Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-04 / 5. szám

lehetne a függő terheket kifizetni rövid idő alatt; a kaszárnya építésébe pedig nem mer bele vágni, s igy szerinte kölcsönre nincs nagy szükség.

Nehrebecky György a kérdést úgy fogja föl, hogy az előterjesztés szoros összefüggésben lévén a költségvetéssel, ha a tanács előterjesztése elvileg el- fogadtatik, s a részleteknél némely tételek szintén elfogadtatnak, a költségvetés ezáltal módosul. A dolgot különben érettnek még most nem látja, bár elismeri, hogy a kaszárnya építése elodázhatatlan, hogy a drága függő adóságokat lehetne olcsóbbal felcserélni.

A képviselet a sok beszédet megunván, a tanács előterjesztését elfogadta átalánosságban, a részletes tárgyalást délutánra halaszt,ván. A délutáni gyűlésre még kevesebben jöttek s igy történt, hogy a szavazásnál csak 39 tag szavazott.

A tanácskozás érdeménye a következő :

1. A sörháztelek megvétele és katonai laktanyává leendő átalakítására 60 ezer írtig felveendő kölcsönre szavazott 23 igennel, 13 nemmel, 3 nem akart szavazni.

2. A függő adóságokra 11701 frt 35 krig,

3. vágó hidra 4000 frt,

4. mázsaházra 1200 frt.

5. ipariskolára 6000 frt,

6. honvédlaktanyára 12000 frt

összesen 34901 irtot,

szóval a gyűlés az előterjesztésből 94901 frtot szavazott meg 6V4#/o-nyi 40’/2 évre szóló törlesztési kölcsön mellett azon fentartással, hogy a kölcsön felvétel felsőbb jóváhagyásáig a tanács minden egyes tétel költségvetését részletesen mutassa ki s a tervező jótállását e tekintetben kösse ki.

Az előterjesztésből mellőztetett az első hazai takarékpénztárnál levő 10500 frtnyi kölcsön convertálása, az alapoknak járó összeg, mely a föld vételárából lesz visszatérítendő. Nem fogadtatott el: a Seregélyi és a Roth Sámuel házak vételére előirányzott összeg; az Ung parton boltokat nem építünk, hanem a helyett eladjuk a tért és kifizetjük a rá vett kölcsönt; fabódékkal a város tereit nem fogjuk diszteleniteni, mert a sátrak szebbek. A szegényház nem kell, mert úgyis szegények vagyunk mindnyájan.

A nem-mel szavazók és a szavazni nem akarók pedig azzal a meggyőződéssel távoztak a gyűlésből, hogy most már házbirtokaik J/s részét e kölcsön elviszi a pokolba, a 2/3 részre az állam már úgyis igényt tartván. Az igennel szavazók pedig azzal vigasztalják magukat, hogy e város idővel egy oly vagyon birtokába jut, melyet másképen megszerezni nem lehetett volna soha, hogy e vagyon jövedelme könnyíteni togja a terheket.

Az „Ungvári Dalárda“

f. é. január hó 28-án tartott közgyűléséből.

Miután az elnök üdvözölte a rossz idő dacára is szép számmal egybegyült tagokat és a közgyűlést megA.Z Ung tárcája.

Faust.

Ötödik levél.

M . . . junius 26.1850.

(Ugyanaz ugyanannak.)

Rég ideje már, hogy nem írtam neked kedves Simonom; egy hónapja már, ha nem tévedek. Oly sok mondani valóm lett volna, de kimerült valék s meg kell vallanom neked, hogy ez egész idő alatt keveset gondoltam reád.

