Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1882-02-12 / 7. szám
XX. évfolyam. üngvár 1882. vasárnap, február 12. 7. szám, Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok viasza nem adatKiadö-hivatal: Pollaosek Miksa könyvnyomdája TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMiVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. 1 __________________| Előfizetési feltételek: Egy évre ....................6 frt Félévre ... s ,. — Negyed évre . . . . 1 ,, 501 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung | kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek j Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, február II ■ |! A. pénzügyi közigazgatási bíróságról. A fenti cim alatt nyújtott be törvényjavaslatot a pénzügyminiszter. Panasz panaszra gyü- lemlett alkotmányos korszakunk megnyílta óta az adóügyek és adókezelés ellen. És tagadhatatlan, hogy nem egy panasz egészen jogosult volt. Az adókezelós hiányai és zűrzavarai próbára tették a legkomolyabb polgárok türelmét is. A jó kezelés elengedhetleu föltételei, hogy először arra a tárgyra vettessék az adó, melyre a törvény rendeli; másodszor az a személy kö- teleztessék a fizetésre, a kit az valósággal terhel; harmadszor egy és ugyanazon tárgy és személy egy és ugyanazon eimen ne rovassák meg ismételve; negyedszer az adókivetésnél jogtalan terhelés ne történjék. De ezzel szemben a legnagyobb visszásságokat tapasztaltuk. Egy önálló külön bíróság, mely pénzügyi kérdésekben függetlenül Ítéljen, mindjobban éreztette hiányát. A visszás állapotok megszüntetését célozza tehát a javaslat. Mert a pénzügyminiszter legaláb önmaga ellen és önközegei ellen nem fogja gyakorolni gyakran az elfogult bíráskodást, mely utóbbit a dolog természetéből következtetni is lehetett. Most térjünk át a javaslatnak főbb vonásokban való ismertetésére. A pénzügyi közig, bíróság utolsó fokban és véglegesen itól azon felebbezések felett, melyek a közigazgatási hatóságok által adó- és illetékügyekben hozott és a fennálló törvények értelmében eddig a pénzügyminiszternek a jelen törvény alapján pedig ezen bíróságnak ítélete alá bocsátható határozatok ellen beadatnak. A bíróságnak hatásköre kiterjed: 1. adóügyekben: I. A törvényhatósági közig, bizottságnak mindazon határozataira, melyek: a) az ezen bizottságok másodfokú elbírálása alá tartozó egyenes adónemek és a hadmentességi dij nemének megállapítása iránt; b) a fenálló törvények értelmében járó adó- mentességek iránt; e) az adó hibás kiszámítása, az adótárgy megszűnése vagy az ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása miatt járó adóleirás iránt. d) az elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben a fennálló adókezelési törvény értelmében járó adóelengedések iránt. e) a közadók behajtásával megbízott törvényhatósági, községi (várósi) vagy állami közegek által a zálogolás és árverés körül követett eljárás elleni panaszok iránt. f) az adózók ellen kimondott pénzbírságok iránt; g) a községi (városi) és állami közegek ellen a közadók kezeléséről szló törvény értelmében megállapított kártérítési kötelezettség iránt hozattak. 