Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-01-31 / 5. szám

XXIV. ÉVFOLYAM.

Ungyár 1886. vasárnap, január 31.

5, SZÁM.

Megjelen:

MINDEN V A.SÁRNA.P.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodaimi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája

Fömúnkat.irs :

BÁNÓCY FERENC.

VEGTY EST ART A L M U HETI L A P,

üngmegye hivatalos közlönye.

Előfizetési feltételek :

Egy évre

....................4 frt Félévre

.........................2 , -Negyed évre . . . . 1 , —

Egyes szám ára 10 krajozar.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába ünvvár. Poiiansek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINCIOKY MIHÁLY.

Hivatalos közlemények.

A Széchényi Kollonich féle üresedésbe jött 63 frt. évi ösztöndíj (segély) dijélvezetével összekötött alapítványi helyek betöltésére jövő 1886. évi mártius hó 15-eig pályázat nyiitatik. Pályázati képesek nemzetiségi különbség nélkül oly magyarországi szü’etésü katholikus vallásu elaggott és kereset képtelen főleg nemesi szegény sorsú férfiak, kik a fejedelem és a haza körül különösen a népnevelés és tanítás, valamint a köz- szolgálat terén érdemeket szereztek.

Ennélfogva a pályázni óhajtók felhivatnak, hogy a fent elősorolt minősitvényeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket,melyekben egyszersmind kijelölendő, hogy ezen ösztön (segély) dij elnyerése esetére melyik adóhivatalnál akarják folyósittatni, az illető egyházmegyei hatóságnál a kitűzött pályázati határidőn) belül nyújtsák be, a honnan is azok véleményes jelentések kíséretében a vallás és közoktatásügyi m. k. ministeriumhoz felterjesztendök lesznek.

Megjegyeztetik egyébiránt, miként a nem fen tebbi utón beérkezett folyamodványok tekintetbe vétetni nem fognak.

Kelt Budapesten, 1885. évi dec. hó 28-án. Vallás és közok. m. k. ministeriumtól.

toö sz. Tt

_____----- Ungmegye alispánjától.

A szbirák s Ungvár város tét. polgár- mesterének, közhirrététel vég'ett kiadatik s az „Ung“ hetilap utján is közzététetik.

Ungvárt, 1886. január hó 16.

KENDE PÉTER, s. k. alispán.

Vincellér-iskola.

Ide s tova hat éve lesz, hogy egy Ungvárit vagy pedig Szerednyén felállítandó vincellériskola létesítésének ügye a felszínen van. Az ügy napirendre hozatalát hathatós indokok támogatták s támogatják még ma is. Ungmegye földiparának a gabonatermelés után legfontosabb ágát ugyanis a szölőmivelés és a borászat képezik. Ungvárit, de különösen a szerednyei csoportban egész hegyi ám colat van szőlőtőkékkel beültetve, sőt P.-Helmecen, Yinnán, Prékopán is — kisebb mérvben ugyan — a lakosság bortermeléssel foglalkozik. A szőlőbirtokosok szőlőiket, bár nagy áldozatok árán is, mivelik, s tetemes kiadásokat fordítanak arra, hogy szőlőik jó karban legyenek s ennélfogva megfelelő termést produkáljanak. E közben kénytelenek sinyleni a mostoha időjárás következményeit is. A végeredmény azután nem egyébb, mint hogy a szőlőbirtokosok, minőség, de főképen mennyiség tekintetében a termés eredményével kielégítve nem lehetnek.

Hogy a bajok nagy részén segítve legyen, az volt a mindent elől hangoztatott kivánalom, miként szükséges lenne a szőlőmivelóst szakértő kezelőkre bizni; ezek pedig alig találhatók megyénkben. A legfőbb hiány tehát, mely e tekintetben vidékünkön észlelhető, az értelmes vincellérek nélkülözésében nyilvánul. A szölőmivelésnél napról-napra érzik az alkalmas vincellérek hiányát, mert ez idő szerint, vidékünkön lakó, a szülőmivelóssel, de főképen a pincekezeléssel egyáltalán ismeretlen, úgynevezett vincelléreknél, kikre a többnyire távol lakó szőlő- birtokosok utalva vannak, hiányzik a megkivántató elméleti ismeret, gyakorlati jártasság és} tapasztalat ; a borászat és pincekezelés újabb rendszere pedig előttük teljesen ismeretlen. Á mostan vincellér név alatt működő egyének a helyes mivelés és kezelés terén teljesen tájékozatlan egyének, kik képtelenek megfelelni a helyes irányú szőlőmivelés és borászat követelményeinek.

