Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-09 / 28. szám

róla, hogy pánszláv, muszka vagy hogy német — tehát épen most a zsidó hazafiatlan legyen? Nem, nem! még azok sem hiszik róla, akik azt hirdetik; csak gyűlöletessé akarják tenni a zsidót, inkább azért, hogy azon ürügy alatt oly politikai célokat érhessenek el, mely célok ez időszerint, előttünk ismeretlenek. Azonban be kell ismernünk, hogy a zsidók ellen emelt vádak egyike, jogosultsággal bir, és ez az uzsora-üzlet.

Legyen tehát célunk az e fajta zsidó vampyroktól hazánkat megszabadítani. Minden ember tevékenységre van utalva, hogy a természettől nyert táplálékot megint munkája által, a természetnek visszaszlolgáltassa. Tehát minden embernek dolgozni kell. Legyen iparos, kereskedő, orvos, menők, hivatalnok, gazda vagy napszámos, egyik úgy mint a másik, tisztességes pálya után él, azonban azt, ki ezen társadalmi méh-kasban dolgozni nem akar, azt ártalmatlanná kell kenni. Ezen faj a zsidóságnak számra nézve egy csekély százalékát teszi. A függetlensegi párt, mely a zsidókat egy zsákba dobja és azt állítja, hogy a zsidóság Magyarországnak boldogságát akadályozza, és azzal indokolja, mert uzsorás és abból zsidókérdést akar csinálni, úgy látszik, hogy a zsidóság ebbeli osztályát csak tanulmányozási tárgyául választotta. Mi is az elsőt elitéljük, azzal a definitióval, hogy uzsorás az, a ki uzsorát üz, kinek az uzsora foglalkozása. De nem engedhetjük azt, hogy azok a zsidók, kik kis ipart és kereskedést űznek, azok kik a nagy ipar és kereskedelem terén hazánknak dicséretére válnak — kik a magyar terménynek és készítménynek külpiaczot kerestek, és biztosítottak — az a sok gyáros, földmi velő, azok kik az első magyar biztositó intézetet a budapesti hitelintézetet és ottani kereskedelmi bankot keletkezésüktől vezetik, azok kik a magyar földhitelintézetet és az országban levő 400 pénzintézetet becsülettel szolgálják azok kik szesz és czukorgyárak, gőz, viz és fürészmalom tulajdonosai, azok kik az országban nagy mennyiségben termelt fát Belgium, Francia és Németországba szállítják, azok, kik az országban termelt bort és gyümölcsöt külföldön ismeretessé tették, azok kik a nagymennyiségű magyar dohányt külföldön elárusítják, azok kik a tudománynak, művészetnek, és irodalomnak élnek, az uzsorással egy színvonalra állítassanak.

Mindenki érzi, hogy a társadalom valami betegségben szenved, mi a betegség okát a túlságos gyors haladásban találjuk. A magyar nemzet azon hibába esett, hogy 1848-ban és 61-ben a haladásban nagy ugrást tett, és nem számolt azzal a ténynyel, hogy a nép előkószületnélkiili rögtönzött reformokat megemészteni még nem képes. Felszabadította és nagykorusitotta a műveletlen, tapasztalatlan osztályt, mely még ma gondnokságra van utalva, felruházott egy Írást nem tudó néptömeget szavazati joggal, romba döntötte a céh- rendszert, a helyett, hogy előbb nép- és ipariskola felállítása által a népet a nagykorúságra előkészítette volna. Felszabadította a kereskedelmet és a pénzüzérke- dóst, a helyett, hogy előbb kereskedelmi iskolák felállítása által, egy értelmes kereskedő osztályt nevelt volna és a helyett hogy pénzintézményekről gondoskodott volna, a hol a gazda ember a neki szükséges forgó tökét, olcsó kamat mellett megszerezheti. Felszabadított mindent és azt mondta: Tegyetek a mit akartok, csak fizessetek adót.“ Fiskális elv, a nép romlását szokta előidézni. Az elkövetett hiba mégis jóvá tehető, ha telekkönyvi bekebelezést egy paraszt telkére csak egy országos földhitelintézet nyerhet. Ha az Írást nem tudó ember országos képviselő és megyei bizottsági választásnál szavazati joggal nem bir, ha az iskolatör- vóny szigorúan alkalmaztatik és a zugiskolák bezáratnak, mindenütt kisded óvodák állitatnak fel, ha a zsidó pap állása qualificátióhoz és a vizsgához van kötve, ha a zsidó lökni, kaftán és cserkeszkucsma viselés, (és nem a vadászjegy) megadóztatik, ha a letelepedési törvény büntetés terhe alatt szigorú alkalmazást nyer, ha az uzsora, a kérdésben levő tőke és a politikai jog elvesztésével büntettetik, akkor Magyarországban zsidó- és Tisza kenyér kérdések napirendre nem kerülhetnek.

