Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-11 / 28. szám
Uii^vár 1880. vasárnap, július* 11. XVIII. évfolyam. 28. szám. ■**§*L1*SS!E£^^ ?. LMamaagg Az „UNG“ raegielen minden vasárnap. A. szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nőm adatnak. Előfizetési feltételek : Egy évre ...............6 frt — Félévre ...................3 „ — Negyed évre .... 1 ., 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: Pollaesek Miksa könyvnyomdája. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, julius 10. A társadalom biztos fejlődésének legelső és szükséges feltétele a nyugalom, a rend, az anyagi jólét, az ezekből folyó élet és vagyonbiztonság. Legelső és szükséges föltétele, do nem elegendő. Szükséges ezekhez még a társadalmi osztályok és fajok között való egyetértés és jó viszony; az egymás közti becsülés és támogatás, a szigorú erkölcsi érzület, mely, a tevékenység minden ágában nyilatkozzék, az anyagi téren úgy, mint a szellemi téren: a kereskedelemben úgy, mint az iparban, az irodalomban úgy mint a művészetben . — Az említettek föltételeit képezik a társadalom biztos fejlődésének, s ily biztos fejlődés korszakában a közerkölcsiség ép oly szép és üdvös kiegészítője az anyagi jólét emelkedésének, mint ez nagy mértékben elősegíti amannak minél nagyob körökben való elterjedését. De széles e világon nincsen társadalom, bármilyen ajkú legyen az, melyben kisebb és nagyobb kórtünetek ne volnának észlelhetők; hol ezen föltételek mind oly mértékben volnának meg, hogy a társadalom rendes fejlődése akadályokba ne ütköznék, melyek haladásában többé vagy kevésbbé nem gátolnák. Egy ember sincs, ki azt mondhatná magáról, hogy egész élete folytán, testi és szellemi fejlődésében akadályba nem ütközött, hogy physikai és szellemi bajok nélkül haladott rendeltetése utján és élete végén azt mondhatja magáról, hogy ő teljes életében boldog volt. Nem is volna jó talán, ha igy volna, mert az erők egyenletes minden küzdés néküli kimivelése éppen akadályul szolgálnának, hogy rendeltetése elérésében buzgólkodjék. így van az a társadalmakban is. — Hiányozzék csak az elszámlált föltételek egyike, mindjárt kész az akadály, melynek leküzdésében kell felhasználni erőit, hogy társadalmi életében az egyensúlyt helyrehozhassa. Da a társadalmi életben még ezen kivid bizonyos nyilatkozásokra van szükség, melyek nélkül a társadalom mint ilyen, ugyan nevével bir, — t. i. képezi ugyan összeségét az egésznek, de hiányzik belőle az, mely egy majdnem szétválhatlan egészszé tömöríti, oly egészszé, mely czéljait csak egyedül képes elérni, s mely nélkül az egész csak laza töredékek halmazát képezi, mely egységes ereje nélkül magas és üdvös czélok elérésére teljesen képtelen, aminthogy az elforgácsolt erő soha sem képes oly kifejtésre, mint az egyesitett. Azt pedig, ami az egyeseket valóban egy egészszé segíti ami nemcsak ezt segíti elő, hanem kiváló erőkifejtésre képessé teszi, az a — közszellem. A közszellem mindig egyenes kifolyása a közerkölcsiségnek. A kettő egyetemben a társadalmat képessé teszik arra, hogy rendeltetésének minden irányban megfeleljen. A hol a kettő behatolt minden rétegben s a hol mindkettőnek szükségessége elismert, ott csakhamar előtűnnek a társadalmi biztos fejlődésének többi feltételei is és a kilátás a sikernek elérésére, mely nem másból áll, mint az egyeseknek minél nagyobb mérvű megelége- detteségének eszközlése által a közboldogság előidézése. Mly szerves egybefüggésben van a közszellem a közerkölcsiséghez és mennyire mulhat- lan föltéte az egyik a másiknak, azt a történelemben számos és számos példával lehetne bebizonyítani. E példákból mindenütt azon tanúságot meríthetjük, hogy a közerkölcsiség hanyatlásával hanyatlik a közszellem is, mely mindig a positiv czélokat tartja szem előtt, a személyek érdekeit mindig alárendeli a közérdeknek és akár jó akár rósz értelemben pezsgő életre serkenti az egyeseket. A közszellem hanyatlása