Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-03-14 / 11. szám
mely jelenleg 2.125,708 frt 92'/s krt tesz. Az orthodoxok azért nem óhajtják az alap állami kezelését, mert kamatai a zsidókat reformáló nevelési intézetekre for- dittatnak, milyen a rabbi-seminárium, a zsidó-praepa- randia, inkább hajlandók megosztani. A vita folyamán a kérvény mellett és ellene számosán beszéltek, megyénk képviselői közül Mocsáry Géza és Tomcsá- nyi László szállottak az ügyhöz. Mocsáry szemben a cultusministerrel és Molnár Aladárral, vitatja, hogy az orthodoxok különálló hitfelekezetet képeznek. Hévvel tüzelt az orthodoxok mellett (Madarász közbeszól: Ennek a váltóit az orthodoxok fizetik!) 0 nem ajánlja, hogy beolvaszszuk a zsidókat, mert ha felosztanók is az alapot, melyről szó van, hogy útiköltségül adván kivándorolhassanak, már Soroksárnál utánok futnánk, hogy kölcsönt kérjünk. (Zugás balról.) Beszél a zsidók hazafias erényeiről, s polemizál azok ellen, kik ezt a tulajdonságát a zsidóknak imputálni nem hajlandók. Megtámadta végre a zsidó-seminárium eszméjét, mert — úgymond — a kormány ezáltal a népnevelés rendszeréről a papi nevelésre tért át, s befolyásolni igyekszik államilag a rabbik apostoli működését. Tomcsányi: a képviselőháznak befolyását kivánja a jövedelem megosztási módozatára nézve fenntartani. A vita még eddig berekesztve nincs. A határozatról jövő számunkban hozunk értesítést. Az „Ungvár“ t. szerkesztőségének figyelmébe. Az „Ungvár“ 10-ik száma Ungmegye közgyűléséről, és pedig ennek a városi fogyasztási ügyében történt tárgyalásáról hozott értesítésében Beismann Bertalanról az mondatik, mintha ő a felebbezőkről azt állította volna beszédjében, hogy a városi képviseleti ülésen egy hangot sem emeltek a bérleti kezelés ellen, eztReis- man nem is mondhatta, mivel a fogyasztási adó bérle- tileg nem is kezelhető s akár Weinberger Adolf vagy más valaki kezében legyen is a fogyasztási adó, az csak kezelői minőségben lehet, s igy a felebbezők a bérleti kezelés mellett vagy ellene az ügy természeténél fogva nem is szólhattak. Más helyen az áll, hogySzie- ber Ede felszólalásában csodálkozásának ad kifejezést a fölött, hogy Farkas vele együtt megszavazta a képviseleti ülésen a 15°/0-os pótlékot, ezt Szieber ur nem mondhatta, mivel úgy ő, valamint Farkas is a képviseletben nem a 15°/0-os, hanem csakis a 10%-os pótlék engedélyezésére szavaztak. Kérjük az „Ungvár“ szerkesztőségét, közleményeiben ne ferdítse el a való tényállást, hanem ha értesítéseket hoz valamiről, a történeti hűségre súlyt fektessen. Végre megjegyezzük, hogy Fehésházy Lajos „megvesztegetés“-féle kitételt nem használt, s azt hiszszük, meg nem köszöni az „Ungvár“- nak Fekésházy, ha beszédjének kivonatos közlésében olyat mondat el vele, a mely a tény elferdítése s a mely a közönség előtt csak blamirozná nevezett bizottsági tag urat. Egyáltalán az „Ungvár“ érintett referá- dája a helyett, hogy a kérdés megvilágítására elmondottakat tenné közzé, ezekre csekély súlyt fektet, hanem adja szó szerint, Fekésházy és Gortvay illetlen kitételeit, melyek ha a helyi viszonyokkal ismeretlen olvasó szemei elé kerülnek, valóban furcsákat fog gondolni Ungmegye bizottmányi tagjairól. Ungmegye közigazgatási bizottságának ülése. Ungmegye közigazgatási hizofsága havi rendes ülését mártius 9-én tartotta gr. Török Napoleon főispán elnöklete alatt. A havi jelentésekből kiemeljük a következőket. Kende Péter alispán jelenti, hogy a megye területén 10 tüzeset merült