Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-03 / 5. szám

Mislinszky József, Nehrebeczky György ^ Pólányi Imre, Royko Béla, a kir. adófelügyelö és Sztan- kóczy Géza körjegyző.

— A megyei árvaszékhez az 1877. XX. 178. §-a értelmében szavazó ülnökökül megválasztattak : Bugyis András, Fekete Vince, Lám Sándor, Makay Dániel, Mislinszky József, Royko Béla, Tarnóczy Ferencz, Farkas Ferenc.

— Az erdőtörvény értelmében a köz- igazgatási bizottságba szakértő tagokul megválasztattak : Weszter Sándor, Cornidesz György, Járos János kincstári főerdészek és Marosi Ferenc erdész.

— Az állandó népnevelési bizottság tagjaiul

az 1876. XXVIII. t. c. értelmében megválasztattak : Árky Fülöp, Dézsy Ferenc, Felföldy Ödön,

Gulácsy Egyed, Kende István, Lám Sándor, Mislinszky József, Nehrebeczky György, Novák Endre, Szieber Ede, Thuránszky Tivadar, Torday Ede, bizottsági tagok, — továbbá : Oberle János állami tanitó A. németiben, Tarnószky Endre községi tanító Szobráncon, Laudon Sándor, Laky József, Ré- pay András, Ungár Sámuel felekezeti tanítók Ung- vártt. A vallás felekezetek még egy-egy választott tagot küldenek e bizottságba, melynek tagjai az iskola látogatók is.

— Alóavatási bizottság elnökéül megválasztatott : Bernáth Dezső ; tagjaiul, kik e bizottság becslői, az 1873. XX. t. c. értelmében a főispán által kineveztettek: Bornemissza Árpád, Felföldi Ödön és Szathmáry Soma ; tagjai még e bizottságnak : a járási szolgabirák, Ungvárvá- ros polgármestere, s Darvas Adolf megyei állatorvos.

— Az 1876. VI. t. c. 55 §-a értelmében a közigazgatási bizottságba tiszti ügyészi helyettesül az 1884. évre Dr. Preusz Adolf tiszteletbeli tiszti ügyész választatott meg.

Árvíz.

Nem fenyegeti-e árvízveszély Ungvárnak a Kis-Ung mentében elterülő alantabb fekvésű részeit ?j

Az árvizek mily pusztításokat okozhatnak, elég rövideden Szeged szomorú sorsára vissza emlékezni. Hogy pedig nemcsak a nagyobb folyamok, hanem a kisebb folyók, sőt a patakok is áradásaikkal mily rémületet, pusztításokat idézhetnek elő — ezen eshetőségre Ungvárvárosát elégségesen figyelmeztette a „Kadubec“ szárazpatak, melynek csak esőzések és hóolvadások alkalmával van vize, és mégis képes volt áradásával épületeket romba dönteni sat.

Az áradásokat előidézik : felhő szakadások, hosszas esőzések, hóolvadások és jég zajlások.

Jelenleg is a felvidéki bérceket, havasokat » i—2 méter magasságra hó borítja, és a folyók is < vastag jég takaróval fedve vannak. Hogy mikor ( és hogyan, — lassú olvadás mellett csendesen lefolyik-e, avagy meleg esőzések által előidézendő hirtelen olvadás mellett mintegy lezuhan-e ezen rendkívüli hó és jég tömeg, — az a jövő titka.

Az Ung folyóból a nevickei vár irányában a m. kincstár által létesített és gondozott csatorna — mintegy 10 kim. hosszú vizi ut — indul ki, mely az Ung folyó völgyében a nevickei, felső, j alsó domonyai határokon Ungvárhoz érkezik, és a zugó-teleptől kezdve „Kis Ung“ néven a város éjszaki részein keletről nyugoti irányban átvonul. Ezen csatorna miután épület és tűzifa usztatásra használtatik — és vize egy nagyszerű fűrész, és egy liszt mümalmot hajt a m. kincstái'nak, emellett Ungvárnak egy részét ellátja folyó vizzel ; — de Nevicke, Felső, Alsó-Domonya községeknek hasznot nem hoz, — ellenben igen veszélyes ezen. három községre, mert két viz közé vannak szorítva a csatorna által.

Miután ezen csatornának hol az Ung folyóból kiindul két szája van, vagyis ezen csatornába két nyíláson folyhatik viz az Ungból; miután ezen csatorna szájak, nyílások elég tágasak — mintegy 5 méter széles 8 méter mélyek, — a csatorna pedig ezen nyílások alatt lentebb még sokkal szélesebb és mélyebb is ; ezen csatorna rendkívüli árvíz alkalmával ha színig egészen megtelnék, oly nagy víztömeget képes lenne felvenni és levezetni, Felső, Alsó-Domorya községekre is nagy veszélyt hozhatna és még Ungvárnak is juthatna belőle annyi, hogy a „Kis-Ung“ mentében elterülő alantabb fekvésű részekre katasztróphát hozhatna

Hogy felismerhessük a veszélyt, mely Ungvári a Kis-Ung részéről érheti, szükséges tudni, hogy a régi és a mostani Kis Ung közt igen nagy a különbség. A régi Kis-Ung szájánál — Alsó Do- monyán lentebb — az Ung folyö medre felvolt emelve elg’átolás által, de a folyó nem volt elzárható. A mostani Kis Ungnak két szája van, és szájánál az Ung folyó nemcsak fel , van emelve, de el is zárható rajta a fausztatás gereblye gát által, emiatt az Ung medre be van építve egyik parttól a másik partig vizimüvek egész láncolatával.