2) Az egyenes adó felszólamlási bizottságoknak határozataira, melyek az ezen bizottságok másodfokú elbírálása alá tartozó egyenes adónemek mérvének megállapitása iránt hozattak. II. Illetékügyekben. a kir. p. ü. igazgatóságnak azon határozatai, melyek az illetékek mérvének megállapitása vagy az illetékek kiszabásánál alapul vett adatok helyes vagy nem helyes alkalmazása iránt hozattak. Az elnököt és az itélőbirákat a pénzügy miniszter előterjesztésére és ellenjegyzése mellett ő felsége a király nevezi ki. Mindazok, kik a jelen törvény életbeléptetése után az 1. §-nál jelzett ügyekben hozott határozatok által a pénzügyi törvények és szabályrendeletek biztosított jogaikat sértve érzik: ezen sérelmök orvoslása végett a p. ü. közigazgatási bírósághoz íelebbezéssel élhetnek. A felebbezhetés joga megilleti a kir. adófelügyelőt is mindazon esetekben, melyekben ő a közigazgatási és felszólamlási bizottságok által az adóügyekre nézve hozott határozatokat a fennálló adókezelósi törvény értelmében eddig a p. ü. miniszterhez felebbezhette. Azon alaki sérelmek miatt is, melyek a megfelebbezett határozat kimondásáig az eljárás folyamában felmerültek, lehet a határozat elleni fellebbezésben orvoslást keresni, sőt csupán alaki sérelmek miatt is élhet a fél feleb- bezéssel, mely esetben a p. ü. közig, bíróság uj eljárást rendelhet el. A p. ü. közig, bírósághoz intézendő felebbezések a panasz tárgyát képező határozat kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt nyújtandók be. A felebbezóshez hozzá csatlandók az eredeti okmuiyok, melyekre a fél felebbezését ala- pitja. A p. ü. közig, bírósághoz intézett felebbe- zésnek rendesen halasztó hatálya nincs. Azonbau a felebbezés beadáskor — de külön kérvénynyel — időhaladékért folyamodha- tik a felebbező fél az illető közig, hatóság utján a pénzügyminiszterhez, a ki a kért hasztást, ha a félnek a végrehajtás által visszapótolhat- lan károsodása okoztatnék s ha az államkincstár kellőleg biztosítva van, megadja. A p. ü. közig, bíróság, bírói hatalmát ő felsége a király nevében gyakorolja. A p. ü. közig, bíróság a hozzá felterjesztett ügyek felett nyilvános ülésben, a fennálló törvények és szabályrendeletek értelmében szótöbbséggel határoz. , Érvényes határozat hozatalára az elnökön kívül, esetleg helyettesén kívül, még két Ítélő bírónak jelenléte szükséges és szükséges, hogy ezen birák közül az egyik bírói qualificatióval bírjon. A pénzügyi közigazgatási bíróság saját illetőségét hivatalból állapítja meg. Ha a felebbezett határozatot illetéktelen hatóság hozta, vagy ha az eljárás lényeges alakiságai megsértettek, a pénzügyi közigazgatási bíróság a határozatot megsemmisíti s az előbbi esetben az ügyiratoknak az illetékes hatósághoz leendő áttételét, az utóbbi esetben újabb határozat hozatalát rendeli el. Ha a tényállás nincs kellőleg kiderítve, a pénzügyi közigazgatási bíróság a felebbezett határozatot feloldja és a tárgyalás kiegészítését rendeli el. Ha az alsóbb hatóság és a pénzügyi közigazgatási bíróság illetékessége ellen nics észrevétel és a tényállás kellőleg ki van derítve, a pénzügyi közigazgatási bíróság a felebbezett határozat felett érdemileg itól. A p. ü. közig, bíróság határozatait a felebbezés érdemére nézve Ítélet alakjában — minden más intézkedésre nézve végzés alakjában adja ki. Az Ítélet a felek kérelmén túl nem mehet. — ügy az Ítéletet, mint a végzést indokolni kell. — Az Ítélet vagy végzés, kézbesítés és végrehajtás végett azon hatóságnak adatnak ki, mely a felebbezést a bírósághoz beterjesztette. Ha olyan eset fordul elő, midőn kérdésesé válik, hogy az ügy olyan természetü-e, melyben a pénzügyi közigazgatási bíróság van hivatva ítélni, vagy tisztán közigazgatási