Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-01-10 / 2. szám
2. SZÁM. XXIV. ÉVFOLYAM. Un#Yár 1886. vasárnap, január 10. Megjeleli: minden vasárnap A í/erii«,/.téli(ií intéx»nil» mind«» kiiziemény, moly » l»i> irodalmi részét illeti. Levelek •«»« bér- mentesen fogadtatnak «1 Semmit som koz! mii a na nem tudjuk, kitol jön. Ké/.iraiot »issza nem adat»»k lUadü-tiivatal Pellaosok Miksa könyvnyomdáin főm ii ii Katars BÁNÓI)V FERENC. VEGY ESTA RT a LM (J H BT í LAP, U ii tg megye I» i v a I «, 1 <> s közlönye. Előfizetési feltételek : Egy évr« ........................4 frt Féiévre .............................2 , Negyed evre . . . . 1 . — Egyes szám ára 10 krajezár Hirdetések: idnliitry mint elfiflzetesek. az Ling kiadóhivatalába Uiiavár, J\>!‘.aesok -Vf. könyv-nyom iájába füldondnk. Nyilttér soronként. 20 kr. Felelős szerkeszti: F1N0I0KY MIHÁLY. Felhívás előfizetésre. Ez uj évben lapunk 24-ik évfolyamába lép, tehát oly időt futott meg már idáig is, a minőt kevés vidéki hirlap. Midőn ezt feljegyezzük, kötelességünk elismerni azt is, hogy ily hosszú időt lapunk esakis a közönség pártolása mellett érhetett el. E bizalom bátorít minket azon reményre, hogy a n. é. közönség jövőben sem fogja tőlünk nagy becsii jóakaratát megvonni. Az eddigi irányt fogjuk követni ezentúl is, és iparkodni fogunk a jó és 1iüs*:äiios eszmék fejtegetésén kívül a szellem élénkítésére Irányuló közleményekkel ellátni tárcarovatunkat. De legfőbb érdekünkben áll, hogy megyénk, városunk társadalmi, közgáz* dasájii ügyeit folytonos figyelemmel kísérjük s ott a hol kell felszólaljunk mindnyájunk érdekében. A helyi viszonyok ismertetésére, valamint eddig kiváló gondot fordítottunk, úgy jövőre sem fogjuk azt figyelmen kívül hagyni. Ismételve felhívjuk olvasóinkat, hogy lapunkat támogatni szíveskedjenek. Ungvári, 1886. január 2-án. A szerkesztőség. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 4 írt — kr. Félévre ........................2 írt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt — kr. Az előfizetési pénzek az „Ullg” kiadÓlliva- tálába küldendők. Vidéki előfizetések postautalvány utján eszközölhetők. A kiadóhivatal iparkodni fog a t. olvasó közönség kívánalmainak pontosan megfelelni. Az „Ung“ minden vasárnap meg fog jelenni. A kiadóhivatalHivatalos közlemények. 6016. sz. k. i. Ungmegye alispánjától. A szbirák s Ungvár város polgármesterének. A Nmtgu m. kir. belügyminisztériumnak 67799 számú rendetéte folytán, vonatkozással 1885. évi január hó 9-én 130. szám i alatt kelt rendeletemre, felhívom, miként a legnagyobb erélyíyel oda hasson, hogy az 1877. évi 32449. számú ministeri szabály és 1884. évi 42389. számú körrendeletben elősorolt utasítások a községek által pontosan betartassanak és a szükséges jégmennyiség mindenhol tényleg beszereztessék. Ezen rendelet az „U n g“ heiilap utján is köz. zététetik. Ungvárt, 1886. évi január hó 4. KENDE PÉTER, alispán. üj vállalatok, Az uj óv küszöbén, alkalomszerű elmélkedés tárgyát képezheti : melyek amaz eszközök és módok, a mikkel városunk anyagi boldogulása elősegíthető, miáltal a munkáskéz