Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-02-12 / 7. szám

intézmény, mely ily óriási, de fölös alaptőkével rendel­kezik, e tökét a részvényesek javára másként nem ka­matoztathatja, mint a legmerészebb biztosítási koezkázai elvállalása és tőzsdei műveletek által. Ha aztán a jelen deroutehoz hasonló válság e kár- tyaszerü intézeteket véletlenül akkor fogja elsöpörni, a midőn a gazdaközönség elemi kárbiztositásának évadja! bekövetkezik és a befizetett biztosítási díj egyenérték nélkül oda vész akkor, de fájdalom már későn befog­juk látni, hogy teljességgel nem okszerű eljárás egy ujszabásu, de problematikus alapú intézet kedvéért mel­lőzni hazai alkotásainkat, s ezek között különösen az első magyar általános biztositó társaságot, a mely azon­felül, hogy szervezése alkotmányos életünk visszaállítá­sának első hajnalára esik, s igy már a hazafiság szem­pontjából is kiválóan pártolandó, önereje és saját, üzle­téből nem részvényesek befizetéseiből oly óriási vagyon­nal rendelkezik s oly lelkiismerettel vezettetik, hogy azt sem elemi károk nagysága, sem pedig pénzpiaczi vál­ság meg nem ingathatja. Ha ezen előnyökhöz még hoz­záadjuk azt, hogy ezen intézet részvényei külföldi em­berek kezeiben nincsenek, s hogy e szerint tőzsdei mű­veletek ezen értékére befolyással alig bírhatnak, akkor valóban csodálatosnak tartjuk azt, hogy gazdaközönsé­günk, mely a hazai fentjelölt intézetben a tisztességes ügykezelés és vagyoni biztosíték netovábbját bírja, mi­ért tesz próbát a külföldi pénzpiacz azon alkotásával, mely ez irányban a versenyt absolute ki nem allja, sőt megbízhatóságának más jelét sem adja, minthogy a na­pirenden levő tőzsdepauiquenál nem kis mérvben van érdekelve. Hlmondottuk nézeteinket a gazdalkpdók szempont­jából. De talán még jobban vonatkoznak a uagyközön- , ség azon részére, mely az életbiztosítás előnyeit kívánja felhasználni. Ide vágólag csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a rövidtartamu külf. biztosítások intézeteknél való eszközlése indokolatlan, úgy ez, az általában hosz- szu évekre terjedő életbiztosításánál merőben észszeriit- len. Az elemi kárbiztositásánál legalább a remény táp­lálja az egyedet az irányban, hogy az intézet, azon rö- | vid ideig a mig a koczkázatot viseli, tőzsdeválság eset­leg helytelen ügykezelés áldozatává nem lesz; a hosszú tartalmú éietbiztositásuál e reméuynek még csak alapja sem létezik, mert a pénzpiacz fluctuatióiban a rövid időközökben bekövetkező válság elmaradhatlau, mi pe­dig az életbiztosítási intézmény szempontjából nein je lent kevesebbet mint azt, hogy ha az intézet, mely az életbiztosítási szerződést megkötötte, a tőzsdederoute által érintetik, akkor nemcsak saját eszközeit, hanem meg azon értéket is tönkre teszi, melyet a biztosított félek díjfizetések képében mint igényeik fundátióját reá bízták. Sapienti sat! Hol (ner Mór. * A fenti cikk néhány nappal ezelőtt íratott. És ime igazolva van, hogy a párisi börze eseményei nem ma­radnak mélyreható kihatás nélkül mindazon intézetekre, melyek franczia tőkével alapitattak. Az „Union Ge­nera1?“ fizetésképtelensége már is meghozta gyümol- cm ,: a bizalmatlanságot azon körökben, melyek azt az intézetet alapították, melynek veszélyeztetettségét kini-u- iatiuk. „A magyar franczia biztositó társaság" minden dometálása mellett — Írja a „Presse" — alig múlik el a párizsi tőzsdeválság anélkül, hogy a biztosító inté­zet következményeit ne erezné. „A magyar-francia bizto­sitó társaság kevéssé takarékos kezelése, már jóval a párisi katasztrófa előtt alkalmai szolgált e társaság meg­alkotóinak az elégedetlenségre. De hát vigasztalhatták a jövőre nézve tett ígéretekkel és az e biztosítási alapí­tásba fektetett milliókat egyelőre itt hagyták. Ma a dol­gok