Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-02-06 / 6. szám
lannak nevezhető az. Úgy első tekintetre, látva j azt a sok idegen arcot, amelyek egymásra kíváncsian s egy kis idegenkedéssel is tekintettek, lehetetlen volt az elért eredményt reményleni. Azt hihette volna az ember, hogy ezek felmelegedni még a Lányi Gyula isteni csárdása mellett sem fognak. De bizony nem igy történt a dolog. Mert a kölcsönös bemutatások után s a mint a zenekar rázendített, mint egy leheletre, eloszlott az eleinte uralkodó idegenkedés, és a feszélyt a legjobb kedély, vidám csevegés és túl még sem áradó vig- ság váltotta fel. Volt tánc a rogyásig. Úgy a csárdás, mint a körtáncok, roppant kedélylyel folytak le. Táncolt ] mindenki, a ki csak egy kis kedvet is érzett magában. Tudja az Isten, -mintha csak megszállta volna valami a nagyon szép társaságot, és mindegyik túl akart tenni a másikon jó kedv dolgában. Szóval, le sem lehet Írni azt a vidám kedélyt, a mely ott mindenkit elfogott. Ennek ecsetelésére különben nem kell egyéb, mint az, hogy dacára az egész éjszakai fáradhat- lan táncnak még reggel */a 9 órakor is teljes erély- lyel és jókedvvel táncolták a csárdást. Ezután már igaz, hogy eloszlott a társaság. Úgy négyszem közt különben teheti az ember azt a megjegyzést, hogy talán nem is bírtak volna tovább táncolni. De miután olyan jó kedve volt mindenkinek, csak kételkedve lehet ezt is állítani. Valószínűleg tartott volna még tovább is a mulatság, de a mamák, a gardedámok sokalták már meg a dolgot és igy haza kellett menni. Hiába, az ő nagy hatalmukba bele kell nyugodni és ha ők azt mondják, hogy már elég volt a muriból, az ellen csak ritkán van veto és menni kell, még ha a legkedélyesebben is mulatott az ember. Körülbelül.ilyen mamai zsarnokoskodás vetett véget e mulatságnak is. Azt hiszem azonban, hogy bár kissé rosszul esett abba hagyni a mulatságot, azért azzal a nyugodt és megelégedett kedélylyel távozott mindenki, hogy kitünően mulatott. És azt hiszem, hogy mindenki visz magával egy kis kellemes emléket onnan az idei farsangról, a mely sokáig fogja azt a benyomást hagyni maga után, hogy de jó is volt az a vajáni házi mulatság. Az elért siker különben a háziak szives, szeretetve méltó viselkedésének köszönhető, mert ők valóban elkövettek minden tőlük telhetőt, hogy a mulatság fényes és kedélyes legyen. Ott voltak mindenütt és igyekeztek mindenkinek eleget tenni, hogy hiányt ne szenvedjen [senki semmiben, az érdem tehát, hogy ily kedélyes mulatságban részesültek a jelenlevők, tisztán az övék. Jelen voltak az estélyen a táncoló hölgy közönség közül: Bernát Irén a kedves és szeretetreméltó házi kisasszony, Boronkay Sarolta, a Buda- házy növ. Ungvárról, a Bercsényi növ., Dobozy Ilona Kassáról, Ferency Mariska, Kovács Iza Szürthéről, Nyirő Natali Nagy-Bányáról, Pilisy Katinka Eperjeskéről, Pilisy Sarolta Málcáról, Tabódy Sarolta Budaházáról, Vékey Piroska Kapósról. — Bernáth Dezsőné, Csorna Józsefné, Özv. Demjanovics Ivánné, Mauks Árpádné, Virág Józsefné- stb. _________ L. A. A vöröskereszt egylet f. hó 12-ki köz vacsorája iránt nagy az érdeklődés város szerte. Mint halljuk, Ivánka Imre, a vöröskeresztegylet intendánsa is lejön e mulatságra, hogy az egyletnek háború esetén szükséges teendőihez .útbaigazításokat adjon. A. dalárda jobban meggondolván a farsangi mulatság rendezését, elejtette azt s e hó 13-án nem rendez dalestélyt, hanem március első vasárnapján, a bőtben, díszes hangversenyt szándékozik adni. N.Tv.a p PT..Q.n eJhA,jg-én a Korona“ vendéglő termében jótékonycélu táncestety renaoztelik, melyre a meghívók e napokban fognak .szétküldetni. „A polgári olvasókör“ báli mulatsága ma vasárnap esteTesz. "*""" ' Különfélék. * Az ungvári intelligens fiatalság f. évi február hó i-én a Savanyít vízi Vendéglő" termében társas összejövetelt tartott. — Ez alkalommal több j igen életrevaló lépés tétetett, nevezetesen megállapodtak abban, hogy az előre jelzett alapon kezdeményezett imyet, férfiasán és tántorithatatlanúl to- j vább fejlesztik. Ezen nézetnek kitűnő képviselője Fejér Ákos volt; hogy tömegesen az ungvári társaskörbe belépnek, az e