Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1885-07-12 / 28. szám
XX III. ÉVFOLYAM. IJ tig vár 1885. vasárnap, Julius 12, 28. SZÁM. Megjeleli: MINDEN VASÁRNAP A izerfcssztnbriz intázmifin mind»» közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek osak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó-hivatal : Pollactek Miksa könyvnyomdája FőinunkatárR: BÁNÓCY FERENC. Előfizetési feltételek: Egy évre .................4 frt Félévre .....................2 „ Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajozár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unevár,Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér .soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: F1N0I0KY MIHÁLY. Felhívás előfizetésre. j Lapunk eddigi irányát ismeri az olvasd közönség ; e mellett maradunk ezentúl is. és iparkodni fogunk a jó és hasznos eszmék fejtegetésén kívül a szellem élénkítésére irányuló közleményekkel ellátni tárcarovatunkat. De legfőbb érdekünkben áll, hogy megyénk, Városunk társadalmi, közgazdasági ügyeit folytonos figyelemmel kisérjük s ott. a hol kell felszólaljunk mindnyájunk érdekében. A helyi visszonyok ismertetésére valamint eddig kiváló gondot fordítottunk, úgy jövőre sem fogjuk azt figyelmen kívül hagyni. Ismételve felhívjuk olvasóinkat az uj évnegyed elején, hogy lapunkat támogatni szíveskedjenek. Úngvárt 1885. junius 28. a szerkesztnaég Előfizetési ár: Egész évre .......................4 frt — kr. Félévre . . . . . 2 frt kr. Negyedévre .......................1 frt — kr. Az előfizetési pénzek az -Ung“ kiadóhivatalába küldendők. Vidéki előfizetések postautal- v á n y utján eszközölhetők. A kiadóhivatal iparkodni fog a t. olvasó közönség kívánalmának pontoson megfelelni. Az „Ung“ minden vasáru a p meg fog jelenni. o4{o?t t. előfizetők, kik meg e\ évi dijaikat máig sem leülték be, felkéretnek, hogy hátralékos dijaikat szíveskedjenek lehetőleg mielőbb beküldeni. . ____ A kiadóhivatal. A városi képviseletből. Ez évi május hó 80-án tartott képviseleti gyűlésben olvastatott fel a tanács azon előterjesztése, A;z „ U NT Gr“ tárcaj a. Marcit elütő szerelme Beszély. , irta Havassy Rózsa ./ (Folytatás.) — E-é-n ? mivel ? kérdé ez őszinte csodálkozással. Majd egy eszme által megkapratva, édes mosolylyal közeledett Margithoz, fél térdre veté magát, és bocsánat kérőleg kezet csókolt a szán- déktalanul előidézett zavar miatt. Margit — Tihamér e szeles előzménye fölött felkacagott, de szemeiben könyek csillogtak. Mi lelte ? mi az a fájó érzés, mely keblét rezgésbe hozta. Miért lopóztak könnyük szemeibe ? Talán a megszégyeniilés, az izgatottság miatt ? óh nem, hiszen a halvány ifjú ott a háta mögött édes emlékről beszélt. Zoltánfy a házi kisasszony7 iránti tapintatból nem játszott az nap. Nem akarta játéka által túlszárnyalni. Kedélyes uzsonna után sétát tettek a kertben. Tihamér Margit mellé furakodott s pillanatig se akart tágítani mellőle. Zoltánfy Ezsépi és a karmester között sétált érdekfeszitőn ecsetelve legutóbbi külföldi utjából mentett tapasztalatait, A többi hölgyeket az egyetemi hallgató mü lattatá. Maígit hallgatagon sétált lovagja karján egy kedvüen vórve társalgását; gondolatai másutt időztek. Gyönyörű alkony volt. A hold már főn volt az égen, de világát mé • nem