részére is keresetforrás nyittassák ? Lakosaink legnagyobb'-része szegény, a napi kiélhetós gondjaival küzd. Kézműiparral, kereskedéssel foglalkozik ; egy kis töredék mező- gazdaságot üz ; ámde csak oly arányokban, melyek a napi kiélhetós biztosítása iránti törekvésen túl nem terjednek. így tehát megtakarításról, vagyonszerzésről szó sem lehet. Ha szétnézünk ugyanis iparosaink, kereskedőink körében. ama szomorú tapasztalatra kell jutnunk, miként ezek keresetükből napi szükségleteiket is alig fedezhetik, egy részök meg éppen nyomorral küzd. Egy szóval iparral és kereskeAz „UJ A Gr“ tárca, já.J Az album üres lapja. (Vége.) — Nem emlékeztetsz Ígéretemre? kérdé Náci a legelső találkozásnál. Látszik, hogy nem vagy kiváncsi. — Dehogy nem, csakhogy türelmes vagyok. ' — Elmondom, de csak egyedül neked, mikor akarod? — Akár még ma. — Séta közben, vagy ott a verandán, ha egy pár percet szentelsz nekem. — Örömest, — jól fog esni ha bizalmaddal megajándékozol. — Eddig senkinek még, neked elmondom, hogy miért ? ne kérdezd, mondá közönyösen. Es én úgy szerettem volna egyedül maradni, hogy elelmélkedtem volna azon a nyilatkozaton: „eddig senkinek még — neked elmondom“. Miért ? ? — Az alkalom nem késett. Az egymás iránt elfogulatlan körben nem mérlegelik szigorúan a tetteket, annál kevesbbé a szavakat. Náci és én ki mentünk a verandára, Közös barátnőnk, Emmi, utánunk jött. — Emmi, kérlek, hadj most magunkra, kéré szeliden. És Emmi, — mint valami szófogadó gyermek, parancsnak vette a kérést, s elfutott. Rákönyököltem a veránda vadindákkal befutott karfájára, s letekinték. Náci közel állott hozzám. Keresztbe fonta karjait. Elbeszélés közben többször simitá meg homlokát, mint ha a múlt fölele- venitésénél agyában nyomást érzett volna. Ő beszélt — én feszülten hadgatám. — Atyámra csak homályosan emlékszem. Özvegy anyá n sokat megvont önmagától, hogy ké- peztessen. Ezt jól tudtam s ezért eltökéltem, hogy az érettségi vizsga után, nem leszek többé jó anyám terhére, magán utón folytatom tanulmányaimat. F. . . gróffal eg'yütt végeztük főgimnáziumi éveinket, s némi barátság fejlődött ki közöttünk. Ő ajánlott be P. . . báróhoz. Jó vagy balcsillagom vezetett-e oda, nem tudom. — Ott ismerkedtem meg Aureliával, a bárónő elsási, fogadott leányával, ó szép volt. — De a mily szép volt, oly rut volt a lelke. E lélek, melyet én angyalinak hittem, mint őt magát. — Látta, hogy csodálom, ennek örült — s csodáitatta magát. Látta, hogy szeretni kezdem, — hizelgett neki s éleszté a lángot. Látta, hogy szeretetem a bálványozásig fokozódik, — hogy nincs többé akaratom, — hogy rabjává leszek, •— fonta a hálót tovább s kikacagott. — Ezernyi boldogító reményt, — ezernyi édes tervet, egy élet üdvét tiporta széjjel kéjes örömmel. — Inasomnak jobb szive volt, mint neki, inasom megsajnált — s árulója lett. — Nem hittem Félixnek, szivem remegett, s mégse hittem. Bizonyítékokat emlegetett. Össze szidtam. Hiszen csak őt — Aureliát kelle látnom s vissza tért hitem, bizalmam. déssel foglalkozó polgártársaink a legnagyobb erő kifejtés dacára annyit sem szerezhetnek, a mi