet dolgozunk, annál több időmegtakarítást is érhetünk el, feltéve, hogy a munka végrehajtásánál a megfelelő segédeszközöket felhasználjuk. Sokan azt hiszik, hogy Amerikában, a munka és a gépek világrészében, könnyebben boldogulhatnak. Nem úgy uraim ! Az, ki hazájában oly munkásságot akar kifejteni, minőre az uj világrészbe való belépési napjától számítva szüntelen kényszeríttetik, itthon családja és barátai körében bizonyára kellemesebb és gondtalanabb életet tölthet, és megélhetése nemcsak hogy biztosítva van, hanem véletlenül bekövetkezhető személyes bajai közepette mindenesetre több, jobban résztvevő szívre talál, mint a szerzett uj hazában. Miként már jelzém, a forgalomnak gyorsasá ga, a munkagépek feltalálása óta lényegesen emelkedett, és ez nem jelent egyebet ■ mint az idő megtakarításával, cselekvési körünket tágítani. Megengedik, hogy a felhasználandó idő és az egyes munkaerőket egymással szembe állítva, összeliason-1 litást tegyek, hogy ily alapon állításomat jobban megvilágítsam. Vegyük alapul az általunk használt legkis* sebb időértéket, vagyis, 1 mpet, és tapasztalásból vett adatok szerint lássuk a munkát : A terhes szekér gyorsasága 1 mp. alatt o-8 méter, lépésben haladó ló sebessége 1 mpben r0 m, gyalogló embernél 1 mpben i*5 m, ló galoppban 1 mpben 4'5 m, posta kocsi 1 mpben 3‘0 m, angol versenyló i2'0 m, postagalamb 36 m. Ezzel szemben ujabbi forgalmi eszközeink gyorsasága, (melyek aránytalanul nagyobb teherbíró képesség mellett, még az erőkifejtés folytonosságának előnyével bírnak-) következő : A gőzhajó mpkénli haladása középleg 5‘0 m, vasúti áruvonat haladása középleg 8'0 m, személy- vonat haladása középleg 12*0 m, gyorsvonat haladása középleg i8-0 m, a fény gyorsasága mperként 305 millió m, a villanyosságé rézsodronyban vezetve 464 millió m. Érthetőbbé kívánom tenni ezen adatokat a következő példával: Tegyük föl, hogy közzülünk valakinek 61000 mértföldnyi távolságban, legkedvesebbje lakik, kinek szive vonzalmát akarja tudtára adni. Ezt sürgöny utján 1 mpec alatt teheti; ga- lambpóstán 5 hó alatt érheti el, gyorsvonaton haladva, személyesen 10 hónap múlva, angol versenylóval szakadatlanul száguldva, avagy személy- vonaton x év és 2 hónap, áru vonaton 1 év és 10 hónap, gőzhajón 3 év kivántatnék. Lóháton galobban 2 év 8-a hónap múlva jut- .......- ri ■ hatna célhoz, ha pedig riválistól nem tartva csak gyalog, per pedes apostolorum, avagy lóháton lépésben sietnénk kedvesünk karjaiba, azon esetben csak" 15 év múlva láthatnék törekvésünknek bizonyára már elhervadt tárgyát. De ezen adatok csak tájékoztatók, és az állati erői'e nézve sokkal kedvezőbbeknek vannak megállapítva, ámbár minként a román jelzi „ a tüzes lónak“ is etetésre és fuvatásra van szüksége, de az embernek hosszabbidei nyugalomra, a lónak pedig abrakoltatásx'a, és patkoltatásra van szüksége, a lovásznak sem róhatjuk fel vétekképen, ha útközbe eső csárdában egy két pohár bort savanyu- vizzel imegiszik. Mely akadályokat figyelembe véve, nézetem szerint tanácsosabb : érzelmeinkkel nem oly messze szárnyalni, ha a jó oly közelről kecsegtet. Mindezeket összefoglalva ési'öviden következtetést levonva,a forgalom főtényezőikónt, a közúti közlekedéstől eltekintve: i-öra „vasúti közlekedést“ 2-or „a hajózási közlekedést“, mindkettőre nézve pedig: 3-or az „idő“t jelezem. •* Felolvasásomat ugyanezen keretekbe fogla- landom, illetőleg nagy vonásokban kívánom tisztelt hallgatóimmal ismertetni i-ör a| „v a s u t a t“, 2-or a „hajózás t“, 3-or az „i d ő“t. KEMÉNY BERTALAN. (Folytatjuk.)