másként állanak és nem tehető fel, hvgy a párisi faiseurök négy millió arany forintot oly kezelőségre hagy­Az „ÜM6“ tárcája. Dobrzanszki Adolf. (4 ruthen Mileücs.) A hirhedt pánszláv agitátort elérte a nemezis Dobrzanszki s egy egész banda, Olga leányával együtt, ki neje a néhány évvel ezelőtt eltűnt Hrabár Manónak, pánszláv üzelmek miatt Lembergben fogságba került s ellenük az államügyész a pert a vizsgálat befejezése után meg fogja indítani. A kik láttuk e kis torzonborz szakállu emberkét, ki ha beszólt, vastag hangja vékony testecskéjéből úgy nyomult elő, mint a tollszárba szorult ágyú bömbölése, jámbornak látszó arckifejezéséből alig hitte volna az ember, hogy a pánszláv agitátorok egyik legveszedel­mesebb fajtája áll eijite. Hogy az e téren való működése mikor kezdődik, bajos volna megállapítani. Igen valószínű, hogy kora ifjúságától. De már 1849-ben a muszkák bejövetelének ideje óta szerepet kezdett játszani. Az ötvenes években mint buzgó hivatalnok, helytartó tanácsos, volt ismere­tes. De már ekkor is nagyobbára kezében tartotta kü­lönösen felső in agyarország nehány megyéjében űzött pánszláv propaganda szálait, nyilt agitátüri szerepre hi­vatalos állásánál fogva azonban nem vállalkozhatott. De azért igen ösraert egyén volt már némely ungvári kör­ben, midőn az ötvenes években Ungváron néhány bolt cégtábláján Cyrill-betüs feliratok .voltak olvashatók. A felelős minisztérium megalakítása után azonban nyugdíjba tetetett. Égy ízben sikerült magát kép­nak. mely eddig nem mutatkozott szerencsésnek. Azt halljuk — írja az említett lap — hogy a magyar-fran­czia részvénytőkéjét jelentékenyen redueálni akarják. A részvénytőke szándékolt reduetiója annál hihetőbb, mert a társaság nagyon megviselt francia részvényeseire nézve mindenesetre nagyon csábító lesz az, hogy a magyar- francziába beruházott nyolcz millió frank- egyrészét kész­pénzben kapják vissza.“ Eddig a „Presse," az a lap, melynek conservativ magatartása és pártatlansága isrne- retés. — Ki nem foghatja fel annak roppant karderejét, hogy egy oly intézetnek, mél hivatkozással nagy alap­tőkéjére, kereste a biztosító közönség bizalmát meg­nyerni, alaptőkéje jelentékenyen redúcáltatni szándókol- tatik? Miben keressék, kik az alaptőkében találták, a bizalom alapját jövőben? Sajnos körülmény, hogy a bi­zalom ezen alapja felett külföldi tőkepénzesek rendel­keznek, kik, ha szeszélyük úgy kívánja, vagy más oldalról ért vesztességeiii követelik, aiíkor rántják el az intézet alól, midőn az már több időn keresztül a bizto­sítási, ezen állandó meghagyhatóságot kivánó, ügylet te­rén működött. A szerencsés véletlen hozta magával, hogy e catastrópha akkor fog lefolyni, midőn a rövid­tartamu biztosítások évadja küszöbön all. De mit szól­nak azok, kiket kötelezettségeik hosszabb időre kötnek le ? Merítsünk tanúságot. A külföldi toké uetn először boszulja meg magát. A külföldi tőke visszavonulásának nyomában mindig temérdek c alódás — s ha még csak ez — veszteségek jártak. Ugyan csak nem vagyunk oly dőrók, hogy elhigy- jük, miszerint az angol, francia vagy olasz gazda a kül­földi biztosító intézeteket eléje helyezi a hazainak. Kérd­jük meg a biztosítási téren mozgó egyéneket, hány hazai társulat bir üzlettel például Angliában, Francziországban ? Ezek a prakticus népek helyesen tudják p trositaui ahazafi- ságotaz anyagi érdekkel. xVlidőn az utóbbit keresik, a ha­zafias érzelmet követve találják meg azt. Az a tőke, mely állaudó gyümölcsözi,etóst keres,, nincs reászorulva, hogy a külföldre meneküljön. Marad a hazai vállalatok­ban. Innét van, hogy a hazai vállatok efféle rázkódta- tásnak nincsenek kiteve, s alapos biztonságot nyújtanak feleiknek. Nemcsak a hazafiság, de az anyagi érdek diktálja azt, kire bízzuk vagyonunk