Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1883-08-05 / 31. szám
XXL ÉVFOLYAM. Un^vár 1883. vasárnap, augusztus 5. 31. SZÁM. Megjalen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Főmunkatárs: BÁNÓOY FERENC. V EG 7 EST A RT A E \í (J HETI LAP. Előfizetési feltételek: Egy évre..........................6 frt Félévre ..................... 3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uu: vár. Pollacsek M. könyvnyomi-íjába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. A köztisztaságról. Sajnos dolog, hogy a mi háziurainknak, városi polgárainknak erről szólani keli; de tapasztaljuk, hogy polgáraink a köztisztaságot életrendjükben nem tartják első kelléknek, udvaraikat nem tartják azon állapotban, amint azt a közrend megkívánja. Országszerte hangoztatják a hírlapok, hogy az ázsiai c h o 1 e r a-j á r v á n y közeledtére a főváros, de a vidéki városok is óvintézkedéseket tesznek a valószínűen bekövetkezendő veszély enyhítésére, esetleg megakadályozására. Városunk közegészségügyi tanácsa is, mindjárt az első hírre, össze ült tanácskozni és kimondta, hogy a város köztisztasága hatóságilag szemléltessék meg s a szükségesek fölött azonnal intézkedés tétessék. E határozat lapunk utján a közönség tudomására jutott s azon kivid a rendőrkapitányi hivatal is megtette a maga figyelmeztetését. Hetek múltak el azóta és tett-e a közönség annyit, mint a mennyire fel lett hiva? Bizony nem tett semmit még ezideig. A városi tanács értesülvén a polgárok e közönyösségéről polgári biztosokat nevezett ki, hogy az udvarokat szemléljék meg, aköztisztaságra hivják fel a lakókat és háziurakat, mert a közelgő veszedelemnek a tisztaság és jó levegővel állhatjuk útját első sorban. A polgári biztosok legnagyobb részt be is járták már a várost, de vajon lesz-e eredménye e megszemlélésnek, jóakaratu tanácsadásnak, arra bajos volna helyeslőleg felelni. A tapasztalat arról győzte meg a polgári biztosokat, hogy a háziurak legnagyobb része szereti ugyan a jó busás bérpénzt évnegye- denkint felszedni, hanem a lakók tisztaságáról gondoskodni fölöslegesnek tartja; és megfordítva, a háziúr mindent elkövetne a lakók érdekében, de mikor a lakókat a rend és tisztasághoz szoktatni nem tudja, végre is megunja a^ velők való civakodást és rajok hagy mindent. E kölcsönös indolentia aztán a legnagyobb piszoknak a szemétdombját halmozza fel az udvarokban és a lakó a háziúrra, a liáziur a lakóra háriija mulasztásait. Ezt észlelték a polgáribiztosok; de észleltek még más oly dolgot is. melyről intézkedni a hatóság feladata, meri az tovább igy nem maradhat. Az árnyékszékek és ezekkel kapcsolatosan a trágya gödrök elhelyezése az udvarokban a legnagyobb rendetlenséget mutatják; sok udvarban e piszok és mocsok annyira állandó, hogy annak kitisztítása már a lehetetlenségek köze tartozik. És ilyen udvarok tisztaságát másként nem is lehet rendbe hozni, mintha a régi, helytelenül elhelyezett, az idők viszontagságai miatt teljesen elkorhadt árnyékszékek lerontása és más alakban felépítése hatóságilag a legszigorúbban elrenteltetik s ezen rendelet büntetés terhe alatt foganatosittatik. Csakis ily hatósági közbelépés mellett lehet az udvarok dögleletes levegőjét megt'sztittatni és polgárainkat a köztisztaságra rászorítani. A városi tanács a közterek kitisztítását már foganatosította ; az utcák tisztán tartása érdekében állandó