Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-09-24 / 38. szám

XX. évfolyam.

üngvár 1882. vasárnap, szeptember 24.

38. szám.

Az „UNG“ megjelen minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- 1 mentesen fogadtatnak el. Semmit sem köziünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal ;

Pollacsek Miksa könyvnyomdája.

TÁRSADALMI ÉS VEGYESTA.RTALMÜ LAP.

A KÖZMIVELŐDÉ31 TÁRSULAT, S AZ UNfiMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.

J

_____________________

Előfizetési feltételek :

Egy évre

....................6 frt Félévre ... 3 „ —

Negyed évre . . . . 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uu vár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér:

Soronként 20 kr.

Oazdák pártja.

I.

Az 1879. évi székesfehérvári országos gazdasági kiállítás alkalmával élénken hangoztatva lett, hogy azok, a kik mezőgazdasággal foglalkoznak, pártot alakítsanak, alakítsák meg a magyar agráriusok pártját. Azóta a mozgalom terjedt, de sem szervezetet nem nyert, sem prog- ramrnot nem állított.

Az eszme azonban meg van pendítve, s történjék bár mi, e pártnak meg kell alakulni. Megalakulását nem csak a gazdák érdeke kiváltja, de viszonyaink és helyzetünk hangosan követelik azt. Földmivelő nép vagyunk, földművelő politika kell hát nekünk.

Ez az igazi magyar politika. De ezt nem hangoztatja nekünk senki, inkább vitatkoznak egyéb felett, mintha Magyarország sorsa attól függne, Tiszának hivják-e a miniszterelnököt vagy másnak, s hogy melyik párt jobb. Az-e a melyik a hatalmat tartja a kezében, vagy a melyik arra aspirál. Személyek harcza személyekért, nem pedig eszmék törekvése a hazáért.

Tizenöt esztendő óta kevés történt a föld- mivelés mellett, és az a minek történnie kellett volna nem történt igen sok.

Hazánkban, melynek gyáripara csekély, kereskedelme csupán a nyers terményekre szorítkozik, hol mindenki földbirtokos, vagy azzá lenni vágyik, hol az állam s a lakosság jóléte a termés eredményétől van feltételezve, hol annyi sok a föld s oly kitűnő, a társadalom rétegei nagyrészben földművesek, s különösen az áliam- fentartó magyar elem és a nemesség csupán föld mi velőssel foglalkozik: ily országban a föld- mivelés érdekeinek dominálni kellene az összes politikát.

Ez Magyarországon igen természetes és indokolt.

Hogy tehát a földmivelés érdekei — teljesen jogosan — legyenek mindig előtérbe helyezve, hogy földmivelési vagyis másképen agrárius politika következzék be, meg kell alakulni az agrárius pártnak. Mert politikát párt nélkül csinálni vajmi nehéz, még országos érdekeknél is a kormány egy hatalmas párt áltál támogattatva — majd olykor sarkalva — többet fog tehetni.

Legyen minden megyében egy jól szervezett gazdák pártja, s a fővárosban egy központi szövetség. Ezek egyöntetűen működjenek, s a gazdák érdekeit, úgy is mint saját érdekeiket ügyesen és megfelelően képviseljék.

A szervezet mi módon való keresztülvitele nem tartozik ezúttal ezen ozikksorozat keretébe. Mi csak arra akarjuk felhívni a Közfigyelmet, hogy a megyékben alakuljon meg a gazdák pártja. Hogy alakítsanak Uns; megyében a gazdák egy pártot, mely elég tekintélyes, elég erős legyen arra, hogy a társadalmi és közélet terén a gazdákat joggal megillető befolyást érvényesíteni tudja. A gazdák pártjának érdekei vannak először a gazdaság terén szükséges újítások és reformok gyors keresztülvitelében közrehatni ; de a gazdák pártjának joga van hozzá, hogy a megyei és társadalmi élet terén nagyobb befolyást gyakoroljon, mint eddigelé gyakorolt, hogy szava nyomjon ott a hol a megve ügveit intézik, a hol megyei, társadalmi kérdéseket tárgyal lak. E jog közökben is volt egykor, de a viszonyok miatt kisiklott a kezökből. most itt az ideje, hogy felvegyék az elejtett fonalat.

Hogy a vármegye konyhájában ne csak ozop- fos szakácsok süssenek-főzzenek, hanem a kanalat kézbe vegyék olyan szakácsok is, kik tudnak zamatos magyar ételt feltálalni, mert van is miből. Isten bizony joguk van hozzá.

Hogyan és miként alakuljon meg gazdák pártja, mi legyen annak a teendője jelenben és hivatása a jövőre nézve, azt legközelebb kívánom elmondani.

