Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

Nem lévén a phrázisok embere, kórtüneteink felett nem kívánok ezúttal sem hosszú jeremiádokban kitörni. — Elmerem azonban mondani, mert sokat jártam-keltem ben, érintkezéseimben saját tapasztalatom győzött meg róla, hogy egy a szó szoros értelmében müveit, önállóan gondolkodó, számítva cselekvő, mások példáján okuló, szívvel- lélekkel haladni akaró tősgyökeres magyar polgár-elemünk alig van.

Népünket, megtartva benne a jót teljesen regenerálni kell. Nyugoti szomszédaink a művészet-, tudomány-, ipar- s gazdaságban oly óriásilag haladnak előre, hogy nekünk, ha nyomukba kívánunk jutni, nem elég csak egyes pontokban tuósok s egyébb kiváló alakokkal bírnunk, emelnünk s gyarapitanunk kell magát az egész nemzetet, képzés által minden egyest oda vinni, hogy emberi méltóságát s rendeltetését, felfogva, bírja eszét s szivét tanácsadóul venni, s tudjon saját lábán állani s járni. Elérve ezt, magyar államiságunk neves tényezőt fog képezni Európa hatalmasainak nagy conczertjéban; — s fajunkat sem keilend mindvégig oly remegve féltenünk az elpusztulástól.

Fáj, de hazám iránti szeretem sokkal lángolóbb, hogy sem rá ne mutassak a sebre, ki nem mondjam, miszerint ón sajnosán azt látom, hogy a nép javára czélzó népisk. törvényeink még sokáig nem lesznek teljesen végrehajtva; nem foganatosítva több egyébb oknál fogva azért, mert sok helyütt oly vastag közönnyel találkozhatni, melyen biz a iegiidvösebb intézkedéseknek is hajótörést kell szenvedniük.

S ezt bizonyára nemcsak én, de látják mindazok kik vélünk szellemi s anyagi állabota iránt érdeklődni s hazánk óhajtott szebb jövőjón felbuzdulni tudnak.

Négy év óta teljesen visszavonulva a politikai cselekvés teréről, legfőbb törekvésem ipar s vele rokon, összefüggő szakok fejlesztésére irányult.

Hanyatló gazdászatunk, pangói iparunk s fejletlen kereskedelmünk érdekeibeni fáradozásom azonban arra a meggyőződésre vezetett, hogy említettem szakok nem vehetnek jobb irányt, nem lehetnek versenyképesek a a külfölddel mindaddig, mig iskola ügyünk, mint minden haladás alapfeltétele, nem emelkedik a kellő magaslatra, — mig polgárságunk nem nyer e réven oly anyagi s szellemi tőkét, mennyi a sikeres továbbképzés mérve gyanánt okvetlenül megkivántatik.

Innen s ebben tehát a tulajdonképeni motívum, mely ténykedésemet ezúttal az iskolák felé vezeti.

Nem akarok semmi újat.

A zászló ki van bontva, — czél ki van jelölve.

Egyet óhajtok csak elérni: ne vesztegeljük sokáig a kibontott zászló alatt, ne haladjunk csigalasuság- gal! hanem ragadjunk meg oly eszközöket, melyek üdvös népiskolai törvényeinket mielőbb megvalósíthatnák.

I)e hogyan?

Az észlelt közöny s lassú mozgással szemben mit csináljunk ?

Szerintem oly ació létesítésére van szükség, mely tanügyi általános érdeklődést s mozgalmat keltve, egyleti társulás alakjában magát a nép nagy tömegét, a társadalom minden osztályát vonja bele a reá nézve a legelőnyösebb törvények végrehajtásában erélyesen s kitartóan résztvenni.

S mivel emlitettem actiót leghelyesebben a ..Népnevelési egyletek“ által hiszem elérhetni, hódolva hazafias kötelességérzetemnek, bátor voltam hivatkozott egyletekre vonatkozó indítványomat s terv rajzomat Fehér- megye törvényhatóságához, mint melyhez tartozni szerencsém van, azon legjobb reményben benyújtani, hogy ez indítványom s tervrajzom helyességét s életrevalóságát elismervén, pártolólag teendi azt át hazánk többi törAz „UNO” tárcája.

A oroszországi parasztok állapota.

