Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-08-20 / 34. szám
Ungvár 1882. vasárnap, augusztus 20. 34. szám. XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden tözlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Poliac8ek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELÖDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. J ___________ Előfizetési feltételek: Egy évre ........................6 frt Félévre ... a „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uncvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Szent István napján. A szent István király napját kegyeletes ünneppel szoktuk megülni. Az eszme, mely ez ünnep alatt rejlik, mindenesetre megérdemli, hogy a nemzet fogytiglan fentartsa e szokást. Szent István király kétségkívül a magyar állam megalapítója volt. Sok és nehéz megpróbáltatásokon ment már keresztül az uj hazát alapitó nemzet, midón a magasabb nevelésben részesült ifjú fejedelem belátta, hogy népét az európai nagy népcsaládba kell beolvasztani, ha nem akarja, hogy a szomszéd népekkel való folytonos ellenségeskedés végkép elpusztítsa azt. Az eszköz egyfelől a kereszténység behozatala, másfelől a társadalom rendezése volt. Kereszténynyé tette ez országot. Alkotmányt adott neki az ő szabadságszeretetével. A törzsfőnökök birtokrészein királyi várak emelkednek, melyekben a fejedelem ispánjai őrködnek a jog és igazság vagyis más szóval a társadalmi rend felett. A vármegyei intézmény mellett a nagy király mindenféle utón igyekezett hogy ezen ország nagygyá legyen s magyar maradjon, és az ő müve fönmaradt; megvolt, megvan és meg fog lenni. A nagy király eszméje azonban, bár sok viszontagságok között, de utoljára is győzedelmeskedett, s a magyar állam ma is azon alapokon áll, melyet első nagy alkotója rakott le. A szt. István koronája területén lakó minden nép, a nemzetiségek teljes egyenjogúságot élveznek. Fájdalom, hogy az állam létének másik feltétele a nemzet, még mindig nem fejlődhetett ki; a szt. István koronája területén még mindig csak nemzetiségek léteznek. Az uralkodó faj a magyar, s a meghódított benszülöttek vagy bevándorlottak, németek, tótok, ruthének, szerbek, románok még mindig nem képeznek egy nemzettestet, pedig e természetszerű folyamatnak ma már semmi sem áll útjában. A Magyarországnál régibb eredetű és nem oly kedvezőtlen viszonyok között álló Franczia- ország, Anglia, Belgium, Olasz- és Németország szintén külön eredetű népei már a múlt századokban egy nemzettesté olvadtak, ez államok eredeti alkotó elemei közül egynek sem jut eszébe ma azt vitatni, hogy ő gall, franc, normán, angolszász stb., mindenikben a legyőzött vagy bevándorolt elemek szépen összeolvadtak az uralkodó fajjal, s ma az egykor élethalálra küzdött ősök unokái mind csak németnek, angolnak vagy francziának büszkén vallják magukat. Nálunk a több mint nyorcszázados kezdeményezés dacára mindez nincs igy, bár a nagy Kárpátmedence fizikailag vindikálja azt, hogy itt csak egy nemzet képezhet államot. Az összeolvadás nehézsége egyfelől a külkörülmé- nyekben rejlik, a Kárpátmedenczébe telepedett német, tót, ruthén, román népek tulajdonkép csak az ország határán túl levő nagy népcsaládok elszakadt tagjaiul tekintik magokat; e mellett épen e honfitársaink kivül levő rokonaik által folytonosan háborgattalak. A helyzetnek kényszeritő hatalma azonban mindenütt megvan, s nem lehet rajta kételkedni, hogy a különféle nemzetiségek egy nemzetté fognak olvadni a magyar fajjal. A mi késik nem múlik, — s a késedelemért kárpótlásul az ily népekből annál erősebb nemzet szokott képződni. Mi e jövőben, Magyarország népeinek nemzeti egységében nem kételkedünk; az irány, melybe szt. István terelte népét, célra fog vezetni; e hazában lakó többi népfajok józan értelmiségére számolunk, a kik az egység megalapítására sokat tehetnek, s e nemzeti egységgel fog kezdődni tulajdonkép Magyarország hivatásszerű jövője. . — A vasárnap megünneplése tárgyában évek óta több oldalról, de különösen gyakorta a katholikus főpapok részéről intéztettek fölterjesztések és emlékiratok a kormányhoz, melyben kellő indoklással s egyértelmű leg kérik a vasárnapi munkaszünetnek törvény által leendő szabályozását. Mindezen emlékiratok és fölterjesztések az európai müveit államok példájára hivatkoznak és kiemelik főleg Angliát, hol nemcsak a vasárnapi munkaszünet szigorú megtartása ellenőriztetik, hanem vasár- és ünnepnapokon a dorbézolásra alkalmat szolgáltató zajosabb mulatóhelyek látogatása s a korcsmák nyitva tartása is tiltott dolog. Magyarországon a cselédtörvény és a törvénykezési rendtartás egy idevágó §-a eléggé tágértelmüleg foglal ugyan magában az ünnepek megtartására nézve némi rendelkezést; mindez azonban csupán Írott malaszt csupán. Általánosságban az ünneplési kötelezettség nállunk sem törvényileg, sem rendőri utón szabályozva nics, bár kétségtelenül nevezetes valláserkölcsi és köznevelési érvek harczolnak a mellett, hogy ez irányban valahára megfelelő intézkedés létesitessék. Most