Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-08-29 / 35. szám
XVIII. évfolyam. Uagvár 1880. vasárnap, augusztus]^, 35. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A. szerkesztőhöz intézendő meiden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési feltételek: Egy évre .........................ü fit — Félévre . .........................3 „ — Negyed évre .... 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: Pollaesek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNSMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyílttéri Soronként 20 kr. Ungvár, augusztus 28. Ipariskolát llngváruak. — Levél a szerkesztőhöz. — E lap múlt heti számának bevezető cikke komoly arccal és mélyre látó szemmel a társadalom egy oiy betegségére mutatott, a mely különösen a vidéki társadalom életének jövőjét azon oldalról fenyegeti, a melyről annak éppen javulását és tökéletesedését várhatnék, — sőt várnunk kell — és ez: az iskola, A t. cikkírónak eszmemenete egész láncolatát tekintve alapjában teljesen igaza van. Helyesen állapította meg a betegség természetét; elevenen, de nem túlzó színezéssel festette annak káros következményeit: de nem jelölte meg az orvosságot, melyet e nagy beteg ápolóinak használniok kell, hogy betegüket e veszedelmes bajból tökéletesen kigyógyithassák. „Elvesz a nép, mely tudomány nélkül való“ — mondja az irás. Mi e nagy igazsághoz a mai kor színvonalán, az élet kényes következményeivel szemközt és a tudomány jelen fejlettségének stádiumán csak azt adjuk hozzá, hogy elvész a nép, vagy ennek egy osztálya, a mely a kellő, a kor megkövetelte szakismeretek nélkül való. De mi adja meg a szakismereteket, ha nem a szak-iskola?! ... És a társadalom három vagy négy, — a mint tetszik — osztálya közül melyik az, a mely még ma is szakiskola hiányában önmagára van hagyatva? . . . Nem nehéz kitalálni, hogy ez osztály: az iparos osztály. A földet művelő munkás nép itju nemzedékének a kellő kiképez- tetést megszerezheti a népiskolai törvény követelményei szerint berendezett nép- és polgári iskola folyamán keresztül. A szorosan tudományos és diplomatikus pályára készülő és arra anyagilag úgy mint szellemileg képes ifjúság a közép-iskola —• a gymnasium és reáliskola — sikeres bevégeztével fölmegy az akadémiákra és egyetemekre, a hol, mint szakiskolákban, tág tér nyílik számára, hogy választott szaktudományában a kívánható jártasságot magának megszerezhesse. De mit tegyen azon apa, aki akár előnyös, akár hátráltató körülményeinél fogva gyermekének az iparos pályát választotta ? Vagy mit tegyen az apa azon gyermekével, a kit, tekintve annak a tudományos pályára való szellemi képtelenségét, az iparos pályára adni kénytelen? Küldje fel Budapestre — mondhatná valaki — a kormány által legújabban szervezett középipariskolába. Igen, de hány provinciális iparos képes arra, hogy fiát a fővárosbán iskoláztassa ? És különben is az középiskola, a melybe való léphetésre a gymnasium négy alsó osztályának sikeres bevégzése szükséges. Mit tegyen tehát az ilyen apa? No mert — hála Istennek — annyira már vagyunk, hogy kevés apa akad olyan, a ki be ne látná, hogy fiát, bármily pályára szánja, iskoláztatnia kell. Mit tegyen egyebet, szakiskola, alsóbb ipariskola, hiányában beadja a helybeli gymnasiumba, a mely pedig — jól megjegyzendő — nem szakiskola, a hol ennek következtében összetódul hivatott és hívatlan elem úgy, hogy — mint pl. a helybeli fő- gymnasiumban is — parallel osztályok felállítása válik szükségessé, a mi, kéryszerhelyzetből kifolyó szükséglet lévén, vajmi kevés jót lendít a dolgon, mert a hívatlanok megoszolván, két osztályban hátráltatják a hivatottadat