Az orosz kormány midőn felszabadította a jobbágyokat a földesur hatalma alól, a földmivesek osztályának körülbelül a következő szervezetet adta:

Az alsó közigazgatási egységet a „falusi társaság“ képezte. A hatalom a parasztok által választott és a bé- keközvetitő által helyben hagyott falusi elöljárókból, 2-3 századosból és a legközelebbi segédekből állott. Néhány ily falusi társaság képezi a második egységet, bírván együttesen községi irodával és különálló bírósággal a parasztok számára. A közigazgatás feje, a megválasztott főnök és az Írnok; ez utóbbi a főnök által neveztetik ki a bókeközvetitő beleegyezésével és a parasztbiróság- nál egyszersmind a titkár szerepet is játsza. Az 1873. évig a járás minden községe a békeközvetitőnek volt alárendelve, de utóbbinak eltörlése által azok, a különálló „Parasztügyek kerületi elöljárósága“ alá kerültek.

Három-négy év mult el a reform kihirdettetése óta, és Miklós despotismusa s a földbirtokosok uralkodása által okozott sebek felszínre kerültek. A parasztok anyagi helyzete a helyett, hogy a szabad munka mellett javulásnak indult volna, egyszerre alászállt. A sta- tistikai kimutatások borzasztó iszákosságról és részegeskedésekről kezdtek tanúskodni. A népművelés ügye is sokkal lassabban mozgott előre, mint azt hitték volna, szóval a leghevesebb szabadelvűeknek is csodálkozniok kellett e felett és fejtöréssel keresték e szomorú jelenség okát.

A szolgaság idejében a földbirtokosnak tulaj dovényhatóságaihoz; csak az igy megindított országos mozgalom, a társadalom minden rétegének hozzájárulásával eszközölhetvén az ő kihatásában azt, a miért mindnyájunknak sorompóba kell lépnünk: hazánk szellemi és anyagi felvirágzását.

Ajánlom szerény nézeteimet a hazai nagy közönség becses figyelmébe; — magát az eszmét meleg s lelkes pártolásába!

Különfélék.

— Augusztus 28. —

(Az ungvári p o 1 g. 1 ö v é s z e g y 1 e t) lövészeti nnepélye aug. 21. ért véget. Az utolsó napon a kert látogatott volt s az eredmény kihirdetését érdeklődés között várták a jelenvoltak. — Délután 6]/2 óra után I v á n t s y főlövészmester kihirdette az eredméuyt s egyúttal kiosztotta a megítélt' dijakat is. Ezután a társaság asztalokat foglalt s pár órát kedélyes poharozás között eltöltött, poharat ürítve a lövészkirály Mocsáry Béláért s a többiekért, kik dijakat nyertek. — Az augustus 20., 21. és 22-ikén megtartott szabad- és királylővészet eredménye: A három nap folyamán át megtartott lövészetben részt vett 15 egyleti tag és 3 vendég; összesen 2150 lövésre 239 egyes, 181 kettős, 127 hármas, 40 négyes és 2 szeg lövéssel 589 találó és 1152. köregység éretett el, mely 54 százaléknak felel meg. Négyest lőttek : dr. Ivántsy László, Popil Márton és Vatay László egyet-egyet; Jáuosy Dénes és Szieber Ede kettőt; Roch- licz Nándor hármat, Koretkó Lucián négyet; Wolf Károly ötöt, Ehrmann Antal és Mokcsay Elek hatot, Mocsáry Béla kilencet és két szeget. — Lövészkirály lett egy 54 fokú szegre Mocsáry Béla, s nyerte az első dijat; a második dijat 68 fokú szegre és a harmadik dijat 86-os négyesre szintén Mocsáry Béla nyerte; a 4. és 5-ik dijat Mokcsay Elek 92 és 95-ös négyesre; a 6-ikat Mocsáry Béla 96-ra; a 7-iket Mokcsay Elek 102-re ; a 8-ikat Mocsáry Béla 117-re; a 9-iket Ehrmann Antal (Mnnkácsról) 140-re; és a 10-dik dijat Mokcsay Elek 145-ös négyesre nyerte. — Legtöbb körre 20 lövésből nyertesek lettek: az első dijat 30 körre Mocsáry Béla, a 2-ik dijat 24 körre Rochlicz Nándor, a 3-ik dijat 22 körre Koretko Lucián, és a 4-ik dijat 20 körre Wolf Károly kapta. — A lövészet folyamán a lövésztárba befolyt : Lőbárcákért 107 frt 50 kr., sorompódijakért 6 frt, egyleti fegyverekért 6 frt, fegyverbérletért 5 frt, és dij- adományokért 49 frt, összesen 173 frt 50 kr. Ennek ellenében a kiadás: Mutatók és Írnok napdijai 15 frt, díszített dijak értéke és postabére 76 frt 57 kr., 1110 kör utáni kórosztalék 2 krajcáréval 22 frt 20 kr., összesen 113 frt 77 kr., tiszta nyeremény 59 frt 73 kr. — Dijakra adományoztak a következő egyleti tag urak: dr. Ivántsy László 14 frt, Mocsonyi Zénó és br. Yécsey Lajos 5 ft, Mocsáry Béla és Szieber Ede 2 ft, Cserszky Andor, Hecka J. Ottó, .Jánosy Dénes, Koretkó Lucián, Lám Sándor, Lasztókay Béla, Lengyel Ödön, Mokcsay Elek, dr. Novák Endre, Paulay Mór, Pieré Henrik, Pó- lányi Imre, Pollák Jakab, Rememcky Mihály, Rochlicz Nándor, Roykó Béla, Ruttner Antal, Torday Ede, Walla Ede, Weinberger Mór, Weraguth Robert és Wolf Károly 1 írtjával, összesen 49 irtot.