fel, a tűz 2505 frt 50 ki nyi kárt tett, ebből 1930 frt 50 kr. erejéig biztosítás volt. Buday Miklós árvaszéki elnök jelentése szerint, volt január végéig kezelés alatt 39544 frt 34 kr., febr. havában bevétetett 1659 fr 64 kr. árvapénz, összesen 41203 frt 98 kr. Báró S a hl h au s en Lipót kir. adófelügyelő jelenti, hogy Ungmegyóben adócimén befizettetett jan. hóban 15350 ft 48 kr., febr. hóban 14101 ft 26 kr. ösz- szesen 29451 frt 74 kr., febr. végén mutatkozik hátrálék 338743 frt 56 kr, a m. év első évnegyedében 14017 frt 56 krral több fizetttetett be, mely körülmény a múlt évi felette rósz termés következtében beszüntetett adóvégrehajtás kifolyása. Dr Demjanovics Iván főorvos jelentése szerint az egészség ügyi állapot február hóban kedvezőbb volt mint január havában; a n.-berez- nai járásban a hagymáz lépett fel; vörheny és kanyaró szórványosan. Ehtyphus Fekete-Mezőn két eset, Hegyfarkon két eset volt (ez azóta megczáfoltatott, sőt Hegyfark községében az ínség fel sem léphetett, mivel e község a többiekhez képest kedvező anyagi viszonyok között van, szerk.) Ungvár városában a hidontuli választásra vonatkozólag dr. M o s k o v i t s Mór azon címen élt felebbezéssel, hogy az igazoló választmány határozata néki nem kézbesittetett, a közig, bizottság e felfolyamodványt elvetette, mivel a városi tanács jelentése szerint előbb is mindig az volt a gyakorlat, hogy ily határozatok az érdekeltek közzül mindig egynek — t. i. a legelöl megnevezettnek — kézbesittettek. Szered- nye mezővárosának 1880. évi községi közmunkájának a község belsejében s annak határában lévő utak kijavítása felhasználtatni megengedtetett. Lakárt község azon kérvénye, hogy közigazgatási tekintetben az ungvári járáshoz osztassanak be, elutasittatott. Olvastatott a közoktatatási ministernek rendelete, melylyel a porosztói állami elemi iskola épület mellett szükségelt istálló építési költségére 55 frt utalványoztatott. Krong István rebrini tanító, kit a közig, bizottság állásától elmozdított, felebbezéssel élvén, a közoktatási miniszter a határozatot feloldotta, s utasította a közig, bizottságot újabb vizsgálat megejtése s határozat hozatalára mányi tagja, mint a „Zemplén“ Írja, közelébb Sátoral- ja-Ujhelybe Zemplén- és Ungmegye gazdatisztjeit értekezletre fogja egybehívni, melynek tárgyai lesznek: 1- ör. A magyar gazdatisztek és erdészek országos segély- és nyugdíj-egyesülete által elfogadott és meg- erősitetett segély-egyesületi alapszabályok felolvasása. 2- or. A segélyző-egyesületbe belépni óhájtó tagok felvétele. 3-or. A földbirtokos urakhoz az egyesületbe pártolólag való belépésük iránt szerkesztendő felhívás módozatáról illetőleg az e czélra küldöttségi tagok megválasztása. 4-er. A nyugdij-alapszabáilyok módozata iránti tanácskozások. 5-ör. A vidéki fiókegylet szervezése iránti tanácskozás. (Boszniába vezényelt ezred.) A jelenleg Budapesten helyőrségi szolgálatot tevő 66-ik gyalogezred, melynek tartlék-parancsnoksága Ungváron van, ápril második felében Boszniába indul s Traunik- ban fog állomásozni; az ungvári tartalékezred-től öt tiszt vezónyeltetett Boszniába. (A hivatalos lapból.) A király Kázmér Ferenc Ungmegyei csendőr tizedes és Dudics Ferenc ottani közrendőrnek a közbiztonság fentartás körül tett jeles szolgálataik elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. A kormány iránti bizalmi kérdés fordult meg múlt szombaton a képviselő ház szavazati mérlegén. Arról nem igen lehetett kétség, hogy a kormány megkapja a