Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-07-09 / 28. szám
Ungvár 1882. vasárnap, Julius 9. 28. szám. XX évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden tözlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Aratás és Ungmegye. Forrón süt alá az égről a nap. Korán indul keletről és későn érkezik a látkör határára. Ember és állat tikkad a hevétől. Gyógyító forrásokra siet az elcsigázott városi úri nép, s a kit itt maraszt a szükség, a halaszthatlan kötelesség teljesítése, az is a városon kívül keresi fel a zöldet, hogy megpihentesse és felüditse lankadt tagjait. Ám a falusi nép a júliusi kohóban, itthon süti szerencséjét. Ott sürög-forog a mezőn a földműves aratóival, a nemzet igazi napszámosai. Pőrére vetkőzve sarlóval kezüKben, tűrve a nagy munka fárasztó terhét. Jó kedvén nem kerekedik felül az elcsigázott test természetes lankadt- sága, mert hiszen, a mi reménysége volt, az most teljesedik, a mi törekvése volt, annak most látja sikerét. Sok munkában töltött napnak most veszi bérét. Istennek hála, szép aratásunk van. A kalász hosszú és súlyos, a szem megnőtt és duzzadt. Magyarország mezőgazdasági állam. A gazdálkodó nép munkájának eredménye szabályozza az ország népe valamennyi osztályának sorsát, jólétét. Ha van szép termés, boldogul a földesur, a paraszt, a mesterember, a kereskedő, az ügyvéd, orvos, mérnök ; a vasút bevétele fokozódik. Mindenki a föld termékére van utalva. Mit ér a politika; a sok társulat, moly nálunk jótékonysági, emberbaráti vagy művelődési czélokra alakult, mit ér, ha nincs termés? Pang mindez. Egy szép májusi eső többet tesz az anyagi és szellemi jólét előmozdítására, mint valamennyi társulat és egylet egyenkint és ösz- szevéve. Valóban Magyarország földmivelő ország egészen. Ne menjünk messze. Mi volt Ungmegye, mig a sok terméketlen esztendő nem tette tönkre a gazdákat. Jó módú megye ; a gazdák, a földesurak áldoztak mindenre, mert telt. Társulatok kebelében, szinházbau, a vidéki földesurak nagy kontingense vett részt, a jótékonyság nem egy nemét gyakorolták, mert volt miből. De majdnem tiz esztendőn át a gazdasági bajok egész láncolata szorította mind összébb a gazdákat. A föld gyümölcseinek mennyisége oly kevés volt, hogy abból még azt sem fedezhették teljesen, a mit az életfentartás parancsoló szüksége követel. így halmozódott fel adósságadósságra, földesuraink elszegényedtek, s egészen félrevonulván, néhányuk kivételével megszűntek e megye érdekeinek és ügyeinek j o- gos tényezői lenni. A megye bizottmányában helyettük kamat százalékra dolgozó tőkepénzesek, szájaskodó emberek, jegyzők, hivatalnokok foglalnak helyet s a semmiből uzsorával meggazdagodott szűkkeblű emberek ülnek a zöld asztal körül, a magyar gentry tagjainak helyén. Itt és ott törődtek mindenkivel; a törvények egész sora akként hozatott, mintha mi egy tőkegazdag, ^iparos és kereskedő nép volnánk, a hol a tőkének kell megadni minden jogvédelmet a földbirtok ellenében. A földbirtokos érdekeinek ápolására senki sem gondolt. A törvényhozás sok jó törvényt hozott, de megengedte a földbirtokot eldarabolni, megengedték az erdőket pusztítani, megszüntettük az uzsora- törvényt s az uzsorásoknak szabad tér nyílt a garázdálkodásra. Az adótörvény olyan, hogy a tőkepénzes az adó alól könnyen kibúvik, ellenben a gazdát adóprésbe tettük és folytonos végrehajtással zaklatjuk. Egy szóval a földbirtokossal, a gazdálkodó néppel nem törődtünk. A földbirtokos olybbá tekintetett, hogy német szóval éljünk : vogelfrei, úgy, hogy ki-ki ráduplázhat. Mindebből természetszerűleg következett, hogy a földesurak, a mezőgazdák oda