pedig valamely társadalomban mindig kórtünet, melynek diagnosisa a közerkölcsiség hanyatlásának mérve szerint lesz megállapítható. Akármilyen társadalomban tehát a jó köz- szellem éltető kovásza a biztos fejlődésnek. Kicsiben ez ép oly szükséges, mint nagyban, és a község ép oly kevéssé nélkülözheti mint az állam, mert amannak intézményei épugy szükségük, mint akármily állami intézmény. Azért ép oly sajnálatra méltó, mint az egész társadalomra nézve kárhozatos, hogyha az veszni indul. Mert a közszellem hiányában a közérdek megszűnt lenni a közérdeklődés tárgya, s a legnemesebb intézményeknek az átok súlya alatt rohamosan sülyedniök kell; azért minden társadalomnak egyik elengedhetlen kötelessége, hogy annak minden egyes tagjában a jó közszellemet ápolni és fejleszteni igyekezzék. Hogy melyek ennek üdvös következései s miképpen áll viszonyban a közerkölcsiség és közszellem- mel a törvénynek tisztelete és sok más jó, azt majd más alkalommal fogjuk elmondani. A legelső barátság. Szellem, kedély és valódi belértók tekintetében egy iránt kiváló mű jelent meg pár évvel ezelőtt Parisban „Le Livre d'une Mere“ cim alatt. Mine Pauline L... van a könyv szerzőiéként megnevezve. Az anya szól megragadó szeretettel az egyetlen leányhoz, kiben boldogsága s minden reménye öszpon- tosul, a leányhoz, ki szeme előtt fejlődik a bábuval játszó kis leánykából kisasszonyuyá nővé és anyává; a szellemdus és gyakorlati tanácsok magukban foglalják mindazt, mi a leány érzelmeit és jellemét fejleszteni és nemesbiteni hivatva vau. A nagy feltűnést keltett mii magyar fordításban is megjelent Dr. Güntner Antaltól, melynek egyik fejezetét „A legelső barátságról“ olvasóinkkal megismertetjük. Azt kívánod, édes Irmám, hogy én válaszszak barátnőt neked? Magad fogsz választani magadnak. Csak tanitót és bábut választott anyád; az is régen volt. Azóta elég nagyra nőttél, hogy saját magad intézhesd szivednek e legelső kísérletét. Nem akarom, leányom, hogy talán némileg még atyád házában is magányosan erezzed magadat. Tudom, utógondolat és kivétel nélkül szeretsz mindannyiunkat; de látom azt is, hogy mi csak megizleltetjiik veled a szeretetet, a nélkül, hogy ki is tudnék azt teljesen elégíteni. És megvagyok győződve, hogy bennünket még jobban fogsz szeretni, szeretvén barátnőidet. Mindörökké kislány maradnál, sugallja szived, ha nem keltenéd fel lelkedben azt az érzést, melyért csak magad lészsz felelős magadnak, mert a választás korlátlanul szabad. Szived késztet erre, s e most ébredő ösztönt meg kell hallgatnod, jó leányom. Mi a barátság? A lelkek önérzetének rokonsága. Csak akkor fogod megtudni, mennyit érsz, mennyi erőt és segélyt vagy képes nyújtani és elfogadni, ha barátnőket választottál magadnak. Néhány nap óta azt látom, hogy egy kis unalom árnyalja be lelkedet. Elhanyagolod bábudat, boszantod öcsédet, kire azt mondtad, hogy nem lehet megférni vele. Kérdeztél, nem volna-e kedvem elmenni veled látogatóba ide, vagy oda? Mielőtt útnak indulnánk, figyelj egy kissé reám. Van módja annak is, mint kell szerezni barátokat: meg kell tanulnod, mint kell szeretni másokat. Ha megválasztottuk a lényt, a kiben feltalálni véljük ünmagunkat. az nem fog közönyös és háladatlan maradni rokonérzelmünkkel szemben. Csakhogy mások nem nyitják meg előbb szivöket, mielőtt mi saját magunkét meg nem nyitjuk. Ha meg akarjuk érdemelni mások szeretetét, tudnunk kell előbb, képesek vagyunk-e szeretni önmagunkat? La Fontaine, a gyermekek legelső, s a gondtól kifáradt öregek legutolsó bölcsésze joggal mondja: „Mily megbecsülhetetlen kincs a jó barát. Szived mélyen kutatja fel lelked szükségeit. “ íme, mily gyönyörű magyarázata ez a barátságnak 1 Valamennyi emberi érzelem, az anyai és a gyermeki szeretet, a házastársi vonzalom, a kebelnek mindeu ösztöne e néhány szóban benfoglaltatik. Es a barátság, melynek oly nagy szükségét érzik e kis leányok, később még nagyobb szükséggé válik az anyákra nézve. Elhidd, anyád