Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-05-06 / 18. szám

XXL ÉVFOLYAM.

Ungvár 1883. vasárnap, május 6.

18. SZÁM.

Megjelen •

MINDEN VASÁRNAP.

A szerkesztőhöz, intézendő minden | Közlemény. mely a lap irodalmi | részét illeti. Levelek csak bér- | mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája

Főmunkatárs:

BÁNÓCY FERENC.

VEGYESTARTALMÜ HETILAP.

Előfizetési feltételek:

Egy évre

.........................G frt Félévre ... 3 —

Negyed évre . ... 1 „ 50

Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unv vár. Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINCICKY MIHÁLY.

Hivatalos kü/Jciuciiyck.

263. szám. Ungmegya alispánjától.

alisp.

Meghívás.

Folyó évi május hó 9-ikén délelőtt 10 órakor állandó v á 1 a s z t m á n y i ü 1 é s fog tartatni, melyre a választmány tagjai tisztelettel meghivatuak.

Kende Péter

alispán.

2GO. sz. Ungmegye alispánjától.

alisp.

Meghívás.

Ungmegye törvényhatósági bizottsága folyó évi május hó 11-ik napján rendkívüli közgyűlést, fog tartani.

E közgyűlés tárgyai :

1. A megyék háztartásáról szóló 1883. évi XV. t. ez. értelmében alkotandó szabály- rendeletre vonatkozó állandó választmányi vélemény s a tiszti-, segéd-, kezelő-ós szolgaszemélyzet létszámának és fizetésének megállapítása.

2. Állandó választmányi vélemény, mely- lyel az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvény alapján alkotandó szabályrendelet tervezetét bemutatja.

3. Más sürgős elintézést igénylő ügyek. Ezen rendkívüli közgyűlésre, mely d. e.

10 órakor veszi kezdetét, a bizottság t. tagjait tisztelettel meghívom.

Kelt Ungvári 1883. évi májás 1.

Kende Péter

alispán.

Kereskedőink helyzete.

Valóban elszomorító érzéssel nézhetjük kereskedőink helyzetét, midőn látjuk, hogy az év minden hónapjában egyik a másika után zárja be üzletét; de még szánalmasabb gondolattal kisérjük eme bukások eredményeit, mikor látnunk kell, hogy a férfi bukása után nehány hét múlva ugyanazon üzlet ismét kinyílik és a férfi név helyett az uj firmán a nő neve díszeleg. Tehát az egész bukás csak szemfényvesztés volt, a vagyon ugyanaz, csak a passivák lettek kizárva az üzletből, mert a férj helyett a nő vette át az üzletet. De itt az a kérdés merülhet fel: miből vette meg a nő ama bolti árukat? Ha volt annyi pénze, miért nem mentette meg férjét a bukástól?

Hajdanában egész máskép lehetett az. pedig akkor a kereskedés több nehézséggel volt egybekötve már csak szállítás tekintetében is. Régente a kereskedők üzletüket íiról fira hagyták, s a kereskedő üzlete egy valódi vagyont képezett; ma melyik kereskedő mondhatja azt, hogy bolti áruiban fekvő vagyon az ő vagyona ? Bizony kevés ezek száma.

Városunkban évek óta a legféktelenebb visszaéléseket iizik kereskedőink a bukások terén. Bejegyeztetik magukat a kir. törvényszéknél, s mindenki azt hinné, hogy ez a bejegyzett cég rendes könyvvitel mellett vezeti üzletét és szeme előtt tartja a kereskedelmi törvény rendelkezéseit. I)e nem úgy van. mert ha bekövetkezik a bukás, egyiknél sem találnak rendszeres könyvvitelt és egyik sem képes kimutatni activ és passiv vagyoni állását pontosan. A végrehajtásoknál az activákból olyan követeléseket mutat ki, melyek vagy nem léteznek, vagy behajthatatlanok. A megbukott kereskedő soha sem gondolt arra, hogy igaz követelését rendesen bekövetelje adósaitól s igy évek múltán sok behajtható követelés behajthatatlanná vállik; a jó követeléseket pedig elvonja a végrehajtás alól, ami könnyen megy, mert ezeket nem rendes kereskedői könyveiben jegyzi. A hitelezők tehát kétszeresen ki vannak játszva; mert azt hiszik, hogy bejegyzett kereskedőnek hitelezvén, követelésök fedezve van a megvett árukkal, vagy a könyvbeli acti.vák- kal, s végre kisül, hogy egyik sincs meg a maga egészében.

