Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1883-08-05 / 31. szám

A tanítói hálrálókos fizetés beszolgáltatására hal erre nézve panasz merült fel, a szolgabirák azonnal intézkedtek; s különben is az újabb rendelet értelmében az iskolai mulasztások rovatos kimutatásában föltüntetett ily nemű hátralék behajtására a községi hatóságok utasítva lettek.

A gkath. iskolák tanítóinak fizetésére vonatkozólag az egyházi főhatóság megkerestetett, hogy a minimális tételt 300 írtra állapítsa meg.

Tiltott tankönyvek a megye területén nem használtatnak, sem pedig árúba nem hozattak könyvárúsi utón.

Egy megyebizottsági határozat 1706-ból a közforgalmi áruk beosórtékének megállapítása tárgyában.

Mikor még a megye ügyeit nem annyira megalkotott törvények hanem inkább házilag intézték el ; azon időre, melyben a megyei önkormányzat a szó teljes értelmében szabadon és megszorításoktól m en. ten gyakoroltathatott: akkor tájra kell visszapillantanunk, hogy a megyegyűlósek életrevalósága és áldásos működéséről meggyőződést szerezhessünk magunknak, — s ha lapozunk a régi idők írott emlékeiben e bizonyítékokra könyedén rá is akadhatunk.

Ez előtt nem voltak a közélet minden zege-zu. gára alkalmazható törvények hozva még, melyeket föl - ütni kelletett, hogy segélni lessen a bajon ; — majdnem minden egyes alkalmi, ügybajos eset orvoslása egyszersmind törvény szerzésre is adott okot, — s a mi még tegnap nem volt, az ma már megszülemlett s holnap tán gyakorlati hasznot is hozott.

Ilyes fajta intézkedéseire többre akadunk Ungroe- gyének, ha a levéltár poros iratai között kutatunk s ilyen, a következőkben közleni szánt az is, mely az 1706. évi április hó 20-ki közgyűlésben hozva lett.

Két óvszázadkörüli ez előttes időkben nálunk a kereskedelem és ipar nem vala még elterjedve annyira mint mai nap a nép között; egyes családok nagy részt izraeliták kezeiben volt és fiuról-fiura szállt. És mert a kereslet meg vala — mig az ipargyakorlók száma kicsiny : köztök a vetélkedésről szó sem lehetett.

Nem csoda hát, ha az áru becsértéke s az eladásiár között igen nagy volt a különbözet és ha a megye mint hatóság az adásvevés minden terén általában tulságig vitt önkéuykedés és visszaélés ellen közgyü- lésileg intézkedni vala kénytelen.

Az akkori villongós időkben a termelő osztály piaczát a nagyban vásárló szállítók uralták, igen természetes tehát, ba az önkénykedés orvoslása főrészben ellenök, a gabnakereskedők, mészárosok s hentesek ellen irányoztatott, utána rőfös, vas és fűszer kereskedők árúi, végre az iparosok rézmüveinek becsértéke limitáltatott meg.

A megállapított egyes árak 100 dénárra felosztott forintos pénzláb szerint, mely mai érték szerint körülbelül 2 írtnak felelhetett meg, a következők.

I. termesztményi árak köböl számra: búza 3 frt, gabona (rozs) 2 frt; árpa 1 frt 50 dénár, zab, — frt 75 dénár.

II. Marha állomány

a) test nagyság szerinti átlagos árakban.