az ezek választandó szaktudományához l,zü .séges tudományos előké&zültség megszerzésének munkájában, — Igaz ugyan, hogy a hivatlan elem a gymnasium alsó négy osztályának folyama alatt nagyobbrészt leszorul a gymnasialis pályáról és az iparos pályára lesz utalva; de kérdem én: azon csekély, legtöbb esetben zavaros, ködös ismeret, melyet az ily ifjak jövőjükre nézve egy nem szakiskolában szereztek, felér-e az arra vesztegetett idővel, felér-e ama kárral, melyet a hivatottak hátráltatása folytán a társadalom egy másik osztályának okoztak? I . . E kényszer-körülményben gyökerezik azon „iskola betegség“, hogy minden apa gyermekét a gymnasiumba adja, legyen az ezen iskolára hivatott vagy nem, a mely betegség azonnal megszűnnék, mihelyt városunkban egy alsóbb ipariskola nyilnék meg; mert úgy alkalmuk nyílna a fentebb jeleztem szülőknek, gyermeküket ezen iskolába, mint szakiskolába küldeni, a gymnasiumi tanárnak pedig módjában lehetne az említettem körülményt tán oly könnyen be nem látó vagy belátni nem akaró szülőket rábírhatni arra, hogy gyermeküket a neki nem való tudományos pályáról levegyék, és annak jövőjét az ipariskola képzése mellett ez utón iparkodjanak biztosítani. A jelen körülmények között tehát e betegség okai nem a szülők, mert bennök csak dicsérhető azon nemes vágy, melylyel fölkeresik az iskolát, hogy gyermekeiknek, bár áldozattal is, — kellő kiképeztetést nyújtsanak; de oka a múltra nézve a társadalmi viszonyokban keresendő, a melyek az ipart és ennek képviselőjét az iparos osztályt önmagára hagyva cselekedni engedték, és okai a jelenben a társadalom gépezetének vezetői, a kik még mindig késnek belátni azt, hogy a társadalom ezen egyik nagy horderejű osztályának szakiskolákra van szüksége, hogy haladjon, tökélesbiiljön és idővel virágozzék. A inig a mi leendő iparosunk szakoktatás nélkül, oly primitiv, patriarchalis módon jut iparágának elsajátításához, mint mostani főnöke vagy gazdája: addig képtelen lesz oly termékeket előállítani, hol azok a külföld kifejlett, úgyszólván művészileg kiállított ipartermékeivel a versenyt kiállhassák. Pedig — valljuk meg — a nagy közönségnek a külföld termékei által annyira elkényeztetett Ízlését pusztán a honfiúi buzgalom vajmi nehezen képes ellensúlyozhatni. Azon hatalmas mozgalom, mely az országnak — úgyszólván — másik szélén a hazai ipar felvirágoztatásának érdekében megindult és oly messze terjedő hullámokat hány, akkor fogja a hazai ipar és az iparos osztály jövőjének legbiztosabb talpkövét letenni, ha megvalósítja azt, hogy minden fontosabb iparos városban ipariskola létesüljön, melyben az iparos-nemzedék az ivadékról ivadékra tökélesbülő szakszerű ismereteket megszerezhesse. Városunk mozgékony életének vezetője: polgármestere pedig az által emelhetne magának legszebb emléket az iparos osztály hálájában, ha munkás polgársága sarjadékának szakszerű oktatására ezen, a helyi körülmények folytán is kiáltó szükségességü iskolát már a legközelebbi jövőben ünnepélyesen megnyithatná. Adja Isten, hogy úgy legyen!.. (x—y. (A vetőmagban szűkölködő községeknek) az 1880. évi IV. tcz. alapján adott előlegek kamat- és tőketörlesztési részleteinek fedezése és elszámolása tárgyában a pénzügyminiszter körrendeletét bocsátott ki, melyből közöljük a következőket: Az idézett t. ez. 2. § a szerint a vetőmag-kölcsönök a községek szavatossága mellett adattak és közadók módjára az illető községek által lesznek beszedendők és az illető k. adóhivatalba beszálitandók. Ennélfogva minden egyes község tartozása az illető adóhivatalnál előírásba lesz veendő. Az adóhivatalnál előírandó egyes községi tartozások innen az illető megyei kir. adófelügyelőnek