érvényesitheté. A levegő telve volt ambróziával, melyet áfák vimely különböző célokra való tőke befektetésekhez szükséglendő kölcsön összeg megszavazását kérte, s mely előterjesztés folytán a képviselet az egyes szükségletek fölött határozván, kimondta, hogy az ezekre megkívántaié kölcsöntőke megszavazását egy újabb gyűlésre halasztja. Ez a gyűlés pénteken volt, melyre a képviselet tagjai nem nagy számmal jelentek meg. Mi okból? talán könnyű volna eltalálni, ha feszegetni akarnék. De hagyjuk ezt, mert senki se szereti, ha gyöngéjét tapogatják. Még a megjelentek is nagyon különös magaviseletét tanúsítottak. Az elnöklő polgármester előre bocsátván a múlt gyűlés határozatát, felhívta a jelen voltakat, hogy szóljanak a körlevélben foglalt kölcsön megszavazásához. A tanács egyelőre 20.000 irtot a most folyó katonai laktanyai építkezés befejezésére és 10.000 irtot a „fekete sas“ megvételére vél szükségesnek megszavaztatni, mert a többi szükségletek úgy sem állíthatók már elő ez évben. A tárgyhoz érdemileg első sorban M i h á 1 k o- v i c s József szólt, ki azonnal kijelentette, hogy ő sem egyiket, sem másikat nem szavazza meg ; indokolja pedig szavazatát sok mindennel, mikből alapos meggyőződést senki sem merített ugyan, hanem azért elmondta előre meghányt-vetett eszméit úgy, hogy mindenki sajnálkozott azon minden áron való ellenzékieskedésen. És mik voltak azon indokok, miket szónoK felsorolt ? Csupa szóhalmaz, meggyőződés nélkül, ily alakban : a polgármester nem üz tervszerű politi- j kát, beugrasztani akarja a polgárokat, elég és ne tovább, nem látja szükségét a 4-ilc zászlóalj ide helyezésének, mire való volt azt kérni ? mi hasznunk van a katonákból ? A polgármester által teremtett kényszer helyzet következményei siralmasak j lehetnek még a polgárokra, stb. stb. A „fekete sas“ sem kell neki, mert a ki adós, : az koldus, az ne vegyen. Mint az egyszeri földes ur, aki a parkjába beszögellő szomszéd kertjét megrágai leheltek, mik közül, cserebogarak zümmögése csodás zenévé olvadt össze. Margit egy jácint bokor fölé hajolt s elmerülve nézésébe, lassan leszakitá rózsaszínű virágát s keblére fűzé föl. — Vegye e szászorszépet is jácintjához; mondá Tihamér egy virágszálat átnyújtva, mit Margit elfogadott. — „Helyettem kis virág tégy vallomást“ 1 Su- gá Tihamér sóhajszorüleg. — íme egy modern Faust! szólt Margit a feléjük közeledő Zoltánfy felé Tibamérra mutatva. — Óh igen, igen! éj maga a valódi Gretchen, — Gretchen Ugyan, de bizonyára nem egy ily Faustnak Gretchenje, válaszolt Margit kicsiny- löleg. Tihamér sértődve hajtá meg magát előtte, és ott hagyván a többi hölgyekhez sietett. Mik ezek, teljes ibolyák? — Ezeket testvéreinek nevezheti. Szólt Etele az ibolya bokrok fölé hajolva. —- Ah, hogyan, kérem én? kérdé Margit bájos mosolylyal. Miként? — Akként, — egész jogosan. Koránál, bájánál, kelteménél — no és szerénységénél fogva. Apropos: — ismeri a Tompa ibolyájának regéjét? — Ismerem. Nemde megkapó ? — Gyönyörű, — de álmai tulcsapongók, merészek. S már azért se lehetek testvére. Nekem körömön tül nem terjeszkednek vágyaim, s bár az életet kevésbbé ismerem, azt hiszem boldog csak addig lehetek a mig szüleim védszárnyai alatt vagyok és —.