Láttam utolsó leveledben, hogy rám vonatkozólag, alaptalan, legalább nem egészen alapos gyanúid vannak. Azt gondolod, hogy Vera után ábrándozom, tévedsz. Meglátogatom őt gyakran, >az igaz, s nekem rendkívül tetszik. . . Kinek is ne tetszenék'? Szeretnélek helyemen látni. Mily csodálatos teremtmény ! Villámgyors felfogó tehetség a gyermekes tapasztalatlanságnál; tiszta, egészséges vélemény s vele született szép érzék ; szakadatlan törekvés az igazságra, minden nagyra, a legtökéletesebb értelem, úgy a nehéz, mint a nevetséges dolgokban s mindenekfölött az a szétterjedő női kellem és báj mint fehér angyalszárnyak. Mit mondjak még neked! Az egész hónapon át sokat olvastam és csevegtem vele. Az együtt olvasás valami soha nem érzett gyönyört kelt bennem; egyszerre ismeretlen régiókba ragad. Hangos elragadtatásig nem megy; minden zajos idegen előtte. Ha valami tetszik neki, egész lénye lágyan világol, s arca oly nemes kifejezést vesz föl, a jóság kifejezését — igen, a benső jóságét. Hazugságot Vera soha sem ismert; kis korától az igazsághoz volt szokva, csak igazságot lehel. Innen van, hogy a költészetben is csak az ,igaz látszik neki természetesnek, ezt azonnal

nyitottnak nyilvánította: mindenekelőtt örömét és a testület hálás elismerését fejezte ki városunk és megyénk értelmiségének azon nemes lendülete fölött, melylyel dalárdánkat a jövőben oly erős támasza pártfogásába venni ígérkezik, hogy eddig is a 110-et meghaladja azon fen- költebb érzésű egyének száma, kik saját nevük aláírásával magukat a dalárda pártoló tagjainak vallják. S minthogy ezek között többen vannak olyanok, kik nemcsak a pártoló tag címhez fűződő kél forintnak, hanem nagyobb összegnek évenkint való lefizetésére kötelezik magukat: ez által a dalárda jövője oly biztos alapokra helyezkedik, hogy azokon a dal művészi templomának fölemelése most már nem az anyagi helyzét kérdésétől, hanem csupán a testület buzgalmától, a dili munkásainak vállvetett igyekezetétől fog függni.

Hogy pedig e munka annál rendszeresebb, célra törekvőbb, harmonikus és a kellő mederben folyó legyen, a testület, a múlt fogyatkozásain okulva, beleidének szabályozására törvényeket hozott, melyek a jelen közgyűlésen felolvastatván, azokat a közgyűlés némi módosítással minden egyes tagra nézve kötelezőnek mondotta ki.

Ezután a testület érdemes elnöke olvasta föl kimerítő jelentését a dalárda lefolyt négy évi működéséről, eleven képét nyújtva az egyesület külső és belső életének, örömeinek és fájdalmainak, bajainak és diadalainál szunyadó tengósének s uj életre költ verseny- képes erejének, mely jelentés részletezésétől fölment bennünket azon körülmény, hogy azt a szives olvasó e lap hasábjairól eredeti szépségében élvezheti, csupán azt jegyezzük meg, hogy azt a jelenlevők nem kisebb érdeklődéssel mint élvezettel hallgatták, miről a jelentés végszavai után egyhangúlag feltört éljen melegen tanúskodott.

A határozatokra kerülvén a sor, kimondta a közgyűlés, hogy a pártoló tagság idejének egy ciklusa két évre szól és a pártoló tagsági dij minimuma évenkint két forint.

A dalárda külső tényben is nyilvánítandó a pártoló tagok iránt hálás elismerését, tiszteletükre évenkint két mulatságot rendez, a melyeken őket s családjaikat a belépti dij fizetésének kötelezettsége nem terheli.

Az indítványok közül a következőket fogadta el a közgyűlés:

A dalárda tiszteletbeli tagjainak megválasztotta: id. Ábrányi Kornél, Engesser Mátyás, Erkel Ferenc és Huber Károly urakat.

Hálás köszönetét mond a munkácsi püspök ő méltóságának, a főtisztelendő sz.-széknek és nagyságos Fir- czák Gyula kanonok urnák azon szives készségért, raely- lyel azon papnövendék urakat, kik a dalárda kiegészítő tagjai, az egyesület nyilvános föllépései alkalmával vele együtt működni megengedték.