célra kibocsátott alá- ■ Írási ivén máris tömegesen jelentkeztek ; továbbá helyesléssel találkozott azon indítvány, hogy a leg- j közelebbi társ rsestély előre megállapított programra szerint rendeztessék. A programra egyes pontjainak betöltésére azonnal többen készséggel vállalkoztak. Ezen indokból már most azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy a jövő legközlebbi társasestélynek jó prognosticont előrebocsássunk. A vöröskereszt-] egylet ungvári fiókja által rendezendő táncmulatságra az intelligens ifjúság minden egyes tagja J illetve már összeségben meghivatott. A városunkba érkező világhírű dramaturgának, Strakoschnak. felolvasására, egyedül az ungvári intelligens ifjúságnak fognak féláron beléptijegyek rendelkezésre állani. Mindkét körülmény bizonyságot tesz arról,; hogy az ifjúság egyesülése, a közönség körében j gyorsan méltánylásra talál. Ez alkalommal újólag j hangsúlyozzuk, hogy a közönség az ungvári intelligens ifjúságnak e szép elhatározását a legnagyobb bizalommal kiséri, csak haladjanak bátran a meg -! kezdett úton ! K a.m inszky József lakár- ti esperes lelkész f. évi január 31-én élete 70-ik evében, szivszélhüdésben, elhunyt. — P i é r e H e n r i k, Ungvárváros rendőrtanácsosa január 31-én hirtelen szivszélhüdésben elhalt. A megboldogult férfi korának javában hunyt el váratlanul. Mint városi rendőrkapitány hat éven át, később mint rendőr tanácsos működött s temetése általános részvét mellett ment végbe e hó 2-án, melyen ] a katonai tisztikar is részt vett teljes diszben, mi- j után mint a 66*ik cs. és kir. ezred főhadnagya lépett a | polgári életbe. Temetőbe az ezred zenekara gyász- j indulóval kisérte ki. Nyugodjék békével ! — Ki tette a csárdást szalon képessé.? E cím alatt az „Egyetértés“ január 30-iki számában ig'en érdekes tárcacikket olvastunk, melyben említés van téve vármegyénk egy kitűnő férfiáról, a most már vetérán Kandó Kálmán nyug. miniszteri taná. esősről. Arról van szó e cikkben, hogy a mai magyar csárdás mikor s mely időben s hogyan karült a szalonba, a bálokba, mert az 1830-as években még" csak a polonaise, utána a menuette, ecos- säis, galopp, a dreischrittes dajcs, mazur, cotillion j russisch-quadrilí stb. táncok voltak a divatosak és I csak a Raststund alatt járták itt-ott a magyar szó- ; lót. Ily szólótáncosok — úgymond — minden vidé- j ken voltak s a közönség nagyon kedvelte őket s ! minden ily alkalommal számot tartott a táncára- Ezután, igy folytatja a cikk : „Egy most is élő szemtanú előadásának nyomán mondhatjuk, hogy 1827-ben a zemplénmegyei főjegyző által adott fényes házibálban az összes és igen díszes társaság kérésére méltóságos Kandó Gábor egykor inszur- rekcionalis óbester és királyi kamarásnak fia, Kandó Kálmán, mint akkor sárospataki jurista, járta ! el a szünóra alatt a magyar szólót. Táncra igen szabatos, könnyű, fesztelen, kel- t lemes és teljesen népies volt. Nem volt a Szőllősy és Farkas (szinésztáncmesterek) nehéz figuráihoz kötve, hanem egy nagyon ügyesen összeállított füzére volt a legkedvesebb tánclejtéseknek. Viharos tapsokkal és (még akkor csak) vivétókkal halmozta el a gyönyörrel eltelt társaság, de édesanyja, a méltóság'os asszony,- nem érte be ezzel, hanem kezénél fogva az ott levő s gyönyörű I táncáról hires leányát, Kandó Zsuzsikát, oda vezette a táncoló körbe fiához e szavakkal : „no csak fiam, forgasd meg ezt egy kissé, úgy, mint otthon í I szoktátok !“ Az akkoron legjelesebb felvidéki cigány, az [ungvári „Tyutyu“ egy lakodalmas sima, magyar j nótát húzott, melyen a testvérpár gyönyörűen járta a párostáncot. A nő mint egy szilfid, oly köny- j nyü lejtésekkel mozgott, mindig" táncosával. Termete nyúlánk, karcsú volt, mint egy liliomszál s oly könnyűséggel lejtett, hogy parányi lába, mintha nem is érintette volna a padlót. Tündérszem tánca igazán méltó és díszes kísérete volt fivére férfias táncának, melybe ez utóbbi belefáradva, átölelte nővérének átmarkolható vékony derekát, két oldalra jól megforgatta s a gyönyörű táncnak a társaság viharos tapsai közt vége lett, a vendégek pedig a legderültebb jó kedvvel vonultak a rögtönzött vacsorázó lombos színbe. így volt ez — némely kisebb eltéréssel — minden vidéken, minden megyében.