biztosítását. A krajcárosko- dás keserves tanúságot bozaud sokaknak, kik feledték, hogy a legolcsóbb a legdrágább. Figyeljük meg a történőkét s merítsünk tanulsá­got a történtékből! Önmagunk s öveink iránt tartozunk ez óvatossággal 1 K ü i ö n f é i é k. — A vörös-keresztegylet választmánya által f. hó 4-én tartott társas mulatság rendező bizottsága (választ­mány) folyó hó 9-kén tartotta zárülését Nehrebeezky Györgyné elnöklete alatt. Az ülés főtárgyát az ünnepély jövedelmének bejelentése képezte. Bevétel volt a felül- adakozásokkal együtt 321 írt 5 kr., kiadás 163 frt 11 kr., s igy a tiszta jövedelem 157 frt 94 kr. Ezen ösz- szegből a választmány 15 frtot a Társaskör könyvtára javára, 10 frtot a városi óvoda belfelszerelésére, 10 frtot pedig a városi ovoda tanító felsegélésére szavazott meg. A rendező bizottság ezután mély köszönetét mondott mindazoknak, a kik az üuuepóly érdekében és sikerében közreműködtek, igy Nehrebeezky GyÖrgynének, ki lau- kadahtlan buzgalommal fáradozott a mulatság sikere ér­dekében, özv. Pataky Józsefnének és Mráz Eerenczuek, kik a pénztárnál fáradtak, a Társaskörnek helyisége- - ­.................v.:.:-:- - --------1 ---------------------------: viselővé is megválasztatni, a hol mint orosz-nemzetiség1 képviselő a legszélsőbb padok egyikében, a nemzetiségi ultrák közt foglalt helyet. De nem is volt hálátlan vá­lasztói iránt. Furcsa lengyel-magyar tájszólásával és csodabogárszerü pathosszával számtalanszor perorált a ház nagy derültségére az orosz nemzetiség érdekeiről. A dolog azonban oda lyukadt ki, hogy a legközelebbi választások alkalmával a képviselők sorába be nem vá­lasztották. Eltelve a bukás keserűségével, Zemplén megye fel­vidékén, Galiczia szomszédságában elterülő birtokára Cser tesz re tette át lakását. A csúszás-mászás minden­kor sikert biztositó eszközével felcsapott egy időre a kor­mány embereitek, ez volt az alárc; és ugyanekkor ter- mószetadta bőrében ruthen próféta, orosz ágens is volt,. Ily alakoskodás egyébként számos Magyarországon lakó követőjét is jellemezte s jellemzi mostanáig is. Ott látjuk őket mint hazafiakat lármázni, és ugyanekkor ti­tokban szoros összeköttetést tartanak fen a nemzeti­ségi mozgalmak vezetőivel. Mint oroszországi ágensnek nagy volt a sikere azok között, kik szivükben a magyár nemzet iránti gyü- lölséggel eltelve, a minden oroszok Cárjától várták az annyira sanyargatott (?!) orosz nép felszabadí­tását. De ezen urak egyidejűleg zsiros állásokat, jöve- j védelmező hivatalokat halásztak el a magyar kormány­ától, az volt ugyanis nálunk' a politika, hogy a nemze- ! tiségieket — azok szószólóit — szép utón kell meghó- I ditani; ki is zsákmányolták. • Csertész volt tehát a nemzetiségi igazgatók fő lra­átengedéseért, Philipovics Herman vendéglősnek, ki a szükséges tárgyak és éteszközök használatát díjtalanul átengedte, végre azoknak, a kik anyagi áldozattal is hoz­zájárultak a fényes eredményhez. Felüladakoztak: Bene Lajosné 1 frt. Bradács Gyula 2 frt, Durcsák Dezső 1 frt. Guttmann Aladár 4 frt, Ibrányi Lajos 4 forint, dr. lvántsy László 3 frt, Lévai Mór 1 frt, dr. Ösztereicher Samu 1 frt, Ösztereicher Jakabué 1 frt, dr. Preusz Ad. 1 frt. Rákosi János 1 frt, Szóráth János 2 frt, Tasnády Dezső 1 frt, Thuránszky Tivadar 1 frt, Barna Mihály 1 frt, Firczák Gyula 2 frt, Gottlieb Abrahám 2 forint, Grünfeld Mór 1 frt, Hercz Auguszt 1 frt, id. Jaszenesák Gy. lelkész 2 frt, Klein J. 1 frt, Krausz Adolf 1 frt, Lehóczky Béla 5 frt, Lipcsey Józsefné 2 frt, Bóth Ad. 2 frt, Szikszay Imre 1 frt, özv Szmolniczky Jánosnó 2 frt, Telendy Antalné 2 frt, Ülik cs. kir. főhadnagy 1 frt, Kornstein Józsefné 2 frt, Spitzer Arminné 5 forint, dr. Turner Ferencz 1 frt, Reisnunn Bertalanná 2 frt, Beith Jenőné 2 frt, Engländer'Otília 2 