Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-12 / 28. szám

mert tagadják azt is, hogy a katonaságból haszna volna a városnak, holott ha széttekintenek s más városok lakás viszonyaiba bepillantanak, azt fogják találni, hogy kevés vidéki város van, ahol a lakbérek oly jól jövedelmeznének, mint épen nálunk.

A másik dolog, hogy a tanács propositióit a képviselet a mily bölcs mérséklettel fogadja, nehány feszengő tagja ép oly hevesen támadja meg. Ezekkel szemben hiába minden indokolás, mert a tanács előterjesztése hamis, rósz, azt elfogadni bűn és öngyilkosság. Egy oly városnak, mint Ungvár haladni nem szabad, maradjon a régi posvány fészekben, mert hát a mi polgáraink szegények.

És honnan vonják le e consequentiákat ? Onnan, mert félnek, hogy a pótadó évről évre nagyobb lesz. Véletlenül a folyó évi költségvetés 10% emelkedést mutat s jó viz a malmukra, hogy a polgárok előtt hangoztassák ama nagy szavakat. De hisszük, hogy a korszellem az ily jós szellemeknek nem fog igazat adni, mert nem is adhat, miután egy város emelkedésére egyesek szűk anyagi viszonyai befolyással nem lehetnek.

A harmadik dolog ez már fontosabb; illő, hogy egyszer szóba hozzuk. A képviselet legtöbbnyire, hogy fontosabb ügyekben hozandó határozatát mérlegelhesse, egy-egy bizottságot küld ki, hogy a tárgyat tanulmányozva, véleményt adjon. Az ily bizottságok néha összeülnek és tanakodnak, de jelentést csak akkor adnak, ha valamely tisztviselő azt elkészíti nekik.

Az ily bizottságok kiküldése rendszerint azért történik, hogy valamely tárgy a napi rendről levétessék, mert a t. képviselet bármit terjeszen elő neki a tanács, meghallgatja, de el nem hiszi, kell hozzá még az ügy elintézését ellenző képviseleti tagokból két három, a ki Tamás módjára bele dugja kezét a képzelt sebbe, mert másként meggyőződést nem mer magának meríteni az előadottakból. Ennek aztán az a csúnya kinövése van, hogy az évenkintj kiküldött 30—40 bizottság közül kettő-három ad be jelentést, a többi pedig elfelejti egy két hét múlva az egész vitát és kiküldetést.

Hanem azért csak az igaz és való a mit ők állitnak, a többség az lábbal tiporja a jogot és igazságot s Ungvár városát a koldus botra akarja juttatni ?!

Szabályrendelet.

A fertőtlenítő anyag-ok készítése, és elárusitása, úgy az e körül tapasztalt hamisítások meggátlása iránt:

A fertőtlenítő anyagok készítése és elárusi- tásuk körül tapasztalt hamisítások meggátlása céljából szoros miheztartás végett, a következők rendeltetnek :

Mindenki; a ki fertőtlenítő anyagok elárusitásával foglalkozik, köteles azt a közegészség ügyekre nézve fennálló első fokú hatóságnak bejelenteni, ily bejelentés nélkül a fertőtlenítő anyagok elávusitása tilos.

Köteles továbbá az ily anyagokat elárusító készleteit tartalmazó edényein világos és könnyen olvasható felirat által megjelölni azt, hogy a készítmény az illető hatásos anyagból, például a carbolsavból, hány százalékot tartalmaz?

Az elárusító köteles továbbá azon idényre, melyben a fertőtlenítő szert a vevőnek adja egy cédulát — vignettát ragasztani, a melyre fel legyen Írva : „Fertőtlenítő szer“ tartalmaz X% . . . anyagot.

E tartalom valódiságáról az elárusító felelős

Járvány idejében megkivántató fertőtlenítő anyagokra nézve, a következők rendeltetnek :

A carbolsavas viz oldatának készítéséhez mindenkor a jegecedett vagy legalább az úgynevezett ioo°/0-os carbolsav — kereskedelmileg tiszta carbolsav használandó.

Az oldat mindenkor 18 rész viznok és i rész carbolsavnak összevegyítésével és összerázásával állítandó elő, úgy hogy az oldat okvetlen 5% carbolsavat tartalmazzon.

A különféle carbolsavas keverékeknek, úgymint a Petrü-féle pornak, a carbolsavas mésznek stb. szintén legalább 5% carbolsavat kell tartalmazó iok.

A Clormész legalább 20°/0 hatásos chlórt tartalmazzon.