Mindamellett meggyőződésünk az, hogy ha nem is zsidókérdés, de létezik egy zsidó vallást reformáló kérdés, mely kérdés nem a keresztényre, sem a magyarra, de leginkább a neolog zsidóságra nézve bir fontossággal. Igyekeznünk kell a zsidó vallást gyökeresen reformálni, az elavult keleti korszerűtlen szokásoktól és czaf- rangtól tisztázni, azt magyarosítani, lengyel elemektől és undoritó szokástól megszabadítani. A fővárosban egy fenhatóságot, még az autonómia rovására is, alakítani, mely a reform keresztülvitelével foglalkoznék, legyen feladatunk. Ha az összes zsidóság ily reformot autono- mikus utón keresztülvinni vonakodnék, akkor a neolog zsidóságnak nem marad egyéb hátra, mint az ortodox zsidósággal végkép szakítani. A.

Különfélék.

— Bizottsági Ülés. Ungmegye bizottsága f. hó 4-én ad hoc rendkívüli ülést tartott, melyen jóváhagyatott Ungvár város képviseletének ama határozata, hogy a helybeli közkórház kiépítésére a kórházi alapból 8000 frt forditassék. A Csap mellett építendő Tiszai hid építési költségeihez a közmunka és közlekedési miniszter a megye hozzájárulását kívánja. Miután a megye vagyonnal, melynek jövedelméből a hídépítés költségeihez járulna, nem rendelkezik a minisztérium ebbeli kívánságának eleget nem tehet, de a közmunka erőből megfelelő mennyiségű kézi és igás napszámot késznek nyilatkozott a hidépitóshez átbocsátani. Ezzel az ülés véget ért.

— Esküvő. C z i b u r László honvéd főhadnagy julius 1-ón tartotta esküvőjét Pilissy Ida kisasszonynyal, Pilissy Lajos birtokos leányával Eperjeskén Szabolcs- megyében. A nászünnepélyen nagyszámú rokonságon kívül a vőlegény több barátja is jelen volt. Az esküvőt fényes lakoma követte, mely után a fiatal pár Urig- várra a vőlegény állomáshelyére utazott.

— A régi ötforintosok legújabb pénzügyminiszteri rendelet szerint a m. kir. péuzügyigazgatóságnak és az osztrák-magyar bank fiókintézeteinek székhelyein levő kir. adóhivatalok által, becserélés képen 1882. évi decz. hó végéig elfogadtatnak.

— Eljegyzés. Budaházy Zsigmond, homoki földbirtokos e napokban jegyet váltott Komlóssy Hona kisasszonynyal N. Komlóson Bereghmegyében.

— Halálozás. Báró Éder Emil az Ungváron állomásozó 66-ik tart. ezred őrnagya, e hó 3-án délután lakásán öngyilkosssági szándékból pisztolylyal szájába lőtt s azonnal meghalt. Tettének oka gyógyithatlan betegségből eredt búskomorságra vihető vissza. Levelet nem hagyott maga után. Temetése 5-én délután volt a csűr utczában levő katonai kórházból. Az udvar s az utca egészen megtelt közönséggel, kik a vógtisztessóg adásra megjelentek. Tiszttársain s 36-ik honvódzász- lóalj tisztikarán kívül ott voltak a megyei alispán, tisz- tiügyósz, a város polgármestere a járásbiró, adófelügyelő s a városban levő különféle hivatalokból számos tisztviselő, többen az ügyvédi, — orvosi karból stb. A temetési szertartást Z oltsák János szt.- széki tanácsos végezte megfelelő segédlettel. A ravatalra elhelyezett koporsót a tiszti jelvényeken felül sok szép koszorú ékitó, ezek között volt a gyalogezred nevében feltett koszom s a tisztikaré. Beszentelés után a koporsó a gyászkocsira helyeztetett s a fáklyások által körbe fogott kocsi a gyászszertartásra megjelent közönség által kisérve a kálváriái temetőbe szállitá a koporsót. Itt a szokásos ima után a temetésre vezényelt disz-zászló- alj adta meg az elhunyt emlékének szokásos katonai tisztelgést s a diszlövést, mire a koporsó a sírba bocsáttatott.