ép oly mérvben törpülni fog, a mint te nagyra nősz. Es ha megöregszem, ha belőled fiatal asszony válik 'egyszer, az nem fog többé kielégitni, hogy anyád vagyok; akkor fogok még csak arra törekedni, hogy barátnőd legyek. Lesznek titkaid melyek el fognak rejtőzi az anyai tekintély előtt; tiszteleted meg akarja tőlök kiinélni az anyát. Bizalmad, a nélkül hogy kisebbednek, körültekintőbb leszen, s akkor, Irma, barátnőd lesz hivatva arra, hogy „szived mélyén kutassa lelked szükségeit“ Látod lányom, mily nagy és értékes kincs a barátság; még az anyáknak is szükségük van reá, hogy anyák maradhassanak akkor is, midőn nem picziny gyermekek többé leányaik. Keress tehát magadnak barátnőt. Öcséd, öcséd fog maradni; de barátságtok oly közös forrásból szakad, oly hasonlók örömei, s oly kevéssé különböznek keservei, hogy csupán egymást szeretvén, igaz, soha sem fogtok rosszat cselekedni, de elég jót művelni sem lesztek képesek. Egy bölcs monda, hogy a ki nem él másban, önmagának sem fog élni tudni. En pedig azt akarom, hogy te önmagádnak is tudj élni erőben, egészségben és boldogan. A barátság az egyetlen érzelem, mely az önzéssel nem fér meg egy kebelben, mely ahhoz nem alkalmazkodik soha; hiszen a barátság az, mely mások gondolatainak tárja fel szivünknek ama rejtőkét, hol titkaink lakoznak. Sokan az asszonyok közöl azt hiszik, hogy üdvözölnek, ha félrevonulva a világtól, a testvéri kötelmeknek, vagy az anyai szeretetnek áldozzák magukat teljesen. És mi történik? Egyetlen erényben szigetelvén el magukat, azt terméketlenné teszik. Kizárólag azokat szeretvén, kiket nem szeretni, a nélkül, hogy meg ne tagadjuk önmagukat, nem lehet, nagyon roszul és tökéletlenül szeretik övéiket. Hisz a barátság teszi az ösztönt érzelemmé, egyesit! nemes összhangzatban az ember iniudeu vonzalmait, s ez az a bűvös hatalom, mely egy lélekben összpontosítja a szeretetnek minden tehetségeit. Keress magadnak barátnőt, Inna! s ha megtaláltad, meglásd, sokkal több érzést fogsz szivedben felfedezni, mint a mennyire ma képesnek hinnéd magadat. I)e jól vigyázz! Az, a mi felemel, és nemesit, könnyen vesztedre válhatik. Ne téveszd össze a barátságot ama hiú lánykák csúnya kíváncsiságával, kik csak azért kötnek barátságot, hogy egymásra annál közelebbiéi irigykedhessenek. A Tuilleriák kertjében gyakran láttad azokat a kis gyermekeket, kik oly büszkék saját magukra és ru- hájokra; kik nem játszanak azokkal, kiknek nincs hoz- zájok hasonló öltözókök, s kik azt kérdezték tőled, midőn legelőször körükbe mentél: — Kik szüleid? Gazdagok? Yan-e selyemruhád? Vigyáz tehát, jó leányom! Az ember a barátságtól ép úgy megbeteghetik, mint bármely más dologtól; és ha felépül a csalódásokból, ha kiűzte testéből a hamis barátság mérgét; annak kinos emléke marad szivünkben, megmarad a keserűség, a szégyen, melyből nem gyógyulunk ki soha. A hamis barátság a gyűlölet hálója. Hányszor láttam, hogy asszonyok a legbizalmasabb, a legodaadóbb barátság hossza évei után tudták csak felfedezni, hogy egymást nemcsak nem szeretik, de gyűlölik. S kinos, csalódásteli viszonyuk fásulttá tévé egész éltöket. Ezeket nem a kölcsönös beesülés s nem az ártatlan, önzést nem ismerő szeretet elválhatlan köteléke fűzte egybe, mely megtágulhat, vagy összeszorul- hat, de nem szakad el soha. Ne arca, vagy termete után válaszd meg barátnődet. Fordulj el attól, ki azt mondja neked, hogy szép vagy, mielőtt tudná, hogy jó vagy-e? Szivednek titkos dobbanásáról ismered meg a te igazi barátnődet, kit számodra rendelt az ég; s e dobbanást érezni fogod, ha ugyanazon erény szeretetében véletlenül találkozol vele. Igen, az erény! Beszéljen, vagy tegyen bárki bármit, te soha ne feledd, hogy az erényen alapszik boldogságunk, ép úgy. miként az ég boltozatán nyugszik látköriink. Néhányszor halottál tolóm Lambert bárónőről, ki TÁRSADALMI ES VEGYEST ARIAL Mü LAP. A KÖZMIVELŐDÉ8I TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.