elegendő volna a maguk és családbelieik legszerényebb igényű szükségleteinek fedezésére. E baj régi keletű. Messze kellene mennünk, ha annak «kait kutatnók. A hiba a helyi viszonyokon felül abban rejlik, hogy az iparnál és a kereskedelemnél a megfelelő tőke hiánya mindig éreztette súlyát. Nem abban fekszik tehát a baj városunkban, hogy nem volna elegendő munkaerő, hogy hiányzanék a munkakedv ; hanem hogy nincs alkalom adva a keresetre. Vagyis hogy nincs tőkepénz az ipari és kereskedői vállalatok nagyobb arányú kiterjesztésére; a tőke nem siet ipari vállalatok felé. Városunkban több tőkepénzes polgár él, ezek kezei között elég tekintélyes tőkeösszeg van, azonban ezek pénztőkéikkel csakis arra törekszenek, hogy ezt a helybeli és vidéki lakosok részére, váltókra vagy kötvényekre kölcsön adhassák s kamatokat húzzanak. E mól lett pén- zök egyrészét gabonaüzletbe is fektetik, mely utóbbi ezidejülog vajmi silány jövedelemmel kecsegtet. A mi pedig a tőkének kölcsönadásokkal való kamatoztatását illeti, mint tudjuk, ez Jngvárt s a megyében ma már igen rossz üzlet, mennyiben a lakosság elszegényedvén, nincs kinek pénzt kölcsönözni. Legfeljebb pénzintézeti részvényeket vásárolnak; inkább megelégszenek az emberek ugyanis ama kicsi kamattal, melyet a takarékpénztári vagy bank-részvény biztosit, sem hogy belemenjenek ipari vállalatokba, melyek gyakran bűsás jövedelmet hoznak. Tehát mindenkép csak kölcsön adni a pénzt, ez a fődolog ; gyümölcsözően ipari vállalatokba fektetni a pénzt, arra nem törekszenek. Bezzeg, ha egy uj népbankot szerveznének, jegyeznének azonnal részvényeket! Ez a mivel sem indokolható magatartása ■—n .............. ■ ■■■ 1 — ■■■—— mi«.i ■——— II ■mi in ■ i—■mmmmmwummuum mm(g Óh de ha a féltés fölébred a szívben — h ahhoz sötét gyanú is lopózik, egy könnyen ki nem irtható onnan. Szenvedtem, de lázasan szerettem tovább. Egy holdvilágos éjjel Felix lelkendezve hozzám jött. — Uram — mondá ő — bocsásson meg, — sok fájdalmat szerzek, de becsületes szivem nem engedi, hogy önt továbbra is ámítsák. Ha eddig nem hitt nekem s ha látni akarja — jöjjön ; — de ha most se akar hinni, kergessen ki bottal szobájából. Szivem földobogott, s én gépileg követtem inasomat. A park sötét hársfa sorain át ki, ki a fenyvesekig, miknek sűrűjében elrejtőzénk. A fenyvesek mellett elvezető utat a hol dfénye teljesen megvilágitá. Percekig semmi neszse zava- rá az éji csöndet. De csak hamar közelgő léptek alatt csörgött az ut kavicsa. Inasom megszoritá karomat s figyelmessé tőn azon irány felé, honnan a léptek közeledtek. Egy pár bontakozott ki a fenyvesek közül, s boldogan átölelközve felénk tartott. A nő feje a férfi vállaira hajlott; 5 e fő, melyet a hold megvi- lágita, az Aureliáé volt. Szivem megszűnt dobogni, szavam elhalt, ökleimet össze szoritám s rá akartam rohanni, hogy megfojtsam boldogságom elrablóját. Inasom átfogott, nem eresztett. Nem bírtam szólani. Dulakodtam vele. — Nézze meg a férfit — uram, nézze a férfit. S én önkénytelenül néztem a férfit: — szivemhez s fejemhez kaptam. E férfi — uram ko- mornoka volt ...................