megbízható forrásból értesítenek, miszerint illetékes helyen bizonyos megállapodások jöttek létre arra nézve, hogy a vasárnapi munkaszünet s az ünnepek kötelező tiszteletének sokat bolygatott kérdését maga a törvényhozás olgja meg. A közös külögy- miniszter utján föl is kérettek a monarchia külállamok- ban székelő képviselői, hogy mindazon szabályzatokat, melyek a vasárnapi munkaszünetre s az ünnepek kötelező megtartására vonatkozólag a megbízó levelükben címzett államok területén érvényben vannak, gyűjtsék össze s hivatalos használat végett a közös külügyminiszter utján juttassák a magyar minisztérium rendelkezésére. Ezen adatok alapján fog megindulni az előkészítés munkálata s az után az érdekelt minisztériumok küldötteiből bizottság fog alakíttatni a törvényjavaslat szövegezésének eszközlésére, a mi természetesen annál kényesebb feladat, minélinkább összefügg ezen kérdés a hazánkban a vallás szabad gyakorlatára jogosult felekezetek különböző s gyakran ellentétes viszoyaival. Hogy egyébiránt ezen törvényjavaslat elkészültéig a felhivatalos részről vett biztatások daczára is nagy idő fog eltelni, az iránt nem lehet kétség, mert évek kellettek ahoz is, mig a vasárnap megünneplésének törvény utján leendő szabályozása czéljából a kezdeményezés legelső ténye elvégre megtörtént. („EGYETPÍRTÉS.“) Iparügy. Az uj iskolai óv közeledtével felhívjuk olvasóink, általában a szülék és gyámok figyelmét a budapesti állami középipartanodára. Ez intézetnek czélja, hogy építőmestereket, pallérokat, a jelentékenyebb kézmüiparágak számára szakavatott s önálló működésre képes mestereket, a különböző gyáriparágak számára pedig előmunkásokat, művezetőket és kivételkép oly szakembereket neveljen, a kik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek. Az uj iskolai évben az intézetnek már öt szakosztálya, u. m. az építészeti, gépészeti, két vegyészeti és a fémvasipari lesz megnyitva s a gyakorlati oktatás czóljára szerkovács, lakatos és egy négylóerejü motorral és munkagépekkel felszerelt gépműhely, a vegyészet és a fém-vas- ipar szamára pedig nagyobb laboratóriumok vannak berendezve. Az intézetbe rendes tanulókul felvétetnek azok: a) kik a gymnasium, polgári- vagy reáliskola négy alsó osztályát jó sikerrel bevégezték; b) iparos segédek és mindazok, a kik kellő készültségöket felvételi vizsgálat utján bizonyítják. * A gyakorlatból ily módon beléphetnek kő- mivessegédek, a gépészet különböző ágaiban s a különféle vegyészeti iparágakban foglalkozó gyakornokok, munkások, továbbá a vas- és rézöntők, rézművesek, bádogosok, épitólakatosok, szerszámgyártók és szerkovácsok. Az 1883—4-ik tanévben pedig megnyitta- tik a faipari szakosztály, a melyben az ópitő és butorasztalosság, az esztergályosság és a kocsigyártás fog taníttatni. A beiratások szeptember hó 1-ső napjától 15-ig tartanak, az előadások 15-én kezdetnek meg. Az intézet helyisége VIII. kér. bodzafautca 28. sz. alatt van. Az igazgatóság megkeresésre mindenkinek szolgál bővebb felvilágosítással. A becsület. A pénzvágy, a nyers anyagiság hajhászata uralják mai nap a helyzetet társadalmunkban. És ennek durva kinövése eredményezik aztán amaz undok társadalmi bűnöket, melyek időközönként napirenden vannak, mely bűnök régebben a tisztes ősi erkölcsök idejében csaknem mind ismeretlenk voltak. És e bűnök elterjedésének főoka magában társadalmunk meglazult erkölcsei érzetében rejlik, — miután szó ami szó, de a becsületesség a létnek mindinkább vállainkra nehezkedő harczában nagyban megíö- gyott: s aiábbszállott azzal a becsületesség mértéke is. ügy látszik a külső anyagi siker imádása vezérli társadalmunkat. A kinek pénze, vagyona van, annál a jellem másodrendű kérdés. A tudomány, a szellem és jellem minden befolyása eltörpül a vagyon társadalmi súlya mellett. — Hogy aztán honnan került elő a vagyon, megengehető tisztességes eszközökkel lett-e az szervezve, az megint csak nem esik kérdés alá. • Hiába régi társadalmunk nemesebb irányt képviselt. Annak alapja nem volt annyira az anyagiságra és vagyonra fektetetve, mint jelenleg. A középkor hagyományai rendeket és osztályokat állapítottak meg az emberek között s e szerint biztosították a társadalmi befolyást. Idők jártával azonban minden máskép lett. A különbségeket elsöpörte az idők szabadelvű fejlődése. De azok helyébe nem lépett semmi, mi a társadalom fejlődését szabályozná. * * * A társadalom az embereknek a kereset és foglalkozás körüli csoportosulása s minden erkölcsi és hagyományos alap elvesztővel fejlődésnek egyedüli rugója, a vagyonszerzés lesz. Pedig, ha a vagyon a társadalom egyedüli rugója, úgy a szerzett vagyon mennyisége arányában oszlik meg a társadalmi befolyás is. A társadalom ekként elveszti régi szellemi tartalmát, el erkölcsi szigorát, a gyorsan változó vagyoni viszonyok gyorsan változtatják a társadalom felszínére jutó osztályok és egyének képét. — Sehol semmi nyug- pont, az egész társadalmi küzdelem csak a pénz vad hajszáját mutatja, melynek sivár képéhez kevés köze van az erkölcsnek.