Egy pár öreg (nagy) ökör 60 frt, közepes 45 frt legalább való (apró, hegyi csopák) 30 frt, 1 drb, jó féle nagy tehén 18 frt, közepes 12 frt, apró 8 frt. Egy drb öreg kos 2 frt, egy hizlalt öreg ártány 15 frt, egy öreg szalona oldalas sertés 12 frt, középes (három ujjnyi) 2 oldal szalona 8 frt.

b) kimórőhely, sulyérték, font számra: Kövér te* hón és borjú hús 6 dénár, közepes ökör vagy juhhus 4 d ; kövér disznóhus 9 d. szalona 18 dénár ; olvasztott fagygvú (gyertyaöntéshez) 15 dénár.

c) nyersbőröd:

nagy ökör bőre 6 frt, közepes 4 frt, nagy tehén bőr 3 frt 50 dénár, közepes 2 frt 40 dénár, borjúbőr 60 dénár; öreg juhbőr 50 den. kisebb 30 dénár, öreg bak (őz?) bőr 1 frt 50 den. kisebb 90 dénár.

(Foly. köv.)

Különfélék.

— Utcatisztitás. A városi hatóság végre elrendelte a „fekete sas“ tér egy részén és a Hoffmann-féle ház mellett évek óta felhalmozódott szemet és trágya dombok eltakarítását, mely helyek eddiggelé szemet lerakóul használtattak. Csak azt ajánljuk most már a kapitányság figyelmébe, hogy e terek további tisztán

tartásáról gondoskodjék s éber figyelemmel legyen azon lakókra, kik szemetjeiket az utca közepére hordják ki, és ne sajnálja a szigorú büntetést az ilyenektől.

— Jégeső. E héten, kedden este 9 óra után óriási zivatarral jégeső látogatta meg vidékünket, miből a legrosszabb rósz az ungvári szőlőhegyekre jutott, úgy, hogy egy jó nagy részét a szőlőknek hatalmasan elverte.

— Hymen. Hadrava Antal nyugalmazott cs. kir. százados e hó 2-án tartotta esküvőjét Geőtz Adél kisasszonynyal.

— A vallás és közoktatási mk. miniszter Deutsch Márton ungvári izraelita hittanitó részére 50 frt segélyt utalványozott.

— A nagyinéit. ni. kir. közmunka- és közlekedési ministerium az 1883 évi július hó 22'én kelt 23280 számú rendeletével az ungvár-uzsoki hadászati út több szakaszán lévő műtárgyak, útrészek és vódkor- látok helyreállítását 9278 frt 8 kr összeg erejéig engedélyezte. A fsntemlitett muukálatok foganatosításának biztosítása czéljából az 1883 évi augusztus hó 10- ik napjának d. u. 3 órájára az ungmegyei alispáni hivatal helyiségében tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hitdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalására vonatkozó, az engedélyezett költség után számítandó, s a részletes feltételekben előirt 5j/°-nyi bánatpénzzel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött nap d. u- 3 órájáig a nevezett hivalhoz annyival inkább igyekezzenek beadni, mivel a későbben érkezettek figyelembe nem fognak vétetni. A szóban forgó munkálatra vonat? kozó műszaki művelet és részletes feltételek a nevezett alispáni hivatalnál, a rendes hivatalos órákban, naponkint megtekinthetők.

— Magyar királyi belügyniinister f. é. julius hó 24-éről 44239. számú III., b., 1883. körrendeletével a megyék háztartásáról szóló 1883. XV. t. ez. 10. §-bau foglalt azon rendelkezés folytán, mely szerint az említett törvény alapján kivethető pótadó kivetésének, kezelésének és behajtásának módját a törvényhatóság a belügymiuister jóváhagyásával szabály- rendeletileg állapítja meg, felhívja a megye közönségét, hogy a szóban levő pótadó kivetéséről kezeléséről és behajtásáról szóló szabályrendeletet alkossa meg, s azt jóváhagyás végett hozzá terjessze fel, tájékozásul megjegyezi, hogy tekintettel ezen pótadó igénybe vételének bekövetkezhető szükségességére, a kérdéses s z a- bályrendelet még az esetben is megal- kotaudó, ha a megye közönsége az ezen törvény 9. illetőleg 13, §§-a értelmében a pótadó kivetésére nyert felhatalmazással e z i d ő szerint élni n e m k i- ván. Ez alkalommal egyszersmind figyelmezteti a megye közönségét a törvény 12. §-bau foglalt azon rendelkezésre is, mely szerint a pótadó egyénenkénti kivetése ellen emelt felszólamlások elintézésére a közigazgatási bizottságnak saját kebeléből minden év első ülésében négy tagból álló küldöttséget kell választania.