fognak tud- tul adatni, kinek kötelessége leend ezen községi tartozások előírását az illető adóhivataloknál elrendelni és az előírásba jött vetőmag-kölcsönökről egy kimutatást az itteni kőzp. számvevőséghez beküldeni, melyből az előírást eszközlő adóhivatal neve, minden egyes kölcsönösszegre kivehető legyen. Az egyéni tartozás az adóhivatallal és a községgel nem fog közöltetni, mivel a kötelezvény 2-ik példánya az egyes adósok jegyzékével a község kezébe marad, és annak alapján lesz a járulék a község által beszedendő, és a kir. adóhivatalba napijegyzék kíséretében beszálitandó. Az adott kölcsön három évi utólagos részletben 5'/'2 °/0 kamat mellett visz- szafizetendők. Az első részlet 1880 október 1-én, a második 1881 október 1-én. a harmadik 1882 oktoben 1-én esedékes. Az 51/,°/o kamat mindig az egész hátralékos összeg után számítandó. A kamat csak a kölcsön kiosztásának napjától számittatik és ezen nap a központi számvevőség részéről minden egyes kölcsönösszegnél tudtul adatik az adófelügyelőnek. Az 1880. évi IV. tcz. 2. §-a értelmében a járulékok (kamat és tőketörlesztés) a közadók módjára szedetnek és hajtatnak be. A november 15-én be nem fizetett évi járuléki részlet után pedig a késedelmi kamatok estleg intésdijak és behajtási illetékek épugy számíttatnak, mint az egyenes adók után, oly megjegyzéssel, hogy a 69/0-os késedelmi kamat mindig az egész hátralékos járuléki részlet után számítandó akként, hogy az esetben, ha a fizetés november 15-ike után történik a 6°/0-os késedelmi kamat egy egész évnegyedre, — ha a fizetés a jövő év február 15-ke után történik, egy egész félévre, — ha a fizetés május 15-ke után történik egész három negyedévre, — és ha a fizetés augusztus 15-ke után történik, a késedelmi kamat egy egész évre számítandó. népnevelési Egyletek. Azon indítványról és tervezetről, melyett Zichy Jenő gróf a népnevelési egyletek tárgyában kibocsátott, röviden megemlékeztünk. Most tért nyitunk, hogy a nemes gróf eszméivel olvasóinkat tüzetesebben megismertessük. A röpirat „Előszavában“ elmondja Zichy gróf intentióit. melyek őt e tervezett s indítvány közzétételére inditottták. Hazánk egén örökké elhomályosithatlanul ragyogó, boldog emlékű br. Eötvös József-vallás- és közoktatás- ügyi in. kir. miniszter volt az, — igy szól Zichy — ki már 1867. évben, a „Népnevelési egyletek“ tervezese s megalkotása által vélte népiskolai tauügyüuket uj életre kelteni. Mi volt azonban azok sorsa akkoron, nem óhajtom részletezni; az mindnyájunk előtt ismeretes. Sokan és sok helyütt féltékenyen néztek a szerintük merész terv elé, mely egyébkónti lethárgiánkból mégis felrázott, gondolkodásra készítetett s tettre serkentette jobbjainkat. Eötvös azonban nem álhatott meg sokáig a „Népnevelési egyletek“ terve mellett. Korunk s viszonyaink gyökeres tanügyi reformokai tettek szükségessé; mit a nagy és bölcs miniszter csakhamar belátván, már 1868. évben beterjesztette népiskolaügyi törvényjavaslatát, mely, mint tudjuk, még azon évben törvényerőre is emelkedett. — Ily gyors egymásutánban állván elő Eötvös az ő nagy s hézagpótló müveivel, éppen nem csudál- batni, ha a szentesített iskolatörvény a „Népnevelési egyleteket“ megbénította s a napirendről leszorította. Az 1868. évi isk. törvényt követte 1876. egy a népiskolai hatóságokról szóló újabb törvény, s mindkettőből kifolyólag több miniszteri utasítás és szabály rendelet. De vájjon mit tapasztalunk? Azt, hogy a törvény áldásai csak nehezen biraak köztünk meghonosodni; hogy a törvény szerzőinek üdvös szándoklata nehezen tud, különösen a nép alsóbb rétegénél, termő talajra találni. S e szánandó állapot valóban mélyen elszo» moritó t