Ezek teszik tehát kívánatossá, szükségessé, hogy Ungvártt vagy pedig Szerednyén vincellériskola lé- tesittessók.

Az ügyet évekkel ezelőtt felkarolták : Miklós Gyula borászati kormánybiztos; ki e célból Ungvártt időzött s az érdekeltséget az ügy keresztülvitele végett buzdította, ; a gazdasági-egyesület, mely még 1880 óv végén e tekintetben a főldmi- velósi minister támogatását kérte ; a kassai iparés kereskedelmi kamara, melynek buzgó titkára személyesen járt el az ügyben s a kamara évi költségvetésében e célra 400 frt. állandó segély is bizto-. sittatott.

A ministerium leiratában méltányolta is a gazdasági-egyesületnek a megye borászatának emelése érdekében felhozott érveit, s a vincellér-iskola létesítéséhez a maga részéről is hajlandónak Ígérkezett hozzájárulni; s ha az érdekeltség tanhelyiségről, mintaszőlőről, a tanitószemólyzet lakásáról maga gondoskodik, ez esetben, hajlandónak nyilatkozott a tanító személyzet fizetését, a taneszközök beszerzését, az iskola és szőlőtelep féntartásával járó folyó költséglet a minisztérium tárcájának terhére elvállalni.

Általában az ügy minden oldalról sok jóakarattal találkozott. A szőlőbirtokosok körében a kellő érdeklődés és az áldozatkészség iránti hajlam minden oldalról nyilvánulni látszott, s igymi sem állott útjában annak idején, s mi sem akadályozza azt, hogy a szóban forgó iskola létesittessék.

Csak még azt kell keresztülvinni, hogy az érdekelt szőlőbirtokosok a fentartási kiadások egy részéhez ön megadóztatás utján hozzájáruljanak, s ha ez megtörténik, amiben kételkedni még a legtávolabbról sincs okunk, úgy vincellér-iskolánk lesz.

Az ügy azonban megfenekleni látszik; a hosszas halogatás után a kamara is törölte költségvetéséből a segélyösszeget, és tartani lehet attól is, hogy más vidékek is sűrűn állitván fel vincellér-iskolákat, s a kormánysególyt igénybe veszik, a mi a ministerium által e rovat alatt felvenni szokott segély- összeget kimerítvén, az Ungmegyében felállítandó iskola részére majd nem jut a segélyből.

Ne maradjon tehát a vincellér-iskola létesítésének ügye ezentúl jámbor óhajtás, hanem kérjük az érdekelteket s azokat, kik az ügy megértetésére leginkább hivatva vannak, miként tegyenek már egyszer e tekintetben sikeres lépéseket.

Bizony igen kár volna továbbra is halogatni az iskola létesítését, melyre alig lesznek kedvezőbb viszonyok a mostaninál.

Állandó vaslild Ungvári.

A legutolsó jégzajlás által az ideiglenes Ung- hidon ejtett veszélyes rongálások, minden ungvári lakosban ama természetszerű aggodalmat kelték föl, mi történik vala azon esetben, ha a jobboldali a-ik járomnak már félig átfürészelt 4-ik fenyő- cölöpe egészen eltöretik, s ennek folytán a felszer kezet támaszt veszítve, leroskad ?

Következménye az lett volna, hogy a város két telében a szekér közlekedés hosszabb időre meg-akadályoztatnék; ámbár a forgalom elől elzárt állandó hid a gyalog közlekedésre még most is használható, az ideiglenes uj hid elsodortatása esetén ezen gyalogközlekedést közvetítő műtárgy sem állhatott volna meg, miáltal e város beléle- tét tápláló ér ketté szakittatott volna, a mindennapi érintkezés és kötelességteljesités lehetetlenné tétetett volna.

