Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-12 / 28. szám

XX III. ÉVFOLYAM. IJ tig vár 1885. vasárnap, Julius 12, 28. SZÁM. Megjeleli: MINDEN VASÁRNAP A izerfcssztnbriz intázmifin mind»» közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek osak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó-hivatal : Pollactek Miksa könyvnyomdája FőinunkatárR: BÁNÓCY FERENC. Előfizetési feltételek: Egy évre .................4 frt ­Félévre .....................2 „ Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajozár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unevár,Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér .soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: F1N0I0KY MIHÁLY. Felhívás előfizetésre. j Lapunk eddigi irányát ismeri az olvasd kö­zönség ; e mellett maradunk ezentúl is. és iparkod­ni fogunk a jó és hasznos eszmék fejtegeté­sén kívül a szellem élénkítésére irányuló közleményekkel ellátni tárcarovatunkat. De leg­főbb érdekünkben áll, hogy megyénk, Városunk társadalmi, közgazdasági ügyeit folytonos figyelemmel kisérjük s ott. a hol kell felszó­laljunk mindnyájunk érdekében. A helyi visszonyok ismertetésére valamint eddig kiváló gondot fordítot­tunk, úgy jövőre sem fogjuk azt figyelmen kívül hagyni. Ismételve felhívjuk olvasóinkat az uj évnegyed elején, hogy lapunkat támogatni szíveskedjenek. Úngvárt 1885. junius 28. a szerkesztnaég Előfizetési ár: Egész évre .......................4 frt — kr. Félévre . . . . . 2 frt kr. Negyedévre .......................1 frt — kr. Az előfizetési pénzek az -Ung“ kiadóhiva­talába küldendők. Vidéki előfizetések postautal- v á n y utján eszközölhetők. A kiadóhivatal iparkodni fog a t. olvasó kö­zönség kívánalmának pontoson megfelelni. Az „Ung“ minden vasáru a p meg fog jelenni. ­o4{o?t t. előfizetők, kik meg e\ évi dijaikat máig sem leülték be, felkéretnek, hogy hátralékos dijaikat szíveskedjenek lehetőleg mielőbb bekül­deni. . ____ A kiadóhivatal. A városi képviseletből. Ez évi május hó 80-án tartott képviseleti gyű­lésben olvastatott fel a tanács azon előterjesztése, A;z „ U NT Gr“ tárcaj a. Marcit elütő szerelme Beszély. , irta Havassy Rózsa ./ (Folytatás.) — E-é-n ? mivel ? kérdé ez őszinte csodál­kozással. Majd egy eszme által megkapratva, édes mosolylyal közeledett Margithoz, fél térdre veté magát, és bocsánat kérőleg kezet csókolt a szán- déktalanul előidézett zavar miatt. Margit — Tihamér e szeles előzménye fölött felkacagott, de szemeiben könyek csillogtak. Mi lelte ? mi az a fájó érzés, mely keblét rez­gésbe hozta. Miért lopóztak könnyük szemeibe ? Talán a megszégyeniilés, az izgatottság miatt ? óh nem, hiszen a halvány ifjú ott a háta mögött édes emlékről beszélt. Zoltánfy a házi kisasszony7 iránti tapintatból nem játszott az nap. Nem akarta játéka által túl­szárnyalni. Kedélyes uzsonna után sétát tettek a kertben. Tihamér Margit mellé furakodott s pillanatig se akart tágítani mellőle. Zoltánfy Ezsépi és a kar­mester között sétált érdekfeszitőn ecsetelve leg­utóbbi külföldi utjából mentett tapasztalatait, A többi hölgyeket az egyetemi hallgató mü lattatá. Maígit hallgatagon sétált lovagja karján egy kedvüen vórve társalgását; gondolatai másutt időztek. Gyönyörű alkony volt. A hold már főn volt az égen, de világát mé • nem érvényesitheté. A