intézkedés (elbánás) alá tartozik: a felebbezést felterjesztő közig, hatóság köteles a közig, hatóság érdekében felszólalni s a felterjesztés alkalmával világosan felvetni az illetékesség kérdését. Ha a p. ü. közig, 'bíróság illetékesség tekintetében olyan Ítéletet mond ki, mely a közigazgatás célszerű vezethetésére főkép elvi jelentőségénél fogva veszélyesen gátló befolyást gyakorolhat: a pénzügyminiszternek joga van az esetet, csupán az illetékességi kérdés elvi elbírálás végett a minisztertanács elé terjeszteni, melynek döntvénye a törvényhozás további intézkedéséig irányadó lesz. Ezen törvény által nem érintetnek a köz- adók iránti törvények és szabályok ellen elkövetett kihágásokra nézve bírói hatósággal felruházott kir. törnényszékről szóló 1871: LATI. t. ez. 1. §-ának az 1874: XL. törvénycikk által érvényben tartott intézkedései. Merítsünk tanúságot. Az utolsó tőzsdei deroute még nincs bevégezve ■ Izgatottan lesik a coulissák nagy matadorjai a döntő pillanatot, melyben meg fog válni, hogy a papirhadjárat költségeit ki fogja viselni. Az fog-e elbukni, a ki a coulissák megett, mint nagy hatalom intézi dolgait, s vele együtt mind azon egyedek, a kik megtakargatott filléreiket a papirtenger apály s dagályának hullámira bizták, vagy pedig a contremineurök, a kik szédületes specu- latióikat az értékcsökkenés s árvisszaesés mozzanataira alapították. Nagy pillanatok ezek, melyekben ezrek vagyoni állapota s ez által a nemzetgazdasági közérdek felett vettetik el a koczka s ezen szempontból is megérdemelné a helyzet, hogy vele tüzetesen foglalkozunk. De ez feladatunk körén kívül esik. Bennünket ez idejüleg kiválóan az foglalkodtat, hogy a magyar gazda minő tanúságot vonhat a pénzvilág jelenlegi felfordult helyzetéből. Értsük meg egymást; nem azon mozzanatokat gondoljuk, melyek a magyar gazdára nézve érték papírok vásárlásánál döntők, mert igen jól tudjuk, hogy a magyar gazda ópensóggel nem rendelkezik tőzsdeértékekre szánt tőkével, hanem azon nézpontokat, melyek a magyar gazda szeme előtt, kell hogy akkor lebegjenek, midőn fejletlen gazdászatunkat az elemi csapások s károk ellen megvédeni kívánjuk. A biztositási intézményt értjük. Hogy a kölföldi pénzpiacz minő hatással bír reánk, azt e pillanatban látjuk. Kétségtelen tehát, hogy ezen intézmények, melyek külföldi tőkéken sarkallanak, nálunk oly erős gyökeret nem hajthatnak, hogy a külföldi pénzes világnak a maihoz hasonló rázkodtatása által alapjaikban meg ne ingattatnának. Csinálja bár azon intézet, melyet a külföldi intézkedés hozott létre, belföldünkön a legjobb ügyleteket, szervezkedjék az a legjobb erőkkel és működjék a legóvatosabbau, a minek fájdalom ép ellenkezőjét látjuk: a tapasztalat azt mutatja, hogy a legelső rázkódás azon körökben, melyek az intézetet alapították azt irgalmatlanul romjai alá temeti, s ezzel együtt mind azok érdekét, a kik ezen külföldi csemteék nagyhangú hirdetései folytán a hazai terméket mellőzik, és védelmüket ama kétséges vállalatokra bízzák. — Gazdáink biztosításaik ezsközlésénél feledik, hogy a legolcsóbb a legdrágább. Biztosítanak azon intézeteknél, melyek franozia milliók befizetését hirdetik falragaszaikon, melyeket a tőzsdei agiotage hozott létre s melyek végül ha egyébért nem, de már az okból sem lehetnek solidak, hogy a kölcsönösség elvére fektetett biztositási intézmény nem a tőke nagyságban, hanem a rendszeres üzletekben leli gyökeresedésót, s igy oly