Épen azon indokból, mert a város élénk for galma, Ungvár létezésének és felvirágzásának egyik sarkkövét képezi, mind azon mozzanat, mely annak megszilárdítására irányul ép oly örvendetes eseménynek tekinthető, mint aminő lesújtó és bénító hatással lenne ama tudat, hogy közlekedési főeszközünk bármily rövid időre is tőlünk megvonható, hogy a hid által egygyé forrt város, bármely közbenjött véletlen avagy rendkívüli körülmény által egyszerre kettészakittatnék.

Oly városokban, hol egy 95 méter széles folyó a város kellő közepén átfolyik, s a közlekedés két, esetleg több hid által közvetítetik, ott a beállható s imént ecsetelt veszély, aránytalanul kisebb valószínűséggel bír, annál komolyabban veendő szemügyre tehát Ungvár városának hely- zete, hol csakis egy állandó áthidalással rendelkezünk .

Biztosítva csak úgy mondhatnók közlekedésünket, ha vagy két egymástól megfelő távolban felállított, elég szilárd híddal rendelkeznénk, vagy a mi esetünknek megfelelőbb: oly állandó hidat kapunk, mely a jégzajlás, árvíz, mederváltozások által okozható veszélyeken felül áll, továbbá felszerkezete is olyan legyen, mely nem úgy mint az eddigi néhány évi időközökben a közlekedés akadályoztatásával javítást igényeljen, hanem mely állandó jelleggel birjon.

Ezek azon általános nézpontok, melyek most midőn arról van szó, hogy az ungvári nagy Ung hid reconstruáltassék, első sorban figyelembe veendők. A további főkérdés az, mily módon lehetne az Ungon évenként előálló veszélyeket a hídszerkezetére nézve ártalmatlanná tenni, és hogyan kellene az állandó hidat épiteni ?

Erre felelhetünk azzal, hogy az Ungba jár- makat ne építsünk, a hid anyaga legyen lehetőleg szilárd. Ezen feltételeknek csakis úgy felelhetünk meg, ha az ungvári nagy Unghidat, kőellen- falakkal és legfeljebb 1 közbeneső kőpillérrel, és vasfelszerkezettel létesítjük, •— nézetünk szerint csakis ez felel meg rég óhajtott szükségünknek,— csakis állandó vashid fogja minduntalan veszélyeztetett közlekedésünket állandóan biztostani.

Az Ung nagy hídjának faszerkezete, nemcsak hogy gyakran ismétlődő javításokat igényel, és fog is mindig igényelni, hanem még azon hátránynyal is jár, hogy a szükséges faanyagot már mesz- sze vidéken sem privát, sem kincstári erdőkből előállítani nem lehet, de ezen nagy kiadásokkal és zaklatásokkal járó folytonos építkezés dacára, a faszerkezet folyton veszélyeztetve van.

Itt megjegyezzük még azt, hogy egy állandó vashid létesítése, Ungvár városának felvirágzására és haladására jelentékeny befolyással, hadászati szempontból is nagy előnynyel bírna. Ezen kérdés kedvező eldöntése úgy a város mint a megyének első sorban fontos feladatát képezze, el nem mulasztandó tehát ezen alkalom, hogy a magas kincstár mint hidtulajdonos első sorban, a közm. és közlekedési minisztérium mint az államuti közlekedés őre, végül hadászati szempontból a cs. kir. közös hadügy minisztérium figyelme, e hídnak állandó jellegű vashiddal való kicserélésére felhi^ vassék. Ungvár városa e tekintetben csekély ere* jéhez mérten megtette már a mit tehetett mert a hídfőt mindkét parton erős kőfallal látta el s ennél többet alig is tehetne.

Amennyiben pedig, fontosabb közlekedési mozzanatok tárgyalására és eldöntésére a nemrég szervezett közlekedési tanács leghivatottabb, mely tanácsnak egyik kitűnő tagja, Rónay Antal főerdő- tanácsos ur, ezen úton s az ő szives közbenjárása mellett e kérdés leggyorsabban elintézést, kétségtelenül kedvező elintézést nyerhet.