Azok, a kik jelen szabályrendelet fonebbi Intézkedéseit vagy tilalmait megszegik, kihágást követnek el — és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Az említett első fokú hatóság tartozik a bejelentésekről, felelőség terhe alatt, pontos nyilvántartást vezetni, az eiárusitásra szánt fertőtlenítő anyagok minőségét ellenőrizni, és az elárusító ellen, a kihágás miatti eljárást még akkor is megindítani, ha a hivatalos vizsgálat alkalmával, vagy ennek alapján kitűnik, hogy az eláru- sitásra szánt, vagy elárusított hatásos anyag kevesebb °/0 volt, mint a hogy az elárusító ezt az edényre ragasztott cédulán jelezte.

A Kárpát-egylet közgyüléjie.

A keleti Kárpátok osztályának közgyűlése, mely a Vihorlát hegységre teendő kirándulással lesz egybekötve, jelen évben augusztus hó 23-án Nagy-Miháiyban, illetve a vinnai várban fog meg tartatni, melyre a magyar Kárpát-egyesületnek valamennyi tagja és barátja tisztelettel meghiva- tik. Az ünnepély sorrendje a következő :

Augusz/tus 22-én szombaton este, megérkezés

N.-Mihályba. — Ismerkedési estély a várhegyen (Hradek).

Augusztus 23 án, vasárnap, utazás Vinnára; közgyűlés a» vinnai várromon; séta a vinnai tóhoz, ebéd. Délután mulatság a tónál Este utazás a jószai fürdőbe. Éjjelezés a fürdőben.

Augusztus 24-én, hétfőn. Felmenet a Vihor- lat menedékházhoz, gyalog (3 óra) lovon (21/» óra.) vagy ökrös szekeren (3 óra.) Táncmulatság a menedékház melletti réten. Ejjelezés a menedékházban. A ki a további kirándulásban részt venni nem akar, az visszatérhet este Jószára és Nagy- Mihályba.

Augusztus 22-én, kedden, napkeletkor reggelizés és elindulás kényelmes utón a szinnai kő. s a tengerszemhez (3*/* óra.) Ebéd a tengerszemnél. Délután gyalog Felső-Remetére s innen kocsin Szobráncra vagy Nagy.Mihályba. Szobrán- con táncmulatság.

Augusztus 26-án, szerdán, utazás Szobrár.c- ról Nagy-Mihályba.

A magyar éjszakkeleti-vasút vezérigazgatósága és az első magyar-gácsországi vasút igen bőkezű módon a résztvevőknek 50 0/°-nyi vasúti ár- kedvezményt nyújtanak a II. és III. kocsiosztályra, az e részbeni „Igazolvány “ előmutatása mellett. A magyar-gácsjvaspályán ezen kedvezmény azonban csakis a magyar vonalrészre vonatkozik.

Az első magyar-gács vasút állomásairól a féljegyek, az igazolvány előmutatása mellett, direkte Nagy-Mihályig, a többi más állomásokról Legenye-Mihályig és innen külön Nagy-Mihályig váltandó.

Az indulási idők s árak a következők :

Kassa d. u. t óra 30 perc, II. oszt. 3 frt, III

o. 2 frt 17 kr. Miskolc d. u. 12 ó. 43 p. II. o. 5 frt. III. o. 3 frt 20 kr. S.-A.-Ujhely d. u. 4 ó. 1 i

p. II. o. 1 frt 74 kin III. o. 1 frtzokr. Perbenyik

d. e. 11 ó. 9 p. III. o. 2 frt 87 kr. III. o. 2 frt,

Csap d. e. 10 ó. 39 p. II. o. 3 frt 52 kr. III. o. 2

frt 47 kr. Munkács d. e. 8 ó. 26 p. II. o. 5 frt 25 kr. III. o. 3 fit 70 kr. Beregszász d. e. 9 ó. 4 p.

II. o. 5 frt 20 kr. III. o. 3 frt 66 kr. Nagy-Szőllős d. e. 7 ó. 58 p. II. o. 6 frt 59 kr. Ill, o. 4 frt

66 kr. Huszt reg. 6 óra 50 p. II. o. 7 frt 66 kr.

III. o. 5 frt 43 kr. leeső reg. 6 óra 7 p. II. 0. 8 frt 73 kr. III. o. 6 frt 19 kr. M.-Sziget reg. 5 óra 19 p. II. o. 9 frt 85 kr. 111. o. 6 frt 99 kr.

Az Ungvárról részt vevők directe Szobrán- con át kocsin utaznak Nagy-Mihályba.

A menet árkedvezményben való részesülhe- tés végett, az igazolványt az egylet titkárától, Siegmeth Károly vasúti felügyelőtől S.-A.-Újhelyben egy 5 krajcáros levéljegy csatolása mellett, legkésőbb augusztus 12-ig kell kivenni, megjelölvén az indulási állomást, mely a magyar éjszak

ran éri e szerencse. Margit kebléről letört a jácint s a földre esett. Etele ezt észre vette gyorsan után anyuit, s kabátja zsebébe rejlé, mialatt folytatá. Iménti nyilatkozata tehát csak azért volt oly határozott, mert még senkit se szeret. De jő majd oly idő — midőn a nap vakító sugarára kinyílik a virág. — Midőn kis szive egy szempár sugarára hévvel földobog, s telve lesz hőséggel, hidegséggel, fájdalommal, gyötrelemmel, keserűséggel, gyönyörrel, bánattal, féltéssel, aggodalommal, vágygyal, reménynyel, s mind ez boldogító költészetté olvad össze, s mindezt egyért, egy miatt fogja érezni, ki összes gondolatja, egész világa eend. És ha e boldog viszont szerelme által ér- idemes lesz szerelmére, — akkor bizonyára másként beszél kegyed.