Lainentácziók.

Ungvár városának mindig az volt egyik baja, hogy rendőrsége vagy gyenge volt — nem bírván elegendő erélyt kifejteni, — vagy pedig tehetetlen volt, olyan t. i., mint a szélütötte ember, a kinek meg vannak külsőleg épnek látszó tagjai, de nem képes azokkal tehetetlenségének mivoltában tevékenységet űzni.

A ki olyan jámbor azt,. tételezni fel, hogy lapunk a rendőrségi mizériák javitásk érdekében ok nélkül, vagy tulbuzgalom által vezéreltetve szólal fel, ám álljon itt annak izleltetőül a következő:

— A bérkocsik. A rendőrségnek kötelessége arra felügyelni, hogy a vonatok érkeztekor elegendő bérkocsi álljon az utazó közönség rendelkezésére. De mit tapasztalunk ? Hogy míg a nappal érkező vonatoknál annyi a bérkocsi, hogy a kocsisok csak úgy kapkodják az utazót, éjjel csak nagy nehezen lehet bérkocsihoz jutni; sőt nem egyszer megtörtént már, hogy az Ung- várra érkezők a szakadó esőben gyalog kónytelenittettek a városba bejönni. De e t még tetőzi a szombati nap vagy pedig a mikor zsidó ünnep van. Ily napokon se nappal, sem pedig éjjel nincs bérkocsi a vonatok érkeztekor. No hit ez olyan állapot, a minőre nz országnak egyetlen városában sem akadunk. Hányszor történt már e tárgyban felszóllalás, jelentetett be panasz, de ezek mind nem használnak semmit. Pedig mily egyszerű módja volna annak az, hogy a rendőrség meghatározná, hogy az éjjeli vonathoz és zsidó ünnepeken — a mennyiben Ungváron egy kivételével a bérkocsisok mind zsidók — bizonyos sorrendben meghatározott számú bérkocsik jelenuóuek meg. A ki pedig meg nem tartaná a rendet: érzékenyen megbírságolni s gyakori ily nemű kihágás esetében a bérkocsitartás jogát néhány hónapra vagy esetleg végképen megvonni tőle. Talán nem segítene igy a dolgon? Bizony. Próbálja csak meg. Akkor azután a rendőrséget nem fogják — köznyel ven szólva — „szidni“. No lám, ba ezt a mi rendőrségünk életbe léptette volna régen, a mint kellelt is, hány ember hallgat akkor!

— Világítás. Kérünk az utcán több világosságot, azaz mindazon lámpáknak meggyújtását, a melyek a házakon vannak kifüggesztve, s a melyekre a városi költségvetésben fel van véve az átalány. Mert hányszor történik, hogy a midőn világítanak is, több lámpa van elhagyatva. A világítás bérlője elfelejti azokat meggyuj- tatni. Oh fájdalom, és nincs a ki őt erre figyelmeztesse. Ez a spóresz.

— Ki ügyel föl a pékekre? Ki hallotta, hogy megbüntettek valakit azért a dohos, undorító alkatrészekből összegyúrt, és meg nem sütött valamikért, melyeket széliében árulnak, mint péksüteményt, vagy mint kenyeret. Hát az a kifli vagy zsemle a mit két krajcáron vesztegetnek Akkora kicsi, mintha a búza méter- mázsáját 20 forinton árulnák. Azt vetik azonban elénk, hogy szabadipar. Ugyan vizsgálják csak meg Kassa városát, a hol az ipar szabadságát igen tisztelik ugyan, hanem még sem tűri a rendőrség azt: hogy a szabadság .szabadossággá fajuljon, és bizony meghatározza ott a zsemlék és kiflik súlyát, valamint ellenőrzi a városban elárusított sütemények egészséges minőségét is.

— A hús. Melyik rendezett városban .lehet ezt

a visszaélést űzni a hus-ál. mint n tíznek ? A w ó mértékben egyharmadd.il 'megrövidítik. egv má-ik , mádét a húsnak csontban, romlott' húsban kapja n m- tatékuik. Hogyan leltet kéuz-Tni. hogy husi végié;, szegény ember, bogy i a 1 -/..igény emb *t • táplálkozzék, ha ra re/.\e nlós/.or is uicglizeil). I mi i _:a. másodszor pedig felét. Min tudja megkapni aimak, aminek árát egészen megfizette. Tessék a húst otthon megmérni, s ht nem fele mer a kívánt súlynak pan a •

emelni! Ezt az el-iv ■- h o tik. C-.k 1 im

száros azzal all elő. hogy 0 m-m főiem-, ma akkor a súlyért, a midőn a e-el-l ízt talán egy fél óráig magánál tartotta. Mit kell h t tenni ? Körönéit — delin y ne tudják a mészárosok hogy mikor — a r«udör- g

valamelyik közege állítsa meg a húst vásárolt cselédek egy részét s ott az utcán mérje meg a húst; ha nem felel meg a vett súlynak, ám akkor indítsa meg az eljárást hivatalból a mészáros megbüntetése iránt.

