Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-03 / 5. szám
XXII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1884 vasárnap, február 3. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollaosek Miksa könyvnyomdája. Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. 5. SZÁM. Előfizetői feltételek: Egy évre ....................4 frt Félévre .................... 2 „ Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 Krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Űrig kiadóhivatalába Uunvár. Pollaosek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Uuguiegye bizottsági gyűléséből. — január 28-án.— A gyűlést gróí Török Napoleon főispán elnök megnyitván, a gyéren jelentkezett tagok előtt felolvastattak előbb a miniszteri leiratok és rendeletek, melyek részint tudomásul vétettek, részint kellő intézkedések megtétele végett az alispánnak adattak ki. Az állandó választmány két tárgy fölött! mondott véleményt. Kossuth Lajos levelében ugyanis a főrendiház reformjára vonatkozó nyilatkozat tárgyalás alá vétetvén, az állandó választmány indítványozta, hogy e korszerű eszme érvényesítése végett felirat intéztessék az országgyűléshez, melyben hangsúlyozva legyen a főrendiház mielőbbi reformálása s a felsőház tagjai sorába vétessenek be a megyei küldöttek is. Ez indítvány folytán az állandó választmány egy szőkébb választmányt küldött ki kebeléből, mely Torday Edét bízta meg a felirat elkészítésével, mely a közgyűlésen felolvastatván, éljenzések közt egyhangúlag elfogadtatott. A felirat, érdekes okmány, mert szer- zője-a 48-iki törvények szelleméből kiindulva meggyőző történeti adatokkal igazolja, hogy a megyék a régi rendi országgyűléseken mindig képviselve voltak s c? alapon a megyék joga továbbra is fentartandó volna a felsőházi reformnál. A bizottság egyúttal a feliratot a megyékkel is közeltetni határozta. A másik tárgy a közművelődési társulat közgyűlésének azon határozata volt, hogy Sárosmegyének a magyarosítás érdekében vett körirata folytán az állandó választmány javaslata szerint ez ügyben az Ungvárt már régóta fenálló közművelődési társulat hajlandó a magyarosi tás ügyében a megye megbízása mellett a szükséges teendőket végezni s e célból programmjút, melyet múlt számunkban ismertettünk, e megyéhez oly kéréssel terjesztette be, hogy á felhatalmazást adja meg neki. Az állandó választmány e kérelmet pártolólag terjesztette elé. A gyűlés azonban két nézet felé hajlott. Az első nézet az ungi közművelődési társulat jelenlegi szervezete mellett a magyarosítást ezen társulat közrehatásával nem látja elérhetőnek s e tekintetben inkább óhajtana egy külön társulatot alakítani, melynek egyedüli célja csakis a magyarosítás volna, a módozatokat persze e nézet pártolói egyelőre nem fejtették ki. Nem is sókan voltak e nézet mellett, mert tudjuk nagyon jól. hogy nálunk minden uj eszmét felkarolnak s egy két évig buzgólkodnak is érdekében, de később a lelkesedés lassan lohad, inig egy pár év múlva a legjobb intézményt is a közöny végkép megsemmisíti. Ilyen sors várna -bizonyára a magyarositási társulatra is. A másik nézet a közművelődési társulat intentióját helyesnek találván, elfogadhatónak vélte a társulat kérelmét s az állandó választmány véleményét. De mig e két nézet öszhangba jött volna némely nyilatkozatok tétettek, melyeken a gyűlés kénytelen volt megbotránkozni. Kende István bizottsági tag a magyarosítás kérdésének tárgyalása alatt ugyanis [időszerűnek találta felhozni, hogy Orosz-Komorócon, Nagy- Szlatinán stb. oly néptanítók tanítják a gyermekeket, kik magyarul egy szót sem tudnak s előre figyelmezteti azon társulat tagjait, de a /ármegyét is, hogy ez abnormis állapot mielőb- oi megszüntetését első s legfőbb feladatának tekintse. Egy másik felszólaló a felvidéki nép sanyarú helyzetére hívja fel a gyűlés figyelmét, mely nép a nyomorúság súlya alatt képtelen iskoláztatni gyermekét. Erre megadta a választ Lőrincy Jenő szolgabipó, ki nemcsak a felvidéki nép anyagi helyzetét, hanem még iobban szellemi szegénységét talpra esett nyilatkozattal illustrálta. Szóló szerint az összes felvidéki népiskolákban 84 néptanító van, aki magyarul nem tud, tehát a gyerekeknek sem adhat magyar nyelvű oktatást; sőt van ezek közt olyan is egy, akit a munkácsi egyház- megyei kormány mintegy erőszakkal tolt a község nyakára, pedig az illető nem is tanké- pesitett, rovott előéletű stb., holott az illető egyházi kormány oly népes községbe adhatott volna a fiatal nemzedékből képes egyént is. Az igaz, hogy e szerencsétlen tanítók évi ellátása oly nyomorult, hogy abból megélni is alig lehet, de épen ezért a megyei tanfelügyelőnek állna kötelességében ez állapotokat tanulmányozni és orvosolni;de mit látunk? a közoktatási törvény életbelépte óta az egész felvidéken eddigelé összesen csakis három állami népiskola lett felállítva, pedig ha a tan- felügyelő a magyarosítást jobban szivén viselné, több helyen