Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-02-04 / 5. szám
XXL ÉVFOLYAM. Unuprár ISSÍ4. vasárnap, február 4. 5. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egy evre .........................6 frt Félévre ... 3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un' vár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Főmunkatárs: EÁNOCY FERENC. VEGYESTART A EMU HETILAP. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Szegény- és dolo^liáz. Dr. Novak Endre javaslata. Ungvár város képviselete január hó 9-ik napján gyűlést tartott, melyen dr. Novák Endre kórházi főorvos által javasolt s /.egé n y- és d o 1 og h áz építésének ügye komolyabb tárgyalás alá vétetett, s egyszersmind a nemes lelkű javaslattevő, más hasouló intézetek tanulmányozásával meg is bízatott, „ki azt, azon elismerésre méltó kijelentéssel fogadta el, begy megbízatásában saját költségén fog eljárni.“ Ha széttekintünk megyei és városi közéletünk sokféle bajai és hiányai között, a legőszintébb örömmel üdvözölhetjük e nemes kezdeményezést melyről, igazán elmondhatjuk, hogy a városi t. képviselet, ha valaha úgy ez esetben a szög fejére talált. A legújabban különféle „mozgalmak“ indíttattak hazánk s respective j megyénkben is; s bármennyire pártoljuk és szívvel lélekkel csatlakozunk azok „előmozdításához", mindazon által a városi, illetve megyei szegény és dolog ház ügye, annyira életrevaló és kiáltó szükség, hogy azt jelen körülményeink között mindenek fölé kell helyeznünk. Mert az tagadhatatlan tény, hogy bizonyos tekintetben minden szellemi előhaladásnak alapja az anyagi jólét; s viszont az erkölcsi bukás, igen sokszor sajnos következménye a nyomornak. Egykor hazánk egy főpapja az mondotta: „miszerint minden igyekezetét oda fordít,andja, hogy Magyar- ország leigáztatván, azt koldussá, azután catholicussá tegye!“ Mi pedig azt mondjuk: s z a b a d i t s u k meg hazánkat, de leg elsőbben megyénket a koldusoktól; varrjuk össze f o s z 1 á n y o s rongyaikat,biz tositsukminden u api megélhetésüket s azután tegyük magyarrá! A koldus, legyen az akár magyar, akár orosz, akár tót, vagy bármely nemzetiségű, bizony szánalmas látvány. A magyar állameszme, vallás-erkölcsös és munkás polgárságban találja alapját. Ha felruházzuk és élelmi kereset forrással ellátjuk szegényeinket, s így az elvete- mülhetés örvényéből kiragadtuk őket, csak akkor nevelhetjük magyar polgárokká, esak akkor taníthatjuk őket honszerelemre, csak akkor tarthatjuk meg őket Árpád földének, s nem keilend óvórendszabályok foganatba vételét sürgetnünk a tömeges kivándorlás megakadályozására, mely hazánkban a nyomor és már-már elviselhetetlenné váló államterhek súlya miatt annyira lábra kapott. „Emberek teszik a valóságos hazát, nem az élet nélkül való halmok.“ A hazafiságot tehát csak úgy bizonyitandjuk üe, ha a nép sorsán javítani, ha a tulaj donképeni hazát boldoggá és megelégedetté tenni igyekszünk. Szomorú példáját látjuk a nép anyagi és szellemi jólétének elhanyagolását illetőleg az „irridentisták“ hazájában, hol az „Unita Italia“ meg van ugyan, de a gazdag patríciusok és plebejusok utódai, Romulus proletárjainak sorsára jutottak. A kéklő ég s a virányos rétek sehol e földön aránylag annyi koldust, annyi rongyot és butaságot nem látnak, mint épen Itáliában, mely egykor a világnak diétáit. Igaz, hogy a lelenc ügy ott találja ugyan bölcsőjét és kielégítő terjedtségét. De nincs népiskolája, nincs dologháza kellő arányban, s épen azért egy magában Nápolyban 80.000, mond nyolcvanezer henye lazza- roni van. kik sütkérezve bámulják a szép égi boltozatot s csak éhségtől hajtatva dolgoznak valamit, de inkább rabolnak és lopnak. A nagy „tömörülés“, „egyesülés“ meghozta ugyan az „Unita Itáliát“, de ez eszméért minden egyebet föláldozva és elhanyagolva, az Unita Italia lett egy buta köznép és dologtalan lazzaronik hazájává lett! Ha dologház lenne, a