utcaseprőket alkalmaz május 1-től, ideje tehát, hogy a polgárok is tegyenek meg annjit, hogy udvaraikat gyakrabban tisztogassák, mint eddig tették, s akkor lassan megtisztulunk azon piszoktól, mely minden idegennek, ki városunkba vetődik, feltűnik. Ne sajnálják polgáraink azt a kis költséget, melybe udvaraik kitisztítása kerül, mert a gyökeres tisztogatás csak egyszer szükséges, a további tisztaság már a felügyelettől függ. A kö7.iga/.gat:iMÍ bizottság féléves jelentéseiből. III. Pénzügy. Az 1882. év végével felmara(R összes hátralék 298,275 frt 39'/2 kr a lefolyt félévre esedékes folyó adó előírás 220,053 frt 84 kr., töröltetett e félévben összesen 9927 frt 79'/2- A helyesbitett félévi 508,401 írt 44 krra fizettetvén reá 127.106 frt 92VS kr, hátralékban maradt 381294 frt 51V2 kr. Az adóelőírás befejeztetett eddigelé 211 községben, be nem fejeztetett 1. A községnél fizetők száma 28,850 s a terhökre előirt adónak esedékes részlete 306,658 frt 58'/g kr, a közvetlen fizetők száma 638, s esedékes adótartozásuk 201, 742frt 85I/a kr. IY. Tanügy A lefolyt félévben két állami el. népiskola állítatott fel Prékopáu és Sztrippán; továbbá három osztályú ipariskola Ungvárott s izr. népiskola Szereduyén és Csapon. Az izraelita zűgiskolák a megye egész területén bezárattak. A tankötelesek pontos iskolába járatása és ellenőrzése czéljából a legújabban kiadott ministeri rendesetek és rovatos nyomtatványok alkalmazásba vétettek. A néptanítók elméleti és gyakorlati képességének I előmozdítására szolgái a megyei általános tanitóegylet s annak négy járásköre, melyeknek alapszabályai a közoktatási ministerium által már megerősittettek. Az iskolák fölszerelését tekintve a közokt. minist, nyolcz helyre adományozott tanszereket, egyes iskola- hatóságok pedig saját magok szereztek be némi tanszert és tankönyveket. Az iskolák berendezése és átalakítása három állami népiskolánál eszközöltetett. A törvényben megszabott tantárgyak előadásánál fősuly az irás-olvasás, számtan» de nem magyar ajku népiskoláknál fókép a magyar nyelvnek külön való oktatására fektettetett. Az „UTVGr“ tárcá ja. A történet tanitja, hogy a tudományos ismeretek szerzésére és fejlesztésére egyik kiváló eszköznek tartatott az utazás. Lykurgus, Solon utaztak, hogy idegen népek törvényeit tanulmányozhassák és mint kitanult törvény és jogtudósok, utazásaikban „propria positiva experentiá“- val szerzett juridicus ismereteiket hazájok javára fölhasználhassák. Pythagoras a philosopbus, bölcsészeti,- jóllehet az észleges tudomány, Herodot a történet atyja, históriai tanulmányok és ismeretek szerzése és fejlesztése czéljából tettek utazásokat. N. Sándor hóditó háborúiban bejárta az akkori világot, és mint Aristotelesnek tanítványa, nemcsak az egyes vidékek és népek meghódolására fordította figyelmét, de valóságos etno- és topographicus tudósításokat küldött rengeteg utazásaiból haza a legnagyobb nevelőnek, Aristotelesnek. Strabo a 10 évben kr. sz. u szintén utazások alapján szerzett ismereteket gyűjtött és adott ki, melyek megbecsülhetlen kincset rejtenek számunkra, egyes régi nemzetek mivelődési rajza felől. A neraeslelkű Laborde gróf, e század elején ifjakat küldött saját költségén a tapasztalatok ezen gazdag iskolájába, hogy nyilván és ténynyel bizonyítva, miként az emberi nevelés bármily tökéletes legyen is, az iskola és családi tűzhely falai között, ez csak azon