“ A cikk további részében le van‘írva, hogy a későbbi csárdástánc (de nem a mai, mert ez nem az,) a pesti bálokban 1838-ban hogyan tűnt fel sa nagy Széchenyi István minő örömét találta abban, hogy a mágnás és nemes ifjúság egy két ’bál és példa után miként kapta fel e nemzeti táncot, mely hova-tovább a vidéken is kedveltté lett. * Értekezlet. A kaposi kerület függetlenségi érzelmű választók e fío S^än'TceHHen délelőtt 10 órakor az „Egyetértés“ vendéglőben értekezletet fognak tartani, melyre a párt tagjai tisztelettel meghivatnak. * Deák ünnepélyt tartott az ungvári főgymnasium önképző „Dayka“-köre a rajzteremben 1887. jan. 30-án, vasárnap, melyre előre felhivta veit a a közönség érdeklődését, biz’azonban kevés eredményt mutatott fel a felhivás. Valóban csodálkozni és sajnálkozni lehet azon, hogy a közönség oly ke. éssé érdeklődik az ily féle hála-ünnepélyeket végighallgatni; pedig most a „haza bölcséinek emlékezetére rendezett ünnepélyen volt mit hallgatni. Az ünnepélyt ftndö Zoltsák János tanár ur nyitotta meg ezen szavakkal: Tekintetes tanári kar • A nagyok emlékének megújítása _ csalhatatlan. Az ifjúság jóravaló törekvése történelmünk kimagasló alakjai, azok erényeire, példáira visszatekintve mindenkor buzditólag hat a lélekre és épen ezen indokból indulva ki az ungvárUfőgyinnasium. önkép- ző-köre hazánk bölcsének, Deák Ferencnek halálakor elhatározta, hogy emlékét évenként szivében és körében ünnepélylyel fogja megünnepelni. Ezen ünnepélyre gyűltünk ma egybe, melyet az ifjúság közül szavalatokkal és emlékbeszéddel fogják a kör tagjai megülni, mely ünnepélyt ezennel meg* nyitottnak nyilvánítom.“ A felhívott szereplők közül különösen Mitrovics György VIII. oszt. tanuló Deák herenc emlékének szentelt beszédeí: érdemel kiváló dicséretet. A beszéd összeállítása, szerkezete és technikájára nézve dicséretes, s a szónok elő. adási képességére nézve kiváló volt. Oly szép sza. vakkal és kifejezésekkel, s oly hűen, s érzéssel telten ecsetelte a nagy férfiú erényeit, hazaszeretetét buzgalmát, szilárdságát, s magas műveltségét és tudományát; oly hang'on szólott, mely mindnyájunkat meghatott. Beszéde végén rövid visszapillan* tást vet a nagy Deák életére' s buzdítja társait, hogy igyekezzenek úgy élni, mint a „haza bölcse“ élt; minden tevékenységüket a honnak szenteljék, tiszteljék a törvényt és jogot és ha igy tesznek : akkor, mig szivökben a jog érzete lakik, s maguk részén látják az igazságot, nem fognak csüg’gedni a legválságocabb időben sem. stb. Meg lehet győződve róla kedves barátunk, Mitrovics, hogy buzdítása nem hullott terméketlen talajra jigyekez ni fogunk veled együtt a magyar hazának munkás és hasznos polgáraivá lenni, s érte ha kell mindent feláldozni szent kötelességünk lesz. Most pedig fogadd mindnyájunk örömteljes elismerését a gyönyörűen alkotott és szépen elmondott beszédért. Miután a többi szereplők kielégítő sikkerrel elszavalták alkalmi költeményeiket, ftndö Zoltsák János tanár ur, mint a „Dayka“ kör elnöke a következő szavakkal zárta be az ünnepélyt: „Kedves fiaim I Megfonták önök Deák emlékének a koszorút a költészet és szónoklat művirágaiból, de ez ünnepély célja élő virágokat ápolni, ezeknek magvait hin - tette el a szónok sziveikbe, ezeket/ öntözgetni és ezeknek illatában gyönyörködni az önök feladata. Látták Deák példáját, lelkesüljenek erényein és kövessék azokat, hogy a hazának méltó fiai lehessenek.“ . . . h .............t. 5 A helybeli tiC-ik gyalogezred leuekara f. hó 19-én a „Korona“ vendéglő termében jótékonycélu hangversenyt rendez. * Markovié» cigány bandája e napokban városunk rendőrségének erélyes közbe lépése folytán hurokra került. Zemplén és Ungvármegyében sok betöréses tolvajlást követettel s most elfogták ban- dástól. Sok lopott holmit találtak nála átadatott a fenyitő bíróságnak. * A „kereskedelmi ifjúság öuképzö köre“ tegnap tartott farsangi táncmulatsága igen szépen sikerült és csaknem reggelig tartott. * Időjárásunk folytonosan koejos.s minden este álmos eső esik, úgy, hogy az utak immár járhatatlanok.