melyben munkára kényszerittetnének, a henye koldulásnak is vége szakadna. Az ily siralmas állapotok bekövetkezését kell igyekeznünk megakadályozni. A mi felvidéki, Ínséges népünk, mely élelmiszernek nem is nevezető kenyérrel táplálkozik, éhező gyermekeit;-' világgá bocsátja, hogy majd itt a városban a nadrágos urak, : kiknek szerintök sok a pénzök, csak eltartják valahogy őket; - - s a gyermek — akárhány van ilyen váró- 1 sunkban — sem nevét, sem származását nem tudva, itt kuporog dideregve a házak alatt, csaknem meztelenül, — éhségtől mélyen benn ülő szemekkel, halál hangon megtámadja a járó kelőket, alamizsnát könyörögve tőlök. Mennyi vész el a nyomorban, s mennyi individuum nő fel igy bután, satnyán, elaljasodottan! Hiszen sajnos, de igaz, hogy: „Paupertas magna est meretrix“ ! — Az emberszeretet, humanismus nemes érzete vezérelje mindeu fiát e hazának, hogy közös igyekezettel a ; most vázolt nyomorúságos állapotok megakadályozására közreműködjünk. Dr. Novák Endre javaslata legyen a legszélesebb körre kiterjedő „mozgalom“. Ez lesz az igazi áldásos mozgalom, mely e szegény megye anyagi jólétének rég összetörött gépezetét útnak mozditandja. Megyénk és városunkban a szegénységnek különböző fokozatait láthatjuk. Azonban e sötét kép horizon- jáu egy vigasztaló sugár dereng, mely midőn megvilágítja a rongyokat, egyszersmind arról tesz tanúságot, hogy a legtöbb szegény becsületes is. De vannak olyanok is, kik a hajléktalan, kóborló, dologtalan korhelyek eontingensét szolgáltatják, kiknek ha a koldulás uem fedezi a mindennapi megélhetés szükségét, úgy fenntartják maguknak azon „szabad ipart“ is, melyet lopásnak és rablásnak neveznek. A mint amazoknak, úgy j ezeknek is egyedüli mentösajkájok a szegények! h á z a, illetve a dologház. Mert az alamizsna csak „pillanatnyi segítség1', mely még a teljesen ép, de restelkedő munkátlanokat is e könnyű kenyérkeresetre csábítja. — Tehát gyökeres orvoslás kívántatik, s ez a d o 1 o g h á z. Fájdalom, az ilyen emberbaráti intézetek nálunk ■ de általában is, még nagyon gyéren fordulnak elő. „Szeretni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elenged- hetlen feltétele.“ S mégis úgy vagyunk a mi embersze- retetünkkel, mint a rósz kertész, a ki kiülteti ugyan a növényt, de további gondoskodásával és ápolásával nem törődik. Ha a kolduló gyermek serege megtámad bennünket az utcán alamizsnát kérve tőlünk, benyúlunk a zsebbe, s ha esetleg vau apró krajcárunk, oda nyújtjuk nekik, azt vélve, hogy ezzei eleget tettünk kötelességünknek, s annyi igaz, hogy: egy fillérrel hozzájárultunk ahoz, hogy egy nappal tovább tenghesse nyomorúságos életét a kiéhezett koldus, s hogy igy ne apadjon létszáma hazánkban azoknak, kik majdan a „lóhűtők“ phallanxába beassentiroztatják magukat; — ha nincs krajcárunk, tovább ballagunk utunkon talán minden komolyabb megilletődés nélkül, nem gondolva arra, hogy az, kit rongyokba öltözve, (alamizsna nélkül hagytunk el, embertársunk, Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, ki oly létjoggal bir, oly rangban áll a teremtő előtt, mint mi s a koronás királyok. Az emberszeretet többet kiván. A humanismus érzete s annak helyes fölfogása tesz minket is emberekké. Az emberszeretet és könyörületessóg jeles példáira találunk Németországban, hol Hamburg, Oldenburg és más helyeken vannak dcflgozóházafc, melyek e század elején kezdték meg üdvös müködésöket, mentvén az embereket a dologtalanság, nyomor és elaljasodás tengeréből. Angliában 1812 óta — különösen a midőn a gyári ipar leszorította az iparosok készítményeit a versenytérről s Manchesterben a kézművesek s munkások össze, törték a gépek gyárait, szintén úgy egyesek, mint társulatok és maga a kormány is sietett alakítani ily dolgozóházakat, melyekben a szegény ember kenyeret kereshetett. Sőt minthogy a dolgozóházaknál olcsóbban lehet előállítani, Hollandiában és