többséget, az érdekes kérdés csak az volt, mennyi lesz ez a többség. A határozati javaslat a szavazás megejtése után 48 szavazattöbbséggel elvettetett, ehez természetes hozzájárultak Nehrebeczky György és Mocsáry Géza képviselőink is, kik az elvetés mellett, most az egyszer azonban a külömben meg szokott „igen“ helyett „nem“ - mel szavaztak; Ber- náth Dezső és Tomcsányi László pedig a bizalmatlanságot szavazták meg. (A ragályos betegségekre) hivja föl a „Magyarország“ a belügyminiszter figyelmét, melyek Beregh-, Ung-, és Máramarosmegyében a szegény orosz nép közt dühöngenek. Valószínű, hogy szabadságra jövő katonák importálták, kiket az illető orvosok elbocsátás előtt meg nem vizsgáltak, habár ezt tenni szigorú kötelességük. Erre vonatkozólag jelenti az „Ellenőr“, hogy azok ez évben nem léptek föl oly mérvben, mint máskor. Külömben úgy a miniszter mint a hatóságok megtettek minden intézkedést a baj orvoslására, mindazonáltal a bajok orvoslására mi is felhívjuk a megyei alispán és főorvos urak figyelmét. (Az ungvári népbank) a kisbirtokosok országos földhitelintézetének közvetióje s ungmegyei megbízottja lesz. A kisb. foldh. igazgatósága a népbank ez évi közgyűlésének erre vonatkozó határozatait elfogadta. A feltételek szerint a népbank be is lépett az alapitó tagok sorába. Különfélék. (Gazdatisztek figyelmébe) Zsulávszky Endre uradalmi tisztartó s a magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek országos segély-egyletének választ(Az osztrák-magyar nemzeti bank) kassai fiókja az Ungmegyei közönség érdekében egy felette fontos lépésre határozta el magát. Ugyanis nevezett intézet hogy az itteni hitelképes közönség az intézetnél kölcsönökhöz akadálytalanul hozzájuthasson s Az „UNG” tárcája. Egy tükör naplójából. — Karcolat. — . i . Tévedés, nemetek legnagyobb gyöngéje, oh emberek! Amit fogni, látni, mozgatni, érteni birtok, többet ér előttetek, mint az igazi fönség, mert ez nektek megfoghatatlan. . . . Kimélet nélkül szakasztjátok a rózsát, mert alázatosan hatja meg fejecskéjét barbár kezetek előtt és gorombaságtokért még édes illatot is ád köszönet fejében. Megszoktátok az óriás természet adományait létezésiek kellemessé tételére használni, szellemi nagyság- tokát hitvány, elérhetetlen chimerák üzésóre fordítni, melyek a vad rohanatban homályos phantomokat mutatva végre is reménytelenül mosódnak szét. Fehér arczotok tiszta tavát sugárzón adva imádjátok, a tó mélyét kíméletlenül feltárva megvetitek a tükröt, mely bár prózai utánzója a világosságot reflektáló víznek, de mert sokat lát és sokat hall, jól ismeri bűnötöket. Egy ilyen amalgamirozott üveg darab voltam én, csinos, arany rámával párosítva és büszkén, ragyogón függtem a falon — de nem egész élettelen, mert ekkor nem tanulom el az emberi erény egyik jelességét — a csacskasúgot. , „ Most elmúlt idők ruinája vagyok. Fényes arcomra száraz por nehezült. A padláson pihenek. Ezer darabra törve. Ezer tükör darab — ezer csacska nyelv! mely öreg emlékekről beszél. Én is beszélek, Hallgassátok 1 . . . • . . . . Erdei virágok érzelgős szinével, ibolyának illata tölté be a kicsinké szobát, mit költői varázsául asszony i kéz, rendezett, hogy ez örök ifjúság tomp* loma legyen. Ahova csak tekinték — és a szegről melyen függtem kényelmesen tettem ezt — mindenünnen az örök asszonyi, megérinthetien, megközelithetlen menyország édes titka sugárzott felém. Én szégyel- tem az emberi hiúság intő tanújaként jelen lenni, én, az angyali fiatal teremtésben, avval