frt, Pollák Jakab 2 frt, gróf Török Napoleon 5 frt, gróf Török Hermin 2 frt, Klein Andor 1 frt, Köreiké Lucián 1 db. 2 frtos osztrák ezüst tallér, összesen 78 fit. — A törvények kihirdetése ügyében a belügy­miniszter értesítő a hatóságokat, hogy a törvényeket jö­vőre a „Törvéuytár“-ban fogják megkapni s ha más in­tézkedés nem förtént, a törvény két héttel a „Törvény-. tár"-ban való megjelenése után lep életbe. — Névváltoztatás. Deutsch Adolf állatorvos ne­vét „Darvas“-ra 'átváltoztatta.' — 110 éves asszony, névszerint Salamon Józsefné halt meg f. hó 8-án Homokou. 1772-ben született, 60 év óta özvegy. Homokon özv. Jaszenesák Szilárdné úr­nőnél lakott, s a legutóbbi napokig teljesen egészséges­nek érezte magát. Temetése 10-én délután tartatott meg ugyanott. Nyugodjék békével! — A szegény tanköteles gyermekek segélyezésé­nek érdekében egy újabb mozgalom indult meg, az t. L, hogy a családok tagjai által elhasznált ruhadarabok értékesíttetvén, ezen összeg fordittassók a mondott célra, vagyis hogy az úgynevezett „rongyos-egylet“ alakíttas­sák. Ez ügyben f. hó 8-án Talapkovios Emilné, városunk egyik lelkes hölgye, szükebb körű értekezletet hivott egybe, melyen részletesen és lelkesítő szavak kíséreté­ben ismertette a célt. Bósztvettek abban: Iváuisy Lász- ióné, Fekete-ötte Hedvig, Pyeré Heurikué, Szieber Edéne, Barna Mihály, Szieber Ede, Plathy István s mások. Az értekezlet az alapszabályok elkészítésével egy négy tagú bizottságot kórt fel. A „rongyos-egylet" óim helyett ta­lán jó volna más, a célt feltüntető címet adni. — Hogy az államkincstár részére üngmegy« több községében való dohányültetés engedélyezése, melynek érdekében a megyei főispán és alispán, valamint a gaz­dasági-egyesület elnöke buzgólkodnak, mily kedvező stá­diumban áll, igazolja az is, hogy a tárkányi dohánybeváltó hivatal főnöke Kverner Gyula e hó 10-én Ungváron volt s a gazdasági-egyesület titkárának közvetítésével beszerzjó azou adatokat, melyek az engedélyezendő terület talajára, a dohányültetés engedélyezésében részesítendő községek egymáshoz való távolságára vonatkozik; valamint arra nézve is részletes informáliót szerzett, hogy a terme­diszállása. Az ügy érdekében Dobrzánázki' elutazott, majd visszatért. Ma Lembergben, később Moszkvában tűnik fel; majd a felső-magyarországi egyik-másik fa­luba, városba, teszi lábát. Ungváron is gyakran megfor­dult. Tagja lévén a hirhedt b e s z e d á u a k, melyn ek helyisége a gyapju-uteza egyik házának emeletében volt ide gyakran ellátogatott, az evr gyűléseken pedig majd mindig megjelent. ­Ilyen gyűlés tartatott 187*-ben. A gyűlésen mint politikai biztos Bökény Belizár akkori központi szolga- biró volt jelen. Az volt a megbízatása, hogy politikai diskussió- kat megengedni a közgyűlésen egyáltalán nem szabad. Alig kezdődött a gyűlés s a házi ügyek alighogy elin­tézést nyertek, félállott X. lelkész, s orosz nemzetiségi irányú beszédet kezdett. Bekény megtiltotta a beszédet, e felett heves vita fejlődött, melyben Dobrzánszki is részt vett, de végre a gyűlés tagjai a hatósági küldött akarata előtt kénytelenek voltak meghajolni és szét­oszlani. Estére nagy házibál tartatott a beszeda helyiségé­vel átellenben Gerevics ügyvéd házánál. Dobrzánszki a beszeda helyiségében volt szátva. Talán már a házi­bálra készült, midőn esti 9 órakor fiatal emberekből álló csoport foglalt állást a ház előtt, s Dobrzánszkinak for­mális macska-szerenádot rendeztek. Fia M i r o s z 1 a v a savanyuvizi vendéglőben volt elszállásolva, ugyanakkor az apjával történteknek neszét vette, s szállásáról bér­kocsin menekült; néhány ismeretlen egyén azonban megtámadta a kocsiban ülő Miroszlavot s ki akarták ab­ból huzni, azonban a bérkocsis a lovak közé ütött s Mi-

Next

/
Thumbnails
Contents