Azonban nem vagyunk pessimisták, szándékunk csakis eshetőségekre az illető hatóságok és érdeklett felek becses figyelmét felhívni jó előre, mert késő lenne már a veszély beálltával jajve- székelni és később okoskodni, t. i. ennek, annak, ezt, azt, igy, amúgy kellett volna cselekedni sat.

Hogy ezen Kis-Ung árvizek alkalmával ka- tastrophát elő ne idézhessen, arról gondoskodva

/an nem egy, hanem négy ponton emelt vizimüvek, elzárható kinyitható kapuk által. Ugyanis a csatorna két szája elzárható, kinyitható. A felesleges vizeknek a csatornából kivezetésére a csatorna oldalán két helyen a felső domonyai határban és a Zugó-telep felett kapuk vannak és a malomnál is a városban.

Mindezen vizimüvek szakértők által vannak tervezve és fennállitva, melyek segítségével a csatorna vize normális állapotban elzárás, lebocsá- tás, elvezetés által annyira szabályozható, hogy a Kis-Ung medre egészen üresen marad.

Mindemellett azonban beállhat oly rendkívüli eset, midőn ezen vizimüvek sem az árvizet feltartóztatni, sem a csatornába betört árvizet elvezetni, a városba be nem bocsátani nem lennének képesek. Például; ha rendkívüli magas vízállás alkalmával a víztömeg súlyával benyomná, vagy jégzajlás alkalmával egy hatalmas jégtábla oldaldöféssel bezúzná a csatorna száját elzáró gerendákat és az árvíz a nyíláson egész erejével feltar- tózhatlanul rohanna a csatornába oly nagy,tömegben, oly hirtelen és váratlanul, hogy a meglepett őröknek nem lenne idejük a fentebb említett felsö-do- monyai, Zugó-telepi és malom melletti kapukat felhúzni- és az árvizet a csatornából elvezetni.

Megtörténhetik azon eset is, hogy a vizika- puk felhúzására szolgáló emelő gépek, csavarok, kötelek, lánczok szakadás vagy törés következtében megtagadnák a vész percében a szolgálatot, kijavítás, helyre igazításra pedig időt nem engedne a dühösen rohanó árvíz. Ezen esetben is lehetetlen lenne a kapukat felhúzni, az árvizet a csatornából leereszteni.

Nagyon veszélyes lenne a csatornára és a csatorna mentében levő községekre és városra, ha meleg esőzések következtében a hó ólvadás és jégmenés hirtelen beállana, és a jégtáblák a csatorna szájánál levő nagy Ung elgátolásánál összetorlódnának, a jég torlaszok az Ung folyását elzárnák és a csatornának neki szorítanák az árvizet. Vagy nyárban, midőn a nagy Ung a gereblye gáton a csatorna szájánál el van zárva, egy felhő szakadásból hirtelen keletkezett árvíz neki hajtaná a gereblyegátnak a sók usztatásra indított sok fenyő rönköket, tűzifa hasábokat, a partokról a folyóba beszakadt fűzfákat, bokrokat, — a folyómentében az árvíz által felszedett fa és gajhulla- dékokat ezen fatömeget a gereblyegát felfogná, torlasz képződnék, mely a folyásában elgátolt árvizet magasra emelné, neki szorítaná a csatornának, — utat törne magának a kapun vagy a parton az árvíz a csatornába.

Miután nincsen kizárva azon eshetőség, hogy a csatorna Neviczke, Felső, Alsó-Domon)^’ és Ungvárra veszélyt hozzon, kívánatos lenne, ha a

JSjz* „UTNTGr-“ tarolja.

Melanie, a páratlan.»

Irta.

Bonifacius Kipfelkoch.

(Folytatás.)

Lerida, ki el volt készülve, hogy a durva bokrai madame fölpattan, bámulattal veszi észre, hogy a vé-l lasz egy pillantás vala. . no de ki látta azt mindent elbeszélui.

Hárman reggeliztek. 1) Evremond urat már rég- nem érte azon szerencse, hogy neje mulattatásával más bajlódjék. Örömében ujjaival az asztalon egy szép indulót dobolt, de madame junói pillantása csendet parancsolt.

Az induló nyomban elmaradt.