Ily állapotok mellett, nem lehet kereskedőink helyzete egészséges alapokon nyugvó. Az ily üzelmek ártalmára vannak nemcsak a szolid kereskedőnek, hanem a közönségnek is. Ez ellen hatni kellene első sorban a kereskedői testületeknek. Az oly kereskedő, ki csak azért nyit üzletet, hogy egy két év múlva hitelezőit kijátszva, áruinak értékét félre tegye s a bírói eljárás után uj cég alatt folytassa üzletét, bizonyára. kevés kíméletet érdemelne a törvény által. De a törvény is az okot keresi o tényekben s azon meggyőződésre jut, hogy erkölcsileg különbség észlelhető ugyan a bukásokban, hanem az ok mindkét esetben ugyanaz.

A baj forrása pedig az élet szükségletek majdnem elviselhetetlen terheiben van. A nagy házbér, a túlságos adó, az élet kényelmi szükségletei oly nagy kiadásokat rónak a kereske- ke'dőre, hogy ezeket csak nagy takarékosság, ernyedetlen szorgalom képes ellensúlyozni; s aki ezen ellensúlyozó eszközöket semmibe sem veszi, az előbb utóbb üzletének nemcsak jövedelmét, hanem tőkéjét is fölemészti. A szerencsétlenség mindenkit utolérhet, tehát a kereskedőt is, de aki az ily szerencsétlenséget önmaga liivja magára, az megérdemelné, hogy a törvény az okban az okozatot is meglátva, érdeme szerint büntesse.

Városunkban évek óta látjuk a kereskedői cégek átváltozását, s mint a legújabb törvény- székileg megrendelt cégösszeirásokból látjuk, az egész városban csak 63 férfi, ellenben 40 női cég van, amiből a világ azt következtethetné, hogy Ungvári a nőnevelés már oly magas fokra jutott, hogy a mi nőink önálló kereskedői üzletek vezetésére is alkalmasak és azt kitünően viszik önállólag, pedig hát ez mind a divatos bukások eredménye csak. Az üzlet vezető maradt továbbra is a férj.

Egy másik baja ez állapotoknak abban rejlik, hogy a szabad ipar alapján mindenki a megélhetés könyebb módját keresvén, sokan a kereskedést időleges kereseti forrásnak tartják s avatatlanul fognak olyanhoz, amihez kellő szakismeret kívántatik, az ilyen üzletek természetesen nem sokáig maradnak fenn, de az illetőnek elég alkalma vau ez idő alatt is a helyzetet kizsákmányolni és kárt okozni. Csak most is minő zavarba hozták a közönséget egy ilyen napraforgó tinna üzelmei, melynek tulajdonosa hamis aláírásit váltókkal árasztotta el a piacot és a helybeli pénzintézeteket, felszedvén a sok pénzt, most már nyugodtan nézi, miként sürögnék, forognak hitelezői.

Méltányoljuk tehát a szolid kereskedők nehéz helyzetét, de legyünk óvatosak az olyan cégek irányában, melyek minduntalan változnak és csak hitelünket rontják a külföld előtt.

A csángókról.

Csángó-magyar egyesület alakult Budapesten. Az ed - dig működött szőkébb körű bizottság, mely a hazatelepitési mozgalmat megindította, jól teljesítvén feladatát, minthogy a mozgalom immár sokkal nagyobb arányokat öltött, mintsem azt ereje megbirná, befejezé dicséretes működését s az ügyet tovább folytatás végett a megalakult csángó-magyar egyesület kezeibe tévé le. Egyesületi elnökké S o m s s i c h Pál, alelnökké: herezeg üde sc a 1- chi Arthur, Kammermayer Károly budapesti polgármester választattak meg. Választatott még 24 igazgatósági és 3 felügyelő bizottsági tag; az egyesület jegyője H o i t s y Pál.