— A helybeli g. k. éueklésztanitó képezde építkezési munkálatai a folytonos esőzés miatt csak lassan haladnak előre, s alig hisszük, hogy October 1- ére, a mint tervezve volt — teljesen elkészüljön, s rendeltetésének átadható legyen. A város közönsége igen figyelemmel és érdeklődéssel kiséri ezen építkezést, mert városunk egyik nyilvános épülete leend, s igy, mint középület hivatva van városunknak emelésére közrehatni. És épen azért, sok a megjegyzés az építkezésre, melyeknek kifejezést adni mi is kötelességünknek tartjuk. Már magában véve azon körülmény, hogy mintegy a városon kívül eső helyen építtetik, — talán elégedetlenségre is ad okot, mert nem emeli városunkat oly helyen, melyen a város központjánál fogva kétszeresen emelhette volna; — de továbbá, mint a Kárpátban is olvassuk, az épület épül ugyan, de nincs megállapított terv ; a mi megfoghatatlan absurdum : azu tán az utcára szolgáló ablakok oly alacsonyak, hogy elveszik az épület synmetricus szépségét; de szépségről nem is lehet beszélni akkor, midőn nincs terv. Ha már annyi pénzt befektet valaki építkezésbe, ne sajnáljon — ahoz értő szakemberek által stylszerü tervet készíttetni, a ki nem csak falakat, de jó berendezésű, és bizonyos ízléssel diszitett facadet is adott volna az épületnek, melyből egy harmonious benyomás hatna a szemlélőre ; — s mind ez most hiányzani fog; a mi pedig lényeges hiba és mulasztás.

lyok, urasági elpusztult parkok, romok, omladványok, elfajzott képű „nemes uraságok, uj magyarok“ . . . e képek, hazám alvidékének rónáira hoztak, dúló csatáimból az areopágban!

Ilyen az utazás, ilyen a kirándulás! Mennyi pae- dagogia van e rövid útban is.

Vajha, a tanúságot feltudnák használni úgy, a mint kellene! Itt egy úri park nyoma! A régi kastély, mely annyi fény és pompáról tudna beszólni, nyomaiban is eltünedezett. A hajdani nagyság szomorú hirdetője, ma, csupán azon vaskos két kőoszlop, mely a fényes porta homlokzatának egykor oly díszes transparentjót képezte; ott busong rajtok két oroszlánfej, siratja dicső gazdáját, a régi dicsőséget, a jelen pusztulást! A park begyepesedett utjai, a tónak földdel behányt ágya, melyben egykor a friss viz hullámaiban, vígan úszkált az ezüst halacska, mind, egy-egy fölhan- tolt sirhalomként emelkedik, mintha mondaná: Vándor állj meg e helyen, nézd e temetőt, mely egy fényes múlt és jólét fölött gyászosan elterül!

„Mily másképen nézett ki, mily díszes volt, e porta régen“ ! így felel a szomszédos magyar gazda, ha kérdezzük: kié volt e telek? B. Jósika Miklós nevét ki ne ismerné hazánkban 1 A magyar regény irodalom egyik teremtője, a Walter Scott féle iskola lánglelkü hive és követője; övé volt egykor ezen, most már puszta omlad- vány. 1817-ben kelt össze Kállay Leónak leányával, Erzsébettel ; itt élte házasságának boldognak hitt mézes heteit; itt élt fényben és pompában hat esztendőt, itt, e boldognak látszó házas élet első szakában, itt érezte Jósika a maga nagy boldogtalanságát, mely később csakugyan bekövetkezett; mert nejétől, ki őt nem