nát képezte a paraszt; miért is megkímélte őt, mint oly munkaerőt, mely neki közvetlen hasznot hajt. A paraszt, bár teljesen meg volt fosztva hajdanán a világosságtól és czivilisatiótól, még sem félt az éhenhalástól, mert a földbirtokos, gabonája eladása alkalmával, mindig szem előtt tartotta, hogy a parasztok számára bizonyos mennyiséget megtartson.

A reform megfosztotta a földesurat hatalmától. A paraszt az uj időben csak egyedet képezett, nagy adókra kötelezve, s teljesen megfosztva minden önállóságtól. Ehhez járult még, hogy egyik paraszt a többiért is felelős volt, mivel a földet úgy tekintették, mint az egész társaság tulajdonát, és ennél fogva az adó megfizetéséért minden paraszt felelőssé volt téve.

Ha egy parasztot szerencsétlenség ért, társainak kellett helyette az adót fizetni, ha pedig az egész falut érte ily szerencsétlenség, akkor az egész szervezet fel volt bomlasztva és az adófizetésre nem volt lehetőség.

Felülről folyton pressiót gyakoroltak reájuk; ezen pressio visszahatott a községre, a községek pedig a maguk sorában az egyes falukat szorították, azokat mindig jobban-jobban fosztogatva. A községi Írnok, ki közönségesen csak maga volt jártas a törvényekben, hatalmat képezett, és tetszése szerint, paczkázott a főnökkel, (ezeknek 5O°/0-a írástudatlan, 24% félig és csak 10% teljesen írástudó) gyűléssel és a törvényekkel.

Egyrészről a csekély fizetés, másrészről pedig azon óhaj, hogy a békeközvetitő kegyét elvadászsza, az Írnok többnyire a parasztság borzasztó zsarnokává vált; oly zsarnokká, a ki még a földesurnái is kegyetlenebb, miI

vel ő nem volt a parasztok jólétével közvetlenül érdekelve.

(A lövészek figyelmébe.) A septemb. 5-ik; céllövészet helyett a polg. lövószegylet helyiségében Bo- gardus-féle üveggömblövészét fog rendeztetni. Tét egy lövésért 5 kr.; a befolyt tételekhez képest 3 dij fog kiadatni a három legjobb lövőknek. Egy Jövő csak egy dijat nyerhet. Kezdete délután pontban 2 órakor.

(Halálozás.) Irinyi Bertalan 1848-iki honvédalezredes és nyug. cs. kir. huszárkapitány a uapok- ben elhunyt Fényes-Litkén Szabolcsmegyében.

(A bir. hivatalszolgák körében) — Írja a „Béreg“ — nagy az elégedetlenség a kormány azon rendelete miatt, mely szerint ők is kapnak az eddigi ruhaátalány helyet egyenruhát. A ki ismeri az alsó- s felső-biróságoknál a szolgákat, tapasztalhatta, hogy mindegyik nagy szerepet, fontosságot tulajdonit magának, s irtózik attól, hogy a publikum előtt elárulja ruházatával azt, hogy tulajdon képen csak szolga. Bizony nem kis compromissió volna ez némelyekre nézve, kik bizonyms körökben szóvivők. A kormány tehát ezeket a szegény embereket érzékenyen megkárosítja, mert az egyenruha mellett megmarad a régi ruházatai költségük is. Törvényszékünk területén eddigelé az alsó vereczkei kir. járásbirósági hivatalszolga Petrcczky László irásbelileg is tiltakozott az ellen s végül kijelentette, hogy csakis a nagyobb kényszernek engedve veszi fel a műveltségével össze nem férő egyenruhát. A többiek még ennyire nem mentek.

