Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1885-01-04 / 1. szám
agyagiparosokat hivatásuk keretén belül továb j képezze, illetve, hogy meghonosítsa közöttük a jelen viszonyoknak megfelelőbb alakú és modorú fazekastermékek készítését. És ezért, hogy kitűzött eme célját elérhesse, mindenek előtt is kötelességévé van téve, miszerint a nemesebb agyagipar cultiválásához előbb oly erőket képezzen ki, a kik a styl s a magasabb ízlés kívánalmainak mai színvonalán álló keramikai gyárakban is e szakmánál segédmunkálatok teljesítésére hivatva legyenek. Ugyanezen indokból hagytuk érintetlen az iskola fentartására vonatkozókat is, határozott adatokkal akarván elő állani. Ezen tanoda az ipar és kereskedelmi mkir. minisztérium, a kassai kereskedelmi és iparkamara, Ungmegye s Ungvár város közös tulajdonát képezi. És pedig, az iparkamara évente 400 frttal segélyezi, a város tanodahelyiség stbben ugyanígy 500 frttal járul hozzá ; a minisztérium díjazza a tanerőket, ösztöndijazza a növendékeket s egyéb kiadásokat fedez, a megye pedig 523 frtot adományozott a berendezés költségeihez. Az ezen tanodához elválaszthatlanúl odaforrt érdemeket még fokozottabb minőségben kitüntetni : D e i 1 Jenő, iparkamarai titkár, S z i e gm e t h Károly „Kárpát Egylet“-i titkár, B e r- n á t h Dezső és D é z s y Ferenc urakat, — mint ezen eszme megtestesítése körül részeseket, e helyen láttuk és véljük kiemelhetni a legilletékesebben. Már csak azért is, mert az iparkamarai titkár úrnak a szervezés körül kifejtett páratlan búzgalma fölé még a kamarai évi járulék kiesz* küzléseért is hálával tartozunk. Ugyanígy Bernáth és üézsyurak,mintáz ügy előharcosainak,a gazdasági egylet részéről megajánlott összegért is. A „Kárpát Egylet“ titkárának pedig, az ügynek felsőbb helyen szorgalmazása, határozott körvonalozása mellett, a tanodavezető egyéniségének kiszemelése céljából tett utazásai, valamint a rendszeres kormánysegély is tetézik bokros érdemeit. Vala- : b 1l~ mert er és ismét a szakiskolai helybeli felügyelő egyesített buzgal'í is, hogy e tanoda .1 várostól • nelviséget s .-gvét» járulekokat kaphatott. lturahs fejlődésünk önzetlen vezérférőai- j uan ügy buzgóságáböl létrejött eme szaktanocia ifi- ügyeletét az azt fentartók által kiküldött helyi bizottság gyakorolja. " Ennek végrehajtó közege a szakiskolai felügyelő, ki egyszersmind a közvetlen felügyelet, valamint a fegyelem kezelés ^tisztével is felruháztatott. A felügyelő bizottság ez időszerinti tagjai a következők : Lehocky Béla bizottsági elnök ; Kende Péter, dr. Novak Endre szakiskolai felügyelő, Árki Ftilöp, szakiskolai pénztáros, M i h alkóv i c h József bizottsági jegyző, B á n ó c y Ferenc, Bernáth Dezső, D é z s y Ferenc, Dur- c s á k Dezső, Fi n ci c k y Mihály, F i r c á k (fyula, (futtmann Isidor, Heverdle Ferenc, Schaffer Vilmos, S e i d 1 e r I.ipót, Siegmeth Károly, S z i e b e r Ede, T a lapkő v i c h Emil, V i 1 c s e k János és W e s z t e r Sándor. Mi a belső ügyvitelt illeti, a tanodába csak oly növendék vétetik fel, ki 12 évnél nem fiatalabb s legalább a 4 elemi osztályt kijárta, mit azonban felvételi vizsga is pótolhat. A tanfolyam 3 évig tart, s e közben, a gyakorlati munka-kört illetve, szünidő nincs, csupán őszelején 2 hét, a tanodahelyiség- tisztogatása okából, az elméleti oktatás julius és augusztusban szünetel, minden tanév azonban, úgy a gyakorlati munkálkodást mint az elméleti tanulmányikat tekintve, nyilvános vizsgálattal fejeztetik be. A szorgalom fokozása tekintetéből a kormány három 60 frtos ösztön rlijt engedélyezett, mely azonban a szükség és körülményekhez mérten módosítható is. így a lefolyt tanévben is 3 növendék közzül az egyik 60 frt, másika 30 frt, a harmadik 15 frtot kapott, ezen évre pedig újabban egy növendék 120 frt ösztöndíjat kapott, mely részére havonta folyósittatott. Ez időszerűit a legszorgalmasabb két növendék M u 1 e.s s z a Gerő és Z a t 1 u k á 1 Géza, az első nyerte a leg-- magasabb, ez utóbbi pedig a 60 frtos ösztöndíjat. Ezen rendszeresített