— vette, pedig saját vagyona is már árverés alatt állt. A mire zárjel közt Hanák azt jegyezte meg, hogy az anekdóta csak. De ki tudná azt mind felsorolni, a miket a szónok felsorolt. M a k a y Dániel igazat adott neki mindenben, sőt sokban tovább ment, mert az egész laktanyai építkezést nem tartja célirányosnak, sőt itt-ott gyanakddni, kételkedni is feljogosítva érzi magát. Ugyanazért a dolgok tiszta felteritését kéri, mert különben furcsa consequentiák következhetnek még ebből. A holdvilágba nem szavaz meg semmit ; előbb látni akarja, hogy mit és mennyiért építettünk s micsoda jövedelmet fog hozni. E két szónok előadásában a mi igaz volt, azt már az előbbi gyűléseken hallottuk, a többi része úgy tűnt fel, mintha más ember nem a város jövendő boldogulása érdekében dolgoznék. Egy kissé szenvedélyessé is vált itt-ott a tanácskozás, hanem azért utóvégre megbecsültük egymást és szavaztunk. A szavazásnál két táborra oszlott a vélemény és pedig külön szavaztak a 20,000 frtos és külön a 10,000 frtos kölcsönre. Az eredmény az lett, hogy a 20,000 frtot megszavazta 88, nem szavazta meg 7, ellenben a 10,00 frtot megszavazta 39, nemmel pedig senki sem szavazott. A második szavazásnál a „nem“- esek már alig szavaztak. Vissza pillantva a gyűlés lefolyására és az ott hallottakra, különös gondolatokra jön az ember. Feltűnt mindjárt az, hogy némelyek bizonyos okokból a katonaság itteni állandó elhelyezésére irányzott minden törekvést kancsal szemmel néznek és ott a hol kikelnek e törekvés ellen. A csudálatos ebben az, hogy épen a háziurak sorai közül bukkantak fel ilyenek, akiknek jól esik ha minden három hónapban befoly a magas bér. E tisztelt urak beszélnek legtöbbet a katonaságra fordított befektetés ellen, és perhorresealják a tanács által kimutatott hivatalos adatok hitelessógót.jDe tovább is men: — És akkor ha kiragadtatik e véd szárnyak alól, a kiragadó védszárnyai alá kerül, egy uj ott- ■ hon édes kebelébe, — és akkor fog kezdődni él- t tének uj szaka; egy magasztos hivatás, hol egy forrón szerető szív szerelmét lesz hivatva ápolni, . növelni, örökké épen tartani, a férje szerelmét, t hol betölti honleányi tisztét, hol boldogitva maga is boldog leend. Igen — igen ! mondá mosolyogva . az idézett zavaron. — Ilyen korszak számomra soha se fog jönni, i mondá Margit határozottan, reá emelve értelmes , szemeit. , — Soha? és miért? Talán már szeret? és r reménytelenül? kérdé Etele aggódó tekintettel . — Reménytelenül? ah hová gondol. Én nem szeretek senkit. Az. az. szeretek. Mindenkit, ki jó, gyöngéd szeretelre méltó, és a ki engem szeret. De érzem, hogy a világon mégis csak apát, mamát és . két húgomat szeretem a legjobban, c — És Tihamér urat? — Óh őt is. Őt cousinomnak nevezem, mert . anyám mostoha testvérének fia. Még jobban szeretném ha szeles, és olykor az unalomig fecsegő . nem lenne, mondá derülten.- — Vagy úgy? tehát sokat fecseg, kérdé mosolyogva. Nem épen sokat, de mindig oly dolgokról a mik untatnak. Más különben ő igen jó fiú, se- kát tréfálunk vele. s ő Soha se haragszik. i — Szeret tehát mindenkit, ki jó. gyöngéd ; de ! fűzze kacsóját karomba, s ha úgy tetszik folyt as*- suk a sétát. Bár tudom, hogy Tihamér ur nehez- t ( telni fog a miért megfosztám őt a magávali együtt létnek bqldogságától. De nem baj, őt úgy is gyak' VÉG Y EST A RT A LY1Ü H ET LL A P, U ii gf in e »■ y e hivatalos közlöny e.