— Az utcai gaminok. Rengeteg a száma az ide nem illetékes, nagyobbára a felvidéki falvakból le- huzódott, minden foglalkozás nélkül élő, magokat tolvajokká kiképző utcai betyároknak, a kiknek száma ijesztő mérvben szaporodik. Még nyáron nem annyira alkalmatlanok mint kellemetlenek; mert hisz nyáron minden bokor szállást ad, a kertekben van gyümölcs, a szőllőkben szőllő. De mikor beáll a tél, akkor van ám baj velők. így lesz e télen is. Hát csak várjanak rendőr uraimék, mig annyira elszaporodnak, hogy egy külön czéhet fognak képezni, a mikor majd katonaságot és statáriumot kell lesz kérni ellenük. Igazán nem volna csoda, ha a kontinens minden törekvő gazembere ide jönne akadémiára, próba-gyakorlatokra, biztos üzletre, a hol tárva-nyitva még éjjel is sok háznak a kapuja, ki- és bejárhat rajta, este úgy mint nappal a betörő és lakó.

— Az utcai piszok és rondaság. Erről jelenthetjük, hogy épp úgy van minden, mint tizennégy nappal ezelőtt volt. Hogy milyen lesz jövőben, nem tudjuk; de a jelen és a múlt következtetnünk engedi. . . . hogy változás csak akkor fog e téren beállani, ha változik a rendszer, a mit a közigazgatás terén a városnál űznek.

Társadalmunk.

Ha városunk történetének lapjait áttekintjük, kétségtelenül fogjuk látni, hogy sokat haladtunk.

Ez természetes is.

Mert „haladni“, ez századunknak jelszava; a folytonosan szaporodó anyagi és szellemi szükségletekké ^ szemben nem elégszik már meg az ember a létező _ vei, nem elégszik meg azzal, a mit már kivivott? nyughatatlan mindent tudni, mindent megismerni vágyó szelleme uj és uj vívmányok után tör; nem hiszi, nem akarja hinni, hogy ki vannak mérve a tudás hatarai; a legkisebb és legnagyobb, a tökéletlen és tökéletes egyaránt anyagául szolgál folytonos erőfeszítéseinek.

A ki pedig röghöz, göröngyhöz tapadva ellenáll az eszmék e hatalmas árjának, ki nem hódol a közszellem igényeinek, hanem az emberiség kebelében szülemlő szép, jó és igaz előtt megátalkodott csökönyösséggel vonul vissza az előítéletek sötéten rideg barlangjába, annak ma

már nincs szerepe a világ színpadán.

* *

*

A haladás e szellemóuek, mely a világ legelrejtet- tebb zugába is elhatott, hódol ma minden, hódol városunk is.

Büszkén mondhatjuk el, hogy nem zárkóztunk el a közszellem igényei elől, felemelt fővel állhatunk az elsők közé is, s nyugodtan állhatjuk ki az összehasonlításokat.

De sajnos, nem minden tekintetben áll az, hogy folytonos és egészséges haladásban vagyunk.

Társadalmunk beteg.

Az elfogultság s az ebből származó elszigeltség azon féreg, mely társadalmunk gyönge fajának gyökerén rágódik, nem engedve azt felvirulni, nem hagyva azt életerős fává fejlődni.

A sötét, középtor kaszt rendszerének századunkba vetett — liaflár gyönge — árnyékát láthatjuk itt, elho- 1 málvo'itva az egyenlőség, testvériség szent elveit.

Mind 11 oa/.tálv sajnos, ho oszt .lyokról lehet ununk — csak inu_..n.», c».k a maga köreben él, nincs közös czól. nincs kö/.ös működés.

* • *

*

Kig. emmdkis rm t ífsadalinunka , a lUtmányozva 1. e/i 'alkom elemeket, osztályokat, mindenki be fogja iám: és bi/onyitani állításunk igazságát.

S h Iájuk e' ké'sé-b'VO'tha’atlan »énvt. föl fog t nni ze -n» -lói- azon h i ra mir adás, sőt kár is. mely ■ zen útlapotokról reánk háramlik.

Mk eg'esőire szilárdan és megdönthetetlenül állítatnánk ki a romboló vihar, a f."jyegető veszélyek vil