is állíttathatott volna fel ily iskolákat. De még e mulasztását megbocsátaná, hanem mikor látja, hogy azon néptanítók, kik egy árva magyar szót sem tudnak, a taníelü- gyelő ajánlatára az országos tanítói nyugdíj alapból segélyt kapnak, nagyon idején találja, hogy a magyarosítás kérdését egész erélylyeí oldjuk meg. A felvidéki szolgabirónak eme nyilatkozata kinő« benyomást tett a bizottság tagjai közt s, bár a tanfelügyelő már előbb némely megjegyzést, tett a vita alatt levő ügyre, a szolgabiró nyilatkozatát mégis szó nélkül hagyta. A közművelődési társulatnak tehát nemcsak a programmjába vett kisdedóvási ügy körül kell mozognia, hanem egyúttal a felvidéki iskolákbau a magyar nyelv jMitása érdekében mindent el kell kö^«Ti|^ä^^»lönben a magyarosítás kevés tót^Tognydít^^W — A városi helypen^ztidósi ügybgs ^ IfÖldmi- velés- ipar és kereskedett miniszter Ungrneg-ye közönségéhez 42.600 sz. alatt a következő leiratot intézte. Folyó évi julius hó 18-án 89(2207) sz. a. kelt felterjesztése mellett értesítem a közönséget, miszerint semmi kifogásom sincs az ellen, hogy Ungvárvárosban a vásárbérlő a hét bármely napján helypénzt szedjen oly termelőktől, kik a vásártért eladási szándékkal felkeresvén, ott, tényleg kirakodnak vagy bármiként helyet foglalnak. Figyelmeztetem azonban a közönséget, hogy ez intézkedés nem iparcikkekre, hanem a napi szügségletek tárgyát képező élelmi s egyéb hasonló cikkekre vonatkozik, amiket azon esetben, ha azt a közönség kényelme igényelné, hatósági engedélylyel a hetivásárokon kivüli napokon is szabad a piacra hozni, mig a kereskedők és iparosok 1872. évi VIII. t. c. 32 §-a értelmében lakhelyükön kívül csak heti, vagy országos vásárokon adhatják el áraikat, ezeken kívül pedig csak megrendeléseket gyűjthetnek és megrendelt munkát teljesíthetnek. Az’on helybeli kofák, kik árucikkeiket (gyümölcs, zöldség, túró s más élelmi szerek) ipar igazolvány mellett állandóan az egész éven át a piacon árulják, a mindennapihelypénz fizetés köte- lezettség'e alól felmentendők. A törvéiiyhatósági blzottsáff közgy üléséből. A rendkívüli közgyűlésben, mely gróf Török Napoleon főispán elnöklete alatt f. hó 28-ikán tartatott, első tárgyul a belügyministernek lapunk múlt számában ismertetett körrendeleté olvastatott fel, melyben a megyéknek az uj szervezés helyes végrehajtásáért elismerését nyilvánítja. A leirat örvendetes tudomásul vétetett. Több ministeri rendelet olvastatott még fel, melyek közül a közérdekűek, az ez úttal a megye hivatalos lapjául választott „Ung“ hasábjain fognak köztudomásra hozatni. Az ungvári kincstári hidvámbér- löknek a közlekedési ministeriumhoz intézett abbeli kérelmükre, hogy a nemesek vámmentessége érdekében hozott megyei közgyűlési határozat érvényen kívül helyeztessék, felvilágosító jelentés intéztetik a ministeriumhoz az iránt, hogy a törvényhatósági bizottságnak 1880 évi decz. g-iké- ről 174 sz. a. kelt határozata, mely szerint: „a nemesség’vámmentessége kérdésében kimondatott, hogy addig, mig positiv törvény nem intézkedik a nemesség vámmentessége megszüntetése felől, nemcsak az ide vágó törvény, hanem a törvényes gyakorlat is fentartandó,“ a közlekedési ministeri- riumnak—közbevetett felfolyamodás folytán, —1881 évi april 21-ikéről 5165 sz. a. kelt rendeletével, azon okból, mert a határozat a kiváltságos osztály vámmentességére nézve fennálló törvényes gyakorlatnak figyelembe vételével lön meghozva, helyben 'hagyatott. Ezután a következő bizottságok alakitattak meg: — Az egészségügyi bizottság tagjaiul megválasztattak Bugyis András, Felföldy Ödön, Firczák Gyula, Makay Dániel, Mislinszky József, Lipcsey József, Thuránszky Tivadar bizottsági tagok ; tagjai továbbá e bizottságnak a megyei főorvos, az ungvári közkórházi főorvos, a 36-ik honvéd zászlóalj főorvosa, a járási orvosok s a megyei állatorvos. Az 1876-évi XIV t. ez. értelmében ezen bizottságba egy mérnököt, építészt és gyógyszerészt a közigazgatási bizottság jelöl ki. Elnököt maga kebeléből választ s e végett az alispán által lesz egybehiva. —• Az állandó statistikai bizottmányba az 1874. XXV. t. c. értelmében tagokul megválasztattak: Árky Fülöp, Bródy Zsigmond, Bugyis András, Firczák Gyula, Dr. Ivántsy László, Makay Dániel, Plathy István, Szieber Ede, Val- kovszky Miklós, Weszter Sándor ; tagjai még az árvaszéki elnök és ülnökök, tiszti ügyész, pénztárnok, főorvos, levéltárnok, számvevő, közgyám, Koretko Lucián fatenyésztési biztos, a megyei állatorvos; továbbá Talapkovics Emil kir. tanfelügyelő, Czibur Vilmos kir.mérnök ; a megyei szolgabirák, a városi polgármester s a rendőr kapitány. Elnöke e bizottmánynak’az alispán, helyettese a főjegyző, titkárja Csicsery Árpád. — A községi és körjegyzői képesség megbirálására hivatott álla ndó szakbizo.ttság következőleg alakíttatott meg : Elnök az alispán, tagok Bánóczy Ferencz főjegyző (helyettes elnök,) Kusnyiry Gyula, Lipcsey Józs ef, V EGY ESTA RT AL M ü HETILAP.