tudta megérteni, elválni volt kénytelen s Erdélybe vo-1 nult atyai birtokára! Csak pusztaság és egv pár fészek, meg istálló maradt hírmondónak azon fényes időből, midőn itt egy lánglelkű költő, a múzsáktól csókolt költő, megírta első kísérletét „Zólyomit“ ' Mintha csak maradandó síremlék akarna lenni e hely, mely egy szerencsétlen frigyes pár öröklő epitaphiumát hordja magán, j emlékeztetésül arra, hogy miként feldúlt házi szentély-1 lyel váltak szét e föld külön tájai felé egykori birtokosaik, úgy pusztult utánuk a kastély, mely frigy társi szerelmük tanúja vala; elpusztult a park rózsaligetével, mely szerelmes csókjaik csattauásától egykoron visszhangzott, elpusztult, kiszáradt a tó, melynek tükrében kepök az ezüstös hold fényével annyiszor megfürdött- elpusztult, elveszett, kihalt minden, s idegen faj, idegen láb tapodja a szent földet, melyet a múzsák Heli- conhoz csatoltak egykoron ! Szomorú jelenség ! E helyen, mely megérdemelné, hogy a haza a magyar múzsák földjévé cccupálná, s emléket emelne, melyhez csak imádságra gyűlhetnének, lehúzott sarukkal a föld közönséges halandói, ma lomha béresek, kapzsi kufá- rok, szivök nemesebb dobbanása, s a sejtelem kiáltó szava nélkül, szeutségtörő módon kószálnak szerte, nem tudva, nem érezve, hogy egy templomban járnak, melynek ha nincs is coriuthusi oszlopokkal diszitett fala, nincs kupolás tornya, de a nagy Isten kéklő firmamen- tuma borul rája, mert egy égi kegyelt, az ő képére és hasonlatosságára teremtett ember, isteni ajándékkal bőven megjutalmazva, élt e helyen, s alkotó szellemével bizonyította: hogy Istentől van teremtve!

Szomorú egy kép! Kozzant curia 1 A mint az ősi erény elszárnyalt falaid közűi, összeomoltak egy kor

büszke csarnokid. El, a pusztaság e honából, el, egy más táj felé, melyen örömág virul, hogy lelkünk rajta megpihenhess^ n!

De im, e nemesi birtoktól, mely a falu nyugati oldalán busong, vele szemben keletre, még ijesztőbb pusztaság int felénk 1 Még az utcakerités nyoma is el- tüut; csupán az úri kastély beomlott, bedült falai állanak, s rajtuk egyetlen kémény, melyet az idők még le nem dütöttek, rokkantul ég felé meredez, tetején gólya fészekkel, melyben meg-meg szólal a hosszú lábú öreg, s szomorúan kelepel rajta, mintha dicső múltját siratná ez ősi nemesi fészeknek! A mesés kincsek, ná- bobi gazdagság, a szántó földeknek, 50—60 ezer egy" kor hozzátartozott holdjai, elvesztek, idegen kézre jutottak; s most mint Trója pusztulása után fölszántvák a parknak diszplántáktól árnyalt csalitjai, fölszántvák a fundamentumok, elpusztítva minden, mintha csak kutyafejü tatárok tanyáztak volna itt! Nincs egy emberi lény rajta, mintha egy nemzedék ezernyi átkainak villáma dúlta volna fel 1

S ha embert látsz e romok között, az a fináncz. ki kiméri a dohányültetvónyt, s uj gazdája, ki nézi az aegyptomi veres hagyma termését 1

A tékozlásnak borzasztó nagysága, a pazarlásnak megfoghatatlan példája, és a lelketlen csalások bűnös összejátszása, e romok, e szivszaggató pusztulásnak ijesztő képéből kiáltanak feléd! És mennyi itt a hasonló excidiumból! Ha erre eljár az ember megfordulnak a látnoki szavak. Magyarország volt — de nem lesz !