levegő telve volt ambróziával, melyet áfák vi­mely különböző célokra való tőke befektetésekhez szükséglendő kölcsön összeg megszavazását kérte, s mely előterjesztés folytán a képviselet az egyes szükségletek fölött határozván, kimondta, hogy az ezekre megkívántaié kölcsöntőke megszavazását egy újabb gyűlésre halasztja. Ez a gyűlés pénteken volt, melyre a képviselet tagjai nem nagy számmal jelen­tek meg. Mi okból? talán könnyű volna eltalálni, ha feszegetni akarnék. De hagyjuk ezt, mert senki se szereti, ha gyöngéjét tapogatják. Még a megjelentek is nagyon különös magavi­seletét tanúsítottak. Az elnöklő polgármester előre bocsátván a múlt gyűlés határozatát, felhívta a je­len voltakat, hogy szóljanak a körlevélben foglalt kölcsön megszavazásához. A tanács egyelőre 20.000 irtot a most folyó katonai laktanyai építkezés be­fejezésére és 10.000 irtot a „fekete sas“ megvé­telére vél szükségesnek megszavaztatni, mert a többi szükségletek úgy sem állíthatók már elő ez évben. A tárgyhoz érdemileg első sorban M i h á 1 k o- v i c s József szólt, ki azonnal kijelentette, hogy ő sem egyiket, sem másikat nem szavazza meg ; indokolja pedig szavazatát sok mindennel, mikből alapos meggyőződést senki sem merített ugyan, hanem azért elmondta előre meghányt-vetett esz­méit úgy, hogy mindenki sajnálkozott azon minden áron való ellenzékieskedésen. És mik voltak azon indokok, miket szónoK fel­sorolt ? Csupa szóhalmaz, meggyőződés nélkül, ily alakban : a polgármester nem üz tervszerű politi- j kát, beugrasztani akarja a polgárokat, elég és ne tovább, nem látja szükségét a 4-ilc zászlóalj ide helyezésének, mire való volt azt kérni ? mi hasz­nunk van a katonákból ? A polgármester által te­remtett kényszer helyzet következményei siralmasak j lehetnek még a polgárokra, stb. stb. A „fekete sas“ sem kell neki, mert a ki adós, : az koldus, az ne vegyen. Mint az egyszeri földes ur, aki a parkjába beszögellő szomszéd kertjét meg­rágai leheltek, mik közül, cserebogarak zümmögése csodás zenévé olvadt össze. Margit egy jácint bokor fölé hajolt s elme­rülve nézésébe, lassan leszakitá rózsaszínű virágát s keblére fűzé föl. — Vegye e szászorszépet is jácintjához; mondá Tihamér egy virágszálat átnyújtva, mit Margit elfogadott. — „Helyettem kis virág tégy vallomást“ 1 Su- gá Tihamér sóhajszorüleg. — íme egy modern Faust! szólt Margit a feléjük közeledő Zoltánfy felé Tibamérra mutatva. — Óh igen, igen! éj maga a valódi Gretchen, — Gretchen Ugyan, de bizonyára nem egy ily Faustnak Gretchenje, válaszolt Margit kicsiny- löleg. Tihamér sértődve hajtá meg magát előtte, és ott hagyván a többi hölgyekhez sietett. Mik ezek, teljes ibolyák? — Ezeket testvé­reinek nevezheti. Szólt Etele az ibolya bokrok fölé hajolva. —- Ah, hogyan, kérem én? kérdé Margit bá­jos mosolylyal. Miként? — Akként, — egész jogosan. Koránál, bájá­nál, kelteménél — no és szerénységénél fogva. Ap­ropos: — ismeri a Tompa ibolyájának regéjét? — Ismerem. Nemde megkapó ? — Gyönyörű, — de álmai tulcsapongók, me­részek. S már azért se lehetek testvére. Nekem körömön tül nem terjeszkednek vágyaim, s bár az életet kevésbbé ismerem, azt hiszem boldog csak addig lehetek a mig szüleim védszárnyai alatt vagyok és —.