— Juniális. A gimnáziumi VIII. osztályt végzett ifjak nyári mulatsága a vasárnapi kellemetlen idő miatt kedden tartatott meg a „Széchenyi kert-“ben. Nem volt ugyan igen népes hanem kedélyesség tekintetében mi kívánni valót sem hagyott hátra. A mulatság legfőbb részét a táncz képező, s a fiatal,- s serdülő leányok mindeniko bőségesen részesült a táncz élvezetében. A bevétel azonban alig fedezte a kiadásokat, s igy hallomás szerint a kitűzött czélra mi sem maradt.

— Edelsheim Gyulay Lipót főhadparancsnok a

hó 6-án kíséretével Ungvárra érkezett s 7-én reggol megvizsgálta egy gyakorlaton az itteni 66-ik tart. gyalogezredet. A vizsga eredménye általában véve igen kedvezően ütött ki, s a mint értesülünk a főhadparancsnok a tapasztalt eredményről elismerőleg nyilatkozott. A 7-ki gyakorlat után a „Koronán“ diszebéd volt, melyben a gyalogezred s az itteni honvédség tisztjei s néhány meghívott vendég vettek részt. Ebéd után a főhadparancsnok kiséretével Kassára utazott.

— Pajor Emilia a színtársulat operette és népszínmű énekesnőjének jutalomjátéka kedden e hó 11-ón lesz, szinre kerül : „Három pár czipő“. Ajánljuk a kedvelt művésznő jutalomjátókát a közönség pártoló figyelmébe.

— Dr. Schlauch Lőririncz, Szathmár kitűnő püspöke, a bérmálási szentség kiosztása végett jelenleg egyházmegyéjében utazik. Beregszászba, hol nagy fény- nyel fogadták, e hó 1-én érkezett. A megye határszélén Pé- chy Endre járási szolgabiró, a „kishegyen“ id. Jaudri- sies Antal fpolgármester és nagyszámú közönség fo- gadea. Bandérium kisérte a városba a főpapot; a kat- holikus templom előtt a megyei papság, a tanulók nagy tömege és nagyszámú közönség fogadták. A kis leánykák virágot szórtak a fópásztor elé. 700-an bérmálkod- tak. A tudományról, szelleméről, hazaűságról s áldozat- készségéről ismert főpap beregszászi időzése egész ünneppé vált.

— A vadászati jegyekre nézve figyelmeztetnünk kell a megyei alispán urat, hogy újabban, de különösen ez év folyamáu Ungmegyében alig váltanak vadászati jegyeket elannyira, hogy ez óv julius 1-ón egy vadászat kedvelő által váltott jegy a 18-dik volt ezen évről, már pedig nagy a száma azoknak, a kik vadásznak. Hogy az államnak ebbeli bevétele Ungmegyében annyira csökkent, azt tisztán az ellenőrzés hiányának tulajdonítjuk; az úgynevezett orvvadászok tapasztalva hogy a jegyek után úgy sem néz senki, szélűben járnak vadászatra megfelelő jegy nélkül. Terhes adó ugyan a vadászati adó, de ha a törvényhozás behozta, gondoskodni kell hogy az adó megfizetése nélkül senki se vadászhassák. Az a néhány a ki jegyet vesz, túlságosan meg van terhelve az adó eme nevével, és mellette százan és százan vadásznak a nélkül hogy az állam irányában tartozó kötelezettségüknek eleget tennének. Figyelmeztetjük tehát az alispán urat utasítaná az erre hivatott közegeket hogy ellenőrzést fejtsenek ki, a mit eddig igen lazán teljesítettek.

— A választók figyelmébe. Az országgyűlési képviselők összes választóinak ideiglesen összeállított névjegyzéke az 1876. évi XVIII. t. ez. 2-ik §-a rendeletéhez képest a közonti választmány székhelyén a meAz „UNG“ tárcája.

EGY ELÁTKOZOTT EMBER.

(Folytatás.)