Elfogadja egy, a helybeli fiatalságból alakítandó bizottság szükségességét, hogy az a dalárda ügyeit magáévá téve, vállalatainak és mulatságainak sikerét a helybeli és vidéki társaskörök érdeklődésének fölkeltése és részvételének megszerzése által biztosítani törekedjék.

fáradság nélkül megleli, mint jól ismert arcot. . . Nagy előny ritka, szerencse 1 S dicséretül kell mondani anyjának, mert ezt neki köszönheti. Mily gyakran gondoltam Vera látásán, hogy Göthe mégis igazat mond :

„A jó ember nehéz nyomása közben

Az igazi utón jól ismerős“

Csak az egy boszant, hogy Priemkov mindig körültünk foglalkozik. (Kérlek ne mondj valami bolond tréfát ez állapotra, meg ne szeutségtelenitsd méltatlan gondolatokkal tiszta barátságunkat.) Ez az ember ép oly kevéssé képes megérteni a költészetet, mint én flótát fújni és dacára annak ott kivan lenni mindig s úgy tesz mintha neje mellett magát is akarná laniuatui. Egyúttal Vera is kemény próbára teszi türelmemet. Egyszerre nem akar semmiről beszólni, leül és hímez, vagy a kis Nalalieval enyeleg, házifoglalkozáshoz fog, kifut a konyhába, vagy karját feltámasztva bámul az ablakon, a nélkül, hogy megfordulna, vagy ha e.szebe jut leül a dajkával kártyázni.

Azt az észlelést tettem, hogy ily esetben legjobb engedni, mig magától vissza nem jön, beszédet nem kezd, vagy könyvet nem vesz kezébe. Nagy önállóságra mutat, a min igen örvendek. Emlékszel még ? ifjúságunkban gyakran megtörtént, hogy némely ifjú leánykát hallottunk saját szavainkat utánmondva, s e viszhang föllelkesített bennünket, a hódolásig ragadt majdnem, mig egyszer észrevettük, mit rejt maga megett. Hanem ez itt nem 1 Fejecskéjét magának tartja, hűségre és hitre semmit sem ad, semmi tekintély által meg nem ijeszteti magát. Egyenesen nem fog civakodni, de azért meg sem adja magát. Többször elmulattunk Fausttal, de csodálatos módon Margitot soha egy szóval sem említi, hanem csak hallgatja a mit ón mondok felőle.

•Jegyzőkönyvi köszönetét szavaz t. Szieber Ede

főgymn. igazgató urnák nemcsak azon páratlanul álló, lelkes s tántorithatlan buzgalmáért, melylyel a dalárda ügyei iránt minden téren és minden körülmények között viseltetik, hanem azon szivességeért is, hogy a dalárdának tanuló helyiségül a gymn. egyik termét átengedi.

T. Mráz F. főgymn. tanárt, ki a dalárdát mint karnagy 14 éven át vezette, tiszteleti karnagyául választja meg és neki a hosszú időn át tanúsított buzgalmáért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz.

Végül a lelkes karmesternek, kit egyhangúlag újólag megválasztott: Drohobeczky Gyulának, az elnöknek, a tisztikarnak és az egész egyesületnek szavaz köszönetét a közgyűlés nemes buzgalmukért.

Minthogy ezzel a volt tisztikar működésének és megbízásának ideje lejárt, az elnök a maga és tisztviselő társai nevében a hatalmat köszönettel a múltra a közgyűlés kezébe tevén le, az uj tisztviselők választása következett, mely választás vezetésére a közgyűlés bizalma nagyságos Firezák Gyula kanonok urat elnökül és Mihalkovics József ügyvéd urat jegyzőül kérte fel.