kivételes segélyezés fölé minden beteg növendék ingyen gyógykezeltetik, s meg-emlitést érdemlő azon körülmény is, hogy a szakiskola felügyelője a karácsonyi ünnepek alkalmából 10 növendéket „krisztkindli“-ben is részesített utalványlevél képiben, a melyek ruhanemű s a szükséghez, mért egyéb tárgyakra vonatkozólag állíttattak ki 2 frt 50 kitől egész 10 frt értékig fel. A segélyezést illetve ez éven kezdve, már - seg* ' p is fog létesittetni. Ez a növendé- •áltál ' ’árusítás alá készítendő tárgyak értéken y ,o-ját fogja az illető növendék javára löztetni, mely azonban csak a szabályszerű j tanév letöltése ultin megy át a növendék tulajdonába. Éhez a szülő vagy gyám semminő körülmények között sem formálhat igényt, s ha a növendék idő előtt kilép, elhal, vagy magasabb fokú oly fegyelemsértést követne el, mely jogosult- sági igényt vonna maga után, a házszabályok szerint a javára irt összegtől elesik s az az alapra vissza száll. Az ezen tanodához csatolt műhely egészben Az LEN Gr tárcája. Szilvester éj 7 M. L. naplójából. Még ma is borzadalylyal gondolok egy végzetes éj eseményeire. Nem tud eszemből kimenni egy általánosan kedvelt, tinóm modorú, s mindenki állal tisztelt férfiúnak dúlt arcvouása, mely épen egy Szilveszter éjen reára azon benyomást tette, a mit az aggó .dalom, azok ott, szülni az anyában egyetlen gyermeke iránt, kit háborús időbeu harcmezejére szólítanak. A kedélyt mely más alkalommal az ifjú arcán visszatükrözött, szokatlan levertség, váltá föl ; a nyugtalanság, mely egész valóját elárasztó, az izgatottság, melyet hasztalan igyekezett elpalástolui, mind megannyi okok voltak fölkelteni bennem az aggodalmat. Nem csoda, érdeklődnöm kellett sorsa iránt, tiszta önzetlen keblű bará- touTTölVTlgP^^ az iskolát, szegények voltunk mindketten, s talán ez képezte eleitől fogva kettőm« között az összekötő kapcsot. Szóval elválhatlan jó barátok voltunk. A sors is úgy akarta, hogy tanulmányaink vé_ geztével ismét együvé, a regényes fekvésű X. városba jutottunk, hol nővéremet egy gazdag gyógyszerész bírta nőül, s épen el akartam foglalni nővérem protectiója folytán előre megszerzett .joggyakornoki állomásomat, midőn az áttelleni sziik utcában látni óhajtott barátomat pillantottam meg, egy csinosan okozott leány kíséretében. Ohö ! gondolám, ez a fiatal ember uagyou korán kezdi. Kiváucsi lettem barátomnak oly hamar fejlődött viszonyára, s a távolban észrevétlenül követtem őket; jobban sietve csaknem közelükbe jutottam s-merc még uem tudtam mi fán terem a szerelem, eáén nagy iskolához való bevezetést minden moha hallani akartam ; barátomnak figyelmét elvonta ti tüzes szempár, s Így nem is sejtette leselkedő barátját. „Istenem1» — sóhajtott ő — uem képzeli Adél kisasszony, menynyire bánt az engem, hogy szegény vagyok, nincsenek pártfogóim, e nélkül pedig . . . — Ne csüggedjen, szól közbe a nő, én tegnap beszéltem a papával. — Hogyan ön ? — Oh ne féljen —folytató egész szív jósággal — a papának csak annyit, voll szabad megtudni, hogy egy barátom részére kérem a papa közbenjárását, s mintán annyira szeret, mindig egyetlen drága tubus- kájának nevez ; azonnal megígérte, de . . . — De ? — Feltételül azt tűzte ki, hogy önt előbb ismernie kell. , — De hisz az lehetetlen, szólt az ifjú fájdalmasan a tegnap ilőtti kerti séta óta az lehetetlen ! Atyja, mint műi..Iá, -észrevette, hogy a kerítésen át együtt beszélgettünk, felismerne i;, el setu fogad»«,. De mar ekkor az iaterveutiót nem állhattam meg. — Majd elmegyek én a te nevedben. A szegény kis lány fülig pirult. Klemét- barátom pedig érthetőm szavakat suttogott zavarában, melyből annyit lehetett, volna megtudni, hogy örülök is, bánom is hogy viszont látlak. No de ez csak égj. percig tartott. Elemér visz- szanyerte hidegvóriiségéf,; s illő nem illő, bennta tolt nem a szalonban, hanem a helyett Adél kisasszony lakása előtt, honnan már mindkettőnknek szökni kellett. Másnap megállapítottuk a családi tervezetet.