Somssich Pál elnöUelőadá, hogy nemcsak Bukovinában, hanem Moldvában, Bulgáriában és Bessará- i biában is vannak magyarok, kiknek betelepítése kívánatos s kik óhajuknak ez iránt kifejezést is adtak ;

| szükségessé vált tehát egy állandó bizottság alakítása, j melynek feladata lesz a már elkezdett,munka folytatása, ja bevándorlók segélyezése s a betelepítés előmozdítása, Nagy György kormánybiztos a hazatelepített csán. Igók jelen állapotáról adott felvilágosítást. Ezek száma j 2267. Nagy-Györgyfalván négy barakban vannak elhelyezve és jól ellátva. Egy csapat közülök már kuuyhó1 kát is épített. Töltés munkálatoknál vannak alkalmazva j s hat napi munkáért egyik-egyik t i z forintot kapott, i Negyedfél hétig ingyen élelmeztettek nehogy szerzett pénzüket elköltsék. — A most még behozandó 900 | csángó ügyében herczeg Odescalchi Arthur! és Szádeczky Lajost küldték ki, a kik erie készeknek nyilatkoztak; ők eszközölték az eddigi beszállítást is.

Ez alkalommal érdekesnek tartjuk olvasóinkkal, a Vas. U. után, megismertetni herczeg Odescalchi Arthur származását s rövid életrajzát. 0 volt végrehajtó közege testvéreink hazatelepitésének. A herczeg hazafisága egész melegével ápolá szivében ezt az ügyet már évekkel előbb, mielőtt általános nemzeti óhajtássá változott volna, s a midőn azzá lett: egész lelkesedéssel ajánlta fel szolgálatát a lélekemelő kezdemény végrehajtására, s meg is oldá, a mire vállalkozott híven, becsülettel.

Szerémi és ceri herczeg Odescalchi Arthur olasz eredetű családból származott, mely Italiának számos történetileg is nevezetes férfiút nevelt. Így többek közt a római herczegi czimet viselő Odescalchi család egyik tagja Benedek, római pápa is volt XI. Incze név alatt. E XI. Incze volt az, ki négyszázezer darab aranyat ajánlott fel a török elleni háborúra azzal a föltétellel, hogy az Odescalchi család Magyarországra települő ága a töröktől visszaveendő területekből kárpótoltassék. Így nyerte a család a kihalt Ujlakyak uradalmait, II- lokot és Íreget s egyúttal a szerémi herczeg czimet, melylyel először Odescalchi Livius ruháztatott fel, ki az 1751-iki országgülésen nyerte meg a magyar indigenatust. Ennek fia Incze cs. kir- kamarás volt, a Krisztusrend vitéze és a királyné főudvarmestere. Neve már a magyar kultúrtörténetben is szerepel, a menynyiben 1778-ban ötezer frtot adományozott a Ludo- viceumra. Ágost már egészen magyar volt, egy Kegle- vich grófnőt birt nőül s gr. Széchenyi Istvánnak és b. Wesselényi Miklósnak legbensőbb barátai s tanaiknak őszinte terjesztői közé tatozott. Ő volt az, a ki Magyarországon az első ezukorgyárat alapitá. Fiatalkorában hunyt el. Utána két fiú maradt, az 1829- ben született Gyula és Arthur, ki 1837-ben Szoi- csányban Nyitramegyében született. Tanulmányait Pozsonyban, majd a lipcsei egyetemen végezé. Az abso- lutizmus idejében sokat tartózkodott külföldön, különösen Svájozban, hol anyai nagynénje! gróf Batthányi Lajosné, a kivégzett első magyar ministerelnök özvegye és gróf Károlyi Gyürgyué laktak. Később, főként édes anyja ösztönzésére Rómába ment, hol a

Lapunk mai számához féliv melleidet vau csatolva.