Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-08-27 / 35. szám
XX. évfolyam, Ungvár 1882. vasárnap, augusztus 27. 35. szám. Az „UNG“ megjeleli minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Poilacsek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGrYESTARTALMÜ LAP. A KÖZMÍVELQDÉSI TÁRSULAT, S AZ ÜNGifltGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. J _____________________ Előfizetési feltételek: Egy évre ........................6 frt Félévre ... o — Negyed évre .... 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unrvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Ny i Ittér: Soronként 20 kr. A. népoktatásról. A népoktatás ügye hazánkban, az utolsó tíz év alatt — Trefort közoktatásügyi miniszter fáradhatlan buzgóikodása következtében, — sokat fejlődött. Azt is el kell ismernünk, hogy a felekezetek is sokat javítottak népiskoláik helyzetén, úgy a meglevők rendezése, tanitóik állásának javítása, mint uj iskolai épületek emelése által. Csak a miniszter által legújabban kiadott vaskos kötet adataira kell tekintenünk: s örömmel győződhetünk meg a népiskola ügyének lassú, de nyomról-nyomra kimutatható fejlődéséről. — Mindamellett kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy mig az egyes községek, az egyház és állam népoktatásunk érdekében tesznek annyit, mennyit azok jelenlegi kormányuk viszonyai közt, rendezetlen pénzügye, rendkívül magasra fokozott adózási rendszere mellett, megtehetnek: addig a társadalom maga, mint hatalmas közmivelődési tényező, alig tesz valamit népoktatásunk ügyének előmozdítása körül. Ha igaz az, hogy a közoktatás képezi a közmiveltségnek legbiztosabb, legszélesebb alapját: nem elég pusztán csak mindig hangoztatni, hogy „elvesz a nép, mely miveltség nélkül való“ — hanem az elvek magaslatáról le kell szállanunk a gyakorlati élet mezejére, hol nem hangzatos szavakra, hanem tettekre van szükség. — Társadalmi utón kell fillérek gyűjtésével. népnevelési egyletek alapításával, s ily módon a közérdekeltség felköltésével segíteni a bajon, s pótolni a hiányt, melyet a községek, felekezetek és állam gondoskodása mellett is tapasztalunk. Hazánkban még mindig két ezerre megy azon községek száma, hol nincs iskola, a meglevő iskoláknak egy része hiányosan van felszerelve. Népoktatási törvényünk alkotója, a halhatatlan emlékezetű Eötvös megmondotta azt, hogy a népoktatás feladatát az állam, egyéb egyházi és világi hatóságok meg nem valósíthatják a társadalom buzgó közreműködése nélkül, „A népoktatás legutóbbi tiz évi történetében, épen' ezen társadalmi közreműködésnek nyomait észlelhetjük igen kis mértékben. Azt hiszik sokan, hogy az állam, felekezetek és községek megfeszített munkálkodása után tapasztalható javítás, a társadalom egyes tényezőinek közreműködését feleslegessé teszi. Épen ezen téves felfogás, s az abból származó közönyösség az, mely az általános miveltségnek a mi népünk között való elterjedését sok tekintetben nehezíti. — Mig társadalmi utón, czélszerü alapokra fektetett, s az érdekeket össze nem zavaró népnevelési egyesületeket nem teremtünk s azoknak magyar nemzetiségi, nyelvi s valláserkölcsi törekvéseiket filléreink összerakásával nem mozdítjuk elő : hazánk népoktatás ügyének általános felvirágzását nem is reményl- hetjük. A társadalomban elterjedt ezen közönyösség megszállotta a törvényhozás termét is. Alkotmányos életünk újabb szakában érdektelenebb, s meddőbb közoktatásügyi vita nem volt, mint ez idei költségvetési tárgyalások alatt. Nem hallottunk ott egyetlen beszédet sem, mely népoktatásunk ügyét egész terjedelmében felkarolta, a tapasztalható hiányokat kimutatta volna, vagy javaslatot terjesztett volna elő, melylyel a kormányt nehéz munkájában társadalmi, vagy más utón segíteni czélozta volna. Ezeknek általánosságban előre bocsátása után, midőn ez alkalommal a népoktatás fejlődésének főbb mozzanatai közül a tiz évi időköz nehány évének adatait fölemlítjük, czélunk az, hogy némi tájékozást nyújtsunk hazai népoktatásügyünk állásáról. I. A tankötelesek száma volt 1869-ben — 2.284.741 1875-ben — 2.124.899 1880-ban — 2.097.490, tehát mig az ország lakosainak száma a mondott idő alatt félmillióval szaporodott, a tanköteles gyermekek száma 187,251-el csökkent. E körülményt vagy az összeírás hibás voltának tulajdonítsuk, vagy azon gyermekek közt pusztító járványos betegségnek, vagy azon körülménynek, — mit a miniszteri jelentés is mond, —- hogy a szülék maguk veszik ki gyermekeidet a tankötelezettség alól: a számok mindenesetre megdöbbentő arányt mutatnak. — Az összeírást a polgári hatóságok teljesítik, a felülvizsgálatot pedig a tanfelügyelők kötelesek végezni. Hol van itt a hiba ? Á polgári hatóságoknak a miniszteri jelentésben is többször említett hanyag eljárásában-e ? vagy a tanfelügyelői hatáskör nem czélszerü berendezésében, talán kötelességük nem pontos teljesítésében ? vagy a szülék egy részének azon lelkiismeretlen eljárásában, hogy eltagadják gyermekeiket, csakhogy iskolába járatásra ne kényszerites- senek? II. A ministeri jelentés szerint iskolába járt 1869-ben 1.152.115 gyermek 1875-ben 1.491.121 „ 1880-ban 1.609.692 a haladás tehát 1869-ik évtől 26 százalék; de a jelentés szerint ezen fokot már 1878-ban elérte, azóta ismét hanyatlás mutatkozik, miuek okát a minister ahban találja, hogy a polgári hatóságok lanyha eljárása a szigorú ellenőrzést teljesen meghiúsítja. Legjobb lábon áll a népoktatás ügye a dunántúli megyékben; legrosszabb a románság által lakott délkeleti és északkeleti tankerületekben. III. A tanitás sikere leginkább a tanítóktól és iskolák számától függ. Az iskolák száma volt: 1869-ben . . . 