az arany hajjal, azokkal az azúr szemekkel istennőt imádok, ha nem látom sohasem reám tekinteni s evvel a földinő hiúságát világosan elárulni. Mily végtelenül megragadó képet nyújtott e leányka! Méltó volt, hogy választottja legyen — nem földi her* czegnek, félistennek, mely szépség, szerelem, szív és szellemben milliók közül magaslik ki. Hányszor fájlaltam, hogy nem léphetek a természet e mestermüvének lábaihoz, hogy nem foghatom meg puha szelíd kezeit, megmondani neki, ami égő bensőmbenhánykódik. Ah! mily kárhozat egy ostoba fali tükörnek lenni, a legszebbet hízelgőn vissza sugározni és emellett hideg objektumnak maradni! . . . Midőn a felkelő nap első sugara gazdag hajának arany gyűrűeskéivel játszott s a röpke sugár enyelegve folyt le az alig mozduló párnák hullámos tengerébe, melyben angyali ártatlansággal a szűzies arc félig eltemetve volt, midőn a csintalan napsugár gyémánt kis ajkával még a szép kerek alabastrom vállakat is csókolta s pajzánul nem egyszer a patyolat ingecske észháboritó titkait is meglesni merészlé: ah! ilyenkor édes borzalom nyilait át, majd hideg remegés fogott el, mintegy büntetve a vétkes szemeket, melyek részegen csüngtek a bóditó kecseken . . . De én voltam az oka? . . . Nem arra a darab falra voltam akasztva én semmi, én hideg objektum ?... És egy reggelen egyszer szebb volt a tündér Ró- zsika. Egy pillantása szebb mint ezer napsugár, egj só- haja édesebb mint erdő szellőjének mézédes zsongása. Orcái pirosak és kéjteli reszketéssel simultak a parányi ujjak hevesen lüktető halántékához, mig a mosolygó szemek kíváncsian kérdezék, úgy van-e, igaz-e? Igén, miirt ne? Mily dőre kérdés! Rózsika föltekintett reám. „Igazán szép vagyok és méltó ő reám?“ És én ? Mit mondjak mást, mint: Igen 1 igen! igen!, Elragadva szemlélte a szerető leány bennem önmagát. Én pedig mély fájdalommal mondám, hogy szép, hogy elég szép, hogy még szebb, mint amennyi egy férfiú boldoggátételére szükséges, én nem kiálthatám: „Maradj itt, engedd általam bámulni arczodat! Ne menj el, különben gyászba öltözve elvesztem fényemet és megvakulok örökre!“ Nem, nem bírtam, nem tehettem, csikorgó szavam emberi fülhöz nem juthat, nevem marad ami volt — egy élettelen tükör!.... Kápráztató gyertyatenger ragyogta be a máskor csöndes szobát; fényes vendégsereg, gazdagon ékesítve gyűlt benne össze; és előttem ált a fiatal, a fenség nymbusával koszoruzott, az áratlanság fehérében kétszeresen szép menyasszony, mindegyik hódolata illetett, ki egyedül volt csillag, melynek fényébe a többiek süt- kéresztek. Mellette a benső szerelem mosolyával állt a szerencsés, kit sorsa ez órától társául rendelt a meszsze életben. Finom kezeit ujjai közt tartá s tekintetét a leány szemeinek mélyére kiildó. Ez volt a legszebb pillanat a mit megértem. Még ma is, pedig ezer darabra törve, portól vastagon ellepve heverek a padláson, ha e kép, mint álom elleng szemeim előtt, mámoros ábránd vesz erőt lelkemen. A nehéz selyem-toillette egy pattogása és suhogása, a drága ékszerek egy vakító villáma, az öröm könyek egy reszkető fénye, az arczok hirtelen tüze, szűnni nem akaró kézszrritások, — és Róísika mint madár kiszállt fészkéből, hogy egyedül tűnődjek a mély gyászon és végnetetlen fájdalmon, mely egyszerre elfogott. Ott fügtern, ostoba tükör, és nem bírtam lelkesülve utánna dörögni: „Sok szerencsét te angyali szép ara!“ vagy a többivel legalább az oltárhoz kisérni. Ah ! . . . Vájjon boldog lesz-e ? , , , És én ? Kinek a*, árosát nézem ezután ?