Holsteinban, szegények gyarmatai alapittattak ; s igy történt, hogy Hollandia a maga Frederiksoordi gyarmatával, a világ bámulatát magára vonta, midőn 1818-ban egy részvénytársaság D r e u t h e nevű megyében, az ország legpusztább lakatlan vidékén, V"“ . • - ✓» A a szegények polgári és erkölcsi javítása céljából, föld mi velő gyarmatokat telepitatt. Így lett a drentin': mo * csárokból (nálunk a Blatta semmi ezekhez képest) 2 év leforgása alatt 600 hollandi hold föld művelhető s 200 újonnan épitett házban mintegy 1500 kolduló szegény talált menedéket és foglalkozást. A ki nem tudott földet mivel ni, megtanították rá, épen úgy miut az asszonyokat és gyermekeket a szövés és fonásra, úgy hogy csupán az első évben len és gyapjúfonásból 5000 font netto jövedelmet producáltak. 1824-ben 80000 frt tőke pénzzel rendelkezett e gyarmat pénztára; 1825-ben, tehát alapításának 7-ik évében, tizenkétezer becsületes polgárt adott e gyarmat hazájának olyanokból, kik kó- j borló korhelyek s muakátlan szegények voltak azelót t ; I sőt mi több, még az oda telepitett szegény zsidó nép is I szorgalmas földmivelő községgé lett, a mi hizony unicura ! Ki ne ismerné Feilenberg iskoláját, melyet ő 1808- ban Hofvilben a kóborló gyermekek számára alapított » ama phiiantropint, melyből annyi derék ember került ki! S ki ne emlékeznék meg hálával gróf Teleky Lász- tónéról, a ki 1817 a „Pesti asszonyi egylet“-et alapítót» s több száz elzüllött életű szegény nőnek nyújtott benn* | kenyeret s visszaterelte az erény útjára! Ez a humanis- mus! Ez a hazafiság! Ez a mozgalom, mely kell hogy mindnyájunk szivében gyökeret verjen, úgy mint gyökeret vert a nemeslelkü javaslattevő dr. Novák Endre szivében! Addig is, mig folytatjuk e nagy horderejű kérdés J megvitatását, kívánjuk, hogy minden komolyan gondolkozó honfi és honleány és minden szív, melyben a hu- manismusnak csak egy paránya vau meg, ölelje át teljes hévvel ez eszmét. A városi képviseleti gyűlésből. A 30-nappal előbb hirdetett képviseleti gyűlés január 27-én megtartatott a polgárok nem nagy érdekeltsége mellett, mert a 9 órára hirdetett gyűlést még 10 órakor is alig lehetett megkezdeni, oly kevesen jelen- keztek. Lassan azonban a képviselők száma szaporodott s a tárgyalás megeredt azon előterjesztés fölött, melyben a tanács különböző befektetésekre 120 ezer frtot előirányozva legalább 110 ézer frt kölcsön felvételét ajánlja. A szónokok sorát az elnöki rövid előterjesztés után, mely a javaslat egyszerű elfogadását indítványozza, megnyitotta : Gortvay János ismert népbarát, ki a prok- lamatiot kutyába se veszi, lehordja a tanácsot, hogy ily képtelenségeket kíván a nép vállaira rakni s mert nem akar a város sanyargatott polgáraira több terhet róni, mint a mennyi alatt már most görnyed, saejfeut uem akar ezen terhek alatt vakarózni, kimoWpi, hogy „szavammal, hitemmel, lelkemmel“ nem szavazom meg a kölcsönt! Iváncsy László az előterjesztésnek csak k ó- n y e 1 m i részét nem szavazza meg, s ennélfogva az előterjesztést bonekés alá kívánja vétetni. Mihalkovics József a függő terhek kifizetését megszavazza, valamint a kaszárnyákra szükséges tételeket is, a többiről szó sem lehet szerinte, mert egy részét lehet magán vállalat utján eszközöltetni, a szegényház pedig tudja, hogy keresztül nem vihető. Keizman Bertalan mindenben Iváncsyval tart. Dr. Novák Endrea kiindulási pontot rosznak tartja. 0 az előterjesztést csaportokba osztja. A függő adóságok amortisatióját múlhatatlannak tartja, a kaszárnya épitesi ügye fölött már ma lehet határozni ; a többit egy csoportba véve, azt óhajtaná tudni, vájjon e tételek olyanok-e, hogy ezek fölött a képviselet határozhat már ma? Az előterjesztést tehát elvileg elfogadhatónak véli, a részletes tárgyalásnál az egyes tételek fölött lehet határozni. Oester reicher Samu előtte szólóval tart, de sokalja a 110 ezer frt kölcsönt, mert az activákbó^