* Adél naponkint meghatározott időbeu járt a festészetet ta- uului, s így alkalmunk volt a tervet kifőzni. Első dolgunk volt egy fris arcképre szert tenni, leféuyké- pezteténa magam ; s hogy a gyanúnak csak árnyékát külön álló s magán jellegű vállalat, mely önmagát tartja fel. A szakiskolai felügyelő kisérletképen ál- litá fel a közönség rendelkezésére s pártolás esetén szándékában van szaporítani a segédszemélyzetet. Igen helyén való dolognak látjuk íelhiyni a közfigyelmet e tekintetben, annál is inkább, nyert ezen műhely hivatva van a Hardtmuth-féle méreg drága fővárosi „különlegességeiket ugyan oly Ízléses kivitel s nagy változatosságban fele áron előállíthatni, mi pedig a mai pénzsziik időben nem épen megvetendő valami. Egyébként ezen műhely tiszta jövedelme külön fog kezeltetni, a felügyelet költségei s más,- eddig még nem díjazhatott tiszteletbeli minőségek jutalmazására szolgálandó alapúi. Es ezzel, a midőn az agyagipartanodát ipa" rosaink különösen fazekasaink, diszmüvek készité’ sével foglalkozó asztalosok és rézöntők figyelmébe ismételten ajánlanék, fölemlítjük még, miszerint ^ a tanodái, fölszerelést a lejárt tanévben S c h n i e- r e r Gyula miniszteri tanácsos és S t e r c Adolf egy znaimmi hasonló iskola igazgatója, több be- esés mütárgygyal, S e i d 1 e r Lipót helybeli mű- malmi igazgató 60 frt készpénz s H a u d a László zongora tanító újévi ajándékul e napokban egy 15 frt értékű csinos faliórával gazdagiták. Levelezés. Eyuta 1884. december hó 22. Ungmegye felvidékének lyutai körjegyzőségében a mai napon lettek befejezve az állami adószedések ; kifizetve tehát az egyenes adó, bor, hús, cukor, kávé fogyasztási illeték, egyenérték é. a. t. — Leizzadván felvidéki népünk ez év nehéz fáradalmait,megkönnyebbült lélekkel s egészen ürestarisznyával áll a közelgő újév előtt, kilátásban- egy terhekben gazdag, s áldásban szegény jövendőre. Legyen hála ezért is az Urnák ! Hogy a rettentő terhek ólom súlya alatt népünk még össze nem roskadt, fogadja hála kifejezését Ungmegye kir. adófelügyelője azért, hogy ezen befolyt állse mi követelményeket e szegény adózó polgárság elkeseritése nélkül, az állami végrehajtók zaklatásának mellőzésével, okkal móddal annak idejében a községek közegei által engedé beszedetni. Megmaradt népünknek az a büszke öntudata, hogy nem kényszer által, de ónkéi.t fizették le az államnak polgári tartozásaikat. Az államnak pedig megmaradt a befolyt pénz, melynek az 1876 évi XV törv. cik. 53 §-ához se lehessen sejteni; arcképemet egy pár sor kíséretében átadtuk Adélnak, ki azt atyjának előre megmutatta. Hogyan? kérdé atyja, hát te nem azon fiatal ember részére kéred a pártfogást, kit párhete beszélgetni láttam veled ? Adél elpirulni látszott, de zavarát leküzdve kiszámított ügyességgel röklöu feleié: istenem papa, kivel egyszer találkozónk, okvetlenül következik-e, hogy jó barátok legyünk ? Nem kedves atyára, ezen fiatal emberaz. arcképre mutatva-egyik barátnőmnek unoka bátyja, mint tőle hallom egy árva, kit csak barátnőm szülei taníttattak. — Helyes, mond az apa-jószivüséged engem is ősz. tőhöz, hogy e szegény ifjú iránt, érdeklődjem, még ma megteszem a kellő lépéseket. - Minő pályán halad pártfogoltunk ? — Különben majd megtudom tőle, itt vau névjegyem, barátnőd utján juttasd hozzá, ma délután két órakor fogadom ei . . . , - ... Készséggel mentem el barátom nevében, ki az e.edméuyt lakásomon várta be. Adél atyja jó sokáig kérdezősködött, kiakart ismerni, s azzal bocsátott, el, hogy estve 6 órakor várjam a pénzügyígazgatóságighivatalnál. A lámpa halvány fénye s a/.ou körülmény, hogy magasságra s némileg arcban is hasonló voltam Elemérhez, kedvezett a további sikerben. Megkaptam a pénziigvigazgatótói a kinevezésj s örömmel vittem Elemérnek. A személy változást észre nem vette senki, a ks komédiát, raelylyel Elemérnek állást szereztünk csai mi tudtuk hárman. Boldog voltam én is, két szerelmes lénynek bár reménytelen helyzete engem is boldogsággal töltött el. így tűnt el három év. Elemér, mint hivatalnok i pontos megbízható volt, a mellett szellemi tehetség V