(Minő lesz a szeptember hónap?) Metere- ologusaihk körében az a nézet uralkodik, hogy ez évi igen nedves augusztus havára annál szárazabb s melegebb szeptember fog következni. Már augusztus végén a keleti szelek az esőzést szüntetik, mig szeptemberben a barométert több vonallal fölemelik. A száraz időbe való átmenetei mindazon által heves időjárással fog történni.

(A salamoni erdő) melletti ásatásokat Szieber gym. igazgató és Zékáuy tanár urak e héten folytatták; eddigelé a már említett kardon felül több kopja- vég, kés, kengyelvas, lószerszám díszítések, csatok, gombok stb. találtattak. A talált tárgyak szakszerű átvizsgálása után azokról részletesebb leírást fogunk hozhatni.

(A városi alapneveidében) f. hó 30-án délelőtt tartandó vizsgára Farkas Balázs tanár lapunk utján a szülőket s a nevehle iránt érdeklődő közönséget meghívja. Ez alkalommal figyelmébe ajánljuk a városi tanácsnak, hogy az óvodai helyiség igen rongált állapotban van, s ha már az eredetileg tervezett építkezés egyelőre el is maradt, lagalább tatarozzák ki, nehogy különösen az épület előrésze — használatlanná váljék.

(Az ungvári iparos ifjúság) szervezkedő gyűlését holnap Vasárnap d. u. 4. órakor tartja a „Korona“ vendéglő udvarán lévő színkörben.

(A kassai borkiállításra) mely sept. 16-án veszi kezdetét ‘ Ungvárról is számosén készülnek megjelenni. A kiállítás körül Plathy István ur buzgólkodik, kinél eddigelé a következők jelentették be, hogy borokat fognak kiállítani: Pásztélyi János püspök, Pólányi István, Ivántsy László, Laudon Sándor, Mocsáry János, Zsíró István, Philipovits Herman, Katona Lajos, Mikula

He megtekintjük az orosz parasztok gazdálkodását, észrevehetjük, hogy az állam nagy része, t. i. az egész észak-közép égalja igen kizsarolt talajból áll, mely ezernél több éven át a legoktalanabb módon müveltetett. Már régibb idő óta észrevehető volt, hogy a közép-tartományok nem képesek elég táplálékot termelni a lakosságnak, sőt még a legjobb esztendőkben is szükség volt máshonnan szerezni gabonát. Általában az egész északközép Oroszországban a parasztnál a kenyérkészlet de- czember vége felé elfogy és hogy családját fentarthassa munkát kell keresnie.

Jő a tavasz. A paraszt legidősebb sőt gyakran két fiát is Pétervárra vagy Moskvába küldi munkába, maga pedig a család többi tagjaival, kik többnyire asszonyok és gyermekekből állanak, megkezdi a földmunkát.

Gyakran saját földrészén kívül még a földesúri birtokokat is kellett neki művelnie pénzfizetésért vagy bizonyos szolgalmakért, mint például a jószáguk legeltetési engedélyért vagy egy kis tüzelőfáért vagy végre kaszálló illetményért. A borzasztó fáradság után közet- kezik ez aratás, mely alig hozza meg háromszorosan a magot. Ezen égalj alatt kevés búzát vetnek, nem any- nyira az égalj, mint inkább a talaj terméktelensége miatt; leginkább rozs, zab és kender termesztetik.

A cséplés bevégeztével a paraszt tapasztalja, hogy a nyert gabona és széna épen csak a télre elég. De a falusi elöljáró már figyelmezteti a fizetésre, nagy összegeket ró ki rá, a milyenek: a személyi-, föld-, biztosítási-, útadó stb. A paraszt a városba viszi gabonáját, csak keveset hagyva meg vetőmagul és saját családja szükségletére. Behajtja lovát, tehenét, és gyakran mindezek eladása után ráadásul még adós marad. Ekkor meg-