esetben éri el a magasabb cuturai tökélyt, ha az israere- retek további fejlesztése a leghíresebb cathedrára és az utolérhetlen név paedagogusra bizatik, melyet és kit utazásnak neveznek. Az újabb paedagogia is, hogy biztos szilárd alapra fektesse a tanítványok ismereteit, a szemléltető oktatást jelölte ki, mint a módszerek legjobbikát a nevelés és oktatás terén. Minthogy pedig ezen nevelési rendszernek legelső ápolói és letéteményesei a tanitóképezdék, azért ezek, nemcsak az iskola falai között cultiválják, hanem módot nyújtanak növendékeiknek arra is, hogy kirándulások által, tehát nagyobbitott szemléltetéssel, a lehetőségig élőképet szerezzenek maguknak oly dolgokról is, melyekuek előadása a tanteremben csak nézlet- tani lehet. Hogy mily nagy befolyása van e módszernek a lólekre, a kedély képzésére, a meglevő ismeretek körére, azt szavakban alig lehet kifejezni. Azért a módszeres oktatás ezen elvet még a népiskolában is érvényesíti ; s ha a népiskola tanonozait nem is utaztathatja, de az utazások miniatűrjét, a kirándulást, a helyi viszonyok és körülményekhez mérten csaknem követeli. Igen természetes, hogy roppant nagy különbség van a között, ha paedegogiai szándék vezeti az embert kirándulása és utazásában, mintha egyszerűen nagy úri passió, vagy szórakozásból történik a családi fészek elhagyása. De egy közvetlensó mégis meg van, mely az embernek mint gondolkodó, megfigyelő és következtető észlénynek természetéből származik, s ez az: hogy a külbehatások alól a lélek teljesen el nem zárhatja magát; mint a nyitott fényképező készülék, mely minden alakot, melyet a napsugár a praeperált üveglapra vet, felfog és leábrázol, tökéletesen vagy tökéletlenül, a szerint a mint minden szükséges facQ tor közreműködött ezen processusban vagy sem, úgy lélek ezen isteni attribútumokkal (ha szabad igy mondani) praeparált és megáldott csodálatos készülék felfog minden behatást, melyet a külvilág phenomenjei annak világára vetnek. Ez is épen úgy tökéletesen vagy nem, — a szerint a mint a megkivántató factorok, az össz- tehetségek, harmonice közreműködtek vagysem. Igyvan ezzel mindenki! Ily közvetlenség befolyása alatt haladt utam Nyíregyházáig, a hol a monstre bünper tárgyalását meghallgatva, a róla vitt szomorú benyomásokkal eltelten, N . . . . r felé indultam. Ha a lélekben egy vihar dúl, ha képei: hallgatag bírák, vádolt gyilkosok, igazságtipró bérenczek, Themis- nek méltatlan papja, hazug tudomány, az igazság meg- lakatolt szájú nemtője, gyermek vesztett kesergő anya, szurony, kötél, í abbilincs és egy átsuhanó szellem kiáltása, mely a sötét sir öléből kivonszolt ruha foszlányokból kihallatszik, és borzalommal hangzik halál | hau ja, melylyel vádol, bizonyit, sir, keserg és az égtől boszut eseng: ha e sötét képek, mint ijesztő árnyak, ! egyenkint el-el vonulnak a lélek előtt ; ha a menny [a pokollal viaskodik lelkűnkben, — ez oly foglalkozás, mely a külvilágtól elzárhatja lelkünket! S mégis a tikkasztó nap heve, a fölvert homokpor felhőzete, az utat szegélő ákáczok nyogodt lombozata, a kocsis bizgató szava és ostor suhogás, ezen másik mozaik, olykor olykor föl" fölrezzentett poklom éjszakájából. Az aranyos kalász lassú bólingása, arató atyafiak vigdala, tanyák minden characteristicummal, — melyből a komondor nem hiányozhat — és a mi a lelkemben dúló romboláshoz, legérthetőbben szólott............düledező kasté