Madameot minden szava elárulja, hogy hódítani akar. Talán kárpótlást keresett? Dehogy, ő csak megmozgatott eget, földet, ha nagy ritkán egy férfi példány i útjába akadt, hogy elmondhassa fűnek, fának — lett, légyen az inas vagy vén zsidó — udvarolt nekem ! De jaj volt a férjnek, ha más valakivel csak beszélni mert s e valaki nő volt. Dame d Evremond szeme ilyenkor dühtől szikrázott s lassan, alig hallhatólag sziszegő a megrémült férj fülébe — bosszú !

E bájos növel történt, hogy egy este mélyen el-1 gondolkozott, s feledett mindent maga körül, mopszust, kandúrt, vuklit, máslit. Vájjon min töprenkedett ? Egyszerre olyan valami gondolat féle villanhatott meg agyában, mert önelégült mosolylyal kezeibe tapsol mire Evremond'úr hozzá rohan.

— Monsieur, tudja min gondolkoztam ?

— Páratlan Melanie, fogalmam sem lehet. . .

— Miféle gyöngédteleu férj ön, hogy ki nem találja neje gondolatait ? förmedt föl a páratlan.

— Azaz hogy . . .

— Megint nem a páratlanon kezdi ?

— Páratlan Melanie, tehát ha elgondoljuk. . .

— Mit?

— Hogy mily nehéz egy goDdalatot eltalálni. . .

— Segítek önnek, nemde mily jó vagyok, hallgasson ide : csókolni és fütyölni egyszerre nem lehet, ez mély gondolkozásom eredménye, ha tehát ön ezentúl a mellékszobába távozik, hogy komornámat meg ne csókolhassa, folytonosan fiitjölni fog; értette?

Monsieur elbült. Már sok bolond parancsot kapott, de az utolsó koronája volt valamennyinek.

— De páratlan Melanie, szegény tüdőm ezt nem birja el ! nyögött a férj fájdalmasan.

— Majd megszokja !

— Mit mondanak majd az inasok ?

— Nevetségessé tesznek a világ előtt!

No csak ez kellett.

— Monsieur — kiáltá a páratlan — úgy hívóm hogy az ön világa én vagyok ; ha ön mások véleményét elébe helyezi az enyirunek, ha ön neje óhajára mit sem ad, ki élte boldogítója, ki megédesíti napjait s ön mindezekért engedelmességet nem ismer, makrancos, hűtlen, csapodár, oh, megöl a bú . . . bá . . . bánat ! s dame d’ Evremond azért sem férje, de egy éppen belépő vaskos inas karjaiba omlott, természetesen a kellő sikoltással. Szép egy ájulás volt, a chignón helyén maradt, a ruha festői redőkben omlott alá madame tagjain.

Ezt a szép jelenetet Jean elmondta Prevot urnák s a komornyik tovább adta Don Leridának.

A spanyol már nem volt oly szerencsétlen, kezdett sorsával kibékülni.

— Szegény d’ Evremond — gondola — s neked az utókor szobrot nem fog emelni, siriratod valószínűleg csak azt mondandja, hogy „voltál“, egyébb semmi, pedig megérdemlenéd, hogy neved ott tündököljön, a történet héroszai között.

A porosz hadsereg joggal magasztalt fegyelme, többet mondok, egy jezsuita vak engedelmessége föl- jebbvalója iránt valóságos gyermekjáték azon alárendeltséghez képest, melyre d’ Evremond úr szoktatva volt.

Képzelhetjük most mi hatást szült Monsieur hallatlan javaslata, Don Leridát a szemszédhoz, Laval úrhoz vinni. Első eset volt. mióta „boldog“ frigyben élt, hogy e szót ki merte mondani „akarom“.

Lerida soká küzdött, mig e csoda megtörtént. Evremond úr ismételten mondá, hogy — lehetetlen, nem szabad távoznom, nőm agyonkinozna, mit gondol, Laval urnák szép neje van, nem, nem; poklom igy is tűrhetetlen! s a szerencsétlen ilyenkor zokogva barátja karjaiba omlott;

ügy hiszem, még a legfélénkebb lelkében is lakozik a bátorságnak egy szikrája, melyet mesterséges módon, helyesen alkalmazott szavak vagy jó példa által bizonyos fokig fölfujhatunk. Lerida barátja előtt kifejté, hogy ezen vak engedelmesség csak növeli kínjait, mig egy határozott fellépéssel percnyi szabadságot szerezhet maganak ; ártani az ily elzüllött életnek ugyan mit sem árthat. S oh miraculum, Monsieur bátorsága nőttön nőtt e szavak alatt, mig végre érezni vélte, hogy olyan Du Guesclin féle vér pezseg ereiben Jól van, megteszem —- kiáltó fejét büszkén fölemelve — elmegyünk, hadd lássa Melanie, hogy én is tudok akarni, tehát indulunk — holnap délután.

— Egy percet sem szabad késedelmeznünk— monda Lerida, fölhasználva a Du guesclin- féle vér pezsgését.

— Jaj, akkor talán mégis. . . .