Miután a választást vezető elnök azon reményét fejezte ki, hogy a választás eredménye olyan lesz, mely az egyletet uj diadalokra vezeti, titkos szavazattal megesett a választás, melynek eredménye a következő :

Elnök: Zoltsák J. (most már 15-ik éve). Alelnök : Kusnyiry Gy. Titkár: Barna M. Ügyvéd: Fincicky M. Pénztárnok: Laudon S. Ellenőr: Szomráky 1. Szertárnok: Kaminszky Bert. Választmány: Szieber E., Firezák Gy., Mihalkovics J., Farkas F., Kornstein .)., Evva Gy., Terestényi D., Antalóczy P., Vajdaffy Gy., Zaymusz V. Póttagok: Roykó B , Schürger M., Eőry E., Kaminszky Mih.

Miután a választást vezető elnöknek és jegyzőnek a közgyűlés köszönetét szavazott és az újra megválasztott elnök a maga és tiszttársai nevében a bizalmat köszönő szó mellett a kötelem hű teljesítését Ígérte, a közgyűlés feloszlott azon buzgó óhajok között, hogy virágozzék e társulat fája múltjához méltólag dúsabban és dúsabban a jövőben, és teremje meg diadalaiban azon gyümölcsöket, a melyeknek soha nem fonyadó szépsége és üdesége a dal országának kiállításában az elismerés első érmeinek egyikét biztosítsa számára az idők végéig.

____ (x—y-)

Ülnöki jelentés

az „ungvári dalárda“ működéséről 1879—1882. Felolvasfatott az .) egylet közgyűlésén 1883 január 28.

Hosszú, göröngyös ut után megpihenni üde, uj reményekkel kecsegtető zöld mezőn, euyhitő lombok alatt, oly jól esik a célhoz törekvő fáradozónak.

Mintha csak sorsunk könyviben úgy volna megírva valahányszor t. pártolóink összeségéhez szólok visszaemlékezéseimben mindig kiállt vihart, tövises múltat kell említenem, melylyel megküzdeni, melyet átélni a viszonyok nyomása alatt kénytelenittetett egyesületünk.

Mephistopheles-től nem mint ördögtől'fél, hanem valami mástól, „a mi minden ember természetében volna.“

Ezek saját szavai.

Felfoghatóvá akartam előtte teuni, hogy e „valamit,“ mi reflexiónak hívjuk, hanem a reflexió szót nem azon értelemben véve. mint azt a németek használják, csak a francia „reflexión“ szót ismeri, s hozzá van szokva, ezt valami hasznosnak tekinteni. Csodálatos viszony ez közöttünk! Bizonyos tekintetben mondhatom, hogy nagy befolyást gyakoriok reá, sőt egyszersmind nevelem, hanem ő is megváltoztat engem tudtán kívül, sokban saját előnyömre. így pl. neki köszönöm, hogy legközelebb rájöttem, mily sok köznapi és rethorikai mellék munka találkozik a leghíresebb költői teremtményekben. A mit hidegen olvas az már gyanús szememben. Igen én jobb. tisztultabb Ítéletet szQreztem felőle. Mellette közel állatai, vele társalogni, s emberré nem lenni, lehetetlen.

Hová vezethet mind ez ? — kérded. Valóban, úgy gondolom, sehová tovább. Septemberig a legkellemesebben töltöm el az időt, aztán elutazom.. . Az első hónapok erre sivárnak és unalmasoknak fognak látszani, hanem aztán a szokás folytatja a magáét.

Tudom, minő veszélyes minden viszony egy ifjú ember s egy ifjú nő közt, mily észrevétlenül megy át egyik érzelem a másikhoz, s teljes erőmből kitépem magamat, ha észre nem veszem vala, hogy mi mindketten, Vera és én, tökéletesen- nyugodtak vagyunk. .

Egyszer mégis furcsa eset történt köztünk. Nem tudora, miként történt, csak emlékszem, hogy Puskin „Anyegin“-jét olvastuk együtt. Ekkor megcsókoltam kezét. Gyöngéden visszavonta s egy pillantást vetett ream, (oly pillantást, mint az övé, még soha sem láttam; I meggondolás, figyelem s bizonyos szigorúság volt