jutottak, a hol most vannak : a bajokba, a válságba. Ki fog-e bontakozni a gazdálkodó nép a bajokból ? A kormány legújabb intézkedései folytán erős reményt kötünk a kibontakozáshoz. Ha a magyar birtokviszonyok betegsége gyökeresen fog orvosoltatni, ha a magyar földmivelés általános bajain segítve lesz. A régi világot visszaállítani ugyan teljesen lehetetlen, nem is kívánja senki. De megadni a földbirtoknak a helyes jogintézményt, támogatni i földbirtokos érdekeit, gazdálkodását, elősegíteni boldogulását, ez az, a mit joggal követelünk, s a minek fokozatosan való keresztülvitelét a kormánytól várjuk. A jóakarat a kormánynál meg is van. Báró Kemény Gábor ur minisztersége ideje alatt, ki a legjobb szándékkal fogott hozzá tervszerű politikájának érvényesítéséhez, több jót nyertek a gazdák, mint összes elődjei miniszterkedésének idejében. Tenyészállatokat oszt ki, minta- pinezét állít, a borászat emelésével foglalkozik, kultúrmérnököket küld a vidékre stb. Mindezen intézkedései által nagyban elősegíti a földmivelés érdekeit. Csak nézzünk szót Ungme- gyében; a felvidék nyomorban sinlődő népe a lelketlen korcsmárosok kezei közül kiragadtatott a földmivelési miniszter meghálálhatlan abbeli intézkedése által, hogy az erdei famunkákat a felvidéki községeknek adta át, s a legelőket nekik bérbe adta. Dolgozni fognak érte, de a mi hasznuk lesz, azt maguk használják fel s nem fog vándorolni a korcsraáros zsebeibe. Kitűnő tenyészállatukat kapott a megye alvidéke és a felvidék, mely idővel kitűnő tejelő és húsra való állatokkal fog bírni. A gazdákat megismerteti a miniszter a jelesebb fajta vetőmagvakkal s azon helyes mezőgazdasági gyakorlat felé tereli, hogy a vetőmag kicserélendő, mert egy és ugyanazon mag ugyanazon földbe állandóan vetve elfajzik s elveszti termőképességét. De mindez csak egy lépés az agrár politika felé. De ez is megadja a reményt arra, hogy a magyar birtokos osztály érdekei rövid idő múlva teljesen képviselve lesznek. Sokat tehet és tegyen is a gazdasági egyesület, mely a kormánynak tanácsadója a vidéken. Szól ez az ungmegyei gazdasági egyesülethez, mely oly szép és üdvös irány felé vezeti e megye gazdáinak érdekeit, mely rövid fenállása ideje óta többet tett és mutatott eredményekben, mint e megyében nagy számban létező többi egyletek összevéve. Ép ezért támogassák is a megye gazdái egyletüket, mely az ő képviseletükre alakult, hogy meg legyen annak erkölcsi és anyagi súlya. A földesurak és a gazdák pedig egyenkint is érvényesítsék befolyásukat, hogy a gazdálkodó nép elhalványult befolyása és tekintélye e megyében meglegyen mindenütt, képviselő választásnál, bizottmányi ülésen. Mert a leányzó nem halott csak alszik. Mint a júliusi nap hevétől lankadva hajlik az anyaföldre a tenyészet, szomjasan köszöntve az est harmatát, mely napestig nem ért el hozzája, de a fáradt szellő s a gyöngy harmat ismét felüditi azt : úgy kell, hogy a helyesebb irány tevékenységre felüditse gazdáink lankadt szellemét. Álljon ismét helyre Ungmegye földesurainak régi tekintélye és befolyása. Isten segítséget nyújtott. Verejtékük gazdag áldása, hullámzik a vetés a kerek rónán, a hosszú völgyben. Telve lesz a osür sárga gabonával, piros búzával, fehér árpával. Az anyagi bajok távol lesznek, s ez felszabadítja a szellemet. Most még azt kell kívánnunk, hogy ha adott az ég áldást termésben, engedje még szerencsésen eltakarítani, hogy ne érje az életet eső kinn a földön levágva, ne ázzék hordáskor, ne essék benne kár csóplés közben, s legyen jó ára. ________ , A nemzetiség és a zsidóság. — Ungvár, julius 7. — Mióta a nemzetiségi kérdés napirendre