18798 1875- ben . . . 15282 1876- ban . . . 15388 1879- ben . . . 15715 1880- ban . . . 15824 Népiskoláink száma tehát, beleértve a felső nép- és polgári iskolákat is, tiz év alatt 2026- tal (12.80°/0) szaporodott, tehát minden évben átlagosan 200-nál több iskola állíttatott. 1877: 1880: Elemi iskola volt 15397 15652 Felső népiskola 28 72 Polgári iskola 61 101 A lefolyt tiz év alatt állítottak uj iskolát: Az állam .... 266 A községek . . . 1190 A felekezetek . . . 403 Magánosok . . . 167 összesen 2026 uj iskolát. E kimutatásból kitűnik, hogy a felekezetek, kiknek gondozása alatt áll az összes népiskolák öthatodrésze, aránylag kevés uj iskolát állítottak. Az iskolák látogatottságáról a következő adatokat közli a jelentés: 1869-ben. Elemi iskolába járt 1.152,111, „ ismétlő „ „ „ felső nép- és polgári iskolába „ 1877-ben. Elemi iskolába járt 1.218,653, „ Ismétlő „ „ 287,601, „ felső nép- és polgári iskolába 12.414, 1880-ban. Elemi iskolába járt 1.206.625, „ Ismétlő „ „ 307.273, ,, felső nép- és polgári iskolába 11.991. Az emelkedés tehát a tiz év alatt igen csekély. IV. A jelentés valamennyi népoktatási intézet tanítóiról együttesen ezt mondja: 1869-ben volt 17.792 tanitó 1875-ben „ 19.554 „ 1880-ban „ 21.664 ., A szaporodás tehát tiz óv alatt 3872. Az összehalmozott sok adat közül még egy adatot említünk fel. A tanítók közül 1875-ben volt: okleveles 15.184, nem okleveles: 4670, rendes: 17.793, segéd: 2061. 1880-ban volt okleveles 17.303, nem okleveles 4361, rendes 18,839, segéd : 2795, tehát az okleveles tanítók száma szaporodott 2119-el, az oklevéllel nem biró tanítók száma fogyott 309-el. Nem folytatjuk tovább a részletezést. Eredményül bátran kimondhatjuk, hogy a mi kévés örvendetes haladást tapasztalunk : abból a felekezeteknek igen kevés százalék jut ; s hogy a kormány a legnagyobb erőíeszitós mellett sem képes a népoktatás ügyének oly lendületet adni, hogy a szomszéd miveit nemzetekkel e tekintetben a versenyt kiállhassuk, ha a társadalom minden hatalmában álló tényezőivel nem támogatja törekvéseiben. K. P. — A biztositó intézetek és az öngyujtogatäsok. A m. kir. belügyminiszter, f. évi 32,706. szám alatt, a következő körendeletet bocsátotta ki: Kétségtelen, hogy a tűzkár elleni biztosítás üdvös intézményének minél szélesb körben való meghonosítása a biztosítás olcsóságától függ. Minthogy pedig a biztosító-intézetek és társaságok annál alacsonyabb tiztositási tételeket állapíthatnak meg minél kevésbé vannak kitéve azon veszélynek, hogy a tüzkáó elleni biztosítás egyesek részéről bűnös szándékkal könnyen hozzáférhető jövedelmi forrássá tétethesék: a biztosítási intézmény közérdekű voltánál fogva a közigazgatási hatóságoknak is feladatukban áll, tőlük kifcelhetőleg odahatni, hogy a biztositó intézetek az öngyujtogatások folytán reájuk háromolható károktól lehetőleg megóvassanak. A mint a törvényhatóság előtt tudva lesz. a biztositó intézetek es társaságok a kártérítési összegeket rendszerint a hatóság által a károsult részére kiállított úgynevezett „ártatlansági bizonyítványok“ bemutatása után fizetik ki ; azon jóhiszemű föltevésben, hogy azok az illetők részére esak a tűzvész eredete és okai iránt megejtett alapos és lelkiismeretes vizsgálat alapján szolgáltatnak ki. —* Tekintettel egyrészről a fentebb előadottakra valamint azon körülményre, hogy az öngyujtogatás következményei által nemcsak maga a biztosítási intézmény hanem az erkölcsiség is nagy sérelmet szenved; másrészről pedig arra, hogy az„ ártatlansági bizonyítványok“ könnyelmű kiállítása a netaláni gyujtogatóknak méltó megbüntetését is meghiúsítja: hivatkozólag az 1870. évi augusztusz hó 24-én 3339. sz. allatt kibocsátott körrendeltemre, felhívom a törvényhatóságot, hogy a törvényhatóság területén levő községi elöljáróságokat szigoruau utasitsa, mikóp tüzeseteknél a tűz támadásának közvetlen okai (t. i. gyújtogatás, gondatlanság vagy hanyagság, villámcsapás stb) iránt jegyzőkönyvek felvétele mellett kellő erélylyel alapos és minél gyorsabb vizsgálatot ejtsenek meg, s csak ezen vizsgálat befejezte után és annak eredményéhez képest állítsák ki az illetők részére az ártatlansági bizonyítványokat; megjegyezvén, hogy megyékben az ily ártatlansági bizony-