Meghatva tekintettek az ügyvédre, ki bevégezte szavait.

Igazat adtak neki és sajnálták kijelentését.

Kilényi Flóiris uram olyan makacsul szokott ragaszkodni elhatározásához, hogy még maga Fellegvári Elemórné se merte kérelni. Csak erőltetett kedélyességgel csevegte :

— No Flóris bácsi maga máma legalább is egy esztendőre kivédelmezte magát.

Azután a társasághoz fordult, hol általános készülődések folytak. Vedresiné ideges mozdulatokkal tukmálta jámbor férjére a téli kabátot. A megsértett asz- szony sehogyse akart kibékülni. A kedélyek föl voltak háborítva s az általános mozgósításban még egyszer fölemelkedik a száraz szavú szerkesztő:

— Hát tisztelt uraim és hölgyeim! — mondá kenetteljes komolysággal, — a discussio olyan mederbe tért, melyben nem az egyetértés szövetkezik. Igen sajnálom a fölmerült dolgokat, de igen kérem a társaságot, hogy kövessen el mindent a béke helyreállítására. —

Vedresiné nagysága, kérem bocsásson meg Kiló- nyi Flóris urnák.

A szerkesztő olyan elégiái hangon rebegte az utolsó szavakat, hogy még a márványt is meghasi- totta volna. De Vedresiné semmit se akart tudni kibékülésről.

— Mikor felöltöztette fólős férjét s belecsimpesz- kedett türelmes karjába, neheztelő bangóujnondá:

— Ajánljuk magunkat. Ajánljuk magunkat tisztelt társaság. A Vedresi koronára ugyan szemét esett, de hát már úgy van az, mikor az előkelőség megfeledkezik magáról s holmi lisztes molnárral surlodik össze.

Izgatott hangulatban robbant szót a kisvárosi arisztokratia. A meghiúsult kísérlet utáu Fellegvári Elemérnó kénytelen volt lemondani minden magasabb törekvésű ambitiójáról. A kisvárosi arisztokratia annyira szétzüllött, hogy még a legjobb barátnők sem találkoztak a csetpaté után.

Hanem a nyolezadik Vedresi rövid idő múlva megboldogult.

Annyit faggatta a felesége gyámoltalansága miatt hogy örömmel fogadta e felszabadító halált; Vedresinó pedig azóta "még magasabban hordta a tekintetét, mert egy ifjú hadnagyocska (az öreg apja kintornás volt) mindennap nála ozsonuázott. Nehéz meghatározni, hogy a hiúság-, vagy a szerelem hatalmasabb zsarnoka-e az asszonynak?

V.

Olyan jószág az asszony, a miért nem szabad egy drága életet elveszíteni. Mikor feléd mosolyog,

máshol jár az esze, mikor forro kezevel megsimitja. homlokodat, akkor másra gondol és ha megcsókol, elárul. Titkozatos rejtvény a nő, melynek megoldását még senki végezte el. Ha valamikor megoldják, akkor szerte foszlik minden varázs, a mi a nők titkozatossá- gát veszi körül.

Föl akarod tenni a lelkedet érte, hogy az a nő, a kit szeretsz, csak egyedül téged szeret-e ? Esküt mer- nól-e mondani, hogy az a nő, a kiért kész lennél meghalni, nem üdvözit-e másokat?

Látod barátom, ón keservesen meesalódtam. Az én sorsom egy szeszélyes asszony volt, a ki mindenemből kipusztitott, mindenemet tönkretette s mikor váltóhamisításért négy esztendőre elcsuktak, azt hiszed, hogy elzálogosította ékszereit és gyámolította siralmas fogságomat? Még csak felém se nézett. Érte követtem el a bűnt, érte pusztultam ki s az volt szerelmem jutalma, hogy mindenki megvetett, mindenki Kitagadott.

És az én feleségem még az első hónapban odaadta üdvösségét egy olyan embernek, a kinek volt még vagyona és becsületes neve.

Te barátom ! annyi keserű tapasztalásom van már nekem, hogy naphosszat szólhatnék szivedhez. Hidd el, hogy a nők nem férjüket, hanem az általa nyert kényelmeket szeretik s csapodárságnkat a tisztesség zo- mánezával leplezgetik el. Igazán szeretni csak a regényekben szoktak, az életben mindig több furfaugjuk van, mint szerelmük.