— vette, pedig saját vagyona is már árverés alatt állt. A mire zárjel közt Hanák azt jegyezte meg, hogy az anekdóta csak. De ki tudná azt mind fel­sorolni, a miket a szónok felsorolt. M a k a y Dá­niel igazat adott neki mindenben, sőt sokban to­vább ment, mert az egész laktanyai építkezést nem tartja célirányosnak, sőt itt-ott gyanakddni, kétel­kedni is feljogosítva érzi magát. Ugyanazért a dol­gok tiszta felteritését kéri, mert különben furcsa consequentiák következhetnek még ebből. A hold­világba nem szavaz meg semmit ; előbb látni akar­ja, hogy mit és mennyiért építettünk s micsoda jövedelmet fog hozni. E két szónok előadásában a mi igaz volt, azt már az előbbi gyűléseken hallottuk, a többi része úgy tűnt fel, mintha más ember nem a város jö­vendő boldogulása érdekében dolgoznék. Egy kissé szenvedélyessé is vált itt-ott a tanácskozás, hanem azért utóvégre megbecsültük egymást és szavaztunk. A szavazásnál két táborra oszlott a vélemény és pedig külön szavaztak a 20,000 frtos és külön a 10,000 frtos kölcsönre. Az eredmény az lett, hogy a 20,000 frtot megszavazta 88, nem szavazta meg 7, ellenben a 10,00 frtot megszavazta 39, nemmel pedig senki sem szavazott. A második szavazásnál a „nem“- esek már alig szavaztak. Vissza pillantva a gyűlés lefolyására és az ott hallottakra, különös gondolatokra jön az ember. Feltűnt mindjárt az, hogy némelyek bizonyos okok­ból a katonaság itteni állandó elhelyezésére irány­zott minden törekvést kancsal szemmel néznek és ott a hol kikelnek e törekvés ellen. A csudálatos ebben az, hogy épen a háziurak sorai közül buk­kantak fel ilyenek, akiknek jól esik ha minden há­rom hónapban befoly a magas bér. E tisztelt urak beszélnek legtöbbet a katonaságra fordított befek­tetés ellen, és perhorresealják a tanács által kimu­tatott hivatalos adatok hitelessógót.jDe tovább is men­: — És akkor ha kiragadtatik e véd szárnyak alól, a kiragadó védszárnyai alá kerül, egy uj ott- ■ hon édes kebelébe, — és akkor fog kezdődni él- t tének uj szaka; egy magasztos hivatás, hol egy forrón szerető szív szerelmét lesz hivatva ápolni, . növelni, örökké épen tartani, a férje szerelmét, t hol betölti honleányi tisztét, hol boldogitva maga is boldog leend. Igen — igen ! mondá mosolyogva . az idézett zavaron. — Ilyen korszak számomra soha se fog jönni, i mondá Margit határozottan, reá emelve értelmes , szemeit. , — Soha? és miért? Talán már szeret? és r reménytelenül? kérdé Etele aggódó tekintettel . — Reménytelenül? ah hová gondol. Én nem szeretek senkit. Az. az. szeretek. Mindenkit, ki jó, gyöngéd szeretelre méltó, és a ki engem szeret. De érzem, hogy a világon mégis csak apát, mamát és . két húgomat szeretem a legjobban, c — És Tihamér urat? — Óh őt is. Őt cousinomnak nevezem, mert . anyám mostoha testvérének fia. Még jobban sze­retném ha szeles, és olykor az unalomig fecsegő . nem lenne, mondá derülten.- — Vagy úgy? tehát sokat fecseg, kérdé mo­solyogva. Nem épen sokat, de mindig oly dolgokról a mik untatnak. Más különben ő igen jó fiú, se­- kát tréfálunk vele. s ő Soha se haragszik. i — Szeret tehát mindenkit, ki jó. gyöngéd ; de ! fűzze kacsóját karomba, s ha úgy tetszik folyt as*- suk a sétát. Bár tudom, hogy Tihamér ur nehez- t ( telni fog a miért megfosztám őt a magávali együtt létnek bqldogságától. De nem baj, őt úgy is gyak' VÉG Y EST A RT A LY1Ü H ET LL A P, U ii gf in e »■ y e hivatalos közlöny e.

Next

/
Thumbnails
Contents