— Én azt hiszem, hogy szeretni lehet viszont szerelem nélkül is. Es az szerintem a legma- gasztosabb szerelem, mert ment minden önzéstől. Feleié Margit komoly magatartással.

— Etele édesen fölnevetett. Ezt csak úgy képzeli kegyed. A való s a képzelet pedig két megtestesült ellentét. Mily boldog kegyed, hogy még igy beszélhet. Mily rózsaszínű szemüvegen nézi még a világot s ezért mindent bűvös színben lát. De én, kit a csalódások földig sújtottak ; — de ime itt jő Tihamér ur ; nem bitorlóm jogát. Bocsánat 1 És kecses bók után az öregekhez távozott.

— Miről beszéltek? Úgy láttam, hogy igen jól érezte magát oldalánál. Aztán nemde az ő kedvéért főzött le imént ? Istenem, Istenem 1 — mon. dá bus sóhajjal, egy letört faágacskát rágicsálvaIstenem, Istenem! ismétlé még egyszer, mi is lesz én velem.-------s busán elgondolkodék.

— Mi lelte Tihamér? kérdé Margit szeretetteljesen.

— Semmi! minek is kérdi ?

— No éppen! Lássa, hogy vitázott délelőtt is. Ugy-e, hogy Zoltánfy nem iparos legény. Mon- dá kacagva.

— Bár az lenne. Legalább most itt nem lenne, s az én szivem helyén lenne.

— Micsoda? szive nincs helyén? maga nagy bohó, — s ismét fecseg a világba,

A társaság eltávozott már midőn Luna az ég azúrján át kidugta gömbölyű teli ábrázatját, s kíváncsian tekintett szét a világon.

Egy szép kertnek újonnan kapart utján egy alakon akadt meg tekintete, ki sietve járt fel s alá. Egy ifjú lányka volt az, alig 14 éves, ki valamiről gondolkozott; olykor ábrándosán föltekintve ő reá, ki csodás világot hintett széjjel ; — de ja mely világnál bűvösebb fény keletkezett ott be I lől a kebel rejtekén, hova Luna be nem küldheté reszkető sugarát.

És jött egy bogár szemű gyermek, fehérlő ruhácskájában és elinté őt onnan.

— ijerr aludni, mama hi“.

És lehajtá göndör fejét duzzadt párnáira; de az álom, mely eddig mindig 0I3' hű volt hozzá, elkerülte pilláit. A gondolatok régiói kavarogtak agyában. Egy halvány arc jelent meg képzeletében, melynek fájó kifejezése — fájóbb érzést keltett a szivben. Mily szép volt a mint ott állt a ^karzaton, — mily elragadó a mint beszélt; oh e

hang, a mint e strófát monda el „olyan a te dalod minta tüzes csók“. Mily behízelgő lágyság volt benne. E tekintet, mely a lelket átjárja ; mindez elüzé az álmot.

És ő, a boldogtalan. Talán szeret és reménytelenül szeret szegény! — szegény“ ! És e gondolatnál a kis szív mind jobban fájni kezdett ott belől. Miért? ki tudná azt megmondani.

A daláregylet majálisának első estéjén Tihamér a holnapi időt illetőleg — 100 kubába fogadott a helybeli gyógyszerész segéddel. Tihamér ugyanis tyúkszemeit csalhatatlan időjóslóknak ismervén, az ő maga viseletűk szerint tehát egész pozitivitással állithatá, hogy a majálist az eső ok. vetlen megfogja rontani.

A segéd azonban — ki hires meteorologiai megfigyelők hírében állott, s ez nem kevésbbé büszkévé is tette, az eső ellen szigorúan tiltakozott. S a mulatságról mint legjobban sikerültről késznek nyilatkoztatta magát a helybeli „Híradó“ számára előre is tárcacikket irni.

És úgy történt, hogy Tihamér másnap a segéd nem csekély Örömére 100 kuba árával szegényebbnek érezhette magát. Mert habár a reggeli órákban úszkált is egy pár bárány felhő az ég övén, de azok a szellők szeszélyeinek csak hamar játékszereivé lőnek s elküldettek oly tájak felé, a hol reájok több szükség lehetett. És a nap szét- hinté mosolygó fényes sugarait.

(Fol>t köv.)