került, a nemzetiségek állást foglaltak, mindenik igyekezett a legnagyobb politikai és társadalmi befolyást a maga részére kivívni. Az a nemzetiség, mely inteligentia és vagyoni tekintetben többségben volt és őt illető befolyást gyakorolt, az alkotmányos aere beáilatkor korántsem mondott le befolyásáról, hanem szabadságát és egyenjogúságát a többi beiilakó nemzetiségekkel megosztván, azok törekvéseivel szemben csak defensiv állást kelle elfoglalnia. Magyarországban sok nemzetiség viv ily békés harezot egymás ellenében igyekszik mindegyik befolyást nyerni, és nyer is, a nélkül hogy képes volna a magyart az ót illető positióból kiszorítani. Daczára annak, hogy a tisztán magyar elem lakosságnak csak kisebb felét képezi, mégis képes a többiek felett suprematiát gyakorolni, és a magyar állam eszmét érvényesíteni, a szomszéd államok támodásaival szemben is, mert a nemesség, a klérus a magyar állam eszmével össze van nőve, továbbá azért, mert a vagyon Magyarországon csak a magyar állami eszmében helyezett védnökség alatt érzi magát legbiztosabbnak, ügy tehát hazánkban a nemzetiségi kérdés a magyarra nézve nem oly veszélyes, mint a minőnek ellenségeink azt feltüntetni szeretik, hiszen a magyar ébren van. A magyar, politikai téren, pártokra szakadhat, hiszen az alkotmány ezt involálja, de ha nemzetiségi kérdés kerül napirendre, akkor a pártok egyesülnek és az egyesült párt magasan lobogtatja a zászlót, melynek felirata „Éljen a magyar haza“ és egyesült erővel felveszi a kesztyűt, bárhonnan is dobatnék ez édes hazánknak. Tekintettel arra, bátran lehet állítani azt, hogy hazánkban a megelégedés, a boldogság, a felebaráti szeretet, a vallásos türelmesség, kevés kívánni valót hagy hátra, csak egy maroknyi nép mely minden egyenjogúság mellett, melyben a nemzet őt nagylelkűen részesítette, újabb időben mégis megtámadtatásoknak van kitéve többféle variatiókban. Ezek jogosítva vannak azt mondani: mi is teljesen boldognak éreznénk magunkat, ha felebarátaink minket indokolatlanul, hazafiatlanság- gal nem vádolnának. Ez a maroknyi honpolgár a m a- gyar zsidóság, ki már 1848 és 49-ben akkor a mikor még csak türetett, mikor még több városban laknia sem volt szabad, és minden politikai jogtól meg volt fosztva, a magyar zászló körül sorakozott, hogy a magyar függetlenségért vérét ontsa. Ha csakugyan oly hazafiatlau lenne a mint némelyek állítják, ép akkor alkalma lett volna, erről tanúságot adni, hiszen szegődhetett volna Hurbán-boz, > Dobránszky-hoz a német vagy a muszkához! de nem, mikor az ellenséges horvát hazánkba berohant, mikor Liptó, Sáros és Pozsony megyékbe önkéntes légiók alakultak ellenünk, akkor a zsidó a magyar honvéd zászlója alá esküdtt, akkor a zsidó, pénzét a haza oltárára áldozta. Az el- ellenség akkoriban némely várost megsarczolt, azonban a zsidóságot hazafiságáért egy általános hadi-sarccal büntette meg; ez a a hadi-sare, a zsidóságnak legérvó- nyesebb bizonyítványa arra nézve, miszerint egytől egyig magyar érzelmű vala. Tehát jelenleg, a mikor évek óta, valóságos egyenjogú honpolgárrá vált, amikor már nagyobb része a magyar nyelvet elsajátította, a mikor semmi érdek nem vezeti ót, hogy más nemzetiség felé gravitáljon és a legnagyobb ellenfele sem meri állttani TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMŰVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek : ügy évre ........................6 fit Félévre ... 8 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egye-i szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un?vár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyi Ittér: Soronként 20 kr.
